Köszönöm szépen.
Érdekességek más népek történelméből
- Téma inditó Létrahuszár
- Kezdés dátuma
Nagyon szívesen, remélem sikerült!Köszönöm szépen.
Hogyan készültek a szövetségesek a D-napra?
A normandiai partra szállásra 1943 őszétől készültek a szövetségesek két nyugat-skóciai kombinált kiképzési központban. A hadműveletre kijelölt seregek egységei kéthetes turnusokban váltották egymást. Gyakorolták a szállítóhajókról történő átszállást a kisebb csónakokba, s egy idő után éles löszereket használó fegyverek ropogása közben hajtották végre a feladatot. A gyakorlatozás éjszaka is folyt.
A lövészeket kiképezték, hogyan lőjenek az imbolygó hajókról, a járművek vezetőit a fedélzeten való manőverezésre, az aknaszedőket a tengerben lévő aknák felszedésére, a repülőket az utánpótlás célba juttatására, az egészségügyiseket a csónakokkal történő mentés fogásaira. Minden lehetséges mozzanatot elpróbáltak.
legnagyobb szabású hadgyakorlat (Tiger-hadgyakorlat) 1944 májusában zajlott le, amikor négy partszakaszon az első hullámban bevetésre kerülő, partszakaszonként több mint 30 ezer katona mutatta be, mit tanult a felkészülés során.
Az igazi partra szállás három pillanata:
A normandiai partra szállásra 1943 őszétől készültek a szövetségesek két nyugat-skóciai kombinált kiképzési központban. A hadműveletre kijelölt seregek egységei kéthetes turnusokban váltották egymást. Gyakorolták a szállítóhajókról történő átszállást a kisebb csónakokba, s egy idő után éles löszereket használó fegyverek ropogása közben hajtották végre a feladatot. A gyakorlatozás éjszaka is folyt.
A lövészeket kiképezték, hogyan lőjenek az imbolygó hajókról, a járművek vezetőit a fedélzeten való manőverezésre, az aknaszedőket a tengerben lévő aknák felszedésére, a repülőket az utánpótlás célba juttatására, az egészségügyiseket a csónakokkal történő mentés fogásaira. Minden lehetséges mozzanatot elpróbáltak.
legnagyobb szabású hadgyakorlat (Tiger-hadgyakorlat) 1944 májusában zajlott le, amikor négy partszakaszon az első hullámban bevetésre kerülő, partszakaszonként több mint 30 ezer katona mutatta be, mit tanult a felkészülés során.
Az igazi partra szállás három pillanata:
Szélhámosoknak tartották a szökött foglyokat
Az auschwitzi I. számú tábort 1940 tavaszán kezdték építeni, s ősszel pedig üzembe is helyezték. Működéséről a Vatikán és a szövetséges kormányok már 1942-ben tudomást szereztek. Az angolszász újságírók háborús propagandának hitték, a semleges országok cenzúrázott újságjai nem kívánták provokálni Hitlert, a szovjet lapok pedig a szovjet emberekkel szembeni kegyetlenségnek, barbarizmusnak állították be.
Az auschwitzi foglyok titkos szervezete segítségével 1944. április 7-én két szlovák fiatalembernek, Rudolf Vrbanak és Alfred Wetzlernek sikerült megszöknie a haláltáborból. A feladatuk az volt, hogy kürtöljék világgá, milyen szörnyűségek történnek a táborban, és hogyan készültek fel a magyarországi zsidók kiirtására.
Beszámolójukat közel 30 oldalas jegyzőkönyvbe rögzítették, de nem hittek nekik, szélhámosoknak tartották őket. Végül a pozsonyi pápai követ június elején fogadta őket, s az ötórás meghallgatás után a nuncius megígérte, hogy minden követ megmozgat azért, hogy az elképzelhetetlennek tűnő rémtettek véget érjenek. A jegyzőkönyvhöz rajzokat is mellékeltek a lágerekről, a krematóriumokról és a vasútvonalakról. A beszámoló eljutott Washingtonba is, június közepén pedig már Budapesten is tudtak Auschwitzban folyó borzalmakról.
Az auschwitzi I. számú tábort 1940 tavaszán kezdték építeni, s ősszel pedig üzembe is helyezték. Működéséről a Vatikán és a szövetséges kormányok már 1942-ben tudomást szereztek. Az angolszász újságírók háborús propagandának hitték, a semleges országok cenzúrázott újságjai nem kívánták provokálni Hitlert, a szovjet lapok pedig a szovjet emberekkel szembeni kegyetlenségnek, barbarizmusnak állították be.
Az auschwitzi foglyok titkos szervezete segítségével 1944. április 7-én két szlovák fiatalembernek, Rudolf Vrbanak és Alfred Wetzlernek sikerült megszöknie a haláltáborból. A feladatuk az volt, hogy kürtöljék világgá, milyen szörnyűségek történnek a táborban, és hogyan készültek fel a magyarországi zsidók kiirtására.
Beszámolójukat közel 30 oldalas jegyzőkönyvbe rögzítették, de nem hittek nekik, szélhámosoknak tartották őket. Végül a pozsonyi pápai követ június elején fogadta őket, s az ötórás meghallgatás után a nuncius megígérte, hogy minden követ megmozgat azért, hogy az elképzelhetetlennek tűnő rémtettek véget érjenek. A jegyzőkönyvhöz rajzokat is mellékeltek a lágerekről, a krematóriumokról és a vasútvonalakról. A beszámoló eljutott Washingtonba is, június közepén pedig már Budapesten is tudtak Auschwitzban folyó borzalmakról.
úgynevezett jobboldali keresztény konzervatív értékek,
egy népirtó, tömeggyilkos nemzeth büszke gyermekei lehetünk,
köszönjük az eredendő bűnt, amit a nyakunkba varrtatok mielőtt megszülettünk volna
Utoljára módosítva:
Vikingek Amerikában
A XIII-XIV. századi viking regék szerint hajósaik eljutottak Amerikába, Vinlandra. Ennek bizonyításául Helge Ingstad felfedező a feleségével, Anne Stine régésszel 1961-ben ásatásokat kezdett a kanadai Új-Fundland sziget északi csücskén. Két évvel később olyan település nyomaira bukkantak, amit nem indiánok, és nem is eszkimók alapítottak. A házak faanyagát vizsgálva megállapították, hogy 1021-ben építkeztek itt a skandináv hajósok. A telepet legalább nyolc épületet alkotta, amelyhez kovácsműhely, kohó, fűrészüzem és hajóépítő műhely is tartozott. Leltek egy fonáshoz használatos lendítősúlyt is, amely nők jelenlétéről árulkodott.
A vikingek Vörös Erik vezetésével hozták létre első telepeiket Grönlandon a X. században, ahonnan elérhették Kanada partjait. Vörös Erik egyik fia, Lief 1000 táján elérte Vinlandot, ahol emberei házakat építettek. Lief egy év múlva visszatért Grönlandra. Négy évvel később két testvére tette meg ezt az utat, de összetűztek az őslakókkal, és az egyik fivér életét vesztette.
1010 táján Thorfinn Karlsefni vezetésével három hajón 160 viking érkezett Vinlandra, ahol megtelepedtek. Három évvel később elűzték őket az őslakók.
A vikingek a vinlandi utazásaikkal hamarosan felhagytak, sőt a XV. század folyamán a grönlandi telepeik is elnéptelenedtek.
E kiváló hajós nép fiai Kolumbusz előtt ötszáz évvel jártak Amerikában, de útjukról nem szerzett tudomást a korabeli Európa, ezért nem tekinthetők felfedezőknek.
A Múlt-kor egyik cikke szerint: „A falu maradványait még 1960-ban fedezték fel”.
„Azt nem tudni, mennyi ideig maradhattak a vikingek a térségben, valószínűleg egy évtizedig vagy kevesebb ideig, és valószínűleg mintegy száz skandináv ember volt jelen egyidejűleg. Az épületek hasonlítanak azokhoz, amelyeket a vikingek Grönlandon és Izlandon építettek”. „L'Anse aux Meadows települése legalább nyolc épületből állt”.
Viking sárkányhajó:
A XIII-XIV. századi viking regék szerint hajósaik eljutottak Amerikába, Vinlandra. Ennek bizonyításául Helge Ingstad felfedező a feleségével, Anne Stine régésszel 1961-ben ásatásokat kezdett a kanadai Új-Fundland sziget északi csücskén. Két évvel később olyan település nyomaira bukkantak, amit nem indiánok, és nem is eszkimók alapítottak. A házak faanyagát vizsgálva megállapították, hogy 1021-ben építkeztek itt a skandináv hajósok. A telepet legalább nyolc épületet alkotta, amelyhez kovácsműhely, kohó, fűrészüzem és hajóépítő műhely is tartozott. Leltek egy fonáshoz használatos lendítősúlyt is, amely nők jelenlétéről árulkodott.
A vikingek Vörös Erik vezetésével hozták létre első telepeiket Grönlandon a X. században, ahonnan elérhették Kanada partjait. Vörös Erik egyik fia, Lief 1000 táján elérte Vinlandot, ahol emberei házakat építettek. Lief egy év múlva visszatért Grönlandra. Négy évvel később két testvére tette meg ezt az utat, de összetűztek az őslakókkal, és az egyik fivér életét vesztette.
1010 táján Thorfinn Karlsefni vezetésével három hajón 160 viking érkezett Vinlandra, ahol megtelepedtek. Három évvel később elűzték őket az őslakók.
A vikingek a vinlandi utazásaikkal hamarosan felhagytak, sőt a XV. század folyamán a grönlandi telepeik is elnéptelenedtek.
E kiváló hajós nép fiai Kolumbusz előtt ötszáz évvel jártak Amerikában, de útjukról nem szerzett tudomást a korabeli Európa, ezért nem tekinthetők felfedezőknek.
A Múlt-kor egyik cikke szerint: „A falu maradványait még 1960-ban fedezték fel”.
„Azt nem tudni, mennyi ideig maradhattak a vikingek a térségben, valószínűleg egy évtizedig vagy kevesebb ideig, és valószínűleg mintegy száz skandináv ember volt jelen egyidejűleg. Az épületek hasonlítanak azokhoz, amelyeket a vikingek Grönlandon és Izlandon építettek”. „L'Anse aux Meadows települése legalább nyolc épületből állt”.
Viking sárkányhajó:
Igen, köszönöm szépen.Nagyon szívesen, remélem sikerült!
Kolumbusz tévedései
Amerika felfedezője ismerte Al-Farghani IX. századi arab tudósnak azt az állítását, hogy az Egyenlítő 44 ezer km, azaz egy fokra 56 mérföld esik. Számításaiban a mérföld 2164 méterrel volt egyenlő. Kolumbusz viszont római mérfölddel, 1480 méterrel számolt, s úgy vélte, hogy az Egyenlítő 30 ezer km.
Ázsiát a valóságosnál lényegesen nagyobbnak tartotta, Japán és a Karibi-szigetek távolságát 2400 mérföldre becsülte. A valóságban a kettő között közel négyszeres a távolság.
Ismerte Marco Polo leírásait, amelyben olvasta, hogy Japán 1500 mérföldre fekszik Kína partjaitól, következésképpen ennyivel közelebb van Európához.
Abban a tévhitben élt, hogy a Föld felszínének csupán a 15 %-át borítja víz.
Amikor a Bahama-szigetek egyikén kikötött, azt hitte, Indiába jutott, ezért nevezte az őslakókat indiánoknak. Sohasem tudta meg, hogy új földrészt fedezett fel.
1492 előtt készült térkép a Földről:
Amerika felfedezője ismerte Al-Farghani IX. századi arab tudósnak azt az állítását, hogy az Egyenlítő 44 ezer km, azaz egy fokra 56 mérföld esik. Számításaiban a mérföld 2164 méterrel volt egyenlő. Kolumbusz viszont római mérfölddel, 1480 méterrel számolt, s úgy vélte, hogy az Egyenlítő 30 ezer km.
Ázsiát a valóságosnál lényegesen nagyobbnak tartotta, Japán és a Karibi-szigetek távolságát 2400 mérföldre becsülte. A valóságban a kettő között közel négyszeres a távolság.
Ismerte Marco Polo leírásait, amelyben olvasta, hogy Japán 1500 mérföldre fekszik Kína partjaitól, következésképpen ennyivel közelebb van Európához.
Abban a tévhitben élt, hogy a Föld felszínének csupán a 15 %-át borítja víz.
Amikor a Bahama-szigetek egyikén kikötött, azt hitte, Indiába jutott, ezért nevezte az őslakókat indiánoknak. Sohasem tudta meg, hogy új földrészt fedezett fel.
1492 előtt készült térkép a Földről:
Középkori fegyverek
„Repülő varjú varázstűzzel"
A 14. században a kínaiak többféle, puskaporral működő fegyvert ismertek és használtak. Ezek egyike volt a „repülő varjú varázstűzzel" nevű szárnyas rakéta, amely távoli épületek, tárgyak felgyújtására szolgált.
Ellenségfogó
A középkorban olyan eszköz is feltűnt a harctereken, ami nem az ellenség harcképtelenné tételére szolgált, hanem fogoly ejtésre. A vasból készült, hosszú nyéllel ellátott, harapófogószerű fegyvert igyekeztek az ellenség nyakába juttatni, s ha sikerült, a fogoly már nem szabadult. Később rangja, társadalmi helyzete alapján megállapított váltságdíjért nyerhette vissza a szabadságát.
A ellenségfogóval még a lovagokat is le lehetett rántani a lovukról.
„Repülő varjú varázstűzzel"
A 14. században a kínaiak többféle, puskaporral működő fegyvert ismertek és használtak. Ezek egyike volt a „repülő varjú varázstűzzel" nevű szárnyas rakéta, amely távoli épületek, tárgyak felgyújtására szolgált.
Ellenségfogó
A középkorban olyan eszköz is feltűnt a harctereken, ami nem az ellenség harcképtelenné tételére szolgált, hanem fogoly ejtésre. A vasból készült, hosszú nyéllel ellátott, harapófogószerű fegyvert igyekeztek az ellenség nyakába juttatni, s ha sikerült, a fogoly már nem szabadult. Később rangja, társadalmi helyzete alapján megállapított váltságdíjért nyerhette vissza a szabadságát.
A ellenségfogóval még a lovagokat is le lehetett rántani a lovukról.
Az első halálos légi baleset
A La Manche-csatornát elsőként a francia ean-Pierre BlanchardJ és az amerikai Dr. John Jeffries repülte át 1785 januárjában. Roziernek, az egyik első léghajósnak is ez volt a szándéka, aki e célra a repülési magasság szabályozása végett egy hidrogéngömb alatt egy kisebb Montgolfier-féle gömböt alkalmazott. Társával, Romainnel 1785 nyarán szállt fel a franciaországi Boulogne-sur- Merből, de nem messzire jutottak, mert a szélirány megváltozott, a légballon kigyulladt, mintegy 450 méter magasból lezuhant, és utasai a csatornába fulladtak.
Blanchard átkelése a La Manche-csatornán 1785-ben:
A La Manche-csatornát elsőként a francia ean-Pierre BlanchardJ és az amerikai Dr. John Jeffries repülte át 1785 januárjában. Roziernek, az egyik első léghajósnak is ez volt a szándéka, aki e célra a repülési magasság szabályozása végett egy hidrogéngömb alatt egy kisebb Montgolfier-féle gömböt alkalmazott. Társával, Romainnel 1785 nyarán szállt fel a franciaországi Boulogne-sur- Merből, de nem messzire jutottak, mert a szélirány megváltozott, a légballon kigyulladt, mintegy 450 méter magasból lezuhant, és utasai a csatornába fulladtak.
Blanchard átkelése a La Manche-csatornán 1785-ben:
Előkészület a szarajevói merényletre
A Szerbia függetlenségéért és Nagy-Szerbia létrehozásáért küzdő Fekete Kéz nevű titkos szervezet céljai elérése végett merényleteket tervezett. E szélsőségesen nacionalista szerb szervezethez kötődik a szarajevói merénylet is. Kapcsolatot tartottak a radikális szerb fiatalokból álló Ifjú Bosznia nevű társasággal, s annak tagjai közül választották ki a Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merénylet végrehajtóit, akiket elláttak fegyverekkel, pénzzel, térképekkel.
A kiválasztott fiatalok közül hárman érkeztek Szarajevóba Belgrádból: Princip, Čabrinović és Trifko Grabež. Princip és Grabež tanulni mentek Belgrádba, miután kicsapták őket a szarajevói gimnáziumból. Hármuk közül csak Grabežnek volt útlevele, de a határon gond nélkül átjutottak a szerb határőrök segítségével.
Szarajevóban Princip ismerőse, a 23 éves Danilo Ilić, az Ifjú Bosznia vezetője várta őket, aki három szarajevói társát, Cvjetko Popović és Vaso Čubrilović gimnazistákat, valamint a 27 vagy 28 éves Muhamed Mehmedbašićot is beszervezte a merénylet végrehajtásába. Ők is az Ifjú Bosznia tagjai voltak, de Principék nem ismerték őket.
Az ifjaknak katonai tapasztalataik nem voltak, gyakorlásként fatörzsekre lövöldöztek, mozgó célpontokra nem.
A merénylet végrehajtását megkönnyítették az újságok, mert közzétették Ferenc Ferdinándék konvojának útvonalát.
Az akció résztvevői azt tervezték, hogy az akció után megmérgezik magukat, s így titokban maradnak a megbízók is, és a résztvevők is.
Princip és Nedeljko Ćabrinović:
A Szerbia függetlenségéért és Nagy-Szerbia létrehozásáért küzdő Fekete Kéz nevű titkos szervezet céljai elérése végett merényleteket tervezett. E szélsőségesen nacionalista szerb szervezethez kötődik a szarajevói merénylet is. Kapcsolatot tartottak a radikális szerb fiatalokból álló Ifjú Bosznia nevű társasággal, s annak tagjai közül választották ki a Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merénylet végrehajtóit, akiket elláttak fegyverekkel, pénzzel, térképekkel.
A kiválasztott fiatalok közül hárman érkeztek Szarajevóba Belgrádból: Princip, Čabrinović és Trifko Grabež. Princip és Grabež tanulni mentek Belgrádba, miután kicsapták őket a szarajevói gimnáziumból. Hármuk közül csak Grabežnek volt útlevele, de a határon gond nélkül átjutottak a szerb határőrök segítségével.
Szarajevóban Princip ismerőse, a 23 éves Danilo Ilić, az Ifjú Bosznia vezetője várta őket, aki három szarajevói társát, Cvjetko Popović és Vaso Čubrilović gimnazistákat, valamint a 27 vagy 28 éves Muhamed Mehmedbašićot is beszervezte a merénylet végrehajtásába. Ők is az Ifjú Bosznia tagjai voltak, de Principék nem ismerték őket.
Az ifjaknak katonai tapasztalataik nem voltak, gyakorlásként fatörzsekre lövöldöztek, mozgó célpontokra nem.
A merénylet végrehajtását megkönnyítették az újságok, mert közzétették Ferenc Ferdinándék konvojának útvonalát.
Az akció résztvevői azt tervezték, hogy az akció után megmérgezik magukat, s így titokban maradnak a megbízók is, és a résztvevők is.
Princip és Nedeljko Ćabrinović:
Amíg Princip golyója célba talált
1914. június 28-án reggel Danilo Ilić hat gránátot és négy pisztolyt osztott széjjel a csoport tagjai között. A rossz lövőnek tartott Čabrinović és Mehmedbašić csak gránátot kapott. Ezután szétszóródtak az automobilok tervezett útvonala mentén, s elfoglalták a kijelölt helyüket. Ilić sétálgatva várta a tervezett merénylet bekövetkezését.
A konvoj elsőként Mehmedbačić előtt hajtott el, aki azért maradt veszteg, mert nem ismerte fel a főherceget, és nem akart ártatlan embereket megölni. Lehetséges, hogy a közelében lévő rendőr miatt nem mert cselekedni.
Čubrilović is tétlen maradt, mert megszánta Zsófia hercegnőt.
Grabež sem lépett akcióba, mert nem akarta az út mellett várakozó, ártatlan kíváncsiskodók vérét ontani.
Čabrinović egy rendőrtől tudakolta meg, hogy melyik a trónörökös kocsija. Ő nem volt szívbajos, a konvoj harmadik automobiljára dobta a gránátját, ami a felhajtott ponyván landolt, onnan a földre pottyant, a járdaszélnek csapódott, s az odaérkező negyedik autó hátsó kereke mellett robbant fel. Az autó tönkrement, utasai megsérültek, közelben állók közül körülbelül húszan sebesültek meg, (A gránáttal nem volt egyszerű eltalálni a mozgó célpontot, mert a kibiztosítását követően néhány másodpercnyi várakozás után kellett elhajítani.)
A merénylő menekülni próbált, a sekély vizű Miljacka folyóba ugrott, de egykettőre elfogták. Hiába vette be a mérget, csak hányt tőle.
Amikor a főherceget szállító autó megállással és tolatással irányváltoztatásra kényszerült, a közelben álló Princip előrántotta a pisztolyát. Egy szemfüles detektív meg akarta ragadni a karját, de valaki leütötte. Princip a lassan mozgó járműtől pár lépésnyire két lövést adott le. A golyók célba találtak. A lövések után öngyilkosságot akart elkövetni, de a közelében lévők egyike kiütötte a kezéből a revolvert, s a körülöttük lévők nekiestek a merénylőnek.. Mire a rendőrök odafutottak, akkorra már alaposan összeverték .
Princip is bevette a ciánkálit, de a por hatása nem volt halálos. Feltehetően a nem elég gondos tárolás miatt elbomlott.
A párt szállító Gräf & Stift márkájú kocsi:
1914. június 28-án reggel Danilo Ilić hat gránátot és négy pisztolyt osztott széjjel a csoport tagjai között. A rossz lövőnek tartott Čabrinović és Mehmedbašić csak gránátot kapott. Ezután szétszóródtak az automobilok tervezett útvonala mentén, s elfoglalták a kijelölt helyüket. Ilić sétálgatva várta a tervezett merénylet bekövetkezését.
A konvoj elsőként Mehmedbačić előtt hajtott el, aki azért maradt veszteg, mert nem ismerte fel a főherceget, és nem akart ártatlan embereket megölni. Lehetséges, hogy a közelében lévő rendőr miatt nem mert cselekedni.
Čubrilović is tétlen maradt, mert megszánta Zsófia hercegnőt.
Grabež sem lépett akcióba, mert nem akarta az út mellett várakozó, ártatlan kíváncsiskodók vérét ontani.
Čabrinović egy rendőrtől tudakolta meg, hogy melyik a trónörökös kocsija. Ő nem volt szívbajos, a konvoj harmadik automobiljára dobta a gránátját, ami a felhajtott ponyván landolt, onnan a földre pottyant, a járdaszélnek csapódott, s az odaérkező negyedik autó hátsó kereke mellett robbant fel. Az autó tönkrement, utasai megsérültek, közelben állók közül körülbelül húszan sebesültek meg, (A gránáttal nem volt egyszerű eltalálni a mozgó célpontot, mert a kibiztosítását követően néhány másodpercnyi várakozás után kellett elhajítani.)
A merénylő menekülni próbált, a sekély vizű Miljacka folyóba ugrott, de egykettőre elfogták. Hiába vette be a mérget, csak hányt tőle.
Amikor a főherceget szállító autó megállással és tolatással irányváltoztatásra kényszerült, a közelben álló Princip előrántotta a pisztolyát. Egy szemfüles detektív meg akarta ragadni a karját, de valaki leütötte. Princip a lassan mozgó járműtől pár lépésnyire két lövést adott le. A golyók célba találtak. A lövések után öngyilkosságot akart elkövetni, de a közelében lévők egyike kiütötte a kezéből a revolvert, s a körülöttük lévők nekiestek a merénylőnek.. Mire a rendőrök odafutottak, akkorra már alaposan összeverték .
Princip is bevette a ciánkálit, de a por hatása nem volt halálos. Feltehetően a nem elég gondos tárolás miatt elbomlott.
A párt szállító Gräf & Stift márkájú kocsi:
Gyilkosság Szarajevóban
Ferenc Ferdinánd 1914 júniusában Ferenc József kérésére utazott a boszniai katonai hadgyakorlatokra. Úgy tervezték, hogy a látogatás során felavatják Szarajevóban az új állami múzeumot.
A trónörököst a távoli útjain háromszor (1902, 1906, 1910) kísérelték meg kioltani az életét.
Az utazása előtt figyelmeztették, hogy a lakosság egy része ellenségesen viszonyul a monarchiához és a császári családhoz is. Ellenezte az utat a felesége, Zsófia hercegnő is. A főudvarmester a látogatás előtti este megpróbálta lebeszélni Ferenc Ferdinándot a szarajevói programról, de ő a látogatás mellett érvelő szárnysegédjével értett egyet. Ellenezte azt is, hogy az útvonal mentén kettős katonai sorfal óvja a biztonságát. Fontosnak tartotta, hogy bátornak tartsák.
Több mint 120 helyi rendőr és számos detektív ügyelt a város nyugalmára. Magyar nyomozókat is küldtek ki az eseményre.
A főherceg és kísérete vonattal érkezett Bosznia fővárosába, s onnan hat autó vitte őket a közeli laktanyába, majd a városházára. A trónörökös a feleségével, Potierek kormányzóval és Harrach gróffal a harmadik automobilban ült.
Negyed tizenegy tájban gránátot dobtak az autójukra, de az a hátrahajtott ponyván landolt, onnan a földre pottyant, a járdaszélhez csapódott, s a mögöttük haladó kocsi hátsó kereke mellett robbant fel. Az autó használhatatlanná vált, a benne ülők megsérültek, a járdán állók közül pedig vagy húszan.
A trónörökös megálljt parancsolt a sofőrjének, és csak azután indult tovább, miután megtudta, hogy a robbanás nem követelt emberéletet.
A városházán a program folytatásáról döntöttek. A biztonság végett módosították az eredeti útvonalat.
A városházáról 10 óra 45 perckor indultak a katonai kórházba, mert a főherceg meg akarta látogatni a megsebesült szárnysegédjét. Harrach ezredes az automobil bal oldali lépcsőjére állt, hogy újabb veszély esetén testével óvja a főherceget.
Az első két kocsi az eredetileg kijelölt útvonalon haladt (vagy figyelmetlenek voltak a sofőrök, vagy nem tájékoztatták őket az útvonal megváltoztatásáról), a trónörökös sofőrje pedig a parancs szerint követte őket. Potierek észrevette a hibát, és utasította a sofőrt az új útvonalon történő haladásra. A sofőr lefékezett, tolatni kényszerült, s ezt a helyzetet használta ki a lesben álló Gavrilo Princip, aki két lövést adott le. Az egyik golyó trónörökös nyaki ütőerét találta el. Amikor a hogylétéről kérdezték, azt mondta: „Es ist nichts!” (Ez semmi!). A másik golyó a felesége hasába fúródott.
Ezután a kormányzói palotához hajtottak. Az öntudatlan állapotban lévő Ferdinándot és Zsófiát bevitték a palotába, de az életüket már nem tudták megmenteni.
Eredeti emlékműve Szarajevóban:
Ferenc Ferdinánd 1914 júniusában Ferenc József kérésére utazott a boszniai katonai hadgyakorlatokra. Úgy tervezték, hogy a látogatás során felavatják Szarajevóban az új állami múzeumot.
A trónörököst a távoli útjain háromszor (1902, 1906, 1910) kísérelték meg kioltani az életét.
Az utazása előtt figyelmeztették, hogy a lakosság egy része ellenségesen viszonyul a monarchiához és a császári családhoz is. Ellenezte az utat a felesége, Zsófia hercegnő is. A főudvarmester a látogatás előtti este megpróbálta lebeszélni Ferenc Ferdinándot a szarajevói programról, de ő a látogatás mellett érvelő szárnysegédjével értett egyet. Ellenezte azt is, hogy az útvonal mentén kettős katonai sorfal óvja a biztonságát. Fontosnak tartotta, hogy bátornak tartsák.
Több mint 120 helyi rendőr és számos detektív ügyelt a város nyugalmára. Magyar nyomozókat is küldtek ki az eseményre.
A főherceg és kísérete vonattal érkezett Bosznia fővárosába, s onnan hat autó vitte őket a közeli laktanyába, majd a városházára. A trónörökös a feleségével, Potierek kormányzóval és Harrach gróffal a harmadik automobilban ült.
Negyed tizenegy tájban gránátot dobtak az autójukra, de az a hátrahajtott ponyván landolt, onnan a földre pottyant, a járdaszélhez csapódott, s a mögöttük haladó kocsi hátsó kereke mellett robbant fel. Az autó használhatatlanná vált, a benne ülők megsérültek, a járdán állók közül pedig vagy húszan.
A trónörökös megálljt parancsolt a sofőrjének, és csak azután indult tovább, miután megtudta, hogy a robbanás nem követelt emberéletet.
A városházán a program folytatásáról döntöttek. A biztonság végett módosították az eredeti útvonalat.
A városházáról 10 óra 45 perckor indultak a katonai kórházba, mert a főherceg meg akarta látogatni a megsebesült szárnysegédjét. Harrach ezredes az automobil bal oldali lépcsőjére állt, hogy újabb veszély esetén testével óvja a főherceget.
Az első két kocsi az eredetileg kijelölt útvonalon haladt (vagy figyelmetlenek voltak a sofőrök, vagy nem tájékoztatták őket az útvonal megváltoztatásáról), a trónörökös sofőrje pedig a parancs szerint követte őket. Potierek észrevette a hibát, és utasította a sofőrt az új útvonalon történő haladásra. A sofőr lefékezett, tolatni kényszerült, s ezt a helyzetet használta ki a lesben álló Gavrilo Princip, aki két lövést adott le. Az egyik golyó trónörökös nyaki ütőerét találta el. Amikor a hogylétéről kérdezték, azt mondta: „Es ist nichts!” (Ez semmi!). A másik golyó a felesége hasába fúródott.
Ezután a kormányzói palotához hajtottak. Az öntudatlan állapotban lévő Ferdinándot és Zsófiát bevitték a palotába, de az életüket már nem tudták megmenteni.
Eredeti emlékműve Szarajevóban:
A merénylők és társaik büntetése
Ćabrinovićot és Principet tettük elkövetése után letartóztatta a rendőrség. A következő napokban elsőként Ilićet fogták el, aki megrémült a halálbüntetéstől, és hogy mentse magát, több résztvevő nevét is elárulta. A három letartóztatottat tíz kilós súlyokkal megvasalva a szarajevói laktanya börtönébe zárták.
Hamarosan elfogták a többi résztvevőt is, kivéve Mehmedbašićot, akinek sikerült Montenegróba menekülnie.
A merénylők pere a háború kirobbanása után zajlott le. Rajtuk kívül bíróság elé állították a segítőiket, és olyanokat is, akik tudták, hogy mire készülnek a fiatalok, de hallgattak róla. Összesen 25 fő került a vádlottak padjára.
Danilo Ilićet és két segítőjét halálra ítélték, s a büntetést 1915-ben hajtották végre.
Princip, Ćabrinović és Grabež a rájuk kiszabható legsúlyosabb büntetést, 20 év szigorított börtönt kapott. Halálra nem ítélhették őket, mert a merénylet idején még nem voltak húszévesek. Mindhármukat Csehországba, a theresienstadti börtönbe szállították, ahol az elviselhetetlen körülményeket nem sokáig bírták. Čabrinović és Grabež 1916-ban, Princip 1918-ban halt meg gümőkórban.
Vaso Čubrilović 16, Cvjetko Popović 13 évi büntetést kapott. A börtönkörülményeik jobbak voltak theresienstadtinál, a háborút túlélték, s a Monarchia szétesése után kiszabadultak.
A gyilkossággal vádolt férfiakat a tárgyalóterembe vezetik: Gavrilo Princip, Danilo Ilić és Nedjelko Čabrinović:
Ćabrinovićot és Principet tettük elkövetése után letartóztatta a rendőrség. A következő napokban elsőként Ilićet fogták el, aki megrémült a halálbüntetéstől, és hogy mentse magát, több résztvevő nevét is elárulta. A három letartóztatottat tíz kilós súlyokkal megvasalva a szarajevói laktanya börtönébe zárták.
Hamarosan elfogták a többi résztvevőt is, kivéve Mehmedbašićot, akinek sikerült Montenegróba menekülnie.
A merénylők pere a háború kirobbanása után zajlott le. Rajtuk kívül bíróság elé állították a segítőiket, és olyanokat is, akik tudták, hogy mire készülnek a fiatalok, de hallgattak róla. Összesen 25 fő került a vádlottak padjára.
Danilo Ilićet és két segítőjét halálra ítélték, s a büntetést 1915-ben hajtották végre.
Princip, Ćabrinović és Grabež a rájuk kiszabható legsúlyosabb büntetést, 20 év szigorított börtönt kapott. Halálra nem ítélhették őket, mert a merénylet idején még nem voltak húszévesek. Mindhármukat Csehországba, a theresienstadti börtönbe szállították, ahol az elviselhetetlen körülményeket nem sokáig bírták. Čabrinović és Grabež 1916-ban, Princip 1918-ban halt meg gümőkórban.
Vaso Čubrilović 16, Cvjetko Popović 13 évi büntetést kapott. A börtönkörülményeik jobbak voltak theresienstadtinál, a háborút túlélték, s a Monarchia szétesése után kiszabadultak.
A gyilkossággal vádolt férfiakat a tárgyalóterembe vezetik: Gavrilo Princip, Danilo Ilić és Nedjelko Čabrinović:
Házasságkötés a középkori Angliában
A középkori Angliában a lányok 12, a fiúk 14 évesen köthettek házasságot, amelynek helyét tetszőlegesen választhatták meg. A felek az egymáshoz tartozásukat kinyilváníthatták kocsmában, ágyban, templom mellett…, és papnak sem kellett jelen lennie. Ha megegyeztek szóban a frigyről, még elhálásra sem volt szükség. A szavakat bármilyen ajándék helyettesíthette, de leggyakrabban gyűrűt adott az ifjú a lánynak. Az ajándék elfogadásával megtörtént az egybekelés.
Merev szabályok hiányában előfordult, hogy a pároknak csak az egyike tartotta házasnak magukat, a másikuk nem. Ha valamelyik fél ki akart lépni a kötelékből, csupán azt kellett bizonyítania, hogy nem kötöttek házasságot.
Rokonok nem léphettek frigyre. 1215 előtt a hetedik nemzedékig visszamenőleg nem lehetett közös ős, csak ezt éppen abban a korban szinte lehetetlen volt bizonyítani. Az 1215-ben kiadott rendelkezés mérsékelte a szigort, csak az ükapákig nem lehetett közös előd.
Tilos volt a nem vér szerinti rokonok egybekelése is.
A középkori Angliában a lányok 12, a fiúk 14 évesen köthettek házasságot, amelynek helyét tetszőlegesen választhatták meg. A felek az egymáshoz tartozásukat kinyilváníthatták kocsmában, ágyban, templom mellett…, és papnak sem kellett jelen lennie. Ha megegyeztek szóban a frigyről, még elhálásra sem volt szükség. A szavakat bármilyen ajándék helyettesíthette, de leggyakrabban gyűrűt adott az ifjú a lánynak. Az ajándék elfogadásával megtörtént az egybekelés.
Merev szabályok hiányában előfordult, hogy a pároknak csak az egyike tartotta házasnak magukat, a másikuk nem. Ha valamelyik fél ki akart lépni a kötelékből, csupán azt kellett bizonyítania, hogy nem kötöttek házasságot.
Rokonok nem léphettek frigyre. 1215 előtt a hetedik nemzedékig visszamenőleg nem lehetett közös ős, csak ezt éppen abban a korban szinte lehetetlen volt bizonyítani. Az 1215-ben kiadott rendelkezés mérsékelte a szigort, csak az ükapákig nem lehetett közös előd.
Tilos volt a nem vér szerinti rokonok egybekelése is.
Mi köze Guillotinnak a nyaktilóhoz?
A francia forradalom idején Joseph-Ignace Guillotim doktor tagja lett az alkotmányozó nemzetgyűlésnek, és 1789. október 9-én azt javasolta, hogy a büntetések kiszabásánál ne legyenek tekintettel a nemesi származásra, a társadalmi rangra, és minden halálraítéltet egy egyszerű mechanikus szerkezettel, nyakazással végezzenek ki. Javasolta továbbá azt is, hogy a bűnös családjának vagyonát ne kobozzák el, s adják át nekik a holttestét, ha kérik.
A nyaktiló nem Guillotin találmánya volt, a különböző változatait már a középkorban is használták a nyugati országokban, köztük Franciaországban is, hogy a hóhér keze ne érinthesse meg, ne alázza meg a nemesi elítélteket.
A javaslatot követően gúnyolni kezdték a doktort, s a nevét az egyik röpirat szerzője nőneművé módosítva guillotine-nak keresztelte el a nyakazó szerkezetet.
Guillotin indítványát 1791 júniusában fogadták el. A nyaktilót Antoime Louis sebész tervezte, és a német Tobiás Schmidt csembalókészítő mester építette meg. A szerkezetet 1792. április 17-én egy kórház udvarán három holttesten próbálták ki, s nyolc nappal később egy rablót végeztek ki vele.
1791 után orvosként tevékenykedett, megalapította az Orvostudomány Akadémikus Társaságát, melynek élete végéig elnöke volt. Nagyon bántotta, hogy az ő nevét ragasztották rá a nyaktilóra.
Elterjedt vele kapcsolatban az az alaptalan állítás, hogy guillotine-nal végezték ki. A valóságban betegség következtében hunyt el 1814-ben.
A guillotine-t fotózta: Thomas Ihle - A feltöltő saját munkája by Thomas Ihle, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=86531
A francia forradalom idején Joseph-Ignace Guillotim doktor tagja lett az alkotmányozó nemzetgyűlésnek, és 1789. október 9-én azt javasolta, hogy a büntetések kiszabásánál ne legyenek tekintettel a nemesi származásra, a társadalmi rangra, és minden halálraítéltet egy egyszerű mechanikus szerkezettel, nyakazással végezzenek ki. Javasolta továbbá azt is, hogy a bűnös családjának vagyonát ne kobozzák el, s adják át nekik a holttestét, ha kérik.
A nyaktiló nem Guillotin találmánya volt, a különböző változatait már a középkorban is használták a nyugati országokban, köztük Franciaországban is, hogy a hóhér keze ne érinthesse meg, ne alázza meg a nemesi elítélteket.
A javaslatot követően gúnyolni kezdték a doktort, s a nevét az egyik röpirat szerzője nőneművé módosítva guillotine-nak keresztelte el a nyakazó szerkezetet.
Guillotin indítványát 1791 júniusában fogadták el. A nyaktilót Antoime Louis sebész tervezte, és a német Tobiás Schmidt csembalókészítő mester építette meg. A szerkezetet 1792. április 17-én egy kórház udvarán három holttesten próbálták ki, s nyolc nappal később egy rablót végeztek ki vele.
1791 után orvosként tevékenykedett, megalapította az Orvostudomány Akadémikus Társaságát, melynek élete végéig elnöke volt. Nagyon bántotta, hogy az ő nevét ragasztották rá a nyaktilóra.
Elterjedt vele kapcsolatban az az alaptalan állítás, hogy guillotine-nal végezték ki. A valóságban betegség következtében hunyt el 1814-ben.
A guillotine-t fotózta: Thomas Ihle - A feltöltő saját munkája by Thomas Ihle, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=86531
Zseni, aki a király karjaiban halt meg
I. Ferenc francia király 1516-ban fontainebleau-i udvarába hívta Leonardot, aki elfogadta a meghívást. A kastélyban nagy tisztelettel és szeretettel bántak vele. Amikor látta, hogy a mestert zavarja az udvari etikett, a zaj, a sok merev szabály, beidegződött szokás, egy udvarházat ajándékozott neki, hogy nyugalomban teljenek a napjai.
Leonardo élete utolsó két évében több ízben kapott agyvérzést, amelynek következtében a jobb keze lebénult, ennek ellenére rajzolt, festett és tanított. Utolsó hónapjaiban a betegsége elhatalmasodott, és csak a szolgálói segítségével tudott felkelni az ágyból.
Amikor 1519 májusában az uralkodó megtudta, hogy a tudós művész végóráit éli, felfüggesztette az államügyek intézését, meglátogatta, és a karjában tartotta, amikor 67 évesen örökre lehunyta a szemét.
Hihető, hogy a király egy időre megszakította az államügyek intézését, de hogy Leonardo a karjaiban hunyt el, az minden bizonnyal csak legenda.
Özönvíz, amit élete vége felé rajzolt:
I. Ferenc francia király 1516-ban fontainebleau-i udvarába hívta Leonardot, aki elfogadta a meghívást. A kastélyban nagy tisztelettel és szeretettel bántak vele. Amikor látta, hogy a mestert zavarja az udvari etikett, a zaj, a sok merev szabály, beidegződött szokás, egy udvarházat ajándékozott neki, hogy nyugalomban teljenek a napjai.
Leonardo élete utolsó két évében több ízben kapott agyvérzést, amelynek következtében a jobb keze lebénult, ennek ellenére rajzolt, festett és tanított. Utolsó hónapjaiban a betegsége elhatalmasodott, és csak a szolgálói segítségével tudott felkelni az ágyból.
Amikor 1519 májusában az uralkodó megtudta, hogy a tudós művész végóráit éli, felfüggesztette az államügyek intézését, meglátogatta, és a karjában tartotta, amikor 67 évesen örökre lehunyta a szemét.
Hihető, hogy a király egy időre megszakította az államügyek intézését, de hogy Leonardo a karjaiban hunyt el, az minden bizonnyal csak legenda.
Özönvíz, amit élete vége felé rajzolt:
Az ókor tankjai
Az elefántokat Indiában, Burmában és Thaiföldön használták harci célokra.
A szagukat megérző lovak menekültek előlük. Nem hátráltak meg, agyaraik félelmetes fegyverek voltak, jaj volt azoknak, akikre rátiportak, az ormányukkal akár kilenc méterre is el bírták hajítani, akit elkaptak.
Kr. e. 202-ben a zámai csatában Hannibál 80 elefántot vonultatott fel a római légiók ellen.
Amikor észak felől támadt Rómára 30-40 elefántot vitt magával, de zömük út közben elpusztult. Egy részük a Rhöne folyóba fulladt, az életben maradottak zöme pedig az Alpokon történt átkelés során pusztult el.
Az elefántokat Indiában, Burmában és Thaiföldön használták harci célokra.
A szagukat megérző lovak menekültek előlük. Nem hátráltak meg, agyaraik félelmetes fegyverek voltak, jaj volt azoknak, akikre rátiportak, az ormányukkal akár kilenc méterre is el bírták hajítani, akit elkaptak.
Kr. e. 202-ben a zámai csatában Hannibál 80 elefántot vonultatott fel a római légiók ellen.
Amikor észak felől támadt Rómára 30-40 elefántot vitt magával, de zömük út közben elpusztult. Egy részük a Rhöne folyóba fulladt, az életben maradottak zöme pedig az Alpokon történt átkelés során pusztult el.
A punok bódult, dühös elefántjai
Hannibál félelmetes fegyvernek tartotta az elefántokat, amiket alkalmazott is a rómaiak ellen.
Bevetésük előtt először alkohollal itatták őket, majd lándzsával a bódult állatok bokájába szúrtak. Ezután a fájdalomtól feldühödött állatokat az ellenség felé irányították, és szabadon engedték.
A rómaiak nagyon egyszerű módon hárították el az „élő tankok” támadását: a légiósok zárt alakzata kettényílt, s az elefántok átrohantak közöttük. Megesett, hogy némelyik visszafordult, és a pun hadvezér egységeire rontott.
Hannibál félelmetes fegyvernek tartotta az elefántokat, amiket alkalmazott is a rómaiak ellen.
Bevetésük előtt először alkohollal itatták őket, majd lándzsával a bódult állatok bokájába szúrtak. Ezután a fájdalomtól feldühödött állatokat az ellenség felé irányították, és szabadon engedték.
A rómaiak nagyon egyszerű módon hárították el az „élő tankok” támadását: a légiósok zárt alakzata kettényílt, s az elefántok átrohantak közöttük. Megesett, hogy némelyik visszafordult, és a pun hadvezér egységeire rontott.
Hasonló témák
