Kedves Jáde_skorpió !
A Móricz-féle kutatás bizony megérdemelne egy külön nagy témakört. A "hivatalos" tudomány úgy tesz, mintha nem is létezne. ( Bár nem ez az egyetlen dolog. A hivatalosság gyakorlatilag ami nem illik az általa fölvázolt világba, azt LETAGADJA és nemlétezőként kezeli - gondolok itt mondjuk Michael Cremo és Richard L. Thompson munkáira).
A magam részéről a DÉL-AMERIKAI magyar vonatkozású dolgokat két részre osztanám.
Az első részbe a szintén elhallgatott , de különösen fontos PÁLOSOK tevékenysége kerülne, akik ugye már KOLUMBUSZ hajóin is ott voltak , mint ahogy ismert: Magellán hajóírnoka egy MAXIMILIANUS TRANSYLVANUS nevű erdélyi ifjú személyében.....
Tehát e részben a pálosok, akiket bizony nagyonis, vagy tulnyomóan MAGYAR nyelvűnek kell tekintenünk , számos magyar nyelvi és magyar kulturális (jelképek, élelem...) hatással lehettek a helyi indiánokra.
A pálosokat aztán hazaküldték---- feltehetően mert kellően azonosulni tudtak a helyi lakossággal ! a pálosok SZOLID szerzetesek voltak !!!---, helyettük pedig a kíméletlen és agresszív SPANYOL INKVIZÍCIÓ ( El Santo Oficio de la Santa Inquisition 1478-ban indult, és 1834-ben ért véget !!) lépett működésbe. Ennek legsötétebb fejezete az AUTODAFÉ - a nyilvános eretnekégetés ( 15. század-18. század. között !!)
A magyar pálosok -- ahogy itthon a kezdetekben --- ott is barlangokban laktak, és a a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű, balról-jobbra haladó felirat maradt fenn. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást.
Helyüket később jezsuiták vették át, de a közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták ezt az írást is, sokszor latin írásmódjukkal vegyesen. A dél-amerikai Cerro Pelado barlangban. 1500 körül véstek a sziklába. A számokat arab számokkal írták rá (bizonyítva mai számaink eredetét). Ezeket a számjegyeket a kettőspont (két, egy vonalban álló hurok) után figyelhetjük meg. Felirata: született 1473-ban.
A Pálos térképeket a Magyar Piarista Tartományfőnökség levéltárában már a XVIII. században is őriztek térképeket. A térképek katalógusa nyomtatásban is megjelent. A rendi levéltárak térképeinek katalógusai is. Pl. Pálos és piarista térképek, összeáll. Dóka Klára, munkatárs Csányi László, Bp., 1991. Magyarországi egyházi levéltárak térképei, térképek profiltisztítás céljából átadásra kerültek a rendtartomány Központi Könyvtárának.
A pálosoknak újvilági (amerikai) térítéseikről állít majd emléket a Pilisi Pálos Passió. A Bakk Endre Kanonok Alapítvány szervezésében kívánjuk megvalósítani Pilisben a passiót, ahol 1250 óta működött a Boldog Özséb által alapított magyar pálos rend.
Ahogy viszont Móricz vagy Agnes Golenya Purisaca munkáiból látjuk, a korai felfedezők és kalandorok ezekbe a frissen fölfedezett barlangokba nem jutottak be, ífy nem is voltak képesek azokat kirabolni. Ez azt is jelenti, hogy a PÁLOSOKnak sem volt tudomásuk róla. Kicsi az esély ugyanis, hogy a pálosok tudtak róla, és az nem jutott a gyarmatosítók tudomására. Bár a pálosok ilyen értelemben még okozhatnak meglepetést.....
Tehát a Móricz témát én most mindenképpen a pálosoktól függetlenül, a másik részbe utalnám, és a pálosoktól függetlenül kutatnám.
Az amerikai földrész NYUGATI partvonalának indián nyelvei kutatásában OTTO von SADOVSZKY (magyar származású) kaliforniai egyetemi tanár jeleskedett, akinek elméletében már a CALUGOR etnikumi összefoglaló név szerepel , és komoly nyelvi kutatásokat is végzett e téren.
Itt kell megemlítenem, hogy a boreális és a nosztratikus nyelvkutatás egységes területként kezeli az amerikai-eurázsiai északi sávot, és egyfajta NA DENE - FINN-UGOR-uráli - -paleo-szibéria-paleo-ázsia nyelvláncolatot feltételez.
Hosszú ideje tudományos konszenzus, hogy az amerikai kontinens indiánjai a Bering-szoroson keltek át Szibériából Alaszkába, és innen népesítették be a kontinenst. Ennek bizonyítékát adták a Michigani Egyetem kutatói, akik genetikai vizsgálatokkal támasztották alá álláspontjukat. E szerint a szibériai és a Dél-Amerikában élő őslakosok genetikailag nagyon hasonlóak, ráadásul van egy jellemző génmutáció, ami csak e népekre jellemző.
Edward Vajda magyar származású nyelvész tovább folytatta kutatásait ebben az irányban, és nyelvészeti vizsgálatokkal igyekszik alátámasztani a rokonságot. Másfél évtizeden át vizsgálta a közép-szibériai Jenyiszej folyó környékén meglehetősen izoláltan élő ket és az indián na-dené (vagy atabaszka) nép nyelvét. A keteknek nemcsak nincsenek nyelvrokonaik, de nyelvük gyökeresen eltér a körülöttük élőkétől. (E nyelv ragjai például nem a szavak végére, hanem elejére kerülnek.) Vajda nyelvrokonságukat bizonyítja. Ez a nyelvrokonítás azonban igen merész vállalkozásnak számít nyelvészkörökben, hiszen az elvándorlás 15–20000 évvel ezelőttre tehető, és ez sokkal régebbi, mint bármelyik ma bizonyítottnak tekintett nyelvcsalád kora. Másrészt a ma élő indián nyelvek is igen sokfélék, nem is tartoznak mind egy nyelvcsaládba. A kételyek ellenére a bejelentés nagy port kavart. A navahó és az apacs indián vezetők is kíváncsiakká váltak, és szeretnék tisztázni őseik eredetét.
Ezt segítheti elő egy magyar tudós munkája is. Az eddig a turkológia, altajisztika területén dolgozó Somfai Kara Dávid ősztől a bloomingtoni Indianai Egyetemen a világ legnagyobb altajisztikai gyűjteményével és könyvtárával rendelkező Közép-Eurázsia tanszékén folytatja tanulmányait. Somfai Kara tizenöt éve kutatja a belső-ázsiai és szibériai népek hitvilágát és a sámánhitet.
Altajisztikai tanulmányai mellett összehasonlító kutatásokat is tervez. Egy indián törzs, a lakoták hitvilágát akarja tanulmányozni, és az eredményeket szibériai tapasztalataival összevetni. A lakoták kb. 30 000-en vannak, főleg Dél-Dakotában élnek, amúgy a sziú törzsekhez tartoznak, nyelvük a – nálunk talán ismertebb – dakota egy nyelvjárásváltozata (körülbelül 150 ezer sziú indián közül 6 ezer fő beszél lakota, 20 ezer dakota, nakota és nakoda nyelvjárásokat).
„A lakotákat a Farkasokkal táncoló (Sunkmanitu-tanka ob wacsi) című filmből ismertem meg. Kíváncsi lettem rájuk. Egy amerikai ismerősöm révén hozzájutottam egy szótárhoz és egy nyelvkönyvhöz. Ezekből valamennyire már elsajátítottam a nyelvüket.”
Kedves Najahuha!
Köszönöm a sok értékes információt: igyekszem mélyebben is beleásni magam magyarságom és nyelvem rejtelmeibe, de egyelőre ennek az egész folyamatnak még csak az elején járok.
Szívesen meghallgatnám egyszer, hogy milyen is a lakota nyelv élőben, és nem a filmek világában: szeretem az északi indiánok zenéjét, kultúráját, hitét - közelebb áll a természethez, mint az intézményesített, templomok látogatását megkövetelő vallás. Legalábbis én így látom.
Üdv,
Jáde