Balaton mindenes

Illyés Gyula: Óceánok / Egry József: Balatoni táj

[FONT=verdana,sans-serif]Illyés Gyula: Óceánok

[/FONT]

Egry József - Balatoni táj

"A tárgy árnyéka sokszor többet mond a tárgyról festőileg, mint maga a tárgy." Egry József

Angolkisasszonyok nyaralója, Csopak

Angolkisasszonyok nyaralója, Csopak


Csopak nevezetes egyemeletes romantikus ízlésű műemléke az Angolkisasszonyok nyaralója, amelyet az Angolkisasszonyok Apácarendnek építettek 1910 tájékán.

A veszprémi Angolkisasszonyok „Sancta Maria” Intézetének alapítása Ranolder János megyés püspök nevéhez fűződik. Fontosnak tartotta, hogy egyházmegyéjében a nőnevelésnek otthont teremtsen. Így adódott a feladat: női szerzetesrendek vezetése alatt álló nőnevelő intézetek megalapozása. Az volt a célkitűzése, a nővérek úgy munkálkodjanak, hogy komoly munkára és igaz benső lelkiségre neveljék a rájuk bízott lányokat, hogy majd lelke legyenek a családnak, oszlopa a társadalomnak, értékes tagja az egyháznak. Saját költségén neveltetett hét magyar kisasszonyt az angolkisasszonyok pesti intézetében és érintkezésbe lépett a st. pölteni főnöknővel gr. Majláth Júliával, hogy az intézet megnyitásakor kellően képzett vezetőket rendeljen az intézet élére.Ahogy múltak az évek a növendékek száma egyre gyarapodott. Az osztályok számát növelni kellett. Az elemi iskola 6 osztályosra bővült. A veszprémi intézet élére 1879-ben M. Soóky Karolát nevezték ki főnöknőnek. Felvirágoztatta és bővítette az intézményt. A Balaton mellett Csopakon üdülésre alkalmas területet vásárolt, melyet az 1900-as évek első évtizedeiben be is építettek.


A 3,6 hold területen az Angolkisasszonyok által használt épületegyüttes Csopakon fel volt szerelve istállókkal, pincével. Teheneket tartottak, szőlőt műveltek, kapáltak, kötöztek, tehát nem csak nyaraltak, hanem dolgoztak is. A gyümölcsöt, bort lovaskocsival vitték Veszprémbe. Gyerekeket nyaraltattak, egyszerre 16-18 gyerekre felügyeltek, a Balaton parton külön fürdőhelyük volt. A kert végében paplak állt, a kápolnában naponta szentmisét tartottak.
Az 1948-as államosítás után szociális otthonként, majd gyermekotthonként üzemelt. Az évtizedek alatt állaga teljesen leromlott, mígnem 2005-ben megvásárolta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság. A felújítás után a kertben levő kisebb épületben panzió és konferenciaközpont üzemel.
Államosítás – 1950 – után Megyei Csecsemőotthon ként működött. A kórházban elhagyott csecsemőket hozták ide. „Gyerekgyár” volt a csúfneve. 1976-tól szellemi fogyatékos gyermekek „Egészségügyi Gyermekotthona” volt az 1990-es évek elejéig. 2005-től a Balaton-felvidéki Nemzeti park Igazgatósága tulajdonában van.

A park területén a Csopaki Önkormányzat létrehozta a Pele tanösvényt, amely bemutatja patakjaink szennyezettségének indikátorait, a makrogerinctelen élővilágot, harmincféle fás szárú és lágyszárú növényt, valamint bepillantást enged a Balaton-felvidék elmúlt fél milliárd évének földtörténeti eseményeibe is.

Helka és Kelen

Helka és Kelen



Egy balatoni legendát elevenít fel: Helka, az öreg herceg szépséges lánya és Kelén, a reménytelenül szerelmes árva parasztfiú történetét.


"Sok-sok évvel ezelőtt gyönyörű aranyhajú leány volt a Balaton tündére, akihez sok derék ifjú közeledett igaz érzelemmel. Sió azonban hiú volt és elbizakodott; játszott a lovagok szívével, s mulatott keserves bánatukon.
A Balaton közelében a Bakony hatalmas rengetege terült el. Mára is maradt még belőle jócskán hegy és erdő, de nem lehet azt már ahhoz a végtelen ősrengeteghez hasonlítani, amely beborította hajdan az egész vidéket. A bakonyi erdők akkor még a Balatonig értek, s hírmondójukat, egy-egy öreg fát még ma is találni a füredi partokon.
Itt lakott az erdő vadonában Kamor, a Bakony hatalmas és tudós varázslója. Az ő derék legény fia is hamarosan találkozott hát a Balaton tündérével. A szép szál legényt is Kamornak hívták, de ő semmit sem örökölt apja varázstudományából. Így esett, hogy őt is elvarázsolta a tündérlány ragyogó szépsége. Halálosan beleszeretett a leányba, aki azonban önmagán kívül senkit sem szeretett. Szép szavával, varázsos mosolyával csak ámította a fiút, aki a tihanyi hegyet is elhordta volna a helyéről, hogy szerelmét elnyerje." (részlet)



Nyulász Péter: Helka A Burok-völgy árnyai

Kasza Béla: VIRÁGÍZ - VÉGTELEN

<dd> Kasza Béla:
VIRÁGÍZ - VÉGTELEN

A szépséges Balaton, rá mindig vágyom,
bizony, oly gyönyörű, akár az álom.
Szerelmem iránta virágíz-végtelen,
itt szórjon szerteszét a szél, a szertelen.

</dd><dt>
</dt>

Fürdőegyesület Vigadója, Balatonszemes

Fürdőegyesület Vigadója, Balatonszemes

1933-ban realizálódott az a korábban már megfogalmazott igény, hogy a fürdőegyesület önálló klubházat építsen. A leendő Vigadó épületét a Halászcsárda helyére tervezték. A telket egy Asztalos nevű bérlőtől vették meg kétezer pengő végkielégítés ellenében, azzal a feltétellel, hogy a bérlő az épületet lebontja.Tervezte: Wälder Gyula.
A Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár 500 pengővel járult hozzá az építkezéshez, melyben Reményi Schneller Lajos vezérigazgató és Artner Oszkár igazgató Szemesért érzett rajongása is közrejátszott. Ugyanez a takarékpénztár felügyelte a Parkváros Részvénytársaságot is, amely a Hunyady-telep parcellázását végezte.
A Vigadó kivitelezését Berkes Ferenc balatonboglári építési vállalkozó vállalta el, aki ezzel egy időben 12 000 pengő értékben megvette az egyesület tulajdonát képező csendőrségi laktanya épületét.
A Vigadó építkezésének befejezésével az előtte levő teret a híres ceglédi faiskola-tulajdonos Unghváry László 75 százalékos árengedménnyel parkosította; ez a park napjainkra elpusztult. Az egész beruházás 1934-ben fejeződött be. A Vigadó épülete sem kerülte el az államosítást: a feloszlatást követően az épületet kisajátították, ezután több kezelő tulajdonában csaknem harminc évig étterem, illetve hosszú ideig Szemes egyetlen táncos szórakozóhelye lett -- lármája miatt a környékbeliek legnagyobb bosszúságára.

A fotók sorrendben: 1939.- 1968.- 2005.-ben készültek.

Nemes Nagy Ágnes - Balaton (részlet)

Nemes Nagy Ágnes - Balaton (részlet)

3.
A kisebb tó, a fok mögött.
A nagy víz hajdan erre járt.
Levendula-mezők között
látni a geológiát.

Hegyet gyűr, szétszakít,
humuszt morzsol hamuból,
s iszonyatos lábujjai
kiállnak a saruból.

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)

Balaton-felvidék Nemzeti Park védett növénye

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)


A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó és édeskés illatával virágzását jelző védett növényfaj, mely jellegzetes formájú sallangos virágszirmairól kapta e méltán találó elnevezést. Évelő, 30-60 cm magas, érdekessége, hogy a többi száraz termőhelyeken előforduló fehér virágú hazai szegfűfajoktól eltérően lápi környezetben él. Hazánkban még nem ritka, megtalálható sík és dombvidéken egyaránt. A szárlevelek szálasak, az alsók szálas-lándzsásak. A szár sokvirágú, a virágok finom illatúak, általában augusztusban jelennek meg. Jellegzetessége, hogy a szirom lemeze 15-30 mm hosszú, fehér, rózsaszínes, majdnem a tövéig rojtos, sallangos.

Ember a vízben!

Ember a vízben!

Érdekes, mennyire másként hangzik egy-egy mondat különböző körülmények között. Negyven fokos kánikulában, ha azt hallom: ember a vízben, mindössze vállat vonok, irigykedve, hogy milyen jó neki. Ám a hideg idők beálltával, kutyának való időben, viharos szélben ez a kifejezés azonnal visszakapja a hajósok által évszázadok óta használt vészjósló jelentését.

Man Overboard! Mann über Bord! Ember a vízben! – ez a felkiáltás jelzi a vízen időtlen idők óta a balesetet, amely szerencsétlen körülmények között a legsúlyosabb következménnyel, egy emberélet elvesztésével járhat. A hajóvezetés tudományának egyik legfontosabb alkotóeleme, a vízből mentés elmélete és gyakorlata ezért minden hajóvezetői tankönyvben, kézikönyvben és tanfolyami jegyzetben kiemelt szerepet játszik, és a hajóvezetői vizsgáknak is egyik legfontosabb része. Mivel a közforgalmú és kedvtelési hajózás részvevőinek köre egyre bővül, egyre nagyobb azoknak a száma is, akik csak rövid időt töltenek a vízen, azt is ritkán és tapasztalatok nélkül, és emiatt erősen emelkedik a vízi balesetek valószínűsége (és a számuk is, sajnos).

De nem csak a „mazsolákat” fenyegeti a veszély: éppen egy viharos őszi napon, rekordkísérlet közben fulladt vízbe az ország egyik legtapasztaltabb vitorlázója. Ezért volna rendkívül fontos, hogy tavasztól őszig a média minden eszköze foglalkozzon időnként a vízen tartózkodás alapvető magatartási szabályaival, és ezért célszerű lapjainkon is megemlíteni a legfontosabb tudnivalókat.

Ha nem vagyunk hivatásos vízi mentők, akik már mindenfélét átéltek a vízen, akkor a hajózás közben a mentés három alapszituációjával találkozhatunk. Az egyiknél a saját legénységünk vízbe esett tagját vagy egy fuldokló idegent kell kimentenünk: ezzel az esettel kerülünk szembe a leggyakrabban, ezért az alábbiakban erről beszélünk részletesebben. A második esetben egy bajba jutott (felborult, süllyedő, elárasztott, zátonyra futott, üzemképtelen motorú vagy árbocát vesztett) hajó személyzetét kell megóvnunk az esetleg bekövetkező súlyosabb tragédiától. Ebben az esetben a tennivalónk az, hogy a saját hajónk biztonságának veszélyeztetése nélkül igyekezzünk minél több embert, ha lehet, az mindenkit átvenni a veszélybe került hajóról; azután, ha a személyzete már biztonságban van, jöhet csak szóba magának a hajónak a mentése.

A harmadik alapszituációban pedig embereket és hajóikat is mentenünk kell: ez az eset általában akkor áll elő, ha hajónkkal egy verseny rendezésében és biztosításában veszünk részt, ami nálunk még ritka, de máshol elég gyakran előfordul, főleg egy-egy klub által rendezett helyi verseny esetében. Az ilyen szituációban a legfontosabb teendőnk, hogy kövessük a minket megbízó versenyrendezőség utasításait.

Saját legénységi tag, utas vagy idegen fuldokló mentése

Saját legénységi tag, utas vagy idegen fuldokló mentése

Ez a legnagyobb valószínűséggel előforduló eset, amelyre minden hajóvezetőnek fel kell készülnie. Ám ha néhány biztonsági szabályt szem előtt tartunk és felhívjuk ezekre a hajón tartózkodó többiek figyelmét is, a veszély csökkenthető. Sose üljünk a habvédre, se az orr-, far- vagy oldalkorlátra. Hullámos vízen haladás közben a fedélzet szél feletti oldalán közlekedjünk, tartsuk alacsonyan a súlypontunkat (ne szégyelljünk lekuporodva vagy leguggolva mozogni), kapaszkodjunk lehetőleg mindkét kezünkkel, de mindenesetre igyekezzünk legalább három ponton (két láb-egy kéz, vagy egy láb-két kéz) . kapcsolatban maradni a hajóval. Tartsuk szem előtt a régi tengerészmondást: „egyik kezed a hajóért, a másik magadért” Ne lépjünk a fedélzeten fekvő kötélre vagy leeresztett vitorlára. Figyeljünk a többiekre és a hajó várható mozgására, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés.

A mentésnél alkalmazkodjunk gyorsan a pillanatnyi helyzethez, de a „menetrend” nagyjából a következő:

1. Aki elsőként meglátja a vízbeesettet vagy az idegen fuldoklót, minél hangosabban kiáltsa: „ember a vízben!” és rögtön adja is meg a helyzetét, például: „elöl, baloldalon” vagy „a hajóorr előtt jobbra 30 méterrel” stb. A kapitány válasza: „tartsd szemmel”, és ettől a pillanattól kezdve az észlelőnek semmi más dolga nem lehet, csak a kimentendőt kell szemmel tartania és a hajóhoz viszonyított helyzetéről szükség esetén tájékoztatnia a kormányost. Mivel egy emberi fej már jelentéktelen hullámzásnál is könnyen szem elől téveszthető, a kimentendő élete ettől kezdve a megfigyelőn múlik.

2. Rögtön dobjunk mentőgyűrűt, mentőpatkót vagy mentőlapot a vízbe esett személy után (de ne dobjuk fejbe vele!) Ez még akkor is fontos, ha úgy gondoljuk, úgysem éri el, mert hátha mégis? Persze ehhez a mentőeszköznek a farkorláton kell lennie, nem a fuxóágy alatti tárolóban.

3. A kapitány/kormányos a szélirány és -erősség figyelembevételével végrehajtja a jól begyakorolt megközelítési manővert, amelynek célja, hogy a kimentendőt a szél alól közelítse meg (folyóvízen a motoros az áramlással szemben, hegymenetben). A vízbeesés után a motoros hajón a hajóorrot azonnal afelé az oldal felé kell fordítani, ahonnan az illető beesett, így a kormányerő a hajó farát (a hajócsavart) eltávolítja a vízbe esett személytől, csökkentve a feldarálás veszélyét. Sok tapasztalatlan géphajóvezető ösztönösen elfordítja a hajó orrát a vízbeesettől, aminek eredményeként az illető a felé közeledő hajófar alá, a csavar veszélyes közelségébe kerül.

4. Ha elértük a kimentendőt, lassítsunk, a hajócsavart állítsuk le.

5. A kimentendőt a személyzet olyan súlyú és erejű tagja emelje fel a hajóra, akit az illető nem tud magával rántani a vízbe. Ha ilyen nincs, használjunk segédeszközt, például az illető hóna alatt átkötött laza hurkot, amelybe a grószsott kiakasztott és leeresztett alsó csigáját kötjük, ezután a baumot használjuk emelődaruként. Ha az illetőt csónak vagy kisméretű hajó oldalán át emeljük be, vigyázzunk, hogy a súlya fel ne borítson bennünket; legcélszerűbb a kiemelést hátul a hajó legalacsonyabb pontján (fartükrén vagy fürdőplatformján) végrehajtani. Ha a vízbe esett eszméletlen, a mellé vízbeugró segítőnkön legyen mentőmellény és biztonsági kötél!

Mit tegyünk, ha magunk estünk a vízbe?

Mit tegyünk, ha magunk estünk a vízbe?

Ha bölcs előrelátásunkból kifolyólag van rajtunk mentőmellény, várjunk, amíg értünk jönnek. Ha nincs, úszni vagy taposni kell. Úszni hanyatt fekve a legkényelmesebb, ha a karunkat oldalt kitárjuk, a lábunk felemelkedik és nem kell sok mozgással erőt pazarolnunk. Amikor azonban a mentőhajó a közelünkbe ér, a könnyebb észrevehetőség érdekében forduljunk függőlegesbe és tapossunk erőteljesen a lábunkkal, így felsőtestünk jobban kiemelkedik a vízből.

Ha gyors vizű folyóba estünk (például egy raftingtutajról), azonnal próbáljunk meg a lábunkkal fordulni a vízfolyás irányába, így a mederben levő akadályokkal való ütközés enyhíthető.
A vízben a ruhánkat tartsuk magunkon, mert segít megőrizni a testhőmérsékletünket, ezenkívül a rétegei között megrekedt levegő hozzájárul testünk felhajtóerejéhez, amíg a ruhák teljesen át nem áznak. Addigra azonban remélhetőleg értünk jön a mentőexpedíció és kihalász bennünket.

Ha a víz hideg, helyzetünk még súlyosabb. Először is, a váratlan hideg miatt önkéntelenül, reflex-szerűen levegő után kapkodunk, ami növeli a víz belélegzésének és a fulladásnak veszélyét. Ezért ha elkerülhetetlennek látszik a vízbeesés, kezünkkel rögtön takarjuk el az arcunkat, főképpen a szánkat. Ha már a vízben vagyunk, a hidegtől görcsöt kaphatunk, azután meg az a veszély fenyeget, hogy elgémberedett végtagjainkkal nem tudjuk úszó mozdulatainkat összehangolni a hullámzás ritmusával, és vizet nyelünk. Hullámos vízen az ember amúgy is hajlandó függőleges testhelyzetet felvenni, hogy a fejét kiemelje, és ez sok energiát emészt fel. A hideg víz legnagyobb veszélye azonban a hypothermia, a test lassú kihűlése, amikor a testhőmérséklet tartósan 37 Celsius fok alá kerül. Ezt hideg levegő vagy hideg víz okozhatja, a víz veszélyesebb. A kihűlés eredménye elgémberedés, mozgásképtelenség, öntudatvesztés, végül halál is lehet. A kihűlés folyamata három szakaszból áll: enyhe szakaszában az ember fázik, reszket, vacog és egyre nehezebben képes beszélni, a közepes szakaszban fokozatosan elveszíti mozgásképességét, álmossá és közömbössé válik, a végső szakaszban pedig fokozatosan összeomlanak az életfunkciók, eszméletvesztés, lélegzési és szívműködési zavarok állnak be, amelyek végül a halálhoz vezethetnek. Kistermetű embereknél és gyerekeknél ez a folyamat gyorsabb, a nagy testtömeg a kihűlés folyamatát lassítja. A vízhatlan ruha, a mentőruha és a mentőmellény rendkívül segít lassítani a kihűlés folyamatát, főleg ha nem mozgunk sokat és csökkentjük a hőleadó felületünket: ennek érdekében, ha mentőmellény van rajtunk, lehetőleg a mellünkig húzzuk fel a lábainkat és karoljuk át őket. Ez a pozíció megvédi azokat a testfelületeinket, ahol a hőleadás a legintenzívebb: a mellünket, ágyékunkat, karjainkat és a térdünk hátsó részét. Ha felborult járműről kerülünk a vízbe, igyekezzünk annak víz feletti részére minél jobban felhúzódzkodni. Különösen fejünket igyekezzünk minél jobban megóvni a hideg víztől.

Mit tegyünk a kimentettel?

Mit tegyünk a kimentettel?

A közismert, közvetlen életmentő elsősegélynyújtás (a test középső részének megemelése a légutakba került víz eltávolítására, a felső légutak megtisztítása, a mesterséges lélegeztetés, szívmasszázs, a vérző sebek és a törések ellátása) módját a vizsgázott hajóvezetőnek ismernie és szükség esetén haladéktalanul alkalmaznia kell. Szerencsésebb esetben, ha ezekre nincs szükség, először is a túlhűlés következményeit kell megszüntetnünk a testhőmérséklet helyreállításával: száraz ruhát kell a megmentettre adnunk, azután meleg törülközőkkel tekerjük be a nyakát, mellét, ágyékát, könyökét, térdét, csuklóját és bokáját, fektessük meleg hálózsákba vagy takarjuk le meleg takarókkal. Ne masszírozzuk a karját, se a lábát, mert ezzel a felületen lehűlt vért a test belső részeibe hajtjuk, ami tovább csökkenti a test belső hőmérsékletét. Ne adjunk a túlhűlt embernek se alkoholt, se kávét vagy teát, amelyeknek értágító hatása ugyanolyan káros belső túlhűlést idéz elő, mint a masszázs. Minél előbb juttassuk partra az illetőt, ahol az orvosi ellátás megelőzheti a mentés után még fennálló veszélyeket. Ezek között lehet vérnyomásesés, elégtelen szívműködés, a tüdő sérülése a belélegzett víztől, belső sérülések és belső vérzés, amely a test felmelegedése után felerősödik, amint az esetleges észrevétlen külső sebek vérzése is; végül a fej és a nyak észrevétlen belső sérülései, amelyeknek jeleit a gyakorlott orvos – velünk ellentétben – azonnal észreveszi és a kimentettet megfelelő ellátásban részesíti.

A legfontosabb azonban a vízbeesés következményeinek megelőzése, aminek legjobb eszköze a megfelelő ruházat és mentőmellény viselése, valamint szükség esetén a biztonsági heveder (mentőhám) használata, különösen hullámos vízen, viharos és hideg időben.

Forrás: Aqua Magazin

A Balaton átúszásának története I. rész

A Balaton átúszásának története I. rész

A középkori „fürdőorgiák” hatására Európa-szerte az egészségügyi és morális szempontból betiltandó tevékenységek közé sorolták az úszást. A felvilágosodás hozta polgári gondolat a vízből mentés szükségességének elfogadtatásával tört utat. Európa polgárosultabb felében a társasélet részeként szerephez jut az egyéni virtusból kifejlődő sportág és klubhálózat. Megszületik a modern polgári úszósport.

Az első, ill. a második Ratio Educationis (1777 és 1806) egyértelműen tiltotta összes tavaink, folyóink fürdőzés céljából történő használatát. A rendelet betarthatósága erősen vitatható, arra azonban elegendő volt, hogy a 18–19. század fordulóján a szervezett úszásoktatást, a fürdőkultúra fejlődését hátráltassa.

„Minden ruháját hirtelen lehányja...”

Legjelentősebb tavunk, a Balaton sem volt sportcélokra kihasználva. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a tó melletti települések lakosai zömében nem tudtak úszni. Az 1787-ből származó legelső balatoni úszásról szóló tudósításunk sem helyi, de még csak nem is magyar ember személyéhez köthető. A nevezetes úszót a felvilágosodás és a születőben lévő sportok hazájában, Angliában kell keresnünk. Báró Hompes-Bollheim, ki angol mágnás létére hosszabb ideig élt hazánkban, s különösen megszerette annak tájait s asszonyait, egy ízben a Balaton partjára is elvetődött. A kies, szép Fürednél, tengerhez szokott bátorsággal rozoga lélekvesztőbe ült, s mélyen beevezett. A rozzant deszkaalkotmány azonban a tó közepén süllyedni kezdett, mit a rémült ember gyors sietséggel elhagyni kényszerült. „Mindezekről a neves poéta, Pálóczi Horváth Ádám ekként tudósít: Minden ruháját hirtelen lehányja a nyakából, / Elveti az evezőt is, és kiugrik a fából...”

A báró a tó közepétől Füred partjai felé, mindössze hat-hét kilométert úszott, miközben a süllyedő csónakot a víz Zamárdi felé sodorta. A parthoz érve az ott sétáló előkelő társaságot udvarias angol szóval kérlelte, hoznának számára ruhát. Kérése azonban nem talált értő fülekre: így: „Kéntelen volt amaz első ártatlan öltözetben, / Kiszállni a sok piperés-ruhás gyülekezetben.
A szemérmes kisasszonykák szemeiket befedték, / Csak az árnyéktartón által az ujjok közt nézegették.”

A balul kiütött csónakázás kényszerű úszóbravúrt eredményezett, melyről Barcsay Ábrahám testőríró fantáziája kissé túlzó módon számol be: „B. H. a Dunát és Balatont által úszta...”
Nagyrészt ennek köszönhető, hogy egyesek, a szemtanú Pálóczi Horváth Ádám művét nem ismerve, Barcsay túlköltése alapján úgy vélték, 1787-ben valós Balaton-átúszás történt. Erre azonban még közel egy évszázadot várni kellett.

(A képen a Főforrás ivókútja kakasán az évszám: 1788, ismeretlen rézkarc)

A Balaton átúszásának története II. rész

WESSELÉNYI MIKLÓS Emlékverseny

Balatonfüred-Tihany között
Ifj.Wesselényi Miklós báró "az árvízi hajós" 1835. augusztus 15-én kb. 4 órát úszott ebben a térségben, s mikor visszaérkezett a füredi mólóra, a sétálók nagy tapsban részesítették.
Hivatalosan a távot először Iklódi Szabó Imre1871-ben teljesítette egy fogadás kapcsán 2 csónak kíséretében.
1930-tól 1977-ig minden évben megrendezték a versenyt, kivéve 1943-1952 között.
A verseny egy időben Országos Bajnokság is volt.
Népszerű volt mind az úszók, mind a vízilabdások körében, különösen a csapatversenyek és a jó hangulat miatt.
A versenyt 1977-78-ban felújították az "Aranyjelvényesek az Olimpiára" akció keretén belül, majd abbamaradt.
A verseny győztesei között több olimpiai bajnokot is talá*lunk:
Lemhényi Dezső /1940, 1941/
Kanizsa Tivadar /1954, 1961/
Hasznos István /1957, 1959, 1962/

A Balaton átúszásának története III. rész

A Balaton átúszásának története III. rész

„...a Balatont ösmertebbé tenni”

1879. április 24-én, a királyi pár aranynásza alkalmából rendezett berlini estélyen Szekrényessy Kálmán 34 esztendős dzsidáskapitány angol mintára tiszttársainak fogadást ajánlott, miszerint képes bármely európai tó vizében egyéni rekordteljesítménynek meg-felelő távúszást végrehajtani. A helyszín kínálta magát, az 1880-as év változó időjárású nyara azonban nem kedvezett. Egy hónapnyi időpont-módosítások után, végül 140 ezer forint fogadási összeg mellett augusztus 29-én, 17-18 fokos vízben, Siófokról indulva megtörtént az úszás. A tó közepén a viharossá váló szél öles hullámokat kavart, végül mozsárlövések hangja mellett, zúgó éljenek közepette, nagy ovációkkal üdvözölték a bravúros úszót. Ez volt az első időre mért úszás s egyben a magyar úszósport születésnapja is. A Monarchia szinte valamennyi lapja beszámolt az eseményről, de jellemző módon az első komoly elismerés – egy színarany serleg kíséretében – külföldről, Angliából érkezett. Szekrényessy még ezt követően háromszor átúszta a Balatont, utoljára 49 évesen. Szekrényessy Kálmán nevéhez köthető az első magyarországi, kifejezetten sporttal foglalkozó újság, a „Sport” 1883-as alapítása. 1888. november 16-án Teréz körúti lakásán alapítják meg a maradi tornarendszert felváltó új sportegyesületet, Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) néven.

Kasza béla-micsoda csoda

KASZA BÉLA:


MICSODA CSODA

Körülvesz a világ, a szebbnél szebb tájak,
de egyik sem mutat ennyi édes bájat.<o></o>
Bármerre is nézek, gyönyör a mindenség,
kedvesem, Balaton, éltető üdvösség!

Szép lányok igéző, zöld szemét idéző,
enyhet adó vized micsoda csoda!
Kedvesem, Balaton, te édeni álom,<o></o>
millió porcikám érted van oda!

Szívdobog száz hullám, kizúdul a partra,
mindaz, ami vagyok, csókodat akarja.
Szüntelenül lüktet tőled a vérem,
halálom is te légy, ha elfogy a fényem!

Illyés Gyula: Mélység

Illyés Gyula:

Mélység

Pihenhessek egyszer én is, akár a tó,
tükörsima szívvel csupán azt mutató:
mi fönt épp ellebeg. Csak játék lenne? Te
igy látsz, zavartalan, legmélyebbemre le!

Egry József Távolba néző

Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik. Egry József

Balatoni hattyuk

Balaton élővilágához, nem túl rég tartoznak a hattyúk. Ezelőtt, kb.40 éve, még nem tartózkodtak teljes évben a tóhoz. Egy enyhébb tél idején, egy csapat hattyúnak, megtettszett a tó, s nem ment tovább, a vonuló társaival.
Annyira elszaporodtak, s hozzászoktak az emberekhez, nagyon jó fotótéma, s a gyermekek kedvencei.
Télen, a kikötőkben, feltörik a jeget, s mesterségesen etetik őket. A túlzott elszaporodás ellen, bizony fogamzásgátlót is, alkalmazni kellett. Amióta a Balatonon a nádasokat engedik terjedni, melyek a vadvilág, s a halak fontos helye, itt költenek e csodás madarak.A fiókák, eleinte, szürkék, s mikor elérik az ivarérett állapotot, akkor nyerik el, hófehér tollazatukat.

Balatoni vízbirtokosok térképe - 1903. Tessék nézni, hány tulajdonosa volt a Balatonnak. (És ők hány és hány dolgozni vágyó jobbágynak adták bérbe a halászati jogot, a nádvágási jogot, stb.)

A Balatoni "zsidó utcákról" egy fotó.

Az elnevezés onnan ered, hogy régen a zsidók böjt idején az utca mentén oszlopokat vertek le, és egy kötelet kihúzva az oszlopok közt megjelölték maguk számára azt a területet, ahol böjt idején tartózkodni, haladni lehet.

A balatoni halászbokrok (általában céheknek nevezték az üzleti társulásokat, azonban a balatoni - talán a folyaminál is - halászok "bokroknak" nevezték magukat) a bőséges zsákmány, sok-sok keszeg, illetve, jellemzően Tihanynál fogható hal, a Garda fogásakor az eladásra szánt példányok nagy mennyisége (olykor egy húzás alkalmával 250-300 mázsa halat is fogtak) miatt jégvermekben nem volt tárolható, főként az utaztatás idejére nem, hisz a legfőbb eladási helyszín a Pesti piac volt, ahová szekerekkel kellett szállítani. Ezért aztán a képen látható módon kötelekre kirakták a halat száradni. Nem pucolták, csupán a belét fordították ki, megsózták, és mehetett néhány napra száradni. A pucolás és végső feldolgozás a piacon, illetve a vásárlónál, a saját ízlése szerint történt.

No, ez a története ennek az érdekes, jellemzően balatoni (vagy csak tihanyi és siófoki?) elnevezésnek.

Cifra (medvefül) kankalin (Primula auricula L.)

Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett növénye

Cifra (medvefül) kankalin (Primula auricula L.)

A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, fokozottan védett növényfaj. Lágyszárú, évelő, tőlevélrózsás növények, legtöbbjük az északi félteke magashegységeiben fordul elő. Magyarország mai területén először Rédl Rezső veszprémi piarista tanár találta meg 1927-ben. Hazánkban mindössze a Keszthelyi-hegység, a Bakony és a Vértes északias kitettségű dolomit-sziklagyepjeiben és elegyes karszterdeiben található meg, mint hidegkedvelő jégkorszaki maradványnövény (reliktum). Termőhelyeinek egy része áldozatául esett a nem kellően átgondolt feketefenyővel végzett „kopárfásításnak”. Örökzöld, húsos leveleinek alakja alapján nevezik „medvefül” illetve „cifra” kankalinnak is, melyeket a napfénytől fehéres lisztszerű bevonat védi. Illatos aranysárga virágai a tengerszint feletti magasságtól függően áprilistól májusig nyílnak, de az utóbbi évtizedek megfigyelései a virágzási idejének két héttel való előbbre tolódását igazolták.