Sziasztok.Nagyon örülök, hogy ilyen topik is van.Szeretném megkérdezni ki az aki végzett agykontroll tanfolyamot esetleg mást is ezentúl izomkontrollt vagy ultrát?És agykontrolon belül milyen mély relaxációt tudott elérni?Szerintem jó ötlet lenne mélyebb szintre juttató programokat gyűjteni.Esetleg, ha valaki ismer ilyennel foglalkozó könyvet nagyon örülnék neki.A relaxáció az agykontrolosnál jóval mélyebbre vihető.Tudom gyakorlással így is úgy is mélyebb tudatszintre jut mindenki, ha jól csinálja, de még is valahogy meghatározni a fokozatokat.Szóval mélyebb meditációt segítő programmondatok érdekelnének amik mindenki számára megfelelőek.
Hali!
Én elvégeztem az Agykontrollt és az Ultrát is, az Izomkontrollt csak a könyvből ismerem, de több más módszert is kipróbáltam már. És nekem pl. egy kombináció vált be: kicsit agykontrollos, kicsit prána nadis, kicsit ún. "szívmeditációs" (egy budapesti gyógyító találta ki ezt a módszert, ha jól tudom) volt nekem eddig igazán hatásos, ill. ezek egy kis krémkevergetéssel együtt jöttek be legjobban nekem. (A krémekbe mindig keverek két kanál információt is, meg egy csipetnyi szeretetet - így jobban hatnak.
)
Az elsőre túl mély meditációtól én azért mindenkit óvnék: szerintem a lelkünk sokkal jobban tudja, meddig akar elmenni, és mikor elég, mint a szuper-okos agyunk.
Tehát csak addig érdemes mélyebbre menni, főleg eleinte, ameddig nem kell erőltetni. Ráadásul minél inkább "rágörcsöl" valaki a témára, annál kevésbé tud ellazulni.
Emellett szerintem az agykontrollos meditáció is jó mélyre tud vinni, egyszer egy ismétlő tanfolyam végefelé mehetett valaki túl mélyre, vízért kellett szaladnia valakinek - még szerencse, hogy ez ritkán fordul elő.
Amit én még ezen kívül javaslok: hasonlóan az agykontrollos (és sok más módszerben is ugyanígy meglévő) testet ellazító folyamathoz: több testrészt végy végig, de kicsit másképpen.
Én először kicsit ellazítom a testemet a sokhelyen tanított módon, elvégre görcsösen nehezebb... utána megkeresem, hogy a viszonyítási pontom éppen hol "tanyázik". Azt hiszem, igazából a lelkem sűríti magát ilyenkor abba a bizonyos pontba, ill. egy tanítóm azt mondta, hogy igazából egyszerre mindig egy pontban vagyunk, csak valahogy nem így érzékeljük. Nem tudom. De mindenképpen megkeresem, hogy hol vagyok éppen a testemben. Utána itt körülnézek. Ha ez megvolt, akkor ezt a viszonyítási pontot valahová máshová "viszem" a testemben, majd itt is körülnézek, testen belül és kifelé is, majd megint máshová, és így tovább.
Szerintem legtöbbször ez önmagában is elég egy-egy meditációnak, de ha még akarsz, továbbmehetsz, az biztos, hogy egy ilyen bevezető mélyre tud vinni, ha már kész vagy rá.
Nálam voltak már az elején is nagy meglepetések; számomra nem mindig úgy jelenik meg pl. a testem, ahogy a valódi szövetek, néha teljesen furcsán - ilyenkor nem is megyek tovább a gyakorlatban, hanem terápiás jelleggel földolgozom, amit látok ill. érzékelek.
Még egy apróság: bár a léleknek leginkább a szív lenne a legjob lakhelye (ki hitte volna...
), kultúránk sajna nem kimondottan ezt a tudat- és érzelemállapotot támogatja. Ezért akár még nehéz is lehet a szívünkben megmaradni, nekem csak komoly gyakorlás után sikerült. Akkor viszont komoly átrendeződés indult be mindig. De addig alig tudtam kimozdulni a fejemből.