Advent és Karácsony
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
KARÁCSONY ELŐTT
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"> Szerző: M. Feesche után németből
<o></o>
Legyünk egy kicsit csöndben! Födje
mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messzehagyja
a hajsza,lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint!
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom.
Szívem kitárom:'Kérlek, add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal, csodálatos Gyermek,
takard be életem!'
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
</td> </tr> </tbody></table>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"> Szerző: M. Feesche után németből
<o></o>
Legyünk egy kicsit csöndben! Födje
mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
karácsony közeleg.
Jó, ha most lelkünk messzehagyja
a hajsza,lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint!
Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom.
Szívem kitárom:'Kérlek, add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal, csodálatos Gyermek,
takard be életem!'
Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.
</td> </tr> </tbody></table>
Juhász Gyula:
Ki Betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, kedves bambinó,
Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény
S az istállóban várt födél reájuk.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá!
Karácsony népszokás előadásában
- Betlehemes ének
Ki Betlehemben született ez este
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, kedves bambinó,
Ó, emberek, gondoljatok ma rá:
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény
S az istállóban várt födél reájuk.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá!
Karácsony népszokás előadásában
Dsida Jenő: <o></o>
<!--[if !supportLists]--><o></o>
<!--[if !supportLists]-->[FONT="]o[/FONT]<!--[endif]-->Közeleg az emberfia<o></o>
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
1929
<o></o>
<!--[if !supportLists]--><o></o>
<!--[if !supportLists]-->[FONT="]o[/FONT]<!--[endif]-->Közeleg az emberfia<o></o>
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
1929
<o></o>
Ismeretlen szerző: <o></o>
<!--[if !supportLists]-->1.<!--[endif]--><o></o>
<!--[if !supportLists]-->[FONT="]o[/FONT]<!--[endif]-->Adventi zsolozsma himnusz<o></o>
Matutinumra
Örök Atyádnak karjából
kelsz útra, égi szent Igénk,
segítni földet születel:
időnek telje már megért.
Ragyogd be most a lelkeket,
szereteteddel égesd át,
hogy veszendőkre-unt szívünk'
betöltse boldog égi vágy.
S hogy majd ha Bíró széket ül
és minden ártót tűzre vet,
s ha majd baráti szó hív el
a tárult mennybe híveket:
- lángok sötétes örvényén
ne vergődjünk mint martalék,
hanem meglássuk Úr színét,
velünk ujjongjon mind az Ég.
Atyának, egyben Fiúnak
és Tenéked is, Szentlélek,
miként volt, légyen örökkön
örökké hála, dicséret. Ámen.
Laudesra
Ím zengő fényes hang űz el
minden homályost, áthatón:
,,Álmok mind messze fussatok!
Magasból Jézus fölragyog.''
Ocsudjon már a zsibbadt agy!
Földhöz tapadva mit hever?
Tündöklik már az új Csillag,
sötét ártalmat űzve el.
Ím Bárány küldetik nekünk
oldozni bűnös kötelünk:
bocsánatot hát könnyek közt
esengjünk, törlesztvén a bűnt.
Hogy másodszor ha fölragyog,
és e-világot rémíti,
el vétkünk szerint ne vessen,
de fölkaroljon kegyesen.
Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örökélet. Amen.
Vesperásra
Kormorán
Közelednek az ünnepek
<o></o>
<!--[if !supportLists]-->1.<!--[endif]--><o></o>
<!--[if !supportLists]-->[FONT="]o[/FONT]<!--[endif]-->Adventi zsolozsma himnusz<o></o>
Matutinumra
Örök Atyádnak karjából
kelsz útra, égi szent Igénk,
segítni földet születel:
időnek telje már megért.
Ragyogd be most a lelkeket,
szereteteddel égesd át,
hogy veszendőkre-unt szívünk'
betöltse boldog égi vágy.
S hogy majd ha Bíró széket ül
és minden ártót tűzre vet,
s ha majd baráti szó hív el
a tárult mennybe híveket:
- lángok sötétes örvényén
ne vergődjünk mint martalék,
hanem meglássuk Úr színét,
velünk ujjongjon mind az Ég.
Atyának, egyben Fiúnak
és Tenéked is, Szentlélek,
miként volt, légyen örökkön
örökké hála, dicséret. Ámen.
Laudesra
Ím zengő fényes hang űz el
minden homályost, áthatón:
,,Álmok mind messze fussatok!
Magasból Jézus fölragyog.''
Ocsudjon már a zsibbadt agy!
Földhöz tapadva mit hever?
Tündöklik már az új Csillag,
sötét ártalmat űzve el.
Ím Bárány küldetik nekünk
oldozni bűnös kötelünk:
bocsánatot hát könnyek közt
esengjünk, törlesztvén a bűnt.
Hogy másodszor ha fölragyog,
és e-világot rémíti,
el vétkünk szerint ne vessen,
de fölkaroljon kegyesen.
Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örökélet. Amen.
Vesperásra
Kormorán
Közelednek az ünnepek
<o></o>
Csanádi Imre-Csilingelő
Csilingelő
Csing-lang-ling-lang-
az uccán
csilingel a rakott szán,
kocog vele két ló,
szikrázik a szép hó,
fiúk labdát gyúrhatnak,
piros lányok jujgatnak.
Csing-lang-ling-lang-
az uccán
csilingel a rakott szán.
Csilingelő
Csing-lang-ling-lang-
az uccán
csilingel a rakott szán,
kocog vele két ló,
szikrázik a szép hó,
fiúk labdát gyúrhatnak,
piros lányok jujgatnak.
Csing-lang-ling-lang-
az uccán
csilingel a rakott szán.
fenyő
Liu Csen: Fenyő
Liu Csen: Fenyő
A hegytetőn fenyő mered.
A völgyben zúgnak a szelek,
tombolnak irgalmatlanul.
Attól a fa csak izmosul!
<o>
> </o>>
> </o>>A fagy s a jégcsap is kegyetlen.
Évenként mégis mind egyenesebben
- mit is tehet az ilyen jellem? -
áll a fenyő a förgetegben!
(Ford.: Illyés Gyula)
Kedves clívia!
Köszi az albumokat.Nagyon tetszenek,és a segítségedet is köszönöm.
Sok szeretettel
Geva
<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td width="1%"> </td> <td width="98%">
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
/János evangéliuma 3,16/
Monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet,
mely az egész népnek öröme lészen:
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,
és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Lukács evangéliuma 2:10-14.
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
/János evangéliuma 3,16/
Monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet,
mely az egész népnek öröme lészen:
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,
és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Lukács evangéliuma 2:10-14.
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>
A FENYVESERDŐK ELINDULTAK<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
-->Szerző: Lukátsi Vilma<o></o>
<o></o>
A FENYVESERDŐK ELINDULTAK
A fenyveserdők elindultak,
hozzák a havas illatát.
Ünnep-illat.
Ünnepi csöndben
mit mond egy kis fenyőfaág?
...odafönn a végtelen télben
minden fehér volt, érintetlen
egy szót súgott az Ég a Földnek:
'karácsony' - ebből megértettem,
hogy egyszer egy várva-várt estén
örömöt viszünk szerteszéjjel,
és átöleljük a világot
jóakarattal, békességgel,
kétezeréves öleléssel.
<o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
<o></o>
A FENYVESERDŐK ELINDULTAK
A fenyveserdők elindultak,
hozzák a havas illatát.
Ünnep-illat.
Ünnepi csöndben
mit mond egy kis fenyőfaág?
...odafönn a végtelen télben
minden fehér volt, érintetlen
egy szót súgott az Ég a Földnek:
'karácsony' - ebből megértettem,
hogy egyszer egy várva-várt estén
örömöt viszünk szerteszéjjel,
és átöleljük a világot
jóakarattal, békességgel,
kétezeréves öleléssel.
<o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
Jön a Király! <table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">
Hirtelen felharsan:
Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem
kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek
üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le
s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Kiráiy!
Hozsánna tenéked,
a Dávid Fiának,
Akit az emberek
lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem
hódoló népe vár,
Boldog az a lélek,
aki most Rád talál:
Te mennyei Király!
Jöjjünk mind, őszintén,
szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és
zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen
a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben
arkangyal trombítál,
Mert eljön a Kiráiy!
Vad Lajos
</td></tr></tbody></table>
Hirtelen felharsan:
Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem
kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek
üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le
s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Kiráiy!
Hozsánna tenéked,
a Dávid Fiának,
Akit az emberek
lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem
hódoló népe vár,
Boldog az a lélek,
aki most Rád talál:
Te mennyei Király!
Jöjjünk mind, őszintén,
szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és
zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen
a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben
arkangyal trombítál,
Mert eljön a Kiráiy!
Vad Lajos
Adventi ház
Túrmezei Erzsébet:
Adventi ház
Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
Adventi emlék
Túrmezei Erzsébet:Adventi emlék
Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.
Túrmezei Erzsébet:Adventi emlék
Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.
Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.
Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.
Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.
Karácsonyi szívecske-dísz
<table border="0" width="100%"><tbody><tr> <td class="szoveg">
</td> <td class="szoveg"> 1.) Néhány szem pisztácia elfogyasztása után gyűjtsük össze annak héjait! Aranyszínű lakkfilccel, illetve temperával fessük be ezeket!
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
</td> <td class="szoveg"> 2.) Vágjunk ki egy félbehajtott keményebb papírból egy kb. fél cm. széles szív formát!
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
</td> <td class="szoveg">3.) Ragasszuk fel rá szépen sorban az arany héjakat a következőképpen: a héjak alsó peremét vékonyan kenjük be erősebb papír ragasztóval, helyezzük rá a szívre, majd várjunk a teljes száradásig!</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
</td> <td class="szoveg">4.) Vékony, csillogó csomagolószalaggal tekerjük körbe a szívet a héjak közti részeken átvezetve! A szalag elejét, illetve végét cellux-szal rögzítsük a szív hátuljához!</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
</td> <td class="szoveg"> 5.) Vágjunk ki papírból 4 db. gyertya formát, színezzük ki, majd ragasszuk a szív hátuljához a képen látható módon!
6.) A gyertyák aljához egy-egy kisebb csomagolódíszt is rögzíthetünk, így még mutatósabb lesz a díszünk.
</td> </tr> <tr> <td class="tdtop">
</td> <td class="szoveg">7.) Legvégül erősítsünk a szív hátuljára vékony akasztózsinórt! Kész is a mutatós karácsonyi dísz!</td> </tr> <tr> <td colspan="2">
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
A kis Jézus aranyalma
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.
Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.
Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.
Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.
Forrás: Népi imádság
</td></tr></tbody></table>
<table border="0" width="100%"><tbody><tr> <td class="szoveg">
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
6.) A gyertyák aljához egy-egy kisebb csomagolódíszt is rögzíthetünk, így még mutatósabb lesz a díszünk.
</td> </tr> <tr> <td class="tdtop">
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
A kis Jézus aranyalma
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.
Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.
Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.
Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.
Forrás: Népi imádság
Lukács Angéla: Karácsony
Karácsony van, s odakint,
hull a hó, hull a hó.
Angyalt vár a sok gyerek,
jaj, de jó! Jaj, de jó!
Énekelnek boldogan,
hangjuk messze zengő,
Nini! Nyílik az ajtó,
s csilingel a csengő.
Ég a gyertya, csillog
már a fenyőfa éke,
fehér szárnyon száll közénk
Angyalunk: a béke.
<!-- --> <!--
-->
Weöres Sándor: Fenyőünnep
Fenyőünnep immár eljő,
érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik,
míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron,
sose lepi dermedt álom.
Míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Anti Tamás: Karácsony idején
Józsefek, Máriák
s az újszülött kisbabák
itt vannak ők,
oh boldog idők!
Karácsony idején
játsszunk, hogy te meg én
vélük vagyunk,
s nem álmodunk!
"Jó estét gazduram,
vagyunk mindannyian!
Házad legyen
most Betlehem!
Újszülött gyermekünk
hoz majd sok jót nekünk,
víg dalra fel,
ünnep jövel!
Három király kopog
ajtód előtt topog,
jó hírt üzent
egy csillag ott fent!
Arannyal áldozunk,
tömjént, mirhát hozunk,
s a jászol előtt
dícsérjük őt"
Ringatja gyermekét
Mária, oh a szép;
József dalol,
nagy bajsza alól.
Mentovics Éva : Hófehér karácsony
Itt az este: giling-galang.
Megszólal az esti harang.
Szól a csengő: csingilingi.
Pelyhét a tél szertehinti.
Téli erdő, fehér álom…
Díszes csipke ring a fákon.
Karcsú fenyők tüskés inge
hókristállyal van behintve.
Minden házban – giling-galang…
Ünnepelni hív a harang.
Elérkezett szent karácsony,
fény táncol a fenyőágon.
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Karácsony van, s odakint,
hull a hó, hull a hó.
Angyalt vár a sok gyerek,
jaj, de jó! Jaj, de jó!
Énekelnek boldogan,
hangjuk messze zengő,
Nini! Nyílik az ajtó,
s csilingel a csengő.
Ég a gyertya, csillog
már a fenyőfa éke,
fehér szárnyon száll közénk
Angyalunk: a béke.
<!-- --> <!--
-->
Weöres Sándor: Fenyőünnep
Fenyőünnep immár eljő,
érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik,
míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron,
sose lepi dermedt álom.
Míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Anti Tamás: Karácsony idején
Józsefek, Máriák
s az újszülött kisbabák
itt vannak ők,
oh boldog idők!
Karácsony idején
játsszunk, hogy te meg én
vélük vagyunk,
s nem álmodunk!
"Jó estét gazduram,
vagyunk mindannyian!
Házad legyen
most Betlehem!
Újszülött gyermekünk
hoz majd sok jót nekünk,
víg dalra fel,
ünnep jövel!
Három király kopog
ajtód előtt topog,
jó hírt üzent
egy csillag ott fent!
Arannyal áldozunk,
tömjént, mirhát hozunk,
s a jászol előtt
dícsérjük őt"
Ringatja gyermekét
Mária, oh a szép;
József dalol,
nagy bajsza alól.
Mentovics Éva : Hófehér karácsony
Itt az este: giling-galang.
Megszólal az esti harang.
Szól a csengő: csingilingi.
Pelyhét a tél szertehinti.
Téli erdő, fehér álom…
Díszes csipke ring a fákon.
Karcsú fenyők tüskés inge
hókristállyal van behintve.
Minden házban – giling-galang…
Ünnepelni hív a harang.
Elérkezett szent karácsony,
fény táncol a fenyőágon.
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
"Azokban a napokban Mária útrakelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: »Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te ménednek gyümölcse! Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.« Erre Mária így szólt:
»Magasztalja lelkem az Urat,
És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.
Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:
Mily nagy dolgot művelt velem
Ő, a Hatalmas és a Szent!
Irgalma az istenfélőkre száll
Nemzedékről nemzedékre.
Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.
Uralkodókat taszít le trónjukról,
De fölemeli az alázatosakat.
Éhezőket tölt be minden jóval,
De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
S amint megígérte atyáinknak,
Nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.«
Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába." (Lk 1, 39-56)
A Vizitáció-kép teljességgel megfelel az evangéliumi szövegnek. Nem részleteiben pontos, a szöveghez szó szerint kötődő ábrázolás, hanem szellemében, tartalmában, érzésvilágában azonos vele. A festményen minden, a két szent nő, a növények, a táj és a tárgyak együtt - miként Mária mondja - az Urat magasztalják. Ez a festmény tartalma, legbensőbb mondanivalója. E tartalom kifejezésének, árnyalt, érzelemmel telített, a konkrét történéshez igazított bemutatásának eszközei a testtartások, taglejtések, pillantások, a felhevülten lebbenő drapériák éppúgy, mint a szemet gyönyörködtetően megfestett virágok és zöld növények, a kényszeredetten tekeredő kopár fák, vagy a háttér építményei és a távolban kéklő hegyek. Mária és Erzsébet nem a városban, Zakariás házában, hanem a természetben, mintegy útközben találkoznak. A karcsú, magas Mária kecses S-vonalban hajló testtel áll Erzsébet előtt. A mell vonaláig szűk, onnan a bal oldalon párhuzamos, a jobb oldalon a behajlított térdnek megfelelően megtört redőkben leomló rózsaszín ruhát visel. Derekán arannyal átszőtt öv, mely áldott állapotát hangsúlyozza. Kék köpenye válláról lecsúszott. A bal oldalon könyökével hóna alá szorítja azt, jobb karján bő redőket vetve emeli fel. A fején körbetekert, leheletfinom lilával árnyékolt fehér fejkendő feje mögül előre, majd karja alatt átvezetve hosszan, hullámzó redőkben lebben lendületesen hátra. Nem szél lebbenti azt, nem is Mária mozgását követi. Önmagáért való, a lelkiekre, a találkozás okozta érzelmi felindultságra utaló dekoratív motívum. A kendő alól göndör fürtökben hátraomló aranyszőke haj az ártatlan, tiszta szépség megjelenítője.
Erzsébet és meghajolva lép a Megváltó anyja elé. Válláról lecsúszott piros köpenyét bal könyökével fogja fel. Szürkés tónusú ruhát visel, amely alól dekoratívan redőzött, arannyal festett bő ruhaujjak látszanak ki. A hajat egészen eltakaró, barnával modellált fejkendő itt is hosszan, a vállon megtörve omlik hátra. Erzsébet kézmozdulatai a bibliai elbeszélést megjelenítő képi metaforák. Értelmezői a külső, epikus értelemben vett történésnek, és tükrözői a lelki folyamatoknak. Keresztelő Szent János ugyancsak áldott állapotban lévő, Máriánál idősebb anyja, jobb kezének természetes könnyedségű mozdulatával emeli csókra Mária bal kezét. Kecsesen hosszúra nyújtott mutatóujjával szinte alátámasztja az ernyedten előrehajló csuklót, míg a kezet szinte csak behajlított ujjainak hegyével érinti. Az ernyedt kéztartás, a csuklónál való támasztás olyan jelentéshordozó taglejtés, melyet a festő a Kálvária-jeleneten is felhasznált. Az ifjú tanítvány, János támogatja ezzel a csuklót tartó mozdulattal a lehanyatló kezű Máriát. Míg ott a fájdalommal teli gyámolítás, az együttérző segítség, addig a Vizitáció-képen a szeretetteljes hódolat kifejezője e mozdulat. Erzsébet Mária keze fölé hajol, de ajkaival nem érinti azt. A kézcsók jelzésszerű, gesztusértékű marad. Az asszonyok között áldottat illeti vele. "... áldott a te méhednek gyümölcse" mondja fennszóval, és mert "repesett a magzat" méhében, bal karját Mária kidomborodó hasa felé nyújtja, behajlított ujjainak külső felével megérinti azt.
"És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben ... Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék", hangzanak Mária szavai. "Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked", vallja Erzsébet is. M S mester festményén azonban a szent nők nem boldogok, inkább meghatottak, talán és szomorúak is. Nem néznek egymásra, szavaik nem egymáshoz szólnak. A mintaképek közül ennek a hangulatnak megfelelően válogatott a festő. Erzsébet alakjának feltehetően egy siratás-jelenetből, talán Rogier van der Weyden firenzei festményéről, kiemelt János evangélista-figura volt az előképe. Innen eredhetnek az arcvonások és a kézcsókolás motívuma is.
»Magasztalja lelkem az Urat,
És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.
Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:
Mily nagy dolgot művelt velem
Ő, a Hatalmas és a Szent!
Irgalma az istenfélőkre száll
Nemzedékről nemzedékre.
Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.
Uralkodókat taszít le trónjukról,
De fölemeli az alázatosakat.
Éhezőket tölt be minden jóval,
De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
S amint megígérte atyáinknak,
Nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.«
Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába." (Lk 1, 39-56)
A Vizitáció-kép teljességgel megfelel az evangéliumi szövegnek. Nem részleteiben pontos, a szöveghez szó szerint kötődő ábrázolás, hanem szellemében, tartalmában, érzésvilágában azonos vele. A festményen minden, a két szent nő, a növények, a táj és a tárgyak együtt - miként Mária mondja - az Urat magasztalják. Ez a festmény tartalma, legbensőbb mondanivalója. E tartalom kifejezésének, árnyalt, érzelemmel telített, a konkrét történéshez igazított bemutatásának eszközei a testtartások, taglejtések, pillantások, a felhevülten lebbenő drapériák éppúgy, mint a szemet gyönyörködtetően megfestett virágok és zöld növények, a kényszeredetten tekeredő kopár fák, vagy a háttér építményei és a távolban kéklő hegyek. Mária és Erzsébet nem a városban, Zakariás házában, hanem a természetben, mintegy útközben találkoznak. A karcsú, magas Mária kecses S-vonalban hajló testtel áll Erzsébet előtt. A mell vonaláig szűk, onnan a bal oldalon párhuzamos, a jobb oldalon a behajlított térdnek megfelelően megtört redőkben leomló rózsaszín ruhát visel. Derekán arannyal átszőtt öv, mely áldott állapotát hangsúlyozza. Kék köpenye válláról lecsúszott. A bal oldalon könyökével hóna alá szorítja azt, jobb karján bő redőket vetve emeli fel. A fején körbetekert, leheletfinom lilával árnyékolt fehér fejkendő feje mögül előre, majd karja alatt átvezetve hosszan, hullámzó redőkben lebben lendületesen hátra. Nem szél lebbenti azt, nem is Mária mozgását követi. Önmagáért való, a lelkiekre, a találkozás okozta érzelmi felindultságra utaló dekoratív motívum. A kendő alól göndör fürtökben hátraomló aranyszőke haj az ártatlan, tiszta szépség megjelenítője.
Erzsébet és meghajolva lép a Megváltó anyja elé. Válláról lecsúszott piros köpenyét bal könyökével fogja fel. Szürkés tónusú ruhát visel, amely alól dekoratívan redőzött, arannyal festett bő ruhaujjak látszanak ki. A hajat egészen eltakaró, barnával modellált fejkendő itt is hosszan, a vállon megtörve omlik hátra. Erzsébet kézmozdulatai a bibliai elbeszélést megjelenítő képi metaforák. Értelmezői a külső, epikus értelemben vett történésnek, és tükrözői a lelki folyamatoknak. Keresztelő Szent János ugyancsak áldott állapotban lévő, Máriánál idősebb anyja, jobb kezének természetes könnyedségű mozdulatával emeli csókra Mária bal kezét. Kecsesen hosszúra nyújtott mutatóujjával szinte alátámasztja az ernyedten előrehajló csuklót, míg a kezet szinte csak behajlított ujjainak hegyével érinti. Az ernyedt kéztartás, a csuklónál való támasztás olyan jelentéshordozó taglejtés, melyet a festő a Kálvária-jeleneten is felhasznált. Az ifjú tanítvány, János támogatja ezzel a csuklót tartó mozdulattal a lehanyatló kezű Máriát. Míg ott a fájdalommal teli gyámolítás, az együttérző segítség, addig a Vizitáció-képen a szeretetteljes hódolat kifejezője e mozdulat. Erzsébet Mária keze fölé hajol, de ajkaival nem érinti azt. A kézcsók jelzésszerű, gesztusértékű marad. Az asszonyok között áldottat illeti vele. "... áldott a te méhednek gyümölcse" mondja fennszóval, és mert "repesett a magzat" méhében, bal karját Mária kidomborodó hasa felé nyújtja, behajlított ujjainak külső felével megérinti azt."És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben ... Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék", hangzanak Mária szavai. "Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked", vallja Erzsébet is. M S mester festményén azonban a szent nők nem boldogok, inkább meghatottak, talán és szomorúak is. Nem néznek egymásra, szavaik nem egymáshoz szólnak. A mintaképek közül ennek a hangulatnak megfelelően válogatott a festő. Erzsébet alakjának feltehetően egy siratás-jelenetből, talán Rogier van der Weyden firenzei festményéről, kiemelt János evangélista-figura volt az előképe. Innen eredhetnek az arcvonások és a kézcsókolás motívuma is.
Hasonló témák
