Szerintem,ha a beszédet a gondolatok kifejezésére használjuk,akkor mind a mimikának,mind a gesztusoknak szerepe lehet a beszéd mellett.Ha még külön hozzáadjuk,hogy nem csak beszédről,hanem mondjuk beszélgetésről,két ember közötti gondolatcseréről is szó lehet,akkor még bonyolultabb a helyzet.Mert akkor már magunkon is fölismerhetjük,hogy mennyire különbözően beszélünk,és bizony gesztikulálunk is más-más emberekkel beszélve,más-más témáról,különböző helyzetekben.Társasjáték ez,a szó jó értelmében;próbáljuk tükrözni is a másik embert,alkalmazkodni is a másik beszédmodorához,de alakítani is,közelebb hozni is a sajátunkéhoz a saját és a másik személyisége függvényében.Ez a gyakorlatban sokkal egyszerűbben,magától értetődően folyik,tudat alatt,inkább csak külső megfigyelő láthatja,ha magunk próbáljuk megfigyelni,megzavarhatja a spontán viselkedésünket.
De nagyon jól megfigyelhető a nyilvános beszédhez,előadáshoz szokott embereken,egyetemi tanárokon,tudósokon,hogy hogyan gesztikulálnak.Bizony úgy néz ki,ha megpróbáljuk elképzelni mimika és gesztikuláció nélkül az előadást,hogy szükség van a puszta beszéden kívül másra is.Anélkül robotszerűnek,élettelennek,sőt még talán meggyőződés nélkülinek,őszintétlennek is tűnne a mondanivaló.
És azon is el lehet gondolkozni,hogy bizonyos helyzetekben túlzottnak tartott mellékes jelzések más helyzetekben elégtelennek is minősülhetnek.Olyan bonyolult ezt látatlanban eldönteni.szinte vakon,csak a fülünkre hallgatva.Viszont,ha látjuk,a szemünket is használhatjuk,egyből láthatjuk,ha valakinak a beszéde nincs összhangban a mimikájával,a gesztusaival.Ami nem baj,de hasznos információ,amire szükségünk lehet az adott emberrel,a gondolataival ,a beszédével kapcsolatban.
Akkor is,ha a beszédet a gondolataink kifejezésére,de akkor is ha gondolataink leplezésére használjuk ebben a nemes társas játékban.
Sajnos,semmi nem olyan egyszerű,mint amilyennek szeretnénk,hogy látszon;igaz?
ilyet vagy egy ilyet
