Ünnepeink: ÚJÉV - FARSANG
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Ez a tánc a mindenem,
táncolok míg tehetem.
A kozonség a végén már
hatalmas nagy tapssal zár.
Szia Kissedu!
Bár nem tudom, hogy mennyire talpraesett a pici lány, de talán el tudja ezt veled játszani:
Kell a jelenethez egy kalap, egy kisasztal (kisszék), és egy csoki!
Te mondon neki:
- Akarsz velem játszani? Ő: Igen!
- Itt ez a csoki (mutatod), amit ráteszek erre az asztalra. Van egy kalapom is, amit ráborítok a csokira! Vedd ki úgy a csokit a kalap alól, hogy nem nyúlsz a kalaphoz!
Be kell neki tanítani, hogy "nyukáljon" párszor a kalap felé. Te pedig játékosan, mindig meglegyinted a kezét, azzal a szöveggel, hogy: _ "Nem nyúlsz hozzá!!!" (Ne üss, csak imitáld!) Azt is mondhatod, Hogy Sicc innen!
Az a lényeg, hogy nagyon játékos legyen, a kislányod incselkedjen veled!
Aztán nyúljon hirtelen az asztal alá, majd félig elfordulva tőled, kezét takarva, kiáltsa oda Neked: "Kivettem! vagy - "Már el is vettem!"
Újabb "szólabdázás" jön kettőtök között: TE:-Nem vetted ki! Ő: De kivettem!
Majd két-három szóváltás után emeld fel a kalapot, és mutass rá a csokira, hogy:- Látod itt van! Mire a kislány kapja fel a csokit és fusson le a szinpadról, miközben Te üldözöd, hogy: - "Hé, adod vissza a csokimat!"
A kis jelenet lényege a játékosság!
Az én csoportom nagyon szereti.
Próbáld ki, sok sikert hozzá!
Bár nem tudom, hogy mennyire talpraesett a pici lány, de talán el tudja ezt veled játszani:
Kell a jelenethez egy kalap, egy kisasztal (kisszék), és egy csoki!
Te mondon neki:
- Akarsz velem játszani? Ő: Igen!
- Itt ez a csoki (mutatod), amit ráteszek erre az asztalra. Van egy kalapom is, amit ráborítok a csokira! Vedd ki úgy a csokit a kalap alól, hogy nem nyúlsz a kalaphoz!
Be kell neki tanítani, hogy "nyukáljon" párszor a kalap felé. Te pedig játékosan, mindig meglegyinted a kezét, azzal a szöveggel, hogy: _ "Nem nyúlsz hozzá!!!" (Ne üss, csak imitáld!) Azt is mondhatod, Hogy Sicc innen!
Az a lényeg, hogy nagyon játékos legyen, a kislányod incselkedjen veled!
Aztán nyúljon hirtelen az asztal alá, majd félig elfordulva tőled, kezét takarva, kiáltsa oda Neked: "Kivettem! vagy - "Már el is vettem!"
Újabb "szólabdázás" jön kettőtök között: TE:-Nem vetted ki! Ő: De kivettem!
Majd két-három szóváltás után emeld fel a kalapot, és mutass rá a csokira, hogy:- Látod itt van! Mire a kislány kapja fel a csokit és fusson le a szinpadról, miközben Te üldözöd, hogy: - "Hé, adod vissza a csokimat!"
A kis jelenet lényege a játékosság!
Az én csoportom nagyon szereti.
Próbáld ki, sok sikert hozzá!
Kis jelenet a rókáról és a nyúlról
szia!Van egy kis jelenetem a rokarol es a nyulrol ha gondolod!
Róka: Szervusz pajtás,nyuszi pajtás,
én vagyok a róka.
Nyúl: Mit koszongetsz, hisz mi ketten
sosem voltunk jóban.
Róka: Hej,pedig én úgy szeretlek,
mint az édes mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás,
mindjárt megennélek.
Nyúl: Tudom,tudom,de úgy hiszem ,
Felkopik az állad
Elszaladok utol sem érsz,
Furgébb vagyok nálad.
A végén egy kicsit kergetik egymást.
szia!Van egy kis jelenetem a rokarol es a nyulrol ha gondolod!
Róka: Szervusz pajtás,nyuszi pajtás,
én vagyok a róka.
Nyúl: Mit koszongetsz, hisz mi ketten
sosem voltunk jóban.
Róka: Hej,pedig én úgy szeretlek,
mint az édes mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás,
mindjárt megennélek.
Nyúl: Tudom,tudom,de úgy hiszem ,
Felkopik az állad
Elszaladok utol sem érsz,
Furgébb vagyok nálad.
A végén egy kicsit kergetik egymást.
nagyon aranyos! KÖSZÖNÖM
Álarcok, szemüvegek, sablonok..
Csatolások
-
photo-1.jpg -
photo-3.jpg -
photo-16.jpg -
photo-17.jpg -
photo-40.jpg -
photo-41.jpg -
photo-10.jpg -
photo-11.jpg -
photo-12.jpg
Arcfestés -Szines Ötletek
Csatolások
-
0001.jpg
Mészely József:
Farsangi zeneszó
Hat hétig tart a bál,
Farsangi karnevál.
A prímás lánglelkű,
Izzik a hegedű.
Hat hétig dob pereg,
Furulya csicsereg,
Harsog a trombita,
Skáláz a zongora.
Csörög a kasztanyét,
Súg-búg a klarinét,
Lágyan zeng a hárfa,
Simogat a hangja.
Csöngedez a csengő,
Brummog a nagybőgő,
Igéz a citera,
Bűvöl a fuvola.
Pönög a cimbalom,
Hajráz a vigalom,
Nem csitul egyik sem,
Rezeg a bálterem.
Üzenik: dib, dara,
Suhanj el, tél fagya,
Dib, dara, dib, dere,
Csörgedezz, tél jege!
Farsangi zeneszó
Hat hétig tart a bál,
Farsangi karnevál.
A prímás lánglelkű,
Izzik a hegedű.
Hat hétig dob pereg,
Furulya csicsereg,
Harsog a trombita,
Skáláz a zongora.
Csörög a kasztanyét,
Súg-búg a klarinét,
Lágyan zeng a hárfa,
Simogat a hangja.
Csöngedez a csengő,
Brummog a nagybőgő,
Igéz a citera,
Bűvöl a fuvola.
Pönög a cimbalom,
Hajráz a vigalom,
Nem csitul egyik sem,
Rezeg a bálterem.
Üzenik: dib, dara,
Suhanj el, tél fagya,
Dib, dara, dib, dere,
Csörgedezz, tél jege!
Heffele Krisztina: Farsang herceg új ruhája
Heffele Krisztina: Farsang herceg új ruhája
Nagy volt a sürgés-forgás Farsang herceg palotájában!
Tündérlányok vizimanók, koboldok, csuda népek sereglettek össze a báli mulatságra, mert a herceg báljának nem volt párja hetedhét országban. Szárnyas paripákon aranytorkú hírnökök vitték szerteszét a mulatság hírét, amelyre akárki eljöhetett, feltéve, ha olyan jelmezt készít magának, amely túltesz bárkién, de legfőképp magáén a hercegén. Farsang herceg nagy örömét lelte a versengésben. Jelmezei évről évre pompásabbak voltak annál, amit ember vagy tündér csak elképzelhetett is. Hol sziporkázó ékkövekkel kirakott királyi palástja, hol bárányfelhőkből álmodott pásztorsubája vagy a pirosló hajnal fényéből szőtt Télapó-köntöse ejtette ámulatba közönségét. Természetesen rendre ő nyerte meg a jelmezversenyt.
Ezen a napon azonban türelmetlenül toporgott hatalmas kristálytükre előtt:
-[FONT="] [/FONT]Nem, nem és nem – hajtogatta.
-[FONT="] [/FONT]Nem veszem föl sem az esthajnalcsillaggal díszített táltosparipa-jelmezt, sem a varázslatosan éneklő toronyóra sapkát. Unalmasak, csúfak, jobbat akarok! Hol van héthatárhírű, udvari jelmeztervezőm?
-[FONT="] [/FONT]Felség – válaszolta bizonytalanul Február mester, Farsang herceg tanácsosa -, legmélyebb sajnálatunkra őleleményessége az ilyenkor szokásos megfázását kúrálja forró teával, saját lakosztályában.
-[FONT="] [/FONT]Nohát – dobbantott selyemcsizmája sarkával ellentmondást nem tűrőn a herceg -, akkor most mit vegyek fel? Alig fertályóra múlva elkezdődik a bál!
-[FONT="] [/FONT]Ha szabad megjegyeznem, felség, nem kell kétségben esnie. Akármit is vesz magára, Farsang herceg mindenképp a bál királya lesz.
-[FONT="] [/FONT]Úgy gondolod? – sandított kétkedve tanácsosára a herceg. – De ha vendégeim fantáziája ezúttal lepipálja az enyémet?
-[FONT="] [/FONT]Lehetetlen, felség, az udvari népek ostobábbak annál. És emlékszik, kiket hívott meg ebben az évben?
-[FONT="] [/FONT]Nos, kiket hát?
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket!
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket, csakugyan! Akkor valóban egyszerű dolgunk lesz, kedves Februárom – nevette el magát a herceg -, a gyerekek, ha százan jönnek is el egyszerre, csak nem lehetnek annyira találékonyak, okosak és ügyesek, hogy öltözékeik tüneményességében fölülmúlják az enyémet. Mutasd hát tanácsos uram, a ruhatárat.
S míg újra kedvtelve válogatott nagyszerű ruhái között, kacagva tette hozzá:
-[FONT="] [/FONT]Hirdesd ki a bálozóknak: egyszerre száz gyerekkel is fölveszem a versenyt!
Végül a herceg egy káprázatos szépségű palást mellett döntött. Halvány smaragdzöldben játszó anyagát ásító hóvirágok, viruló ibolyák szegélyezték, bársonygombjai húsvéti barkák voltak, és ahogy lépett benne, aranyesőt hullatott a brokát suhogása.
-[FONT="] [/FONT]Kitűnő választás – helyeselt a tanácsos – ha szabad megjegyeznem, egy fiatal varrónőnk munkája. Márciusnak hívják, és e remekbe szabott művét Tavasznak keresztelte.
-[FONT="] [/FONT]Pompás! Én leszek a Tavasz! Kezdődhet a mulatság!
Száz hegedű, cintányér, fuvola és orgona hangja töltötte be a kivilágított báltermet, megannyi viháncoló tündér és manó, jelmezek ezrei sorakoztak föl egymással vetélkedve, és mind közül a herceg csodás öltözéke volt a legeredetibb. Büszkén sétált is benne fel s alá, kevélyen biccentett jobbra-balra, egészen addig, amíg a teremőr az ajtóban botjával hangosan hármat nem koppantott:
-[FONT="] [/FONT]Új vendégek érkeztek. A gyerekek!
Föltárult az ajtó, s vagy száz kicsi gyerek szaladt be rajta a legkülönfélébb ruhákban. Volt köztük varázsló, tengerész, virágáruslány, szakács, újságos, kéményseprő, de még hirdetőoszlop és teáskanna is! A vendégsereg csak ámult-bámult ennyi apró, kedves igazi csoda láttán. Valamennyi egy-egy eredeti ötlet volt, nem ékkövekből, selyemből, brokátból, csak papírból, szövetből, limlomokból, de főleg vidámságból!
Farsang-herceg elszégyellte magát hogy gőgjében egyszerre százakkal óhajtott versenyre kelni, pedig jókedve, leleménye, ötlete minden gyereknek van. Azonmód el is ment a kedve a bálozástól. Kiviharzott a teremből, zöld palástját maga mögé hajítva, hogy puhán terült el a hóvirágos lepel a fényesre suvickolt kőpadlón.
S hogy mindez valóban így történt-e? Figyeljétek csak! Minden februárban Farsang herceg keresztülviharzik erdőn, mezőn, városon, és amerre jár, nyomában nemsokára végigterül a tájon a tavasz hóvirágos, smaragdzöld leple, aranyesőt hullatva a bokrok kopár ágaira… Ilyenkor azután megbizonyosodhattok afelől, hogy Március varrókisasszony mégiscsak kitűnő munkát végzett!
Heffele Krisztina: Farsang herceg új ruhája
Nagy volt a sürgés-forgás Farsang herceg palotájában!
Tündérlányok vizimanók, koboldok, csuda népek sereglettek össze a báli mulatságra, mert a herceg báljának nem volt párja hetedhét országban. Szárnyas paripákon aranytorkú hírnökök vitték szerteszét a mulatság hírét, amelyre akárki eljöhetett, feltéve, ha olyan jelmezt készít magának, amely túltesz bárkién, de legfőképp magáén a hercegén. Farsang herceg nagy örömét lelte a versengésben. Jelmezei évről évre pompásabbak voltak annál, amit ember vagy tündér csak elképzelhetett is. Hol sziporkázó ékkövekkel kirakott királyi palástja, hol bárányfelhőkből álmodott pásztorsubája vagy a pirosló hajnal fényéből szőtt Télapó-köntöse ejtette ámulatba közönségét. Természetesen rendre ő nyerte meg a jelmezversenyt.
Ezen a napon azonban türelmetlenül toporgott hatalmas kristálytükre előtt:
-[FONT="] [/FONT]Nem, nem és nem – hajtogatta.
-[FONT="] [/FONT]Nem veszem föl sem az esthajnalcsillaggal díszített táltosparipa-jelmezt, sem a varázslatosan éneklő toronyóra sapkát. Unalmasak, csúfak, jobbat akarok! Hol van héthatárhírű, udvari jelmeztervezőm?
-[FONT="] [/FONT]Felség – válaszolta bizonytalanul Február mester, Farsang herceg tanácsosa -, legmélyebb sajnálatunkra őleleményessége az ilyenkor szokásos megfázását kúrálja forró teával, saját lakosztályában.
-[FONT="] [/FONT]Nohát – dobbantott selyemcsizmája sarkával ellentmondást nem tűrőn a herceg -, akkor most mit vegyek fel? Alig fertályóra múlva elkezdődik a bál!
-[FONT="] [/FONT]Ha szabad megjegyeznem, felség, nem kell kétségben esnie. Akármit is vesz magára, Farsang herceg mindenképp a bál királya lesz.
-[FONT="] [/FONT]Úgy gondolod? – sandított kétkedve tanácsosára a herceg. – De ha vendégeim fantáziája ezúttal lepipálja az enyémet?
-[FONT="] [/FONT]Lehetetlen, felség, az udvari népek ostobábbak annál. És emlékszik, kiket hívott meg ebben az évben?
-[FONT="] [/FONT]Nos, kiket hát?
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket!
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket, csakugyan! Akkor valóban egyszerű dolgunk lesz, kedves Februárom – nevette el magát a herceg -, a gyerekek, ha százan jönnek is el egyszerre, csak nem lehetnek annyira találékonyak, okosak és ügyesek, hogy öltözékeik tüneményességében fölülmúlják az enyémet. Mutasd hát tanácsos uram, a ruhatárat.
S míg újra kedvtelve válogatott nagyszerű ruhái között, kacagva tette hozzá:
-[FONT="] [/FONT]Hirdesd ki a bálozóknak: egyszerre száz gyerekkel is fölveszem a versenyt!
Végül a herceg egy káprázatos szépségű palást mellett döntött. Halvány smaragdzöldben játszó anyagát ásító hóvirágok, viruló ibolyák szegélyezték, bársonygombjai húsvéti barkák voltak, és ahogy lépett benne, aranyesőt hullatott a brokát suhogása.
-[FONT="] [/FONT]Kitűnő választás – helyeselt a tanácsos – ha szabad megjegyeznem, egy fiatal varrónőnk munkája. Márciusnak hívják, és e remekbe szabott művét Tavasznak keresztelte.
-[FONT="] [/FONT]Pompás! Én leszek a Tavasz! Kezdődhet a mulatság!
Száz hegedű, cintányér, fuvola és orgona hangja töltötte be a kivilágított báltermet, megannyi viháncoló tündér és manó, jelmezek ezrei sorakoztak föl egymással vetélkedve, és mind közül a herceg csodás öltözéke volt a legeredetibb. Büszkén sétált is benne fel s alá, kevélyen biccentett jobbra-balra, egészen addig, amíg a teremőr az ajtóban botjával hangosan hármat nem koppantott:
-[FONT="] [/FONT]Új vendégek érkeztek. A gyerekek!
Föltárult az ajtó, s vagy száz kicsi gyerek szaladt be rajta a legkülönfélébb ruhákban. Volt köztük varázsló, tengerész, virágáruslány, szakács, újságos, kéményseprő, de még hirdetőoszlop és teáskanna is! A vendégsereg csak ámult-bámult ennyi apró, kedves igazi csoda láttán. Valamennyi egy-egy eredeti ötlet volt, nem ékkövekből, selyemből, brokátból, csak papírból, szövetből, limlomokból, de főleg vidámságból!
Farsang-herceg elszégyellte magát hogy gőgjében egyszerre százakkal óhajtott versenyre kelni, pedig jókedve, leleménye, ötlete minden gyereknek van. Azonmód el is ment a kedve a bálozástól. Kiviharzott a teremből, zöld palástját maga mögé hajítva, hogy puhán terült el a hóvirágos lepel a fényesre suvickolt kőpadlón.
S hogy mindez valóban így történt-e? Figyeljétek csak! Minden februárban Farsang herceg keresztülviharzik erdőn, mezőn, városon, és amerre jár, nyomában nemsokára végigterül a tájon a tavasz hóvirágos, smaragdzöld leple, aranyesőt hullatva a bokrok kopár ágaira… Ilyenkor azután megbizonyosodhattok afelől, hogy Március varrókisasszony mégiscsak kitűnő munkát végzett!
Hasonló témák
