Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

József Attila: Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki/Mint az édesanyám tud engem szeretni.//Akármit kívántam megtette egy szóra,/Még a csillagot is reám rakta volna.//Mikor a faluban iskolába jártam,/ Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.//El nem tűrte volna ő azt semmi áron,/Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.//Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,/Magát nem kímélte, csak értem aggódott.//Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében/Örömkönnynek égtek, s csókolva becézett.//Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,/Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.//Lássak a szemében boldog örömkönnyet,/Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
 
Finta Sándor: Édesanyánk arca
Nem tudom, mióta/ Emlékszem így rája,/ Csak azt tudom, csak azt érzem:/Fény hullt a hajára./Arany hajkoszorú/ Ragyogott a fején,/ S a mennyország fényességét/ Sugározta felém./ Az ég végtelenjét/ Hozta szeme kékje,/Jósága sok csillagának/ Szent tüzében égve./ Haja volt a napfény,/ És szeme az égbolt,/S tekintete mosolygása/ Angyali szépség volt./ Nem tudom mikor volt,/ De ma is így látom…/Az anyaszív szép, mint a nap/ Fénye a virágon!/Szállhat rá öregség,/Ifjú marad mindig,/ S szeretete minden szívet/ Mosolygásra indít./Mosolyunk rácsillan…/S arcán bánat szánthat,/ Mi örökké szépnek látjuk/ Szegény jó anyánkat./ Mert könnyéből gyöngy lesz,/ Fájdalmából jóság,/S panasztalan hinti ránk majd/ A sok jóságrózsát./Az anyaszív áldás…/S halotti, szent árnyát/ Árvái még a sírból is/ Bizton hazavárják./Néznek virágokra,/ Csillagok tüzére,/ Ott ég anyjuk könnyeinek/ Örök gyöngyfüzére!/ Fonódjék e füzér/ Mindnyájunk karjára/ Hálás gyermeköleléssé/ Az anyák napjára!/ Ragyogjon e füzér/ Gyöngye a szemünkön,/ Hogy láttára anyánk minden/ Gondja messze tűnjön!/ Égjen e füzérnek/ Csillagcsókja szánkon,/ S égjen örök, szent pecsétül,/Legszebb díszként, örök ékül/ Jó édesanyánkon!
 
Cserjési Sándor: Az én vágyam
Nem vágyom ám gazdagságra,/Megvetem a kincset,/ Mivel igaz boldogságot,/ Csak szeretet hinthet./Már pedig én boldog vagyok,/ Mint madár az ágon./ Nekem van a legjobb/ Anyukám az egész világon.
 
Harcos Katalin: Ne sírj, anyu!
Ne sírj, Anyu, hisz veled vagyok!/ Kacagásomat viszi a szél,/ s bár nem ölelhet már a két karod/ a világ neked rólam mesél.// Hangom zenéje betölti füled,/ az égen szemem kékjét látod,/ szőke hajam borzolja kezed/ mikor ujjad más hajába mártod.// Ne sírj, Anyu! A fény, ahol vagyok/ szerető gyöngédséggel vesz körül./ Köröttem minden napfényben ragyog/ és hidd el, sosem vagyok egyedül.// Ne sírj, Anyu, mert fáj, ha könnyezel./ Mosolyogj rám, és szeress nagyon!/ Boldog vagyok, mert Te létezel,/ s veled maradok, mert ezt akarom.
 
Baja Mihály: Anyámhoz
Ne sírj, ne sírj, édesanyám,/ Hogy annyi bú-baj szakadt rám/ Hogy fiadnak nyugta nincsen./ Majd megsegít a jó Isten.//Csillagtalan éjszakámba'/ Lesz még hajnal hasadása,/ Az én könnyem is felszárad,/ Ha reményem napja támad.// Visszatér még régi kedvem,/ Hiszek majd az emberekben,/ Ami bántott, elfelejtem./ Tiszta lesz az ég felettem.//Boldogságom; büszkeségem,/ Felragyog a régi fényben,/ Elkerülnöm nem kell senkit,/ Vígan köszöntök mindenkit.// Csak téged ne érjen bánat,/ Téged, édes jó anyámat,/ Elhordom én a bánatot,/ De tiedtől leroskadok.
 
Nevet az ég tiszta kéken, május napja fenn az égen,/csillog, villog mint a láng, arany fényét önti ránk./
Bizony bőven öntse is csak, megérdemli ez a szép nap./ki nem tudja, hát most hallja, Édesanyák napja van ma!//Kispajtások induljunk hát, igyekezzünk, sok a dolgunk,/ tömérdek a jó kívánság, amit mi ma szerte hordunk.//Fogjunk össze mindannyian, így jutunk csak sokra,/ mi leszünk az Édesanyák ünnepnapi csokra.//Köszöntsük fel valamennyit, hajoljunk meg mélyen,/ így kiáltsunk ünnep van ma!
Minden drága Édesanya, éljen, éljen, éljen!
 
Czikla Valéria: Édesanyám írása
Néhány sor írás az egész,/Szent áhítattal olvasom…/Sírban porlad a drága kéz!/Jó anyám írta egykoron./Sírban porlad a drága szív!/De amit lelkembe vetett,/Él bennem! Él: a szeretet./ Néhány sor írás: “Leányom,/Öregségem vigasza vagy…/Az Isten ezerszer áldjon,/Ki igazakat el nem hagy./ Élj hosszú, boldog élettel…/Ne ismerj könnyet rossz napot./Én ezért imádkozgatok.” /Néhány sor írás az egész ./És én mindennap olvasom. /Ezerszer drága, áldott kéz!/Én örökös, hű vigaszom…/Erőm, hitem, büszkeségem./Nincs a világon kincs babér,/ Mi e néhány sorral felér!
 
Donkó László: Jó anyám volt
Nékem mindig jó anyám volt,/Ha torkom fájt, gyakran ápolt,/ Doktorhoz vitt nagy panaszra,/ Ha sírtam, megvolt a haszna,/ Betakart félelmes éjjel,/ Elbújtatott párna mélyen,/ Biztatást adott kezembe,/ Jó szóra százra, ezerre./ Emlékszem, hogyha becézett,/Úgy őrizem az egészet,/ Mint más a fotót, s ha támad/ Szomorú kedvem, anyámat/ Látom halvány messzeségben,/ Sétál felém szürke égen,/ Intek néki várjon-várjon,/ Ha másért nem, hogy megáldjon!
 
Buczkó Mária: Aludj édes anyukám
Nézd csak! Nézd csak, babukám!/ Elaludt az anyukám!/ Ne mocorogj! Maradj szépen/ csendesen a babaszéken!/ Én is melléd ülök halkan,/álmát nehogy megzavarjam. //Ugye tudod babukám,/ fáradt az én anyukám./ Mindig olyan sok a dolog,/ egész nap csak sürög, forog./ Odamegyek csendesen, halkan,/álmát nehogy megzavarjam. //Betakarom,...így ni, lám,/ aludj, édes anyukám!/Megcsókolom a két szemét,/ had álmodjon sok szép mesét./ Így altat el ő is engem,/őrzi álmom halkan, csendben.// Látod, látod babukám,/ ilyen az én anyukám./ Szeretem is nagyon, nagyon!/Szavát mindig megfogadom./ S most én őrzöm álmát halkan,/ csöndben, nehogy megzavarjam.
 
Faragó Adrienn: Édesanyám
Nézem két dolgos kezed,/Melynek puha a tapintása./ S nézem két meleg szemed,/ Melyben a szeretet ragyogása./Ha mosolygós az arcod,/Boldog vagy, és én is az vagyok./ Ha sok a bajod, gondod
/Ne búsulj! Én veled vagyok.
 
Sarah Dessen
Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle.
 
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek/Olyan erős vára,/Mint mikor az anyja/Őt karjaiba zárja./Nincsen őrzőbb angyal/Az édesanyánál,/Éberebb csillag sincs/Szeme sugaránál./Nincs is annyi áldás/Amennyi sok lenne,/Amennyit az anya/ Meg ne érdemelne.
 
Ámon Ágnes: Az én anyám
Nótafa volt az én Anyám,/ Dolgos kezű, dalos ajkú,/ Lába alatt bársonnyá vált/ A friss szagú, puha sarjú.// Ringó teste, zsályavirág./ S csillagcsibés éjszakákon,/ Ezer mese szállt szívére,/ Mint szederre könnyű álom.//Májusfát, ha ékesített/ Pántlikával, friss kaláccsal,/ Tavaszt hintő lelke megtelt,/ Mint a nagy rét vadvirággal.//Szerte szórta a fonóban/ Dalait a boldogságról,/ Míg a lenszál gombolyodott/ Szép csendesen guzsalyáról./ Eperlombos kis kertjében,/ Öntözgetett mosolyogva,/ Mikor rám várt dalos lelkét/ A lelkembe belefonta./ /Felszentelte nótafává/ Gyermekét, hogy álmodozzon/ Épp úgy, mint ő s a szívéből/ Ezer nóta virágozzon!
 
Dankó László: Nagymama köszöntő
Nyáron ciberét főztünk,/szállt a szilvaszag,/télen együtt söpörtünk/frissen hullt havat…//Ősszel barackot szedtünk,/megtelt sok üveg,/tavasszal legszebb volt az/ibolyaszüret.//Csodás volt minden évszak,/tavasz és a nyár,/amit együtt tölthettem/veled nagymamám.//Engem melengetett a/rideg ősz s a tél,/a sok boldog évszakért/most köszöntlek én.
 
Törő Zsóka: Nagymama
Nyelvünk egyik legszebb szava,/Nagyanyó, Mama, Nagymama./Szíve, mint a színtiszta méz,/ha az unokáira néz.//Akkor van a legszebb napja,/ha a kicsiket láthatja./Karját ölelésre tárja,/szeretetüket úgy várja.//Gyermekkorát éli újra,/könnyen rezdül szíve húrja./Minden csínyre megkapható,/csupa lélek a Nagyanyó.//Becsüld meg hát, míg teheted,/érezze a szereteted,/ölelje át őt a család,/drága kincsét, a Nagyanyát!
 
Dankó László: Vers anyámnak
Odaállok elé, /meghatottan szépen,/még a kék is kékebb/ ma a fényes égen.//A virág a mezőn/ illatosabb máma,/pillangókat röptet/ szarkaláb, a mályva...//Csokorba kötöttem /szavaimat régen,/
elmondani mégis/ oly nehéz most nékem.// Végül a szám nyílik/ pár ünnepi szóra:/ a vers, a dal, az ének/ jó Anyámnak szól ma!
 
László Gyula: Édesanyám
Odakünn már tavasz készül, /de még csípős, friss a szél, /kályha mellett a zsámolyon /édesanyám üldögél. //Üldögélget, bóbiskolgat, /sokat fáradt, dolgozott, /ölében még a kabátom, /amit imént foltozott. //Oly jó lenne ölbe kapni, /ágyba vinni gyöngéden, /szép mesével altatgatni, /ahogy ő tette régen. //Haja közt az ezüst fürtöt /meg-megsimogatni, /homlokára szeretettel /gyermekcsókot adni. //Jaj, de mikor moccanni se /merek most, csak várom, /mikor foszlik le szeméről /az odaröppent álom. //Súgom, búgom, fuvolázom, /édesanyám, lelkem. /Minden kicsi hangocska /muzsikálgat bennem. //De ha messzi délen élnék, /észak táját járnám, /édesanyám a nevedet /épp így muzsikálnám. //Mondja ezt a szót a gyermek /bármiféle nyelven, /minden nemzet szótárában
ez hangzik legszebben.
 
Czike Imre: Óh, mi édes
Oh, mi édes volt az álom,/Tündérek közt jártam./Bólingató lombok fölött,/Mint a lepke szálltam!/ Ködfelhőkből palotákat,/Kastélyokat gyúrtam…/Majd meg mint a pajkos szellő/Lombok közé bújtam.
/Kergetőztem tündérekkel/ A ligetben szerte./S tündérmódra a levegőt,/Szárnyam csak úgy szelte./ Egy aranyos pici, tündér/ Hítt csapongva szállva…/Ah! Oly szép volt, mint a mesék/ Királyának álma.
/Most megfoglak, … vigyázz!… megvagy!/És kisiklott újra…/S könnyű szárnnyal tovalebben,/ A ligetet bújva./De… most megvagy… hamis tündér!/ Karjaimba zárlak,/Hazaviszlek, odaadlak,/Édes jó Anyámnak!/S hogy ölelem, ő is ölel/ Karját körém fonja./S homlokomra, meg orcámra,/Forró csókját nyomja!/… Fölébredtem!… Hol a tündér?/Nincsen, sehol sincsen…/S kit ölelek nem is tündér!/Édes anyám, kincsem!
 
Édesanyám szeme
Olyan a te szemed,/Mint a nap az égen,/Őrködve kíséri/Minden kis lépésem.//Ragyogó sugarat/Szór minden utamra –/Őrködő szemedet/Felhő ne takarja.// Jóságos két szemed/Őrizőm, oltalmam:/Mint a fényes csillag/Mindig úgy csüng rajtam.//Jóságos két szemed/Könnyet ne hullasson,/Mint a fényes csillag/Mindig mosolyogjon. // Jóságos két szemed őrizőm, oltalmam,/ mint a fényes csillag mindig úgy csüng rajtam./ Jóságos két szemed könnyet ne hullasson,/ mint a fényes csillag, mindig mosolyogjon.// Sose légy szomorú, jókedv vezéreljen,/ kívánom hogy sírnod csak örömödben kelljen!/ Kerüljön a balsors, üldözzön szerencse,/ az életet számodra a boldogság jelentse.//Öröm és boldogság legyen mindig veled,/ arcod mosolyogjon, ne lásson könnyeket!/ Erő és egészség kísérjen utadon, nagyon boldog légy minden napodon!
 
Mentovics Éva: A legszebb ünnepen
Oly fénylő a pillantásod,/mint égen a csillagok./Felém nevet kedves arcod,/ha megjöttem, itt vagyok. // Úgy ölel át féltő karod,/mint dombok a völgyeket,/melengető, kósza szellő/a májusi zöld gyepet.// Kacagásod oly gyöngyöző,/mint erdőn a kis patak,/amikor a lombok közül/csörgedezve kiszalad.// Hangod bársony melegével/kényezteted lelkemet./Pihentető meséd után/minden álmom szebb lehet.//Fürgébben ver most a szívem,/úgy lüktet, és kalapál…/Ő is tudja, nincs szebb ünnep,/e májusi szép napnál.// Minden egyes dobbanása/jóságodat köszöni./Az én édes, tündérlelkű/jó Anyámat köszönti.
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére