Érdekességek a történelemből

A disznótolvajból lett betyárvezér


A leghíresebb bakonyi betyár, Pap József apja származási helyéről Soborról kaphatta azt a nevet, amelyen országszerte ismertté vált. 18 éves korában részt vett egy disznólopásban, ami miatt kétéves várfogságra ítélték. A rácsok mögött megtanult írni-olvasni, és összeszűrte a levet a foglárnéval, aki a szóbeszéd szerint segített neki megszökni.

Szabadulása után hamarosan szembekerült a törvénnyel. Összegyűjtötte a Bakonyban rejtőzködő betyárokat, akikkel a Dunántúl nyugati megyéiben nemeseket, papokat, kereskedőket, juhászokat rabolt ki.

A banda 1836-ban előbb a győri káptalan pénzét vitte el, nem sokkal később pedig a szolgagyőri kastély tulajdonosát, Hunkár Antal ezredest rabolták ki, nem hagyva neki egy fillért sem. Az ezredes a királynál tett panaszt, s ennek eredményeként hajtóvadászat indult Sobriék ellen, amelyben a pandúrokon kívül kilenc vármegye katonái vettek részt. A rablóvezér fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki.

A csapat ekkori kettéoszlott. Az egyik a Vértesbe húzódott, a vezetőjüket azonban karácsonykor elfogták és felakasztották. A másikat Sobri a Dél-Dunántúlra vezette, ahol1837. február 17-én Lápafőnél bekerítették őket a császáriak, Tűzharc keletkezett, s a betyárok zöme életét vesztette. Az elszántan védekező rablóvezért egy tiszt megközelítette, lándzsával támadt rá. Mivel helyzete kilátástalanná vált, a pisztolyával főbe lőtte magát.

Munkácsi Mihály: Búsuló betyár:

A figyelmes vendéglátó

Kemény Zsigmond (1814-75) romantikus regényirodalmunk kiemelkedő alakja 1846 júliusában Wesselényi Miklósnál vendégeskedett Zsibón, ahol olyan élményben is része volt, amilyenre nem számított. Az egyik éjszaka váratlanul egy asszony kopogott szobája ajtaján. A történtekről a következőket jegyezte a naplójába: „Tizenegy órakor meglátogatott Róza, a szép kovácsné. Ő azt hiszi, hogy férje főbe lőné, ha megtudná e kalandját. Mondják, miként bősz féltékeny. Nem munkás embernek, ki aztán mélyen alszik, való e szenvedély." S Róza másnap hajnalban távozott a zsibói vendég szobájából.

Az „Eszterházy-tündérbirodalom”


A Fényes és Pompakedvelő jelzővel illetett Eszterházy Miklós több ízben járt Versailles-ban, s az európai hírű kastélyt látva elhatározta, hogy hasonlóvá fogja átalakíttatni és kibővíttetni az apjától örökölt kétszintes, húszszobás, két dísztermes, U alakú vadászkastélyt a Fertő tó közelében fekvő Sarródon. Bár a vidék mocsaras volt, de emiatt nem mondott le a tervéről, csatornákat ásatott, a vizet elvezettette, s 1862-ben megkezdődhetett az építkezés.

A fenséges szépségű, 126 szobás barokk kastély 1766-ra készült el, mintegy 11 millió aranyforint költséggel. (Viszonyításul: egy tehén ekkoriban 10 forintot ért.)

A kastély parkját narancskertek, ligetek, kagyló formájú medencék, szökőkutak, vízesések, antik szobrok, kővázák, üvegből és kagylókból kirakott mesterséges barlangok tették hangulatossá. Itt épült fel az operaház, a bábszínház, a muzsikaház és a zenészek, színészek lakóépülete.

A kastély mögötti 345 hektáros parkerdő terült el. Az utak találkozásánál mulatóházak álltak, amelyek közül a kétemeletes, kínai tájképekkel díszített kínai ház volt a legnagyobb.

Az egykorú leírások és magasztaló verses szerzemények magyar Verszáliaként emlegették, Goethe pedig a páratlan pompától elragadtatva Eszterházy-tündérbirodalomnak nevezte.

A herceg 1790-ben elhunyt, a tündérbirodalom hamar összeomlott, mert örökösei a fényűző életmód fenntartása helyett a hátrahagyott hatalmas adósságok törlesztésére költötték a pénzt.


A kastély a mai formáját 1784-ben nyerte el.

Az Apolló-terem mennyezetének freskóján mindig a látogató felé néznek a lovak, bárhonnan is nézi Jozef Ignaz Mildorfer alkotását.

A Vazul-fiak közül a legrejtélyesebb alak kétségtelenül Levente herceg. A történészek számára az egyik legnagyobb kérdés, hogy a három testvér tudatosan osztotta-e fel egymás között a szerepeket, vagy inkább múltjuk, személyiségük és a kor történelmi kényszerei terelték őket különböző utakra.
A kérdés lényege: vajon előre megfontolt politikai stratégia állt mögöttük, vagy az események sodorták őket különböző irányokba?
1. Vazul kereszténysége: megkeresztelkedett, de nem lett igazán keresztény
Vazul valószínűleg gyermek- vagy fiatalkorában keresztelkedett meg, valamikor a 990-es években vagy az 1000-es évek elején. Ekkor Géza fejedelem és Mihály herceg már politikai okokból támogatták a keresztény térítést.
Az egyházi krónikák mégis „pogány hajlamú” emberként emlékeztek rá. Ennek oka, hogy felnőttként nem követte következetesen a keresztény életmódot: nem gyakorolta rendszeresen a keresztény hitet, felesége pogány maradt, életvitelével nyíltan szembekerült Szent István keresztény államrendjével.
2. Levente traumája: a kereszténység mint az üldözők vallása
Levente, a legidősebb fiú, valószínűleg egészen másként élte meg az eseményeket.
Számára a nyugati kereszténység összekapcsolódhatott apja megvakításával és családja száműzésével. A vallás nemcsak hitet jelentett, hanem azt a hatalmat is, amely Vazult tönkretette.
Levente talán nem egyszerűen pogány volt, hanem olyan ember, aki elutasította azt a vallást, amelynek nevében apját megalázták és megcsonkították.
3. A három testvér eltérő stratégiája: A száműzetés éveiben a testvérek mintha különböző politikai irányokat képviseltek volna:
Béla Lengyelországban élt, katolikus és nyugati kapcsolatokra támaszkodott.
András a Kijevi Rusz támogatását kereste, keleti, ortodox kapcsolatokkal erősödött meg.
Levente a magyarországi pogány ellenzék természetes vezetőjének tűnt.
Ez olyan volt, mintha a testvérek „több vasat tartottak volna a tűzben”.
Ha a pogány erők győznek, Levente lehet a királyjelölt. Ha a keresztény rend marad erősebb, András vagy Béla kerülhet az élre.
4. Tudatos szerepmegosztás?
Sokan úgy vélik, hogy éppen ez a rugalmas szerepmegosztás tette lehetővé, hogy 1046-ban a magyar társadalom nagyon különböző csoportjai — pogányok, elégedetlen főurak és keresztények — egységesen támogassák a Vazul-fiakat Orseolo Péter ellen.
Összefoglalva
Levente szerepe azért különösen titokzatos, mert egyszerre lehetett személyes sértettségből fakadó pogány ellenálló és tudatos politikai szereplő. A három testvér eltérő útja pedig akár egy jól átgondolt túlélési stratégia része is lehetett: bárhogyan alakuljon Magyarország jövője, a Vazul-családnak mindig maradjon esélye a hatalom megszerzésére.

(Bakos László hivatalos oldala)

Lehetett-e cégére a cégéres gazembernek?

Az alávaló, hitvány, gonosz, törvénybe ütköző tetteik által hírhedtté vált személyeket nevezték el cégéres gazembereknek.
Honnan ered az elnevezésük?
A kisebb vétségeket, például lopást, verekedést, részegeskedést oly módon büntették, hogy az elkövető nyakába egy festett vagy írt fatáblát, esetleg a tettéről árulkodó bűnjelet akasztottak, s úgy kellett járniuk-kelniük a piactéren. A XIV. századtól kezdődően a pellengérállítás kiváltságával rendelkező városokban a megszégyenítés eszközéül szolgáló pellengérhez kötötték ki a bűnösöket, a nyakukban szégyentáblával, vagy a bűnjellel. A szégyentábla, a bűntettre utaló tárgy olyan volt, mint egy cégér, csak éppen negatív dolgot közölt, s ezen az alapon lehetett a rossz hírű egyéneket cégéres gazembereknek nevezni.
E fenyítési mód független volt a foglalkozástól, tehát a cégérrel ellátott üzlet tulajdonosának a nyakába is kerülhetett „cégér”, azaz szégyentábla.

Ma hazánkban Fertőrákoson látható pellengér:

Létrahuszár írta:

Lehetett-e cégére a cégéres gazembernek?

Az alávaló, hitvány, gonosz, törvénybe ütköző tetteik által hírhedtté vált személyeket nevezték el cégéres gazembereknek.
Honnan ered az elnevezésük?
A kisebb vétségeket, például lopást, verekedést, részegeskedést oly módon büntették, hogy az elkövető nyakába egy festett vagy írt fatáblát, esetleg a tettéről árulkodó bűnjelet akasztottak, s úgy kellett járniuk-kelniük a piactéren. A XIV. századtól kezdődően a pellengérállítás kiváltságával rendelkező városokban a megszégyenítés eszközéül szolgáló pellengérhez kötötték ki a bűnösöket, a nyakukban szégyentáblával, vagy a bűnjellel. A szégyentábla, a bűntettre utaló tárgy olyan volt, mint egy cégér, csak éppen negatív dolgot közölt, s ezen az alapon lehetett a rossz hírű egyéneket cégéres gazembereknek nevezni.
E fenyítési mód független volt a foglalkozástól, tehát a cégérrel ellátott üzlet tulajdonosának a nyakába is kerülhetett „cégér”, azaz szégyentábla.

Ma hazánkban Fertőrákoson látható pellengér:
Csatolás megtekintése 2111397

Kattints a kibontásához...

Nos, Mexikóban is csak Lagos de Moreno városának hétköznapi emberei örülnek annak, hogy egy Batmanként emlegetett önbíráskodó sorra kapja el és kötözi ki egy oszlophoz a bűnözőket, a helyi rendőrök nem igazán.
Eszerint az említett város utcáit egy önjelölt igazságosztó járja, aki ragasztószalaggal alaposan körbetekeri a bűnözőket, majd kikötözi őket oszlopokhoz. Az illető specifikusan motortolvajokra vadászik, mivel állítólag a motorlopások felszaporodtak Lagos de Morenóban, a rendőrség meg nem tudja ezeknek elejét venni. Az önbíráskodót azért is nevezték el "Lagos de Moreno Batmanjének", mert jellemzően éjszaka dolgozik, és bár nem úgy jelöli meg a gazfickókat, mint Ben Affleck a Batmen a Superman ellen- ben, de ráírja a fejükre, hogy "tolvaj". A lopott járműveket pedig otthagyja a közelükben, hogy a rendőrség vissza tudja szolgáltatni a tulajdonosaiknak. Láthatóan némelyikük sérüléseket is szenvedett, tehát feltehetően kapott egy maflást "Batmantől".