Sziasztok!
Eckhart Tolle - A most hatalma a gyakorlatban (nem mondom jó kis könyv és felkeltette az érdeklődésemet), az imént olvastam el -bár hamarabb kellett volna- nagyjából értem is a mondanivalóját, azt, hogy mi a jelentősége a MOST-nak, a jelennek, csak az okoz számomra nehézséget, hogy nem nagyon tudom, hogyan kivitelezzem a megfigyelő szerepet, anélkül, hogy az elmém bekavarna, stb... Tehát tudna nekem valaki egy kicsivel könnyebb tanácsot, szituációs játékot pl. párkapcsolat -ilyen téren kell a legtöbbet tanulnom sajnos- téren, meditációs gyakorlatot szemléltetni, melyben úgy tudok lenni a figyelő, hogy nem azonosulok az elmémmel? Illetve, mikor csak nézem, figyelem a gondolataimat, hogyan tudom azt is kivitelezni, hogy ne vetítsek, ne kombináljak, ne minősítsek, egyszerűen csak "csendes figyelőként" vegyek részt benne?
Köszönöm a segítséget!
OLI kiss
Kedves OLI!
A meditáció a híd a látható/kondicionált és a láthatatlan/kondícionálatlan között. A valódi meditációban nincs technika (az még az elme). A valódi meditáció egyszer csak megtörténik, elvárások(párkapcsolati probléma) nélkül önmagadért, önmagadhoz.
A híd csak a csendben érzékelhető, amiről Tolle is beszél.
A csend mindenkiben benne van, nincs kivétel, csak nem Az van a figyelem középpontjában.
A gondolatok megfigyelése fáradtságos, kitartó munkát igényel.
Az elme figyeli az elmét, igy indul megismerni önmagát, ez az öntudatra ébredés, ehhez társul az önérzet(gondolati kivetülés a testben=érzelem). Ez még elme, nevelt elme.
Mindíg minden egy gondolattal indul, ez a megnyílvánult világ gyökere,eredete.
A létezés azonban nem a gondolatra válaszol, hanem a rezgésre. Az alaprezgést/frekvenciát a tudattalan azonosulások(gondolatok) összessége adja ki..Ez a vonzás, hasonló a hasonlót, a Teremtő mivoltja ebben nyílvánul meg( párkapcsolatban is).
A megfigyeléshez szorosan kapcsolódnia kell a felismerésnek. A felismerés felszabadít (információból - megélés,élmény), felszabadítja a kötött energiákat. Ezért a legfontosabb az önismeret.
Az önismeret magába foglalja a gondolatok és az érzelmek uralását is.
"én vagyok a testem, lelkem kapitánya"
A felismerések fontos momentuma:..
én nem csak a testem vagyok..... A testtudatosság elengedése.
Akkor ki vagyok Én?
Ez az őszinte, belsőből feltőrő kérdés az önvalónak szól. Igy az önvaló nem tehet mást, mint megmutatja ki vagyok én valójában, aki mindig is voltam,csak az azonosulások eltakarták az igazságot.
Az azonosulások felismerése és elengedése egy belső,intim folyamat. Önmagamtól önmagamnak adom.
Abban a tiszta azonosulatlan(lemondani a gondolatról) térben van jelen az önvaló. Ez a jelenlét, a tökéletes időtlen pillanat. Már nem az én figyel, hanem az önvaló csendes figyelőként.
Az elmét(gondolatok áradatát) megállítani nem lehet, de túllépni rajta IGEN. Az elmén túl van a csend, a szívben, ott nincs hangos sokaság.
A figyelem fókusza a szíven.kiss tecnika nélkül, természetesen.
jött hannah által szeretettel
