Az Európai Unió ellenében a kilépő briteket, Németországgal szemben a vámháborúba kezdő USA-t, a jogállamisággal szemben Putyint és Erdogant éltetik. Hol képzelik el ezek valójában Magyarországot a világban?
Noha városi legenda csupán az USA-nak hadat üzenő magyar diplomata története, a beszélgetés tökéletesen tükrözi a mai közállapotainkat is: problémánk csak a szövetségeseinkkel vannak, ellenségeinket kifejezetten kedveljük. Sőt. Legalábbis ez a következtetés vonható le a propagandát olvasva, valamint a kormányzati nyilatkozatokat hallgatva.
A Brexit kapcsán a hivatalos magyar kommunikáció egyértelműen a szigetországiak pártján áll. Orbán igyekszik elhitetni azt a hazugságot, hogy a britek az állítólagos brüsszeli bevándorláspolitika miatt léptek ki az EU-ból. Ez persze csak részbe igaz, hisz tényleg a gazdasági migránsokból lett elegük, csak épp azokból, akik Lengyelországból, Romániából vagy Magyarországról érkeztek hozzájuk. Ha ez nem lenne elég, most épp azt igyekeznek elhitetni, hogy az EU bürokratái miatt tehetnek a brit belpolitikai válságról, valamint a Brexit-tárgyalások elhúzódásáról. Habony propagandaterméke azt hirdeti: "Brüsszel miatt alakul a válság a briteknél". Persze szó sincs erről: London azt akarja elérni, hogy megtarthassa az EU jelentette előnyöket, minden kötelezettség nélkül. Az pedig politikai akarat a tagállami vezetőket tömörítő Európai Tanács részéről, hogy erre nem ad lehetőséget.
Érthető persze Orbán szimpátiája: álmaiban egy olyan EU létezik, amelyik kontroll és elvárások nélkül, kizárólag ad - főként kápét, amelyet aztán kedvenc oligarchái között oszthat szét.
Ennek ellenére legalábbis furcsa, hogy egy olyan konfliktusban, amely a legerősebb, miket a soraiban tudó szövetségi rendszer felbomlásával-felbontásával fenyeget, Budapest nem az EU, hanem a kilépők pártján áll.
De ugyan ez elmondható Európa, konkrétabban Németország és az USA viszonyában is. A propaganda eddig is imádta Trumpot, és a rajongás mit sem csitult, amikor az elnök bejelentette: vámháborút hirdet az egész világ, Európán belül pedig konkrétan a németek ellen. Dicsérik Trump karakánságát, állítólagos protekcionizmusát, ostorozzák a német mohóságot. (Arról persze elfelejtenek említést tenni, hogy ha a késztermékek esetében részben igaz, hogy Berlin többet ad el az USA-ban, mint amennyit onnan vásárol, de pénzügyi- és informatikai szolgáltatások esetében az USA-nak vastagon pozitív a külkermérlege.)
Mindössze arról feledkeznek meg ezeket a Trump-imádók, hogy ha a vámháború hatására kevesebb német autót értékesítenek, akkor annak végső soron kecskeméti és győri magyar munkások isszák meg a levét. Ha a német gazdaság megbicsaklik, akkor a magyar is megy a levesbe. Mindezek ellenére: Éljen Trump! Bukjon Merkel!
Az ellentétes mozgás Törökország esetében is kézzel fogható. Míg Ankara az EU-tagságért harcolt, Orbán lényegében észre sem vette Erdogant. Amióta viszont az Unió helyett Moszkvát választotta, deklarálta, hogy esze ágában sincs uniós tagállammá válni, viszont mindent megtesz a török jogállam lebontásáért - nincs nagyobb barátja az EU-ban Orbánnál. Sőt, tanítványa. Erdogan jóval előbb és sokkal hatékonyabban használja a maga fantomellenségét, mint magyar tanítványa. Magyarországon eddig senkit nem tartóztattak még le Soros Györgyre hivatkozva – bár már megszületett a törvény ehhez is. A permanens szükségállapotot fenntartó Erdogan tízezreket vetett eddig ítélet nélkül börtönbe, Gülenre hivatkozva. (Érdekes párhuzam: Erdogan épp úgy Gülen-tanítvány és felfedezett volt, ahogy Orbán Sorosé.) Mi sem jellemzőbb: egyetlen uniós kormányfő volt csak jelen Erdogan abszolút hatalomátvételénél - Orbán Viktor.
És néhány gyors példa az elmúlt hetekből:
– Orbán többször találkozik Putyinnal, mint az elvben szövetsége államok vezetőivel összesen.
– Az EU fellépne a kínai nyomulás ellen – de Orbán vétózik.
– Az EU megállapodna Afrikával, hogy euró milliárdokért megállítják az Észak-Afrikából induló migrációt – de Orbán vétózik.
– Az ENSZ ellenőrizhetővé és rendezetté tenné a ma kaotikus és kizárólag konfrontációt és problémát jelentő migrációt - Magyarország ellenzi.
Mi Orbán valódi célja, ha saját szövetségeseit minden konfliktusban hátba szúrja, míg az ellenoldalt látványosan támogatja? Hazaáruló? Vagy csak tökkelütött? Valószínűleg egyik sem: mindössze saját magán és a hatalmát biztosító oligarchákon és talpnyalókon kívül senki és semmi nem érdekli.
b1b
Noha városi legenda csupán az USA-nak hadat üzenő magyar diplomata története, a beszélgetés tökéletesen tükrözi a mai közállapotainkat is: problémánk csak a szövetségeseinkkel vannak, ellenségeinket kifejezetten kedveljük. Sőt. Legalábbis ez a következtetés vonható le a propagandát olvasva, valamint a kormányzati nyilatkozatokat hallgatva.
A Brexit kapcsán a hivatalos magyar kommunikáció egyértelműen a szigetországiak pártján áll. Orbán igyekszik elhitetni azt a hazugságot, hogy a britek az állítólagos brüsszeli bevándorláspolitika miatt léptek ki az EU-ból. Ez persze csak részbe igaz, hisz tényleg a gazdasági migránsokból lett elegük, csak épp azokból, akik Lengyelországból, Romániából vagy Magyarországról érkeztek hozzájuk. Ha ez nem lenne elég, most épp azt igyekeznek elhitetni, hogy az EU bürokratái miatt tehetnek a brit belpolitikai válságról, valamint a Brexit-tárgyalások elhúzódásáról. Habony propagandaterméke azt hirdeti: "Brüsszel miatt alakul a válság a briteknél". Persze szó sincs erről: London azt akarja elérni, hogy megtarthassa az EU jelentette előnyöket, minden kötelezettség nélkül. Az pedig politikai akarat a tagállami vezetőket tömörítő Európai Tanács részéről, hogy erre nem ad lehetőséget.
Érthető persze Orbán szimpátiája: álmaiban egy olyan EU létezik, amelyik kontroll és elvárások nélkül, kizárólag ad - főként kápét, amelyet aztán kedvenc oligarchái között oszthat szét.
Ennek ellenére legalábbis furcsa, hogy egy olyan konfliktusban, amely a legerősebb, miket a soraiban tudó szövetségi rendszer felbomlásával-felbontásával fenyeget, Budapest nem az EU, hanem a kilépők pártján áll.
De ugyan ez elmondható Európa, konkrétabban Németország és az USA viszonyában is. A propaganda eddig is imádta Trumpot, és a rajongás mit sem csitult, amikor az elnök bejelentette: vámháborút hirdet az egész világ, Európán belül pedig konkrétan a németek ellen. Dicsérik Trump karakánságát, állítólagos protekcionizmusát, ostorozzák a német mohóságot. (Arról persze elfelejtenek említést tenni, hogy ha a késztermékek esetében részben igaz, hogy Berlin többet ad el az USA-ban, mint amennyit onnan vásárol, de pénzügyi- és informatikai szolgáltatások esetében az USA-nak vastagon pozitív a külkermérlege.)
Mindössze arról feledkeznek meg ezeket a Trump-imádók, hogy ha a vámháború hatására kevesebb német autót értékesítenek, akkor annak végső soron kecskeméti és győri magyar munkások isszák meg a levét. Ha a német gazdaság megbicsaklik, akkor a magyar is megy a levesbe. Mindezek ellenére: Éljen Trump! Bukjon Merkel!
Az ellentétes mozgás Törökország esetében is kézzel fogható. Míg Ankara az EU-tagságért harcolt, Orbán lényegében észre sem vette Erdogant. Amióta viszont az Unió helyett Moszkvát választotta, deklarálta, hogy esze ágában sincs uniós tagállammá válni, viszont mindent megtesz a török jogállam lebontásáért - nincs nagyobb barátja az EU-ban Orbánnál. Sőt, tanítványa. Erdogan jóval előbb és sokkal hatékonyabban használja a maga fantomellenségét, mint magyar tanítványa. Magyarországon eddig senkit nem tartóztattak még le Soros Györgyre hivatkozva – bár már megszületett a törvény ehhez is. A permanens szükségállapotot fenntartó Erdogan tízezreket vetett eddig ítélet nélkül börtönbe, Gülenre hivatkozva. (Érdekes párhuzam: Erdogan épp úgy Gülen-tanítvány és felfedezett volt, ahogy Orbán Sorosé.) Mi sem jellemzőbb: egyetlen uniós kormányfő volt csak jelen Erdogan abszolút hatalomátvételénél - Orbán Viktor.
És néhány gyors példa az elmúlt hetekből:
– Orbán többször találkozik Putyinnal, mint az elvben szövetsége államok vezetőivel összesen.
– Az EU fellépne a kínai nyomulás ellen – de Orbán vétózik.
– Az EU megállapodna Afrikával, hogy euró milliárdokért megállítják az Észak-Afrikából induló migrációt – de Orbán vétózik.
– Az ENSZ ellenőrizhetővé és rendezetté tenné a ma kaotikus és kizárólag konfrontációt és problémát jelentő migrációt - Magyarország ellenzi.
Mi Orbán valódi célja, ha saját szövetségeseit minden konfliktusban hátba szúrja, míg az ellenoldalt látványosan támogatja? Hazaáruló? Vagy csak tökkelütött? Valószínűleg egyik sem: mindössze saját magán és a hatalmát biztosító oligarchákon és talpnyalókon kívül senki és semmi nem érdekli.
b1b
