Aeren
Kitiltott (BANned)
Feldmár András a szeretet fogalmát az "én"en keresztül magyarázza. Szerintem ez valahol eléggé ego központú gondolkodás, mert azt feltételezi hogy csak "én" vagyok képes szeretni."A szeretet akarat nélkül semmi más, mint szentimentalitás. Az akarat szeretet nélkül semmi más, mint kegyetlenség. Tehát valahogy a szeretetnek és az akaratnak együtt kell járnia... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. És cselekedni nem lehet akarat nélkül. Tehát akarat nélkül nem lehet szeretni."
És ezt már én teszem hozzá: egy személytelen, tudattalan teremtő energiának hogyan lehet akarata? Ez nekem paradox, mert egyet érek Feldmár Andrással.
Egyébként érdekes, amiket mond, hallgassátok meg, és próbáljátok meg Ti is leképezni, hogy létezhet-e tudattalan, akarattalan szeretet:
De felteszek egy kérdést. Mi a helyzet azzal az emberrel aki megtanulta a teljes alázatot és önfeláldozást? Aki annak ellenére hogy nem evett 5 napja, a talált kenyeret oda adja a gyerekének vagy a barátjának, jóllehet nem él addig amíg újra élelmet talál?
Mi a helyzet Jézussal aki feladta ön-ön életét és magát a bűneinkért, holott megtehette volna hogy az "én"-jét helyezi előtérbe és önfeláldozás helyett inkább életben marad erővel próbálva változtatni világunkon?
Ez a különbség a szeretet/szerelem és az isteni szeretet között.
Az egyik magunkból fakad, a másik messze túlmutat rajtunk és az énünkön.
És ha már hoztál valakit, akkor én is hozok: Én Müller Péter gondolatával értek egyet, amely arra okít hogy az aki igazán összhangban van istennel, az nem tekinti a sajátjának azt a szeretet és tudást amit átad másoknak.
Az ilyen ember olyan mint egy áttetsző üveg prizma ami szivárvánnyá bontja a beérkező fényt. Minél több "én"-nel és egoval bír valaki, annál kevésbé áttetsző, annál nehezebben halad át rajta a fény.