Akik őseink idejében „a természet furcsa játékai” voltak csupán, ma 330 ezres számukkal meghatározó elemei a társadalmunknak. Választópolgárok, akik bármikor leszavaznak 329 ezer értelmiségit, és ha előrevetítjük a jelenleg uralkodó tendenciát, maholnap milliónyian lesznek. Tét a jövő, gyermekeink élete, de cselekedni ma kell.
Kezdjük a szigorú tényekkel. A hetvenes években végzett országos felmérés szerint az iskoláskorú gyerekek 3,3%-a volt gyengeelméjű, amely arányt ha kivetítjük az egész társadalomra, akkor az 330 000 beteget jelent. Szintén a hetvenes évekből származó országos adatok szerint a súlyosan értelmi fogyatékosok 24,1%-a cigánygyerek volt, és számuk emelkedő tendenciát mutatott. Vegyük figyelembe, hogy 1976-ban a cigányság lélekszámát 350 ezerre becsülték. Ismereteinket összegezve az a meghökkentő eredmény jön ki, hogy a cigányok legkevesebb 22%-a súlyosan értelmi fogyatékos, azaz minden ötödik az. Az országos átlagot – amely a már említett 3,3% – természetesen úgy kell érteni, hogy abban már benne van a cigányok rontó tényezője is, vagyis a magyar lakosságra érvényes érték ennél valamivel kevesebb, ahhoz a 2,3%-hoz közelít, amelyet az Amerikai Egyesült Államok fehér bőrű lakossága körében is mértek. (Fehérek IQ-eloszlása közel azonos, bárhol éljenek is a világban.) Tehát ha a magyarországi értelmi fogyatékosok számarányát rasszonként vizsgáljuk, akkor a különbség majdnem tízszeres a magyarokkal szemben a cigányság „javára”.
Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk azt, hogy az IQ-értékek úgynevezett normális eloszlást mutatnak. Ha az értékeket megint csak rasszonként vizsgáljuk, igaz az, hogy a fehér bőrű emberek leggyakoribb és egyben átlagos IQ-értéke száz. IQ 85 alatt tekintünk valakit enyhén, 70 alatt pedig súlyosan értelmi fogyatékosnak. A fehérbőrű emberek túlnyomó többsége, mintegy 84%-a fölötte van a 85 pontos értéknek, azaz se enyhén, se súlyosan nem értelmi fogyatékos. Más a helyzet a cigányoknál. Az ő IQ értékeik is normális eloszlást mutatnak (mint ahogyan minden rassznak), de tekintve, hogy náluk 70 pont alatt már az egyedek 22%-a található (fehér bőrű embereknél 85 alatt is csak a 16%), így az egész görbe mintegy 20 ponttal van balra eltolva, azaz az átlag és egyben leggyakoribb IQ érték a cigányoknál körülbelül 80. Mindez azt jelenti, hogy több mint felük legalábbis enyhén értelmi fogyatékos, és a legintelligensebb cigányok is alig érik el a fehér bőrűek átlagát. Mindezeket a megállapításokat a mindennapi gyakorlat is igazolja. A kisegítő iskolák tele vannak cigányokkal, és a normális tantervű iskolákban a cigány diákok csak gyenge eredményt képesek elérni.
A fentebbi sorok miatt sokan nyílván máris rasszistának titulálhatnak, holott a tények megállapítása még nem rasszizmus, mint ahogyan az Amerikai Egyesült Államokban is mindenki tényként kezeli a fekete bőrűek gyengébb értelmi teljesítményeit, még a legelhivatottabb jogvédők is. Tehát aki már itt acsarkodni kezdett, az csak azt bizonyítja, hogy ostoba (vagy cigány). A rasszisták és nem rasszisták ott válnak kétfelé, amikor az okokat kezdjük el firtatni.
Jogvédők szerint a barnább bőrűek szokatlanul gyenge értelmi teljesítménye a környezeti hatásoknak tudható be. A gonosz fehéreknek elég csak csúnyán nézni egy genetikailag hiperpigmentáltra, és az máris elfelejti még azt is, hogy hogyan hívják, nemhogy még jó pontokat érjen el egy IQ teszten. És ömlik a szokásos maszlag, hogy hát a kedvezőtlen szociális körülmények, a kissebségtudat, és még sorolhatnánk, hogy mi minden okozza, okozhatja ezt a nagy értelmi különbséget.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy vannak (tudósok), akik ezt fordítva gondolják. Szerintük igenis az enyhébb értelmi képesség az elsődleges, ami aztán meghatározza a szociális gondokat, a társadalom perifériáján való tengődést. Szerintük a barnább bőrűek kisebb intelligenciája genetikailag meghatározott, és igazán semmi köze a környezeti hatásokhoz. Érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak a két tábor vitáiban (persze nem itt nálunk, hanem az USA-ban, nálunk ugyanis a kérdést megfogalmazni sem szabad, nemhogy vitázni róla), és anélkül, hogy megpróbálnám eldönteni ezt az évszázados harcot, folytassuk tovább csakis a szigorú tényekkel.
Létezik Magyarországon egy olyan, hogy genetikai tanácsadás. Természetesen nem ma éli a fénykorát, hiszen ma még a mennyiségi családtervezés sem működik, nemhogy a minőségi (csak egy enyhe utalás a demográfiai helyzetünkre). Néhány őrült genetikus a fejébe vette azt a gaz náci ötletet, hogy milyen jó lenne, ha a gyermeket váró anyák egészséges újszülötteknek adnának életet. Felháborító. Az ilyen fasiszta mocskokat le kéne lőni. Meg is fogalmaztak egy elvet, miszerint ha olyan pár keresi fel őket, akik gyermekvállalása esetén körülbelül húsz százaléknál nagyobb esély merül fel arra, hogy beteg utód születik, akkor nem tanácsolják a gyermekvállalást, míg ellenkező esetben minden tudásukkal azon lesznek, hogy egészséges kisbabák szülessenek.
Fogjuk fel a súlyos értelmi fogyatékosságot úgy, mint betegséget. (A trendi Európában is ez járja.) Vajon mi történik akkor, ha egy átlagos értelmi képességű (azaz IQ 100), fehér bőrű pár keresi fel a genetikai tanácsadót, és mondjuk semmilyen öröklődő bajuk nincsen? Természetesen szóba kerül annak a veszélye is, hogy nem lesz-e a gyerek esetleg értelmi fogyatékos. A fiatal párt ebben az esetben természetesen megnyugtatják, hiszen az intelligencia örökletessége 60, más kutatók szerint 80%, azaz annak az esélye, hogy egy átlagos értelmi képességű párnak súlyosan értelmi fogyatékos gyereke születik, számítások szerint körülbelül 0,2%, azaz a gyakorlatban elhanyagolható.
Mi történik akkor, ha egy átlagos értelmi képességű (azaz IQ 80) fiatal cigány pár keresi fel ugyanazt a genetikai tanácsadót, ugyanolyan kérdéssel? Megint csak szóba kerül az értelmi fogyatékosság kérdése, és hoppá, az orvosok el kezdik vakarni a fejüket, ugyanis két IQ 80 találkozásakor annak a valószínűsége, hogy súlyosan értelmi fogyatékos utód születik már 17,3%. Mit kell tennie a tanácsadónak? Természetesen azt, hogy nem javasolja a cigány párnak a gyermekvállalást. És bizony ezt kell tanácsolnia a cigány párok felének. Persze a valóságban ilyesmi sohasem szokott előfordulni, mégpedig azért nem, mert egy átlagos cigány pár sohasem keres fel genetikai tanácsadót.
Tegyünk még egy lépést a borzalmak kapuja felé. Mi történik vajon akkor, ha – ne adj Isten – egy 70-es intelligenciával rendelkező pár keresi fel a genetikai tanácsadót? (Ne felejtsük el, hogy bizonyítottan a cigányok 22%-a tartozik ennél rosszabb kategóriába.) Az orvosok megint csak vakarhatják a fejüket, ugyanis ebben az esetben a beteg utód születésének valószínűsége már 50, azaz ötven százalék! Vegyük még mindehhez hozzá, hogy a fővárosban végzett felmérések szerint egy átlagos értelmi képességű pár 1,8-2,0 gyermeket vállalt a hetvenes években, míg egy familiáris értelmi fogyatékos (IQ általában 45 és 70 között) 6, azaz hatot. Ezek után azt hiszem nem csoda, hogy Magyarországon az 1954 és 1974 között eltelt időszakban az értelmi fogyatékosok száma megnégyszereződött. És a lejtőn nincs megállás.
És itt kell felhívnunk a törvényhozás felelősségére a figyelmet. Köztudott, hogy hazánkban a vérrokonházasságot, valamint a vérrokonokkal folytatott szexuális kapcsolatot a törvény igen szigorúan bünteti. Mindez nem véletlen, annak a valószínűsége ugyanis, hogy egy ilyen kapcsolatból degenerált utód születik 50%, azaz pontosan annyi, amennyi két IQ 70 találkozásakor. Ha a törvényhozók csak egy kicsit is következetesek lennének, akkor megtiltanának minden szexuális kapcsolatot 70-es intelligenciaszint alatt, hiszen mint ahogy a vérrokoni fajtalankodások, úgy ezek is a társadalom genetikai degenerációjához vezetnek. Ily módon minden ötvenedik fehér bőrű embernek tilos lenne gyermeket nemzeni, mint ahogyan minden ötödik cigánynak. Egy ilyen törvény bevezetése alapvető társadalmi érdek, mégis, a megvalósításának még csak halvány reménye sincsen. Alapvető társadalmi és politikai változások kellenének ahhoz, hogy egy ilyen törvény – azaz az emberi faj jogos önvédelme – megszülessen.
Végezetül vessünk egy pillantást az intelligencia – pontosabban annak hiánya – és a bűnözés kapcsolatára. Nyírő Gyula, hazánk egyik legnevesebb pszichiátriai professzora, akinek könyve évtizedekig tankönyv volt az orvostudományi egyetemeken, nem egyszer kifejtette és leírta, hogy a társadalmi normákat csak azok képesek betartani, és tiszteletben tartani, akik azokat egyáltalán felfogják. Mert egy átlagember számára igen egyértelmű parancsnak számít például az, hogy ne ölj, no de mit kezd ugyanezzel a normával egy értelmi fogyatékos? Ily módon mennél több mentálisan sérült van egy társadalomban, annak világa annál élhetetlenebb, fertőzőbb. Akik őseink idejében „a természet furcsa játékai” voltak csupán, ma 330 ezres számukkal meghatározó elemei a társadalmunknak. Választópolgárok, akik bármikor leszavaznak 329 ezer értelmiségit, és ha előrevetítjük a jelenleg uralkodó tendenciát, maholnap milliónyian lesznek. Ki fogja fenntartani a világot, ha géniuszaink már nem születnek meg? Ki fogja előre vinni, ha már nem lesznek vezéreink, útmutatóink? Tét a jövő, gyermekeink élete, de cselekedni ma kell.
Most már egészen biztosan nem tudom lemosni magamról a vádat, hogy nemzeti szocialista nézeteket vallok, de az igazság az, hogy ez nem is nagyon érdekel. Az acsarkodók nyílván az én véremet is követelni fogják, mondván, hogy ebben az országban náci patkányoknak nincs helye. Már megbocsássatok, kedves partizánok, de hogy lennék én náci ezzel a névvel, amelyet most ostoba dühtől torzult orcátok elé kanyarintok:
Ludman Zsolt.
Kezdjük a szigorú tényekkel. A hetvenes években végzett országos felmérés szerint az iskoláskorú gyerekek 3,3%-a volt gyengeelméjű, amely arányt ha kivetítjük az egész társadalomra, akkor az 330 000 beteget jelent. Szintén a hetvenes évekből származó országos adatok szerint a súlyosan értelmi fogyatékosok 24,1%-a cigánygyerek volt, és számuk emelkedő tendenciát mutatott. Vegyük figyelembe, hogy 1976-ban a cigányság lélekszámát 350 ezerre becsülték. Ismereteinket összegezve az a meghökkentő eredmény jön ki, hogy a cigányok legkevesebb 22%-a súlyosan értelmi fogyatékos, azaz minden ötödik az. Az országos átlagot – amely a már említett 3,3% – természetesen úgy kell érteni, hogy abban már benne van a cigányok rontó tényezője is, vagyis a magyar lakosságra érvényes érték ennél valamivel kevesebb, ahhoz a 2,3%-hoz közelít, amelyet az Amerikai Egyesült Államok fehér bőrű lakossága körében is mértek. (Fehérek IQ-eloszlása közel azonos, bárhol éljenek is a világban.) Tehát ha a magyarországi értelmi fogyatékosok számarányát rasszonként vizsgáljuk, akkor a különbség majdnem tízszeres a magyarokkal szemben a cigányság „javára”.
Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk azt, hogy az IQ-értékek úgynevezett normális eloszlást mutatnak. Ha az értékeket megint csak rasszonként vizsgáljuk, igaz az, hogy a fehér bőrű emberek leggyakoribb és egyben átlagos IQ-értéke száz. IQ 85 alatt tekintünk valakit enyhén, 70 alatt pedig súlyosan értelmi fogyatékosnak. A fehérbőrű emberek túlnyomó többsége, mintegy 84%-a fölötte van a 85 pontos értéknek, azaz se enyhén, se súlyosan nem értelmi fogyatékos. Más a helyzet a cigányoknál. Az ő IQ értékeik is normális eloszlást mutatnak (mint ahogyan minden rassznak), de tekintve, hogy náluk 70 pont alatt már az egyedek 22%-a található (fehér bőrű embereknél 85 alatt is csak a 16%), így az egész görbe mintegy 20 ponttal van balra eltolva, azaz az átlag és egyben leggyakoribb IQ érték a cigányoknál körülbelül 80. Mindez azt jelenti, hogy több mint felük legalábbis enyhén értelmi fogyatékos, és a legintelligensebb cigányok is alig érik el a fehér bőrűek átlagát. Mindezeket a megállapításokat a mindennapi gyakorlat is igazolja. A kisegítő iskolák tele vannak cigányokkal, és a normális tantervű iskolákban a cigány diákok csak gyenge eredményt képesek elérni.
A fentebbi sorok miatt sokan nyílván máris rasszistának titulálhatnak, holott a tények megállapítása még nem rasszizmus, mint ahogyan az Amerikai Egyesült Államokban is mindenki tényként kezeli a fekete bőrűek gyengébb értelmi teljesítményeit, még a legelhivatottabb jogvédők is. Tehát aki már itt acsarkodni kezdett, az csak azt bizonyítja, hogy ostoba (vagy cigány). A rasszisták és nem rasszisták ott válnak kétfelé, amikor az okokat kezdjük el firtatni.
Jogvédők szerint a barnább bőrűek szokatlanul gyenge értelmi teljesítménye a környezeti hatásoknak tudható be. A gonosz fehéreknek elég csak csúnyán nézni egy genetikailag hiperpigmentáltra, és az máris elfelejti még azt is, hogy hogyan hívják, nemhogy még jó pontokat érjen el egy IQ teszten. És ömlik a szokásos maszlag, hogy hát a kedvezőtlen szociális körülmények, a kissebségtudat, és még sorolhatnánk, hogy mi minden okozza, okozhatja ezt a nagy értelmi különbséget.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy vannak (tudósok), akik ezt fordítva gondolják. Szerintük igenis az enyhébb értelmi képesség az elsődleges, ami aztán meghatározza a szociális gondokat, a társadalom perifériáján való tengődést. Szerintük a barnább bőrűek kisebb intelligenciája genetikailag meghatározott, és igazán semmi köze a környezeti hatásokhoz. Érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak a két tábor vitáiban (persze nem itt nálunk, hanem az USA-ban, nálunk ugyanis a kérdést megfogalmazni sem szabad, nemhogy vitázni róla), és anélkül, hogy megpróbálnám eldönteni ezt az évszázados harcot, folytassuk tovább csakis a szigorú tényekkel.
Létezik Magyarországon egy olyan, hogy genetikai tanácsadás. Természetesen nem ma éli a fénykorát, hiszen ma még a mennyiségi családtervezés sem működik, nemhogy a minőségi (csak egy enyhe utalás a demográfiai helyzetünkre). Néhány őrült genetikus a fejébe vette azt a gaz náci ötletet, hogy milyen jó lenne, ha a gyermeket váró anyák egészséges újszülötteknek adnának életet. Felháborító. Az ilyen fasiszta mocskokat le kéne lőni. Meg is fogalmaztak egy elvet, miszerint ha olyan pár keresi fel őket, akik gyermekvállalása esetén körülbelül húsz százaléknál nagyobb esély merül fel arra, hogy beteg utód születik, akkor nem tanácsolják a gyermekvállalást, míg ellenkező esetben minden tudásukkal azon lesznek, hogy egészséges kisbabák szülessenek.
Fogjuk fel a súlyos értelmi fogyatékosságot úgy, mint betegséget. (A trendi Európában is ez járja.) Vajon mi történik akkor, ha egy átlagos értelmi képességű (azaz IQ 100), fehér bőrű pár keresi fel a genetikai tanácsadót, és mondjuk semmilyen öröklődő bajuk nincsen? Természetesen szóba kerül annak a veszélye is, hogy nem lesz-e a gyerek esetleg értelmi fogyatékos. A fiatal párt ebben az esetben természetesen megnyugtatják, hiszen az intelligencia örökletessége 60, más kutatók szerint 80%, azaz annak az esélye, hogy egy átlagos értelmi képességű párnak súlyosan értelmi fogyatékos gyereke születik, számítások szerint körülbelül 0,2%, azaz a gyakorlatban elhanyagolható.
Mi történik akkor, ha egy átlagos értelmi képességű (azaz IQ 80) fiatal cigány pár keresi fel ugyanazt a genetikai tanácsadót, ugyanolyan kérdéssel? Megint csak szóba kerül az értelmi fogyatékosság kérdése, és hoppá, az orvosok el kezdik vakarni a fejüket, ugyanis két IQ 80 találkozásakor annak a valószínűsége, hogy súlyosan értelmi fogyatékos utód születik már 17,3%. Mit kell tennie a tanácsadónak? Természetesen azt, hogy nem javasolja a cigány párnak a gyermekvállalást. És bizony ezt kell tanácsolnia a cigány párok felének. Persze a valóságban ilyesmi sohasem szokott előfordulni, mégpedig azért nem, mert egy átlagos cigány pár sohasem keres fel genetikai tanácsadót.
Tegyünk még egy lépést a borzalmak kapuja felé. Mi történik vajon akkor, ha – ne adj Isten – egy 70-es intelligenciával rendelkező pár keresi fel a genetikai tanácsadót? (Ne felejtsük el, hogy bizonyítottan a cigányok 22%-a tartozik ennél rosszabb kategóriába.) Az orvosok megint csak vakarhatják a fejüket, ugyanis ebben az esetben a beteg utód születésének valószínűsége már 50, azaz ötven százalék! Vegyük még mindehhez hozzá, hogy a fővárosban végzett felmérések szerint egy átlagos értelmi képességű pár 1,8-2,0 gyermeket vállalt a hetvenes években, míg egy familiáris értelmi fogyatékos (IQ általában 45 és 70 között) 6, azaz hatot. Ezek után azt hiszem nem csoda, hogy Magyarországon az 1954 és 1974 között eltelt időszakban az értelmi fogyatékosok száma megnégyszereződött. És a lejtőn nincs megállás.
És itt kell felhívnunk a törvényhozás felelősségére a figyelmet. Köztudott, hogy hazánkban a vérrokonházasságot, valamint a vérrokonokkal folytatott szexuális kapcsolatot a törvény igen szigorúan bünteti. Mindez nem véletlen, annak a valószínűsége ugyanis, hogy egy ilyen kapcsolatból degenerált utód születik 50%, azaz pontosan annyi, amennyi két IQ 70 találkozásakor. Ha a törvényhozók csak egy kicsit is következetesek lennének, akkor megtiltanának minden szexuális kapcsolatot 70-es intelligenciaszint alatt, hiszen mint ahogy a vérrokoni fajtalankodások, úgy ezek is a társadalom genetikai degenerációjához vezetnek. Ily módon minden ötvenedik fehér bőrű embernek tilos lenne gyermeket nemzeni, mint ahogyan minden ötödik cigánynak. Egy ilyen törvény bevezetése alapvető társadalmi érdek, mégis, a megvalósításának még csak halvány reménye sincsen. Alapvető társadalmi és politikai változások kellenének ahhoz, hogy egy ilyen törvény – azaz az emberi faj jogos önvédelme – megszülessen.
Végezetül vessünk egy pillantást az intelligencia – pontosabban annak hiánya – és a bűnözés kapcsolatára. Nyírő Gyula, hazánk egyik legnevesebb pszichiátriai professzora, akinek könyve évtizedekig tankönyv volt az orvostudományi egyetemeken, nem egyszer kifejtette és leírta, hogy a társadalmi normákat csak azok képesek betartani, és tiszteletben tartani, akik azokat egyáltalán felfogják. Mert egy átlagember számára igen egyértelmű parancsnak számít például az, hogy ne ölj, no de mit kezd ugyanezzel a normával egy értelmi fogyatékos? Ily módon mennél több mentálisan sérült van egy társadalomban, annak világa annál élhetetlenebb, fertőzőbb. Akik őseink idejében „a természet furcsa játékai” voltak csupán, ma 330 ezres számukkal meghatározó elemei a társadalmunknak. Választópolgárok, akik bármikor leszavaznak 329 ezer értelmiségit, és ha előrevetítjük a jelenleg uralkodó tendenciát, maholnap milliónyian lesznek. Ki fogja fenntartani a világot, ha géniuszaink már nem születnek meg? Ki fogja előre vinni, ha már nem lesznek vezéreink, útmutatóink? Tét a jövő, gyermekeink élete, de cselekedni ma kell.
Most már egészen biztosan nem tudom lemosni magamról a vádat, hogy nemzeti szocialista nézeteket vallok, de az igazság az, hogy ez nem is nagyon érdekel. Az acsarkodók nyílván az én véremet is követelni fogják, mondván, hogy ebben az országban náci patkányoknak nincs helye. Már megbocsássatok, kedves partizánok, de hogy lennék én náci ezzel a névvel, amelyet most ostoba dühtől torzult orcátok elé kanyarintok:
Ludman Zsolt.
