Van olyan,amit nem tudsz megoldani gondolat által.
Ez igaz.
Mégis azt vettem észre,hogy néha a Nem megoldás vezet el a megoldáshoz!
Vagyis,ha nyugalomban éljük életünket,a megoldás ránk talál!
Emlékszem amikor elkezdtem "gyakorolni" a gondolatokra,érzésekre való odafigyelést sokszor elmosolyodtam.Mint egy gőzmozdony száguldoztak a gondolataim ,valami rendezetlen pályaudvaron egyszer csak felnevettem magamban,hogy jé megint merre járok rászoktam,hogy köszöntem egy,egy elkapott gondolatnak,"szevasz,megjöttél" és nevettem magamban így tettem az érzésekkel is ,ha elkaptam köszöntem neki és figyeltem,persze ettől odébb is állt általában Ma is így van csak ritkábban fordul elő,hogy elkalandozok.
Ez ugyan nem Tolle Most-ja de érdekes :
"Forrás:http://www.tudatoseletlegzessel.eoldal.hu A minap kaptam e-mailen egy nagyon jó kérdést.
Hogyan lehet nem elméből irányítani?
Elsőre nem tudtam hogyan lehet erre szavakkal válaszolni vagy konkrétan mit lehet leírni, esetleg tanácsolni. Aztán fogtam magam és megfogalmaztam.
Azért teszem ki a honlapra, mert azt gondolom ez nem csak egy ember kérdése és én is számtalanszor feltettem magamnak. A kérdező, - így név nélkül is köszönet érte,- megfogta azt a lényegi pontot, amit ha valaki már megoldott egy egészen más módon képes élni.
Olvassátok el, talán neked is tanulságul szolgál:
Egy jó tanács, ne akard megérteni, csak érezdJ
Hogyan lehet nem elméből irányítani?
Azt hiszem a válasz a kérdésedre az, hogy veszel egy mély lélegzetet.
Ennyi.
És pont ez az, amitől frászt kap az ember elméje, mert ez olyannak tűnik, mint a halottnak a csók. Semmi, mi az hogy lélegzetet? Ne idegelj!
Pedig ennyi, ha az ember elég bátor és elkezd lélegezni, akkor mindazt feladja, amit keres. Akkor hirtelen nem lesz ott semmi. Elveszik az összes megoldásra való törekvésed, elengedsz mindent amit meg szeretnél oldani, tudni és rábízod valamire, amit nem is ismersz, legalábbis az elméd nem ismer.
Erre a semmire. Ami abban a lélegzetben van.
És akárhogy próbálja ezt megérteni az ember fia, ez nem megy. Úgyhogy ezt a részét a legjobb elfogadni. Én sem értem és ezzel ma már megbékéltem és nem keresek semmilyen eszközt a túllépésre, csak egyszerűen megteszem.
Veszek egy mély lélegzetet és hagyom hogy ne értsem mi történik és azt is megtanultam hagyni, hogy ne is próbáljam irányítani vagy befolyásolni mindig a dolgokat.
Persze ez nem volt olyan egyszerű, ebbe jó néhányszor beleőrültem már, de az is elmúlt. Évek teltek el mire kitapostam ezt az utat, pedig nagyon egyszerű ez a semmi.
Hogy ezután mi lesz? Az rajtad múlik, de nem kizárólag az elméden. Mikor „feladtál” mindent, felteheted magadnak a kérdést mit csinálnál a legszívesebben és elkezded azt csinálni. Érdekes csendben dolgozni, mert egészen különleges dolgok születnek ebből a csendből. Olyan dolgok, amikről nem tudtad, hogy létezik, hogy ezeket tudtad. Pedig ez te vagy, belőled jön és azért tud megszületni, mert nem kontrolálod magad semmivel, valójában miközben csinálod sem tudod mit csinálsz és mi lesz belőle.
Ó és az elmém nem ment sehova, itt van ma is és szokja az új helyét és szerepét. Hogy többször kell csendben lennie, ami nem szívesen tesz meg.
Igen és ez nekem sem ment egyből évek teltek el, azt hiszem legalább 5. de ez nálad egész máshogy lehet, ne kapaszkodj bele ebbe a számba.
Az elme már csak ilyen mindjárt belekapaszkodna. Mit megadna egy kis bizonyosságért, mert ebben a bizonytalanságban szinte megőrül. Nem tudni mikor és miért és megfogalmazni sem lehet.
Igen ez kihívás minden embernek, aki ezt az utat választja. Egészen addig zavaros volt nekem, és minden nap megkérdeztem magamtól én teljesen őrült vagyok, a létbizonytalanság felé tartok? Szóval egészen addig riogattam magam míg bebizonyosodott, ebből a látszólagos káoszból vagy nem kontrollált valóságból születnek azok a dolgok amikre amúgy vágyom és onnan ahonnan egyáltalán nem számítok rá. Persze csak ha hagyom. Mert nem szoktam ám mindig hagyni, nem vagyok még olyan ügyes és néha nagyon akarok csinálni a dolgokat amivel általában keresztbeteszek magamnak.
De a legjobb, ha ezért semmit rósz fel magadnak, mert ezt is úgy helyes felfogni, mint egy életek, sőt évezredek óta tartó minta átírását, ami megtörténik 2, 3, 5, 10 év vagy egy élet alatt, és ehhez viszonyítva ez egy porszemnyi idő.
Bár tudom, ez az elmét nem vigasztalja egy cseppet sem, de hát ez van.
Én így tudtam ezt neked megfogalmazni és szerintem meg sem próbáld megérteni a válasz mégis benne van valahol, bár ezt sem tudom biztosan de bízom benne. Mert a bizalom egy önmagát felfedezni vágyónak nagyon fontos, hiszen nem tudod a dolgokat, csak érzed.
Remélem kaptál némi választ egy gyakorló teremtőtől, akinek van még mit nem megcsinálnia és hagyni, hogy minden a legnagyobb rendben történjen vele.
Jó utat és sok sikert! "
Persze ha nem vennék levegőt folyamatosan megfulladnék
Nem hiszem,hogy az elme folyamatosan működik , van olyan,hogy elme nélküli állapot.Persze ezt elmével valszeg nehéz elképzelni.
Vajon Brazilia őserdeiben kiszerepelne a lista élén, ha ott végezték volna a felmérést?
aMIBEN NINCS MÚLT ESEMÉNY ÉS NICS A JÖVŐ ESEMÉNYE, hisz terveink nem léteznek, mert a jelenben minden ott van, akkor olvas kérlek a jelenből?
aMIBEN NINCS MÚLT ESEMÉNY ÉS NICS A JÖVŐ ESEMÉNYE, hisz terveink nem léteznek, mert a jelenben minden ott van, akkor olvas kérlek a jelenből?
A Tudatos jelenben az elme eltűnik, nincs többé.
Csak a mindent átható tudatosság van, a szavak nélküli megértés!
Valószinű,hogy ott is léteznek spirituális személyek,csak éppen nem ismertek.Vajon Brazilia őserdeiben kiszerepelne a lista élén, ha ott végezték volna a felmérést?