Érdekességek a torinói lepelről
A leplet 1503 nagypéntekén különleges próbának vetették alá, három püspök jelenlétében forró olajba merítették meg. Arra voltak kíváncsiak, hogy eltűnik-e a vászonról a lenyomat. Nem tűnt el.
1532-ben tűz ütött ki a chambéry-i Sainte-Chapelle kápolnában, ahol a leplet egy ezüstládikóban őrizték. A ládikó megolvadt, s egy cseppje átlyukasztotta az összehajtogatott rétegeket. Az égési nyomokat a klarissza nővérek próbálták kijavítani, s háromszög alakú foltokat varrtak a lepelhez.
A második világháború alatt egy Nápoly közelében épült (campaniai Montevergine) bencés apátságban rejtették el a németek elől. Bár a nácik 1943-ban tűvé tették érte a templomot, de nem lelték meg. A becses tárgy az oltárban lapult, amely előtt szerzetesek imádkozásba merültek.
1972. október 1-jén ismeretlen személy hatolt be a torinói székesegyház kápolnájába a tetőn keresztül, hogy elégesse, de de a terve kudarcba fulladt, mert az ereklyét azbeszttakaró óvta egy esetleges tűzkártól.
Öt évvel később a kápolna tűz martaléka lett, de a leplet akkor a templomban őrizték, ahonnan egy tűzoltó hozta ki, miután négykilós kalapáccsal nagy nehezen sikerült bezúznia a leplet védő, 39 milliméter vastag üveget.
A lepelnek két másolata is van Magyarországon, Tiszaföldváron és Lajosmizsén. A tiszaföldvári, Döbrentei úti katolikus templomban lévő replikát Dinyés László készítette 1986-ban.
Lajosmizsén a katolikus templomban az oltár mellett, a főhajó falán látható „a torinói püspökség speciális műhelyében készült”, „hiteles és hivatalos másolata, amely az eredeti lepel szövésével teljesen megegyező szövésű vászonra, különleges fotoelektromos eljárással készült”.
A katolikus egyház hivatalosan nem ismerte el, hogy a lepel Jézus halotti gyolcsa, csupán a szenvedése és kereszthalála szimbólumának tekintik.
Az első fényképet Secondo Pia torinói ügyvéd készítette a lepelről 1898-ban. Előhíváskor a negatív lemezen egy emberi arc rajzolódott ki.
