A szemétszedésről a legtöbben nem egy évi több százmillió forintos vállalkozásra asszociálnak. Egy kanadai férfi azonban pontosan erre építette fel az életét: parkolók takarításából indult, ma pedig évente mintegy 700 ezer dollár, vagyis közel 250 millió forint árbevételt termelő céget vezet.
A 12 éves fiú, aki hajnalban szemetet szedett az apjával
A kanadai Calgary városában élő Brian Winch már gyerekként ismerte a korán kelés világát. Tizenkét éves korában rendszeresen elkísérte édesapját, Joseph Winchet, aki üzletek és bevásárlóközpontok parkolóit takarította.
A fiú nem büntetésként élte meg a munkát.
– idézte fel később.
A legfontosabb számára azonban nem maga a munka volt, hanem az együtt töltött idő az édesapjával.
Brian 21 éves volt, amikor az édesapja váratlanul meghalt. A veszteség mélyen megrázta, és ekkor döntötte el, hogy továbbviszi azt a munkát, amelyet gyerekkora óta ismert.
Később két testvére is csatlakozott hozzá. Egyikük a helyszíni munkákat irányította, a másik az ügyfelekkel és az ajánlatokkal foglalkozott.
A családi vállalkozás végül kemény munkával évente több mint 700 ezer dollár, vagyis hozzávetőleg 250 millió forint árbevételig jutott.
Úgy véli, egyetlen robot sem képes olyan alaposan átvizsgálni egy parkolót, mint egy ember. A bokrok közé szorult cigarettacsikkeket, az eldugott hulladékokat vagy a nehezen hozzáférhető sarkokat ma még emberek találják meg a leghatékonyabban.
Brian Winch ma már másoknak is segít hasonló vállalkozásokat indítani. Elmondása szerint találkozott olyan tanárral, aki eredetileg csak a nyári szünetben akart egy kis pluszjövedelmet szerezni, később azonban több államra kiterjedő céget épített fel.
A ma már abszolút menőnek számító kanadai vállalkozó szerint édesapja valódi öröksége nem a parkolók takarításáról szólt. Hanem arról, hogy egy egyszerű szolgáltatással is lehet értéket teremteni és segíteni másoknak.
A 12 éves fiú, aki hajnalban szemetet szedett az apjával
A kanadai Calgary városában élő Brian Winch már gyerekként ismerte a korán kelés világát. Tizenkét éves korában rendszeresen elkísérte édesapját, Joseph Winchet, aki üzletek és bevásárlóközpontok parkolóit takarította.
A fiú nem büntetésként élte meg a munkát.
„Szerettem a hajnali csendet, a napfelkeltét és azt az érzést, hogy segítünk másoknak”
– idézte fel később.
A legfontosabb számára azonban nem maga a munka volt, hanem az együtt töltött idő az édesapjával.
Menekültként kezdte újra az életét
Az apa, Joseph Winch a második világháború után menekültként érkezett Lengyelországból Kanadába. Élete során sokáig vágóhídon dolgozott, vasúti síneket fektetett, később kórházi alkalmazottként is munkát vállalt. A családban természetesnek számított, hogy egyszerre többféle munkából teremtik elő a megélhetést.Brian 21 éves volt, amikor az édesapja váratlanul meghalt. A veszteség mélyen megrázta, és ekkor döntötte el, hogy továbbviszi azt a munkát, amelyet gyerekkora óta ismert.
A mellékállásból komoly vállalkozás lett
Miközben kortársai más pályák felé indultak, Brian elkezdett kereskedelmi ingatlanokat felkeresni, és parkolótakarítási szolgáltatást ajánlani nekik. A kezdetben egyszerű mellékkeresetnek induló tevékenység fokozatosan vállalkozássá nőtte ki magát.Később két testvére is csatlakozott hozzá. Egyikük a helyszíni munkákat irányította, a másik az ügyfelekkel és az ajánlatokkal foglalkozott.
A családi vállalkozás végül kemény munkával évente több mint 700 ezer dollár, vagyis hozzávetőleg 250 millió forint árbevételig jutott.
Oké, de miért nem veszi el a munkáját az automatizáció?
A 2020-as években sokan tartanak attól, hogy az automatizáció és a mesterséges intelligencia számos szakmát kiszorít. Brian Winch szerint az ő területén ez egyelőre nem reális veszély.Úgy véli, egyetlen robot sem képes olyan alaposan átvizsgálni egy parkolót, mint egy ember. A bokrok közé szorult cigarettacsikkeket, az eldugott hulladékokat vagy a nehezen hozzáférhető sarkokat ma még emberek találják meg a leghatékonyabban.
Egy elveszett pénztárca és az apja emléke
A vállalkozó ma is úgy érzi, hogy édesapja bizonyos értelemben vele maradt. Felidézett egy különös esetet is: egy takarítás során hirtelen az az érzése támadt, mintha az apja azt mondaná neki, hogy menjen néhány lépéssel arrébb. Követte a megérzését, és egy elveszett pénztárcát talált. Bár maga is furcsának tartotta az élményt, számára ez annak a jele volt, hogy az apjától kapott értékek ma is elkísérik.Brian Winch ma már másoknak is segít hasonló vállalkozásokat indítani. Elmondása szerint találkozott olyan tanárral, aki eredetileg csak a nyári szünetben akart egy kis pluszjövedelmet szerezni, később azonban több államra kiterjedő céget épített fel.
A ma már abszolút menőnek számító kanadai vállalkozó szerint édesapja valódi öröksége nem a parkolók takarításáról szólt. Hanem arról, hogy egy egyszerű szolgáltatással is lehet értéket teremteni és segíteni másoknak.
