Donászy Magda - Anyák napján
Donászy Magda - Anyák napján
Mikor kicsi voltam
ki vigyázott reám?
Mikor kicsi voltam
ki vigyázott reám?
Patyolat pólyába
Te takartál anyám!
Te tanítottál meg
a legelső szóra,
óvtál minden rossztól,
tanítgattál jóra.
Szerettél, neveltél,
fáradoztál értem.
Mikor beteg voltam,
virrasztottál ébren.
Lázas homlokomat
kezed hűsítette,
de amikor fáztam
zimankós hidegbe,
két meleg tenyered
védett, melegített,
ha te simogattál,
nem is volt már hideg.
Mindig erős voltál,
én mindig a gyenge,
ha csak ruhád szélit
fogtam a kezembe
erős lettem én is.
Így múltak az évek.
Gyönge gyerekkori
gyönyörű emlékek.
És most anyák napján
mit adhatnék Neked,
két fáradt kezedért
szóval köszönetet?
Úgy érzem, hogy most is
kicsi vagyok, gyenge,
ennél szebb, ennél több
nem jut az eszembe.
De az első emlék
mindent elmond talán:
Patyolat pólyába
te takartál anyám!