Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Beney Zsuzsa: Tündérnóta
Tisza partján elaludtam,/ Duna partján felébredtem,/ Nappal hold ezüstje pólyált,/ Éjjel nap sütött felettem.// Elringattál két karodban,/ Pedig ott aludtam benned,/ Keresgéltél sűrű lombban,/ Elbújtam két kék szemedben!//Hópehelyként égre szálltam,/Csillaglány, földig hajoltam, /Tisza partján fölébredtem,/ Duna partján elaludtam.

Mentovics Éva: Aki előtt nincs titok
Tudjátok, az én anyukám /későn fekszik, korán kel,/dolgozni jár, vacsorát főz, /zoknit is mos, ha rálel.//Gyakran kérdi, hol a párja,/s akkor bizony lapítok./Hova tűnt el, merre kószál,/hol tekereg? Az titok.//Sose tudtam kifürkészni, /mi lehet a csel benne, /pedig tudom, mind a kettőt/a fürdőben vettem le.//Utána már nem figyeltem, /bárhová is tűnhetett, /mert hiszen a fürdés közben /nem zoknikra ügyelek.//Később anyu megtalálta,/ott lapult a polc mögött./Ma sem értem, hogy a huncut /oly magasba hogy’ szökött.//Eltűnt a sál? Kinyomozza,/mint egy modern Sherlock Holmes./Neki ez csak rutinmunka,/semmi gondot sem okoz.//Tudjátok, az én anyukám /olyan, aki mindent tud,/ bármi vész el, megtalálja, /őelőtte nincs titok.

Mentovics Éva : Te vagy a Hold, meg a Nap
Tudod, én még kicsi vagyok,/mint bimbó a faágon./Elmondjam, hogy mit is érzek?/Nem lesz könnyű, belátom. //Olyan vagy te, mint a szellő,/mely cirógat, elringat,/mint az édes, anyaföldünk,/mi a fáknak enni ad. //Mint suttogó levélsátor,/mely árnyat nyújt nyaranta,/mint holdsugár ezüstfénye/a nyár esti patakba’. //Mint zápor, mely aláhullva/megpihen a földeken/- megitatva erdőt, rétet,/
hogy a fátyluk zöld legyen. //Mint a szép Nap melengető,/éltet adó sugara,/úgy ragyogsz be mosolyoddal,/s bocsátasz majd utamra. //Te táplálod testem, lelkem,/s tudd meg, nagyon szeretlek!
/Boldog vagyok, édesanyám,/hogy a fiad (lányod) lehetek. //Te vagy szín a szivárványban,/te vagy a Hold, meg a Nap…/ölelj át most édesanyám/ minél, minél hamarabb!

Dsida Jenő: Mamuska nevenapján
Tudod-e, hogy milyen/ Nagy a csillag-tábor?/ Tudod-e, hogy hány kis cseppből/ Áll a nyári zápor?/ Hány homokszem fekszik/ Tenger messzi tájon?/ Ezeknél már nem lehet több/ Csak a kívánságom:/ Ahány csepp esője/ Van a fellegeknek/ Annyi legyen azok száma,/ Kik Téged szeretnek!/ Fenn a magas égen/ Ahány csillag fénylik,/ Annyi öröm legyen társad/ Az életen végig!/Ahány homokszem van/ Tenger messzi tájon/ Édesanyám. A jó Isten/ Annyiszor megáldjon!

Tudok kötni, fonni, varrni,/sütni és levest habarni,/takarítani szépen, frissen,/s jó gazdasszony leszek ám,/éppen, mint édesanyám!

Donkó László: Anyák napján
Tulipán, tulipán,/Nem terem tujafán,/Ágyáson pirosul,/Vázában csinosul./Anyámnak viszem én,/Könnyharmat a szemén,/Fakadó könny mögül/ Az öröm kerekül./ Kerekül, kigurul,/ Elkísér utamon…

Iványi Mária: Tulipiros a ruhám
Tulipiros a ruhám,/ tegnap varrta anyukám,/ Bámulnak is, akik látnak,/ nincsen ilyen senki másnak! //Azért olyan csodaszép: /belevarrta a szívét./ Öltögette, szabta, mérte,/ megcsókolom százszor érte.

Orgoványi Anikó: Nagymamám
Tündérek küldötte,/ hajnali nap fénye,/ szelíd szellő szava/ az én nagymamám.// Angyalok követe,/ kalács édessége,/ szívem melegsége/ az én nagymamám.// Együtt kacag velem,/ felszárítja könnyem,/ mindig megért engem /az én nagymamám.// Legszebb ajándékom/ is tőle kaptam ám,/ a legdrágább kincsem,/ az édesanyám.

Várnai Zseni : Ki a legszebb a világon?
Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szeme fénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: - Édes lányom, ki a legszebb a világon? - Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! - Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken? - Édesanyám, Kedvesem, nincs nálad szebb, senki sem! - Csillagtükrön néztem arcom, mint egy tündér királyasszony, aki hol volt... hol nem volt... de ez nagyon régen volt. Fiam elment messzeségbe, nem nézhetek a szemébe, s másnak mondja: - Kedvesem, nincs nálad szebb senki sem!... Kislányomból kisasszonyka, csillagszeme rám ragyogja, mint egy fényes tükörkép: - Szebb a jóság, mint a szép! Tó tükréhez megyek s kérdem, ki a legszebb a vidéken?... Tó tükrét a szél kavarja, arcom girbe-gurba rajta... - Hamis a tó! - Futok messze, csorba tükör a kezembe, csorba tükör felel nékem: - Nem az vagy már, aki régen! Kedves, öreg Szülőanyám, Te mondjad meg, de igazán, elhervadtam, csúnya vagyok? Édesanyám szeme ragyog: - Hidd el nékem, édes lányom, te vagy a legszebb a világon... S ahogy szólott, könnye fénylett, arcom benne tündérszép lett.

Szép Ernő: Anyám
Ugyebár Barátom/ Nem kell ahhoz számtan,/Hogy megolvashassam/Nekem itt összesen/ Hány édesanyám van.//Tudhatom, láthatom/ Ugyebár, hogy hány van./Egyetlen, egyetlen,/Egyetlen anyám van.//Óh, kedves gyerekek,/ hogy kell rá vigyáznom./Másikat nem kapok/Sehol a világon.

Áprily Lajos: A kertbe ment
Uram, én nem tudom, milyen a kerted,/a virágosod és a pázsitod,/Én nem tudom, virágok ültetését,/ágyásaidban hogy igazítod.//Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve/júniusi vasárnap hajnalán,/ beteg lábával és beteg szívével/bánatosan kertbe ment anyám.//Uram, tele volt immár félelemmel,/sokszor riasztó árnyék lepte meg,/de szigony-eres, érdes két kezével/még gyomlálgatta volna kertemet.//A kicsi teste csupa nyugtalanság,/s most elgondolni nem tudom, hogy ül.//Virágosodban könyörülj meg rajta,/hogy szegény ne szenvedjen tétlenül./Mezőiden ne csak virágmagot vess,
/virágaid közé vegyíts gyomot,/hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:/asphodelosod és liliomod.

Köszöntő 1
Úgy dobog a kicsi szívem, mikor / körülnézek. / Mennyi anyát, mamát látunk, mennyi sok/ vendéget./ Köszönjük, hogy eljöttetek, szeretettel vártunk, / Érezzétek magatokat nagyon jól minálunk!

Fazekas Ernő: Úgy dobog
Úgy dobog, úgy dobog/ Az én kicsi szívem,/Azt mondja, azt súgja/ Titokban énnekem./Hogy akit szeretek/ Nagy ünnepe van ma,/Édes jó anyám/ Ma van anyák napja./Mit hozzak, mit kérjek?/ Nincsen nékem kincsem./Elhoztam, fogadd el/ A szerető szívem!/ Kívánságod mind-mind/ Valósággá váljon,/ Élj soká jó anyám/ Szívemből kívánom!

Kéry Viola : Anyák napi gazdagság
Úgy szeretnék venni neked gyémántot és aranyat./ Nem tehetem, ezért mondom versben el e szavakat.// Tudnod kell, hogy úgy gondolom, örülök, hogy élek,/ És ha újra születhetnék, neked születnék meg.// Mert a lélek gazdagságát nem pótolja semmi,/ Fontosabb, hogy itt vagy, látlak, s velem akarsz lenni.//Fontosabb az, amit érzel, ha a neve szeretet,/ Minél többet adsz belőle, annál több lesz teneked.//Úgy szeretnék odaadni, mindent, ami szép,/ Remélem, hogy nagy koromban megtehetem még!

Kovács Kati: Úgy szeretném meghálálni
Úgy szeretném meghálálni,/ Két kezemmel megszolgálni,/Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett. Légy ezentúl mindig boldog,/Míg én élek nincs több gondod,/Én vigyázok rád már ezután.//Úgy szeretném meghálálni,/Vagy legalább megpróbálni,/Mind, mind azt a jót,/mit értem tett az én anyám.

Finta Sándor: Úgy vártam
Úgy vártam én e szép napot,/Hogy váratlan eléd álljak,/ És valami szépségeset/ Köszöntőmben kitaláljak./ Mert, nagyapó, olyan jó vagy,/ Megérdemelsz minden hálát,/ Amellyel kis unokáid/Minden lépésedet áldják!/ Megfizetni sosem tudjuk,/ Mit, nagyatyánk, tettél értünk…/Téged áldjon imádsággal,/ Szeretettel egész éltünk!

Ültem ringó kis ladikon./Úszott három rózsaszirom./Az egyik az apué,/a másik az anyué,/harmadik enyém.(dal)

Szuhanics Albert Anyám, ültessünk virágot!
Ültessünk virágot, gyere, anyám! /Emlékeidben gyermek vagyok. /Százezer szirmot ébreszt az új nyár,/ álmunk kertjében botladozok.//A piros rózsa szeretet jele, /lábam visz hozzád, gyorsan futok. /
Anyák napján ím, átnyújtom, gyere! /Sudár nyakadba csimpaszkodok.//Virágos szoknyád a szélben lebben, /hangod csilingel, nevetek rád. /Gondtalan gyermek voltam melletted,/istenem, de szép volt a világ!//Ma már csak emlék, egymásra nézünk, /szemünkben a fény újra kigyúl. /Mert mi még mindig ugyanúgy érzünk, /s virágos kertünk tarkán virul!

Donászy Magda: Anyák napja van ma
Üres a kis csóka fészek/ Egy májusi reggel./Az öt vidám csókagyerek/ Tán világgá ment el.//Csóka mama szívdobogva/Keresgette őket,/De nem látták sem a nyuszik,/sem a fürge őzek. //Jönnek! Szólt a kakukk,/Ki a legmesszebbre látott,/Kis csőrében mindegyik hoz/Egy-egy szál virágot.// Hol voltatok? Szólt az anyjuk,/S megcsuklik a hangja./Neked hoztunk virágot,/Mert ma van anyák napja.

Somogyi Barnabás: Tartozás
Valakinek én sokat érek,/ Valaki bennem többet lát,/ Mélyebbre lát az embereknél/ S bennem találja meg magát.// Az édesanyám örömének/ Én vagyok a felezője;/ Emésztő, titkos bánatomnak
/ Ő az első felfedője.//Tudom: kihullott könnyeinek/ Sós cseppjeit én okozom;/ Szeretném azért megszámlálni,/ Hogy tudjam, mivel tartozom.