Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

naivbalek

Állandó Tag
Állandó Tag
Beléd szerettem

Villámcsapásként ért amikor
téged megláttalak
tudtam, hogy rád vártam eddig,
végre megtaláltalak

Mindig is éreztem,
valami hiányzik az életemből
te vagy az, már tudom,
miért is nem találtam rád előbb

Szeretlek, ezt már biztosan tudom,
elhoztad életembe a boldogságot
az életemet teljessé te teszed,
jó hogy érezhetem a szerelmedet

Egymásra találtunk,
itt vagy már velem
sok akadály van még,
veled leküzdhetem

Ne haragudj rám,
mert nagyon féltelek
én ilyen vagyok,
már csak érted élek

Elfogadlak amilyen vagy,
nekem így vagy tökéletes
már tudom biztosan azt,
veled élem le az életemet
 

Mrhacker

Állandó Tag
Állandó Tag
Talgorius Grendar

Harc

attachment.php



Kemény harc az élet,
hosszú évek óta!
Más néha a dallam,
de ugyanaz a nóta.
Szomorú szívünket
megüli a bánat.
Latroknak adták el
szép Magyar hazánkat.
Rablók barlangjává lett
e kicsiny ország.
A sok jámbor birka tűri,
hogy kifosszák.
Meddig marad még így?
Ébredj már fel ember!!!
Hiába kiáltunk felébredni nem mer.
Így tűri a sorsát,
míg telik az irka.
Legyen végre harcos,
nem pediglen birka!

 

GadMar

Állandó Tag
Állandó Tag
Merengés

Lélegzet, test lüktetése lassul,
tér s idő sem rohan már.
Értelem, szem fényessége fakul,
mélyítő est, oda jársz.

Rád törhet a semmiből, hirtelen
magad sem tudod miért.
Átlök, de a messzi Föld, hiszed-e
szabad, lehúz s fogni kész.

Ott távol, a gondolatok mögött
bambán, maradj, amíg tudsz.
Oh jámbor, a boldog dalok között
magány, szaladj, ha bírsz, fuss.

Egy pillantás, visszatérsz valódba,
hogy megint az lehessél.
Nem ritkaság ki csak néz, van oka.
Mondd, ez itt a messze lét.
 

Akva2

Új tag
Ritkán írok verset, néha fordítok, nem tudom, fordítás jöhet-e. Ezt 16 évesen írtam:

Aznap zokogott az ég.
A görnyedt fák néha nyögtek egy picit,
Buszunk ablakán csíkot vontak a könnyek,
S szédülten forgott az álmos kerék.


Egy kórházban tán éppen operáltak,
S míg elnyűtt arccal hörgött a beteg,
A motoszkáló fehér kezekre
Csendben pergett a vörös vasvegyület.


Nem fogtuk egymás kezét.
Üres volt szemed és némán rám meredt,
Régi álmainkból nem tért vissza egy sem,
Csak forgott tovább az álmos kerék.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Valakit mellém temettek

Njebila Eutanasia Poetovna,
Mr. Hoolla Coporshow,
és Van del Rhythm
költők nagy leleménye!

Fordította: Viola Zoltán
Első kiadás: az "Éjszív" című kötetben jelent meg (Oroszul "Szerdcenocs")


VALAKIT MELLÉM TEMETTEK


Valakit mellém temettek.
Először történt évek óta...
Erről bezzeg nem szólt a nóta
amit sírom fölött elzenéltek
mikor még szeretteim éltek...
Valakit mellém temettek.

Rólam talán megfeledkeztek?
Vagy csak társat akartak adni...
ha meg nem tetszik, legfeljebb annyi...
Mér' ne nősítnék meg a holtakat,
ha követik a Szent Könyvben szóltakat?
Vagy rólam talán csak megfeledkeztek?

Valakit mellém temettek.
Tekintsem tán ezt zaklatásnak,
illetéktelen behatolásnak?
Végülis csinos hulla. Fiatal kislány.
Nem üldözöm el, friss, van arcán bőr is tán...
Még nem kukacos akit mellém temettek.

Egyszer persze majd ő is elrohad.
Hiába, a szépség mulandó,
a külsőre, húsra épít, ami rothadó.
A belső lényeg hol marad?
Megeszik azt is a bogarak?
Egyszer persze a bogár is elrohad.

Sokáig vártam itt lenn valakire.
Aztán jött e kislány, s mellém temették.
Tudom már tőle: míg élt nem szerették.
Most együtt várunk. Jön-e egy harmadik?
Te leszel az vagy ki a szomszédban lakik?
Lehet hogy nem kell már soká várnom valakire.

Érdekel-e hogy miként haltam meg?
Elmondom. Átok vert. Tiltott tudást szereztem...
Otthon bekapcsoltam az Internetem.
Egy fórumon egy verset olvastam...
S hamarosan már hulla voltam.
Még mindig érdekel, hogy haltam meg?!

Nem mondom el. Ne légy túl kíváncsi.
Én az voltam és sajnos elolvastam
a néhány strófát - sajnos ott nem hagytam...
Szavai a címben rossz óment jeleztek:
így hangzott a cím: "Valakit mellém temettek"...
Itt tartasz? Hát hiába mondtam hogy ne légy túl kíváncsi?

Lehet hogy nem kell soká várnunk.
Valakit majd megint mellém temetnek...
Legalább csökken majd az unalmunk.

Ne félj. Nem fog fájni.
És akkor már nyugodtan lehetsz kíváncsi.
 

Zoli_USA

Állandó Tag
Állandó Tag
Ofra Haza dalszövegei magyarul, ÉNEKELHETŐ MŰFORDÍTÁSBAN!

Sosem titkoltam, hogy Ofrát tartom minden idők legcsodálatosabb énekesi tehetségének. Néhány dalának szövegét lefordítottam magyar nyelvre, műfordításban, úgy, hogy énekelni lehessen az eredeti dallamra. Illetve volt amelyiket egyik barátom fordította le. Ezeket most közreadom. Ofra ezen dalai mind letölthetők a datáról, mert felraktam az összes albumát oda, a linkek megtalálhatóak e fórumon.




HA'IPARON B'ROGEZ



Héberül



HA'IPARON B'ROGEZ

LO YERTZEH LIKHTOV

KOL ASHER KATAVTI
LO YATZA LI TOV
RATZYITI LIKHTOV ALEF
V'YATZA LI VAV
HASHAVTI LIR'SHOM HET
V'YATZAH LI TAV
IMA TINZEFI BO
B'IPARON HAR'A
ANI SHAKDAN HINENI
V'HU 'ATZLAN NORA


Magyarul

(tükörfordítás)



Ha-iparon (a ceruza) (énekli Ofra Haza)



Haragszik a ceruza, nem akar írni.

Bármi, amit írtam, csak nem jött ki jól.
„alef”-et akartam írni, és lett belőle „váv”,
(magyarul: á-t akartam írni, de kijött a vé)
„hhet”-et gondoltam írni, de jött belőle „táv”.

(vagy magyarul: há-t gondoltam írni, de kijött a té)

Anyu, a hegy „fimo” (gyurma) ebben a puha ceruzában,

Lásd, én szorgalmas vagyok, ő meg szörnyen lusta.

Anyu, a hegy „fimo” (gyurma) ebben a puha ceruzában,

Lásd, én szorgalmas vagyok, ő meg szörnyen lusta.

A ceruza haragszik, nem akar írni.

Minden amit írtam, csak nem jött ki jól.
(az egész ismétlése előlről, még egyszer)


(Gavriel Zeevi fordítása)


Magyar énekelhető műfordítása

(elkövettem én magam)



Mérges rám a tollam, írni nem akar.

Bárhogy is igyekszem, mindig megzavar.

Hiába is írnék én egy „v” betűt,
Makacs ám a toll, és ír helyette „ű”-t.
És bizony az irónom szebben az sem ír,
Hiába igyekszem, mert semmit sem ér!
És bizony az irónom szebben az sem ír,

Hiába igyekszem, mert semmit sem ér!
Mérges rám a tollam, írni nem akar.

Bárhogy is igyekszem, mindig megzavar.



(az egész ismétlése elölről, még egyszer)




Hageshem



Héberül



HAGESHEM HEVI OTI ELECHA
METOCH T'YUL AROCH EL TOCH HACHOREF
HAGESHEM HIKAH BE'OR PANECHA
KMO RATZAH LIMCHOT DIMA' ACHERET


ATAH BORE'ACH
ATAH BORE'ACH
V'MENAGEN BEYN HATIPOT
ET NISHMAT CHA'BOKYAH
EYNCHA SHOME'A
EYNCHA SHOME'A
EYNCHA ROTZE'AH YOTER
LIK'RO TEFILOT ERGAH


HAGESHEM HEVI OTI ELECHA
METOCH T'YUL AROCH EL TOCH HACHOREF
HAGESHEM HIKAH BE'OR PANECHA
KMO RATZAH LIMCHOT DIMA' ACHERET


ATAH BORE'ACH
ATAH BORE'ACH
V'MENASEH LASHOV LICHIOT
ET ZIKHRONOT KOL AVARTCHA
EYNCHA YODE'A
EYNCHA YODE'A
KAMAH KE'EV HOTIRAH BI AHAVATCHA


Angol fordítása



THE RAIN



The rain brought me to you
From a long walk into the winter
The rain struck the light of your face
As if wanting to wipe away a different tear


You run away
You run away
And play, between the drops,
your crying soul
You don't hear
You don't hear
You no longer want to read
prayers of longing…



The rain…


You run away
You run away
And try to relive the memories
of all your past
You don't know
You don't know
How much pain your love
left within me…



Magyar nyersfordítása



AZ ESŐ



Az eső vezetett hozzád engem
Egy hosszú téli sétáról.
Az eső elhomályosítja az orcád fényét,
Miként a könnyeket is letörli.


Elfutsz,
Elfutsz,
És zenél a cseppek közt
a síró lelked.
Nem hallasz
Nem hallasz
Már nem akarod tovább olvasni

a vágyódás imáit…


Az eső…


Elfutsz,
Elfutsz,
És éledni próbálnak az emlékek,
a múltad egésze.
És nem tudod,
nem tudod
mekkora kín a szerelmed
mely itt maradt velem…


Énekelhető magyar műfordítása

Készítette Csilcser László



Abban reménykedem, esetleg megtetszik egy énekesnőnek, s elénekeli, mert e dallam megérdemelné, hogy magyarul is bekerüljön a Világ dallamkincsébe! Szerintem e dal, Laci szövegével együtt, könnyedén slágerrá válna!



Sorvadó álmok



Egy éve nem vagy velem, szerelmem
az eső miatt nem látszik, hogy sírok
Elmúlik bennem a remény már,
de emlékedet én még ma is őrzöm.
már elfeledtél

már elfeledtél
a hulló cseppek arcomon
még sírják szívem bánatát.

Már meg se hallod
már meg se hallod
kitépted szívedből még emlékem is tán.


Egy éve nem ölelsz már drágám
az eső miatt nem látod, hogy sírok.
Elmúlik bennem a remény már,
de emlékedet én még ma is őrzöm.
Eltávolodtál
eltávolodtál
de arcod fénye itt maradt
és újból feldereng a múlt.
Sorvadó álmok…
rád mégis várok…
mert bánatos szerelmes szívem kínja tép

Már elfeledtél
már elfeledtél
a hulló cseppek arcomon
még sírják szívem bánatát.
Még ma is várlak
még ma is várlak
mert bánatos szerelmes szívem kínja tép.
Egy éve nem vagy velem, szerelmem
az eső miatt nem látszik, hogy sírok

Elmúlik bennem a remény már,

de emlékedet én még ma is őrzöm.
Egy éve…






SHNEY SHOSHANIM



Héberül



ASHIR LAKH SHIR 'ATIK NOSHAN
ASHIR LAKH ZEMER 'AL SHOSHAN
HAYOH HAYUH LIFNEY SHANIM
SHNEY SHOSHANIM, SHNEY SHOSHANIM
HAYAH ZEH K'VAR, RACHOK HAYOM
ECHAD LAVAN SHENI ADOM


BNEY GAN ECHAD KISHNEY ACHIM

TZIMCHU 'ALEH TZIMCHU CHOKHIM
'ET BA HABOKER TZKHOR GAVAN
PAKACH 'EYNAYIM HALAVAN
VE'EREV BA VERAD HAYOM
'ATZAM 'EYNAYIM HA'ADOM


U'VALEYLOT U'VALEYLOT
NASHVU RUCHOT BAM KALILOT

KOL LIVLEVU 'AD BA'A YAD

YAD SHEKATFAH SHOSHAN ECHAD
VE'EYN YODE'A 'AD HAYOM
ET HALAVAN O HA'ADOM


VERAK YODE'IM KI HANOTAR
LIBO NISHBAR, LIVO NISHBAR
HAYAH HAYO LIFNEY SHANIM
SHNEY SHOSHANIM, SHNEY SHOSHANIM
HAYAH ZEH K'VAR, RACHOK HAYOM
ECHAD LAVAN SHENI ADOM



Angolul



TWO ROSES


I'll sing you an ancient song,
I'll sing you a tune about a rose
A song from way back when
two roses, two roses.
It was long ago that day,

one was white, the other red.


Children of one garden, like two brothers,
grew leaves, grew thorns.
The time came, the morning a pale shade
the white opened its eyes,

the evening came and the day went down
the red one closed its eyes.


And in the nights, in the nights
winds blew in them slightly.
How they sprouted until one rose,
the hand that picked one rose,
and it isn't known until today -
the white or the red.


All that's known's that the remaining one
its heart is broken, its heart is broken.
A song from way back when
two roses, two roses.
It was long ago that day,
one was white, the other red.


Magyarul



KÉT RÓZSA



Egy ősi dalt fogok énekelni neked,
Egy rózsáról fogok dalolni neked,
két rózsa, két rózsa sorsáról.
Rég volt ez, akkor, amikor
az egyik fehér volt, s másik piros.


Ifjak egy kertben, mint két testvér
leveleket, tüskéket növesztettek.
Mikor elérkezett az idő, a reggeli sápadt árnyék
a fehér kinyitotta a szemét,
jött az este és a nap végetért
a piros bezárta a szemét.



És éjjelente, éjjelente

fújdogáltak a szelek.
Míg az egyik kinyílt,
egy kéz a másikat leszakította,

de azt máig sem tudjuk -
a fehéret-e vagy a pirosat.


Csupán annyit tudunk, meg csak az egyik maradt
és szíve megtört, szíve megtört.
Egy dal a
két rózsa, két rózsa sorsáról.
Rég volt ez, akkor, amikor
az egyik fehér volt, s másik piros.


Énekelhető magyar műfordítása

(elkövettem én magam)



Regélek néktek két rózsát,

A rózsák szomorú sorsát

Ott éltek ők a palotában

A császár díszudvarában…

Vérszínpiros az egyik szál,

A másik hófehéren áll!



Ahányszor csak a reggel jő
Szépségük napról-napra nő!
A felkelő Nap sugarában
Bimbóztak hajnali párában.

Levéllel egymást cirógatták,
Szerették egymást a rózsák.


De aztán zordon reggel jő
A rózsák sorsa rettentő!
Az egyiket leszakajtották,
Társától elválasztották!
Magány borult a másikra
A kedvesétől megfosztva.


A kertben hogy mely rózsa él
Arról e dal már nem regél.
De sorsuk immár szétszakadt,
S mindez egy durva kéz miatt!

A jókedv így lett bánattá,

A rózsák könnye harmattá.





YAD BEYAD


Héberül



IM HAMAYIM GO'ASHIM
V'CHAYECHA KO KASHIM
AL TIPOL B'RUCHACHA
BO GALEH ET 'ATZMECHA
RAK BECHA'OTZMAH RABAH
KEMA'AYAN HAMITGABER
YAD BEYAD HEM SHIR CHOZER
SHTI 'EYNECHA B'EYNAY
HEM HAKO'ACH 'AD B'LI DAY
HEM HA'OR BA'AFELAH


YAD BEYAD IM RAK TITEN LI YAD
YAD BEYAD NITZ'AD ET KOL HADEREKH
YAD BEYAD IM RAK TITEN LI YAD
YAD IM RAK TITEN
YAD BEYAD LE'OREKH KOL HADEREKH
YAD BEYAD…


YAD BEYAD LA'OHAVIM
EYN TIKVAH LABODEDIM
YAD BEYAD LACHAYALIM
EL HABAYT SHUV HOZRIM
SHUV HOZRIM
YAD BEYAD LANIDKAYIM
ATZUVEY MABAT, TOHIM
EL HA'OR BAMERCHAKIM

EL HA'OR SHEBAMROMIM
LATIKVAH BAHALOMOT
YAD BEYAD…


YAD BEYAD IM RAK TITEN LI YAD
YAD BEYAD NITZ'AD ET KOL HADEREKH
YAD BEYAD IM RAK TITEN LI YAD
YAD IM RAK TITEN
YAD BEYAD LE'OREKH KOL HADEREKH
YAD BEYAD…




Angolul



HAND IN HAND



If the waters are raging

And your life is so hard

Don't let your spirit fall Come, discover yourself

Within you there is great strength


Like an everlasting fountain
Hand in hand, like a repeating song
Your two eyes in mine
They are an endless strength
They are light in the darkness


Chorus:


Hand in hand,
If only you'll give me your hand
Hand in hand,
We'll march down the entire road
Hand in hand,
If only you'll give me your hand
A hand, if only you'll give it to me
Hand in hand,
Down the whole length of the road
Hand in hand


Hand in hand, for lovers
There's no hope for those who are alone
Hand in hand, for the soldiers
Who are returning home again
They're returning home again



Hand in hand for the depressed

Sad-faced, wondering


To the light in the distance
To the light in the heavens
To the hope in dreams




Magyarul

(nyersfordítás)



KÉZ KÉZBEN



Ha zúg a tenger
És nehéz az életed
Ne csüggedj!
Gyere, fedezd fel magad
Nagy erő rejlik benned!


Mint örök forrás
Kéz a kézben mint egy dal refrénje
A két szemed a sötétben
Végtelen erő -
- fények nekem az éjben.



Kórus:


Kéz a kézben,
Ha csak nyújtod nekem a kezedet
Kéz a kézben,
végigjárjuk az utat
Kéz kézben,

Ha csak felém nyújtod a kezed
Egy kéz, ha csak felém nyújtod
Kéz kézben,
míg csak véget nem ér az út
Kéz kézben


Nyújts kezet a szeretőknek
Nincs remény azoknak, akik egyedül vannak
Nyújts kezet a katonáknak
Kik hazatérnek
akik hazatérnek.


Kéz a kézben - s a csüggedtek,
szomorúak rácsodálkoznak


a messzi fényre
A menny fényére
Az álmokban levő reményre


Énekelhető magyar műfordítása

Írta Csilcser László.



KÉZ A KÉZBEN


Egyszer jön egy pillanat
mikor úgy érzed magad

minden összeomlik már

és már küzdened is kár,
azt hiszed, hogy nincs tovább.
De amit nem tehetsz te meg,
társad mégis megtehet,
ki a bajban támaszod,
aki bármi gondod van is
segít és megbocsájt.

Nyújtsd kezed s én elmegyek veled.
Bízhatsz bennem, el nem hagylak téged.
Add kezed s én elmegyek veled
bárhová vezetsz.
Kéz a kézben könnyű lesz az utunk.
Nyújtsd kezed s én nem mondok nemet.
Légy velem s én el nem hagylak téged.
Add kezed s én elmegyek veled
bárhová vezetsz,
kéz a kézben élhetőbb az élet.
Add kezed…

Mit sem ér az életem,
hogy ha nem vagy énvelem.
Arról szól az énekem:
nyújtsd a kezed énnekem
s élj velem.
Mit sem ér az életünk,
hogyha nem szerethetünk,
sohasem örülhetünk,
gyáván semmit nem teszünk
akkor jaj bizony nekünk.



Nyújtsd kezed s én elmegyek veled.
Bízhatsz bennem, el nem hagylak téged.
Add kezed s én elmegyek veled
bárhová vezetsz.
Kéz a kézben könnyű lesz az utunk.
Hidd el együtt boldogok leszünk.
Meglátod, hogy szebb lesz majd az élet.
Fogd kezem s én elmegyek veled
bárhová vezetsz,
Ha te itt vagy semmitől se félek.
Add kezed…

Nyújtsd kezed s én nem mondok nemet.
Légy velem s én el nem hagylak téged.
Add kezed s én elmegyek veled
bárhová vezetsz,
kéz a kézben élhetőbb az élet.
Add kezed…
 

andirea1974

Állandó Tag
Állandó Tag
TAVASZ köszöntés

Itt a tavasz, s a kikelet,
virágba borulnak utcák és terek.
Örül a felnőtt, s a gyermek,
megújul ma test és lélek.

Megfordult a föld s a világ,
eltűnnek ma bajok, viták.
Örülünk a szépnek, s jónak,
fogadjuk már így is marad.

Eljön még a tél ideje,
lesz még hideg sötét este.
Gondoljunk majd akkor erre,
itt TAVASZ, lesz még MELEG!!

Zárjuk ezt a szép világot,
mélyen a szívünkbe.
Vegyük elő, nagy hidegbe,
másokkal is osszuk meg!!!!


Ezt most írtam, nem nagy szám de örülök a jó időnek.
 

Mandragoria

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy régebbi, ám de tipikusan elvont versem:
(Köszönöm mindenkinek, aki olvassa!)

Nihil

Páraként villog az elfagyott gondolat,
utat tör a megfáradt elmében:
miként vakvágányon kergeti a fantazma,
az érzékeit begyűri a sínek közé.
Eléri a megállót a szakadék felett,
olvadt fuvallatát nyomja két kezével
a hídfő tartóoszlopához, s remegő
térdeire titok tapad a kisiklott
törmelékek csilliónyi szilánkjából.

Az ego a hasadt periféria
alantas részecskéivel iszogat pertut
a nihilista bűntudat aulájában.

Nincs ösvény a sötétségben,
üvegbe zárt hang sem szökik
a távolba, csak a megfulladt
torok szorító érzése gyökerezik.
Minden mozdulatra fájdalmakat
nyög a közelség tagadása;
szivárványos füstcsíkot eregetnek
messze a magasba, ahogy ellibben
a gondolat egy máshoz - aztán

örökkére kárhoztatja áldozatát.

Az önnön valódiságába
vetett hit mivoltának
mása formalinból integet
vissza az elmúlás felé.
 

nutyer

Állandó Tag
Állandó Tag
Jóslat a múltról. Ilyen se volt még.

Lakótelepi szibilla mondja









„ ...VILÁGOS JELEK MUTATJÁK,
HOGY MEGTÖRTÉNIK AZ IGAZSÁGOSSÁG.
NEMSOKÁRA IZZADNI FOG A FÖLD,
ÉS LESZÁLL AZ ÉGBŐL A SZÁZADOK KIRÁLYA.”




(- a Tiburi Szibilla jóslata Augustus császárnak
a capitoliumi SantaMaria Aracoeli templomot
megelőző pogány szentély építésének kezdetekor.
A kései utókor Jézusszületésének híradását
látjabenne.)

Apollón szerelmes átka véget ér ma,
Hulló maréknyi por, évem az ezredik,
Kérés,kérdés nélkül, mint a kiszáradt fa
Szól hozzád most tízből a tizenegyedik.
Számláim mind fizetve
Neonok fénye hajt
Mutatom hát, hogy vak légy
Mondom,hogy meg ne halld.
A húnyó vattafényben lépcsőházak homálya,
Könyveim tűzbe szórva, oltárom elhagyom,
Panelfrízekből ácsolt Örök Város királya
Új Tarquinus Superbus - fogadd jóslatom.



Az Első Nap, mit látsz, nem kél, de mégis nyugszik,
S holt Holdként ott remeg tükrén a tiszta víznek,
Emberhússal tölt egy irdatlan kemencét,
És nem lesz benne kalácsnyi hely a szívnek,
Testvas felhők fölébe kábelhúrok feszülnek,
Míg a rőtt falakra sárga vér zubog,
Könnyek tengerébe nagy hajók merülnek
Szemek sarkából pereg a kék homok,
S a cafrangos köpenyként lengő gombos árnyak
Alatt elillant lelkek és itt maradt tárgyak.



A Második Nap, - lásd hideg -de mégis éget.
Lódenkabátba bújtat törékeny, karcsú nőket,
Büféslány fülekbe súg megannyi szépet,
És férfiakat szül és elveszejti őket.
-Mint vasgolyó suhan felettük tompa hanggal
míg otthonukra sújt le a kalapácsos angyal.



Aztán egy Harmadik Nap, mély liftaknába zárva
Folyatja szét világát bennünk, mint kajli kölni,
Villámot nem tapintó vak villanykörte árva
Törötten születik meg, így nem tud törni.
Plázáknak édenében vet télen el nyugalmat,
Gyertyák helyett öngyújtót lobbant a néma dómban,
Míg a zöld mezőn kinn égni kezd a harmat
Ő rózsaablakkal áll fel a bűzös ólban.


S e három Nap lesz eggyé, mint sötét lyuk feletted,
Hová nem talál be a Kelő Negyedik,
Országod nevét már régen elfeledted,
De rajtad nem múlik éved, ezredik.
Felkelsz reggelente, álmaid megkened,
Mint fióka benned a sok emléknyi száj,
Hurcolod magad majd malter életeddel
tovább,Lichthofok ura - új Tarquinus király.
 

xerathon

Állandó Tag
Állandó Tag
Szikhrátlan magányban
anód és katód közt
bár lehetne akár amál és kemál
ingázott az isten

a neve most mindegy
pedig olyan mintha
lenne telve fénnyel
de azt felfalták belőle

már csak a sötét
tegnapi visszavágott töve hajt ki újra
gyökerei régen
ráhurkolódtak minden lábra,,,
 

Flower222

Állandó Tag
Állandó Tag
Vörös fonal

Sötét komor éjszaka,
Mégis fénylik akár a haldokló csillag maga.
Vörös fonalak százai szikrázva fojtogatnak,
Egyszerű mozdulat nem szabadíthat.



Vörös fonal a húsomba váj,
Keményen szorít, nem hezitál.
Ajkamon a néma sikoly,
Könnyeimbe fulladva haldokol.



Szemeim égnek,
Akár a haldokló csillagok.
Nap-nap után minden éjszakán,
A fonal szorít, mint hurok az elítélt nyakát.



Szívem dobog, lelkem reszketve sikolt,
Az idő csak támolyog kis híján belefulladok.
Könnyeim elhamvasztanak egy csillagot.
Összeroppanok, a fonal megszakad.



Megint magam vagyok.
Ülök csendesen figyelve,
„A lélek szélben égő szárnyait”,
S szedegetem a vörös fonal darabjait.



Talán tudod talán nem,
Te voltál a fonal mi megkötözött engem.


Talán érted talán nem,
Mit jelentenek e sorok és mit nem.



Sötétség és fény
Te és Én
A vörös fonal ugyan elszakadt,
A szeretet tán még is megmaradt.
 

Flower222

Állandó Tag
Állandó Tag
Hullócsillag


A könnycseppek, mint csillagok hullnak a földre.

szikrázva lobbannak lángra, vesznek a semmibe.

Helyükön tűzrózsák nyílnak,

felperzselnek minden bánatot mit találnak.


Lángoló csillagok mámorában,

mosolyod eltűntet mindent ami fájhat.

Szívem éppúgy megperzselődött mint a bánat,

már csak téged látlak.


Egy pillanatra minden tovaszáll,

A végtelen időnek szíve megáll.

Az egyetlen megmaradt gondolat,

feltámasztja a csillagokat.
 

hoporty

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez disznóság ...

Sírtak a nyírfák,
füstölt a kémény,
hiába kértem,
hagyjanak békén.

Fogták a fülem,
vele kezem-lábam.
Kevés volt az erő,
jöttek még hárman.

Ősznek derekán
didergett a rest,
nézte a böllért,
vérrel mit is fest.

Közelebb nem jött,
fintorgott egy kurtát,
falta mégis este
a véres hurkát.

/Hosszúfalusi Hoporty /
 

Ewoyn

Állandó Tag
Állandó Tag
Esti mese az emlékezésről

Azt hiszem emlékezni olyan lehet, mint úszni.
Néha, amikor eszembe jutottál – az elején sokszor, mert hát ugye az érzések már csak ilyenek – fejest ugrottam az emlékek óceánjába. És tudod mi történt ilyenkor? Fájt.
De nem tudtam megálljt parancsolni a gondolatoknak. A víz minden áldott alkalommal hideg volt, és mire kikecmeregtem belőle, teljesen átitatódtam Veled.
Ma már ez egészen más.
Csak az ujjam hegyével kavarom fel játékosan a víz felszínét, hogy tudjam, azért ott vagy még valahol. De ez a víz már kellemesen langyos, és nem éget tüzes jégként, mint korábban.
Az emléked kikopott mellőlem, ahogy egy árnyék először csak megnyúlik, majd aztán elhalványul, egy kései délutánon.
Vagy nem is tűnt el, csak ott felejtettem valamelyik utcasarkon.
Látod? Már nem is emlékszem igazán. Az idő már csak ezt teszi.
Te most sírsz?
Na, gyere ide. Látom, hogy fáradt vagy. Biztos ez teszi most a szemed sarkába a könnyeket is.
Feküdj ide mellém. Vállam gödre lesz párnád, mint egykor nekem a tiéd.
Most pedig mesélek.
Egy történetet az elmúlásról. Na, de most már ne sírj, mert eltűntél belőlem. Ha valami elmegy, egy másik majd érkezik. Így volt ez mindig is, és lesz is, meglásd.
Most pedig hunyd le szépen a szemed és álmodj szerelmet magadnak.

1454947_1508131422771640_9018052346785457561_n.jpg
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó Barátom két éve halt meg, emlékére írtam verset, íme:

A magyar legenda
Bődey Sándor emlékére

Mottó:Fényangyalok köntösében állj
Teremtőd elé Nimród gyermeke –
Üveghegyen túli bércen át
Megkoronáz az ősök szelleme -


A hegy mögött, a hídon át,
Csak jött, csak jött az ég alól,
Valaki tudta, valaki várja
A csodaszarvast valahol -

Őrzi dajkátlan álmok pőre őre,
Hajolna pompás hajadonnal, hajnalonta,
Tündérkerti, erdő-elvi, szép leánnyal
Matyó mintás legelőre –

Dalolva menne,
Esküszegő keresztelőre -
Szól az ima mennydörögve –
Halleluja, hallé lu-jah!
Ám hörögve is hiába tiltják már a táncot:
Visszacsalnak labanc sáncot, emlék láncot
Körszakállas enyves ujjú múmiák:

Halleluja, halleluja! Máglya lángot!
Sisteregve, lobog-lobog a szűzi láng,
De a Szer etet és él mindörökre -
Így éghet el az intrikus világ –
Hallelúja – int a fáma:
Feszítsd fel a lárma fára,
Nimród szülte Hargitát –

Bosszú árnyat húz a pápa,
Kereszttel irtott Hunniára -
Írását, múltját tűzre szánva,
Mákonyt szór a napvilágra, -
Megéget könyvet, tudóst, költő népet,
Kereszt kergeti tűzhalálba,
A kisjézusi BOLDOGASSZONY üdvösséget.
Ám a tűz nem éget meg,
Háromszéki székelységet -
Mert a magja, parazsas láng:

A hegy mögül, a bércen át,
Csak jön, csak jön az ég alól -
Valaki tudja, valaki várja
Alkonyi estén, friss hajnalon -
Valaki látta? Dobban a szív, és zakatol -
Százados, hosszú éjen át,
Várjuk Esthajnal csillagát,
Csaba népét, Nimród fiát -

Ismerik mind a legendák:
Nagy-Boldog-asszony-BABBA-Máriát -
A Kárpát haza Szentkirályát, hun Atillát,
Ezer éve minden magyar hazavárja valahol,
Aki eljön majd egy, csíksomlyói, megváltó napon,
A kéksugaras, ezüstfehér, szíriuszi fénylovon.

Szkíta Magyarok! Nincs más dolgotok,
Teljesítsétek be az ősi jóslatot –
Karacsuny vár, túl a messzi partokon -
Neveljétek fel, és röptessétek ifjú sólymotok!


NTK Horváth Sándor, Kaposvár, 2014. december 13.
 

GadMar

Állandó Tag
Állandó Tag
Tavaszi szél

Suhanj a fák meztelen ágai közt,
fújd el jéghaját, örül az Öreg Hölgy,
hozd el mindazt, ami Nekem Veled jön.

Napnak ragyogását, patak csobogását,
virágnak illatát, fának bimbózását,
madár trillázását, méhek kirajzását.

Ég kékjét, fű zöldellését,
eső, zápor eredését,
fecske, gólya fészkelését.

Föld fagya felenged,
hóvirágmezőt rejt,
légy Te is szeszélyes!

Fények, felhők,
erdők, mezők,
hé, ébresztő!

Három Cimbora, áradás sora,
moha, ibolya, szivárvány csoda,
dombon Jézus sorsa, hív a holnap!
 

Ewoyn

Állandó Tag
Állandó Tag
Lennél-e?
(mese nagyoknak)

Lennél-e, mondd, torkomban ragadt szó,
és írásjel minden mondatom végén?
Törött lelkem részei közt ragasztó,
vagy a legkedvesebb teáscsészém?

Lennél-e árnyék, mi sosem hagy magamra,
Lágy szellő, mi hajammal játszik?
Vagy fénykép, amit kiteszek a falamra,
és vastag sál, ha a nyakam fázik?

Mondd, lennél-e a semmi és a minden,
az üresség itt bent, ha ég a hiányod?
Szegénységben a legnagyobb kincsem
és bokámban a fájás, ha a lépést elhibázom?

Lennél-e arcomat simító verőfény,
és a csípőmön pihenő porszem?
De ha csak az az ’egy’ vagy – ennyivel beérem -,
kivel így kezdődik a mesém : ’Hol volt, hol nem…’



Köszönöm, ha elolvastad. A többi versemet itt találod, ahol a verseskötetemből is tudsz rendelni.
https://www.facebook.com/betty.grape/
 
T

tuncu

Vendég
Sziasztok! :) Nézzétek el nekem ,hogy nem saját verset hozok.De ezt látnia kell mindnekinek aki a verset szereti.

4 kontinens 28 városában 63 szelfiző mondta el Radnóti Miklós “Nem tudhatom” című versének 1-1 sorát. Így emlékeztek meg magyar emberek a költő halálának 72. évfordulójára. A versel nem csak a költőre emlékeztek, hanem arról is akartak mesélni az országot elhagyva magyarként, milyen bonyolult a kapcsolatuk az országgal, a hazájukkal!

 
Oldal tetejére