Barlangban élt a magyar lány – „Egy fillér nélkül értettem meg, mi az a létbiztonság”

Mindig is csodálattal vegyes értetlenséggel figyeltem azokat az embereket, akik „csak úgy”, különösebb tervek nélkül útnak indulnak a nagyvilágba. Vajon mi ebben a jó? Azt sem igazán tudtam hová tenni, hogy Virginia, akit egy baráti társaságban ismertem meg, önszántából egy barlangban lakik, a kukából él, és még élvezi is.


Kilépni a keretekből

Az én „civilizált”, higiéniai rutinokkal körülbástyázott életemből nehezen értettem a hippi életforma szépségeit. Aztán idén én is kacérkodni kezdtem az utazás gondolatával, és ahogy Virginiával beszélgettünk, részletesebben is mesélt az élményeiről. Kezdtem átérezni, hogy mi a jó abban, és mivel jár, ha az ember önként kilép a társadalmi normák kereteiből.

A hippimozgalom él és virul

Virginia egy 1999-es hippitalálkozóhoz, a Rainbow Gatheringhez köti az utazás ötletét:

„Én nem is tudtam, hogy ilyen még létezik, azt hittem, a hippimozgalom a ’60-as években volt, az USA-ban, aztán elmúlt és kész. De ott kiderült, hogy egy csomó ember egész életében utazik. Nagyon fellelkesültem, és elhatároztam, hogy jövő tavasszal elindulok Spanyolországba stoppal, egyedül. Ehelyett a következő tavasszal férjhez mentem egy emberhez, akinek még útlevele sem volt, és ebből lett egy tizenegy éves „kitérő". Amikor szakítottunk, azt éreztem, hogyha most sem megyek, akkor becsapom magam.”

Felmondta az albérletét, és egy volt egyetemi csoporttársával elstoppolt Portugáliába, szintén egy Rainbow-találkozóra. Addig szeretett volna kint maradni, amíg csak lehet. Ebből kisebb-nagyobb megszakításokkal hat év lett, közben csak látogatóba jött haza. A nyelvi akadályokat igen hamar leküzdötte:

„Úgy mentem ki, hogy egyetlen szót tudtam spanyolul, azt, hogy „toro”, azaz bika. Aztán fél év alatt olyan szintre kerültem, hogy bárkivel bármiről, ha nem is tökéletes nyelvtannal, de el tudtam beszélgetni.”


Virginia
„Azé a ház, aki kinyitotta”

Virginia idejét az utazás mellett utcai zsonglőrködéssel töltötte, a telet pedig egy foglalt házban húzta ki a Barcelona melletti Sitgesben, ahová két, később csatlakozott barátjával együtt hívták meg. Itt ismerkedtek meg a reciklálás, vagyis kukabúvárkodás művészetével is, öt hónap alatt viszont elegük lett ebből az életformából és a balhés lakótársakból, úgyhogy elhatározták, továbbállnak.

Spanyolországban a foglalt házak majdhogynem törvényen kívüli területnek számítanak. Egyébként ott az ingatlanokkal kapcsolatos jogszabályok is eltérnek a mieinktől. Például, ha valaki örökös nélkül hal meg, a háznak nem lesz automatikusan az állam a tulajdonosa. „Azé a ház, aki kinyitotta. Ha bemész egy üresen álló házba, az 72 óráig betörésnek minősül, azután viszont házfoglalásnak. Onnantól egész más törvények vonatkoznak rád”.

Létbiztonság egy fillér nélkül

A reciklálás vagy kukabúvárkodás (dumpster diving) a freeganism (a free – szabad és a vegan szavakból létrejött) elnevezésű, fogyasztásellenes irányzat egyik bevett gyakorlata. A freeganok – vagyis „ingyenélők” –

arra törekednek, hogy ne vásároljanak semmit, hanem szükségleteiket lehetőleg a kidobott dolgokból fedezzék, ezzel tüntetve a pazarlás ellen.

Magyarországon is időről időre felbukkannak hasonló kezdeményezések, de itt sokkal nehezebb hozzáférni például a boltok, áruházak által kidobott, jelenős mennyiségű élelmiszerhez, a legtöbb helyen hét lakat alatt őrzik a kukákat.

Virginiáék esetében viszont nem ideológia, hanem a kényszer vezetett a kukabúvárkodáshoz:

„Az volt a terv, hogy a zsonglőrködésből annyi pénzt fogunk keresni, amennyiből simán meglesz mindenünk. De ez nem sikerült. Amit kerestünk, abból főtt rizsre futotta, néha egy kis padlizsánra, cukkinire vagy paradicsomszószra, krumplira. Egyetlen bagettet is el kellett harmadolnunk reggelire.

Aztán egy-két napig esett az eső, nem tudtunk kimenni, és még ennyi sem volt. Az egyik lakótárs felvetette a reciklálás ötletét, és az egyikünk el is ment a „kukatúrára”. Egy sporttáskányi kajával jött haza, amiben a mirelit pizzától kezdve a csokin és a rágógumin át a zöldségig, gyümölcsig minden volt, még kenyér és joghurt is”.

Nem mindig volt ekkora fogásuk később, de az áruházak körül a kukák zárás után mindig tele voltak az egész nap a pulton álló élelmiszerekkel, amiket másnap már nem lehetett eladni.

Nemcsak lejárt szavatosságú ételeket lehetett találni, hanem például zsák krumplit, amiből egyetlen darab tönkrement, vagy egy egész tálca tojást, amire ráfolyt az egyik törött darabból egy kicsi.

„Amikor kinyitottuk a kukát, és megláttam azt a rengeteg ennivalót, először dühös lettem, hogy ez mekkora pazarlás. Aztán rájöttem, hogy a dühömmel csak magamnak ártok, ráadásul nemcsak én élek ebből, hanem nagyon sokan Spanyolországban. És ezzel sok helyen tisztában vannak az eladók is. Van, hogy nagyon gondosan elcsomagolják a kidobott élelmiszert”.

Az első kérdés, ami eszembe jutott, hogy nem voltak-e ellenérzései, higiéniai aggályai a szemétből kihalászott ételekkel kapcsolatban.

„Ami a koszt illeti, inkább úgy éreztem magam, mint egy hároméves gyerek, aki tapicskol a pocsolyában. Egy idő után élveztem a szabadságélménytől talán egy kicsit függő is lettem. Eleinte persze aggódtam, hogy valami olyasmit eszem, amitől beteg leszek, de nem lett semmi bajom. Megtapasztaltam, hogy az immunrendszeremre és az érzékszerveimre rábízhatom magam, és mindent le lehet mosni, meg lehet főzni”.

Mindezek a tapasztalatok pedig paradox módon különleges biztonságérzethez vezettek:

„Spanyolországban, egy fillér nélkül értettem meg, hogy mi az a létbiztonság. Tudtam, hogy holnap is lesz hol aludnom, és holnap is lesz mit ennem, meg holnapután is, meg azután is. Ez megdöbbentő élmény volt”.

„Vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél”

A sitgesi kaland után az egyik barátjával, aki később a párja lett, Dél-Spanyolország felé vették az irányt, és egy évig mentek úgy, hogy nem volt fix bázisuk, csak a kempingsátor. Első tavasszal lejutottak Andalúziába, aztán a Kanári-szigeteken kötöttek ki, és megjelent bennük az igény egy állandó hely iránt.

„Nagyon vágytam arra, hogy csak úgy utazgassak, mint a falevél, amit visz a szél, és örülök, hogy megcsináltam, de aztán sok lett. Felmerült, hogy szeretnénk saját házat foglalni. Közben a couchsurfingen láttam egy bejegyzést, hogy lesz egy goaparti Tenerifén, amivel egy alternatív hostel beindításához gyűjtenek adományt. Tudtuk, hogy ott a helyünk. Átmentünk, és négy évig abban a kisvárosban laktunk, ahová megérkeztünk”.

Élet a barlangban

A barlanglokat egy barátjuk mutatta, és az itt lakás ötlete annyira megtetszett nekik, hogy meg is keresték a sajátjukat, gondolva arra is, hogy később közösséget építenek itt. Kipucolták, rendbe tették, és bebútorozták a barlangokat részben saját készítésű, részben talált tárgyakkal.


Kép forrása: Pálmester
Tenerifén és Spanyolország más részein egyébként nagy hagyománya van a könnyen vájható kőzetbe épült barlanglakásoknak.

Egyes vélemények szerint még a helyi őslakosok, a guancsok kezdtek a szigeten lakásokat kialakítani, melyeket aztán az idők során minden ide települő a korszellemnek megfelelően felújított. Ma már egészen korszerű, komfortos barlanglakásokat is találunk.

Virginiáék azután bekapcsolódtak a buliéletbe, beszálltak a szervezésébe, és csináltak saját rendezvényeket. Virginia többek között zsonglőrműhelyeket tartott, a párja pedig DJ volt, miközben érkeztek a vendégek hozzájuk, és egyre bővült a kör, amely ismerte ezt a helyet. De mint minden fejezet, ez is véget ért egyszer.


Kép forrása: Pálmester
„Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni”

Virginia 2016-ban jött vissza Magyarországra, az utazás okaként egyrészt a párjával történt szakítást, másrészt a megváltozott körülményeket említi, ugyanakkor hiányzott neki Budapest is.

„Én nagyon szeretem Magyarországnak a szellemi pezsgését. Budapesti vagyok, és szeretem ezt a várost, emellett elkezdtek hiányozni a barátaim. Akkor még azt beszéltük meg, hogy azon a télen visszamegyek, és ez így is lett. Viszont úgy láttam, hogy miközben egyre ismertebb lett a hely, olyan dolgok történtek, melyek nagyon nem egyeztek az én kiinduló céljaimmal. Az egyik srác például vett egy aggregátort, mert az egyébként is kellett a bulikhoz.

De nekem eszembe nem jutott volna azért beindítani az aggregátort, hogy felvágjak három deszkát. Az életemnek nagyon fontos része, hogy egy csomó mindent, ami fontos, meg lehet teremteni harmóniában a környezettel. Persze, én is nagyon örültem az áramnak, annak, hogy meg lehet csinálni olyan dolgokat, amiket gyertyafénynél nem. De ennek más hatása is lett. Míg az első két évben esténként ültünk a tábortűz körül és beszélgettünk vagy zenéltünk, játszottunk, most azt láttam, hogy ül mindenki, és nyomkodja a telefonját. Számomra ezzel valami nagyon fontos dolog veszett el az egészből”.

Virginia 2017 óta Magyarországon él, de most újra az utazást fontolgatja.

„Ott, Tenerifén tisztán láttam, hogy mit akarok csinálni. Volt az egésznek egy átfogó narratívája: szeretném minél több embernek megmutatni, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogy megszoktuk. Nem kell azt gondolni, hogy ha valamit szeretnél csinálni, akkor fejest kell ugranod egy munkába, és abból majd elég sok pénzt félreteszel ahhoz, hogy utazgathass. Továbbra is azt gondolom, hogy millió más módon lehet élni. Most keresgélem, hogy mi lenne az új irány, ami kedvemre való”.

Fábián Emese

 
Amit a barlangban látsz ahhoz minden civilizált országban ingyen hozzájutsz.
Kezdve az ágynak szolgáló "targonca raklap-tol" a kihúzható Ikea-tea asztalig, talán még a shisha-pipát is utánad dobják.
Elég baj ez, hisz ezáltal csak a szemét növekszik a cégek akik a jövőre is gondolnak nem dobják ki a raklapot, asztalkákat....újrafeldolgozás.
Ha ennyire tetszik ez a civilizált szokás akkor gyere erre itt rengeteg pet palack van....annyi mindent tudnál belőle csinálni.
Az emberek nem akarnak könyveket gyűjteni, ha elolvasták utcán álló könyvespolcokra teszik és akár ki elviheti.
Ismétlem, egy "Überflussgesellschaft" (affluent society) amiben élünk.
Ezt észrevettem már jópár éve mindenben amikor meghívtak egy helyi családhoz láttam hogy semmi flix-flax csak a bútorok és ennyi. Könyvek semmi.
Mert ügye a "társadalomban élés által magunkra vett kényszert" mindenki szeretné levetni.
Eröl árulkodik, hogy a lakás mellett - aki csak teheti - rendelkezik egy "hétvégi házzal" ahol "lugas" van.
Ez inkább hétvégi ház hisz a városokban a munka után csak a zaj por, fás terület kevés és az is közös, kimennek a telekre és ott sütögetnek horgásznak.
-
Tehát ez az ösi vágy bennünk él, visszamenni a régi állapotba.
A cigányokat is ezért irigyeljük regényekben és az operettekben.
Akkor bennem kihalt az ősi vágy én itthon teszem otthonosabbá a házat
 
es akkor ebbol mit allapitottal meg ??
eszak-amerikai lakasokban ahova a vendeget beengedik sehol nem latsz egy fel konyvet sem
es akkor ebbol te mit allapitottal meg ??
kozben megsugom van egy boseges konyvtar ami senkire sem tartozik
nos ehhez mitszoooooosz ??
tudod csak mo-n kiallitott disztargy
Azt állapítottam meg hogy nem gyüjtik a könyvet.
Magyarországon dísztárgy??
Akkor nem jársz mai lakásokba ott nincsenek könyvek...
Annyit változtak az olvasói szokások hogy eddig inkább a férfi olvasott most a nők a célréteg a kiadói szemszögből. Meg pesze kell akkora lakás hogy elférjenek a kötetek...
 
Amit a barlangban látsz ahhoz minden civilizált országban ingyen hozzájutsz.
ez írtad :
"A barlangban látom minden kényelem megtalálható: olyan mind egy shisha-bár, heverők, hangulatlámpa, ópium-pipa. Ha az ember felébred, áttekinthető házi könyvtár, internet, tablett és handy..."
ezekhez áram is kell, de a hölgy is emleget valami aggregátort.... az áramot vagy lopják, vagy megfizetik.

Én összességében tudod mit látok? Pár év és jön a szociális ellátórendszert boldogítani, az időskorúak járadékát kérni.
 
ez írtad :
"A barlangban látom minden kényelem megtalálható: olyan mind egy shisha-bár, heverők, hangulatlámpa, ópium-pipa. Ha az ember felébred, áttekinthető házi könyvtár, internet, tablett és handy..."
ezekhez áram is kell, de a hölgy is emleget valami aggregátort.... az áramot vagy lopják, vagy megfizetik.

Én összességében tudod mit látok? Pár év és jön a szociális ellátórendszert boldogítani, az időskorúak járadékát kérni.

Én egy picit differenciáltabban nézném a helyedben.
Nem ismerem a hölgyet és az élettörténetét, valószínűleg te sem.
Honnan tudod mit tett eddig az életében és milyen további tervei vannak.
Egy biztos, neki olyan élettapasztalata van amivel mi nem rendelkezünk.
-
A bútorokat és egyéb tárgyakat manapság mindenki rendszeresen lecseréli, nem azért mert tönkrement volna.
Ha valaki ezeket újra hasznosítja az csak jó a környezetnek és annak is aki megakar a régitől szabadulni.
Utána kell nézzek menyit fizetünk havonta a szemét elviteléért de már 20 évvel ezelőtt is legalább 50 euro volt.
-
Minden lakókerületben van un. "Wertstoffhof" (értékes anyagok udvara) ami hetente 5 alkalommal van nyitva és
csak úgy nyüzsögnek ott a "kelet európai" guberálók.
-
Említettem már az un. "digitális nomádokat" akik egy Note-book-kal utazgatnak a világban, az egyik strandtól a másikig.
Nincs semmijük azon kivül ami egy sportszatyorba belefér. Mind nagyon intelligens okos fiatal.
Ök a strandon ülve, a számítógépükön keresztül "remode" nagy cégeknek dolgoznak.
Van pénzük, de nincs lakásuk, bútoruk, autójuk, csak az amire közvetlen szükségük van.
-
Az alternativ életformák egyre jobban elfognak szaporodni.
-
Ami pedig a könyveket illeti? Honnan tudod, hogy kinek menyi e-book-ja van a tablett-ján, az okos-telefonján?
Most büszke vagy a könyveidre, számold ki hány hold erdőbe kerül a kinyomtatásuk? Menyi viz?
-
Az a féltucat könyv ami a szívedhez nöt untig elég.
Én egyszer elköltöztem és 200 méter könyvet és több méter hanglemezt cipeltem magammal, az audio és video-kazetták tömkelegét nem is számolom. Van neked fogalmad menyi pénzt ad ki az ember ilyen menyiségü "haszontalanságra"?
-
Aki ennyi könyvvel él az bolond vagy legyen könyvkereskedő. :)
Mert nemcsak a könyv megvásárlása sok pénz, nyersanyag, hanem a tárolása is naprol, napra kiadás.
-
Ha bérelt lakásban élsz a leg olcsóbbtól (7 euró/m2) az átlagig (12 euró/m2) az havonta vagy 100 euró csak az, hogy kéznél legyenek a könyvek! A fütésröl nem is beszélek. De még saját házban is egy kiadás, a telekadó, fütés... miatt.
-
Korábban olyan íróasztalt szerettem volna mint az apámnak volt, mahagóni, fiók-Container, irógép a ball oldalon, "tapper" (tinta itató) és irat lyukasztó, a jobb oldalon... Amire tellett hogy megvegyem már ott voltak a "Note-book-ok" amik olyan meleget adtak le, hogy feljött a "politur". :)
-
Ma üres asztalon dolgoznak az emberek, egy gombnyomással felemelkedik és állva dolgozhatsz tovább...
Könyvek helyett monitorok vannak az asztal szélén, mintha Houstonba lennél és a holdra-szállást irányítanád.
-
Az ősember egyetlen szerszáma vagy 30.000 éven keresztül a "marokkö" volt, ma a "handy".
-
Ne ítélkezzünk hamar, hanem hegyezzük a füleinket mert óriási változások fognak jönni. A változásoktól korábban féltek az emberek mert bizonytalansággal járt, nem tudtuk mi miért történik és nem volt rá befolyásunk. Legyünk bölcsek és használjuk az eszünket. :)
 
Na ezt már nagyon sokan megpróbálták az emberek csupán csak akkor kezdenek el másképp élni ha a szükség, és a körülmények úgy alakítják. Sokan nem tudnak mit kezdeni a hirtelen elszegényesedéssel. Sokan felfogni sem tudják hogy szegények lettek. Ha azt mondom néhány ilyen ismerősömnek hogy ugyan már nem vagy te szegény csak szerényebben élsz elég nehezen értik meg hogy ők még miért is nem szegények. :).

Érdekes ez a lányka nem is érdekli hogy esetleg dolgozzon, családot alapítson, legyen otthona, stb? El szeretné linkeskedni az egész életét? Végül is megteheti. Aztán 1x majd jön a kapuzárási pánik, amikor rádöbben hogy nincs semmije amiért ő maga dolgozott volna meg. Ha nem lelkészi, szociális, missziós jellegű munka területen dolgozik akkor bizony be kellesz állnia robotolni mert másképp elég nehéz lesz megélnie.

Az emberek nem fejest ugranak a munkába ha nem a család miatt dolgoznak. Utazgatni lehet céltalanul pénz nélkül is amíg van 2 jó lábba az embernek vagy egy akármilyen üzemképes bicaja. Ehhez sosem kellet pénz a vándoroknak hiszen sokan bejárták a világot szamár háton is nem de? Na persze akkor még szabadabb volt a világ és ősszetartob volt az emberiség is. Én is bejárnám a világot pénz nélkül csak egyedül nem érdekel :).

Mondjuk ha valóban gazdag a családja akkor ez is csak egy ujjab történet egy ujjab gazdagról aki kicsit élt úgy mint akik egy életen át élnek. Mindig jelennek meg ilyen történetek hogy xy hogyan járta be a világot. Aztán mindig kiderül hogy nem is egészen úgy volt az. Érdekes ha egy gazdag ember pár napot is él szegényként akkor már világszenzáció :). Viszont akik egész életükben szegényként élnek akik őszintén és hitelesen tudnának beszélni a szegénységről őket senki sem hallgatja meg.

Szerintem ennek a lánykának annyi a baja hogy annyira nem tud mit kezdeni a jó létével és a semmit tevéssel hogy unja magát. Dolgozni nem akar az egyértelmű. Na de melyik müvész lélek akar dolgozni :) Az én művész ismerőseim közül egyik sem bár ők szentül azt hiszik amit ők csinálnak az munka :). Számomra a művészet csak szórakozás. Persze nem kell ősze keverni a mestert a mesterséget a művészettel mert nem ugyan az.
Talán átsiklottál fölötte, hogy a szándék megfogalmazását nem követte azonnal tett, volt egy nem rövid férjezett élete, amikor gondolom mindenki mással együtt robotolt és ez volt talán, ami végképp megérlelte benne a változtatás szándékát.
Tegye a szívére a kezét mindenki...úgy él, azt csinálja, amit szeretne, amire vágyott, vagy azt, amit a szülei, a társadalom elvárt tőle és ezen belül amit a lehetőségei megengedtek ?
Mindaddig, amíg nem sért vele mást, mindenki úgy él, ahogy akar és ha ki akar lépni a sorból, ám tegye - ez az én felfogásom.
Más.
A művészeknek a te felfogásod szerint naponta gyárban, irodában kellene robotolniuk 8-10 órát és utána "hobbiból" festeni, szobrot faragni, írni, stb. ?
 
Ne ítélkezzünk hamar, hanem hegyezzük a füleinket mert óriási változások fognak jönni. A változásoktól korábban féltek az emberek mert bizonytalansággal járt, nem tudtuk mi miért történik és nem volt rá befolyásunk. Legyünk bölcsek és használjuk az eszünket. :)

Eltérő vélemények lehetnek, az csak jó. Indiában például milliószámra vannak olyanok akik az utcán születnek és az utcán is fognak meghalani, az életüket pedig nicstelenül tengetik.
A cikkben szereplő, hölgy sorsát már régen megírta La Fontaine (A tücsök és a hangya).
 
tenyleg ????
hmmm nem nyitottam ki a konyvtarszobamat mert ahhoz SEMMI KOZOD
es nem disztargy hogy te nezegesd
nos ilyenkor mit allapitasz meg ???
Ha hiszed ha nem még HOZZÁD sincs semmi közöm.
Nem a személyed érdekel hanem a véleményed.
Nekem a könyveim a nappaliban vannak és ha vendégeim érkeznek azok látják a könyveimet.
Ha meghívsz magadhoz és csak az ajtóban álldogálunk nos akkor azt állapítom meg hogy ˝ide se jövök többet˝...
 
A reciklálás vagy kukabúvárkodás (dumpster diving) a freeganism (a free – szabad és a vegan szavakból létrejött) elnevezésű, fogyasztásellenes irányzat egyik bevett gyakorlata. A freeganok – vagyis „ingyenélők” –

arra törekednek, hogy ne vásároljanak semmit, hanem szükségleteiket lehetőleg a kidobott dolgokból fedezzék, ezzel tüntetve a pazarlás ellen.

Még azt elfelejtettem írni hogy ezt Magyarországon elég keményen büntetik ha valakit azon kapnak hogy élelmet vesz ki a kukából. Pedig bevallom én magam is szereztem kisebb nagyobb tárgyakat kuka mellől már. Volt amiket aztán el is adtam a neten. Az emberek ész nélkül dobálnak kifelé dolgokat szerintem.

Talán átsiklottál fölötte, hogy a szándék megfogalmazását nem követte azonnal tett, volt egy nem rövid férjezett élete, amikor gondolom mindenki mással együtt robotolt és ez volt talán, ami végképp megérlelte benne a változtatás szándékát.
Tegye a szívére a kezét mindenki...úgy él, azt csinálja, amit szeretne, amire vágyott, vagy azt, amit a szülei, a társadalom elvárt tőle és ezen belül amit a lehetőségei megengedtek ?
Mindaddig, amíg nem sért vele mást, mindenki úgy él, ahogy akar és ha ki akar lépni a sorból, ám tegye - ez az én felfogásom.
Más.
A művészeknek a te felfogásod szerint naponta gyárban, irodában kellene robotolniuk 8-10 órát és utána "hobbiból" festeni, szobrot faragni, írni, stb. ?

Nem kedves nem siklottam el felette hogy volt egy 11 éves kapcsolata csak ez éppen nem volt kibontakoztatva hogy mit tett 11 évig és mi véget szakítottak meg stb. Csupán csak megemlítés ként van hogy volt egy ilyen is az életében a lánynak.

A művészetről amit írtál az nem az én felfogásom szerinti meglátás. Bár az sem hülyeség amit írtál. Miért is ne lehetne ez napi 8-10 órás munka után egy kis kikapcsolódás. Millióan alkotnak így. Viszont sok művész egyáltalán nem csinál semmit csak úgy elvannak. Azok meg akik csinálnak is valamit hát nem mind nevezhető éppen művészetnek. Itt nem arról van szó hogy a művészeket nem értik meg. Ha nem arról amikor a művész nem érti meg hogy amit alkot az szemét. Voltam olyan kiállításon hogy semmi értelme nem volt. Damilra felakasztott lopótök és alá írva a logó tárgy. A/3 lap közepén egy kb 5x20 cm-es tégla lap alá írva naplemente. és ilyen marhaságokkal teli terem. Szóval azért ne nevezzünk már művészének minden szemetet. Hol volt ilyen hulladék gyártás a múltban a történelemben? Régen számított a minőség az érték. Ha valaki képes volt 3 karikát rajzolni azt még nem nevezték művésznek manapság meg művésznek nevezik. Ez is az emberiség elbutulásának a része.
 
Régen számított a minőség az érték. Ha valaki képes volt 3 karikát rajzolni azt még nem nevezték művésznek manapság meg művésznek nevezik. Ez is az emberiség elbutulásának a része.
Hogy ha ilyeneket alkotsz akkor pénzednek is kell lenni mert élni azért kell..
Ha pedig abból élsz akkor már nevezhető művészetnek, hisz van rá igény.
 
Eltérő vélemények lehetnek, az csak jó. Indiában például milliószámra vannak olyanok akik az utcán születnek és az utcán is fognak meghalani, az életüket pedig nicstelenül tengetik.
A cikkben szereplő, hölgy sorsát már régen megírta La Fontaine (A tücsök és a hangya).
Csak akkor meg nem volt traktor, vetö es aratogép, autmatak amit mindent elvegeznek helyettünk, a produkciot nem ugy hivtak, hogy "copie"...

Az emberek többsege manapsag nem produktivitassal hanem szolgaltatassal es adminisztracioval foglalkozik.

Hogy csak két peldàt emlitsek, a szamitogepes jatekok es a kozmetika a legnagyobb üzketekhez taroznak.

Vagy vegyük a homöopatiàt, ami semmire sem jo megis egy milliardos üzlet. Ezek nyugodtan barlangozhatnanak, lenne nélkülük is bor es lagy kenyér. :)
 
Az emberek többsege manapsag nem produktivitassal hanem szolgaltatassal es adminisztracioval foglalkozik.

a lényeg, hogy a cikkben szereplő hölgy semmivel sem foglalkozik ... csak úgy van.
Létbiztonságról beszél egy fillér nélkül, hogy csak arra vágyik, hogy úgy utazgasson mint a falevél ... ezek kérelmezik majd a szociális segélyeket, mikor megöregszik és az artrózistól már nem tudja összeguberálni a kaját.
Elhiszem, hogy meg lehet élni a mások hulladékából (még cégek is megélnek a szemétből). De itt egy életmódról van szó, valakiről aki elherdálta a fiatalságát (a cikkből, +40 -re saccolom), élt mint "szélben a falevél" nem is érdekeli, hogy mi lesz vele mikor már gyógyszerek kellenek, mikor már egy-egy fog implantátumnak is van helye ...
 
Utoljára módosítva:
Megélt tapasztalataim szerint az ő fajtája lenézí a magamfajta "kispolgári" beállitottságú, biztonságot kereső embert. (Ez mellet még imádok konzumálni.:D)
Svájcban jóformán csak ők kéregetnek, kutyástol.
Sosem adok nekik pénzt. Pesten is csak az alkoholistáknak.
Az egész egy kicsit az eladósodott Görögökre emlékeztet. A hetvenes években sokat jártunk oda szabira. Állandóan azt magyarázták, hogy nekünk fogalmunk sincs az életröl. Csak a munkán jár az eszünk, nem az élet szépségein.
Akkor írígyeltem is őket. Az itteni nyugdíjammal, ma már kevésbé.
Persze az is lehet, hogy a mai fiatalok, ha dolgoznak ha nem, nyugdíj nélkül maradnak.
Ennek a nőnek már lesz gyakorlata a semmiböl élni.;)
 
Ha pedig abból élsz akkor már nevezhető művészetnek, hisz van rá igény.
Nem hinném hogy a művészet legfőbb ismérve illetve elismerése hogy mennyit keres vele.Vagyis hogy van rá igény.
Most csak azok a festők járnak eszembe akik szinte éhen haltak mert csak haláluk után lett elismert művész és pénzzel mérhető.
Művész címet gondolod pénzel és eladhatósággal mérik?
a siker, a szép, a "dicső" mérőszámai vagy nincsenek, vagy nem a pénz.
Az elismertség is lehet jóval halála után jön.addig pedig nyomorban élt.
Nekem gyanús az a megközelítésed.
De épp úgy nem merném azt mondani van abszolút szép.Minden koron átívelő egyetemes szép.Na persze a pénzt ne keverjük ebbe se.Messzire vezetne.
Akire válaszoltál:
Régen számított a minőség az érték. Ha valaki képes volt 3 karikát rajzolni azt még nem nevezték művésznek manapság meg művésznek nevezik. Ez is az emberiség elbutulásának a része.
Ez is beleesett a csapdába minőség és érték szavakat használja.
érték az amit éppen akkor értékesnek tart aki.Vagyis ízlés dolga.
Bár a 3 karikát rajzoló, nem hinném hogy kiemelkedett a többi közül.
Hogy művész címet kiérdemelje.Ahhoz azért több kell.
Kell 4 vagy 5 karika;)
Kikiáltották művésznek mint a Varró Danit
Ha a politikai ciklus után 20 évvel még mindég elismert lesz a Varró Dani akkor talán már művész, ha egy fillért se keresett vele.
 
Utoljára módosítva:
Nem szeretném ha újra bevezetnénk a "munkakerülő" fogalmat amit előszeretettel "háborús özvegyek" használtak, akik annál több nyugdíját kaptak minél tovább "szolgált" a férjük a Wehrmacht-nál. Nem csoda, hogy a hippi mozgalom létrejött.
-
Nem élünk olyan szegény társadalomban, hogy egy-egy ilyen kiruccanást ne tudna megengedni magának az emberiség. ;)
-
Korábban a Pilis hegység tele volt remetékkel Budapest körül, a Buddhista szerzetesek, a Ferencesek koldulásból éltek.
Igaz a katolikus egyház ebből a koldulásból úgy összeszedte maga, hogy néhány országban "adószedővé" nőtte ki magát (egyházadó)
-
Az iparosodott országokban úgy kell verekedniük az embereknek a megélhetésért, sok iparágat mesterségesen dotálnak, hogy ne maradjanak "munka nélkül" az emberek. Hány ember van aki egész életében dolgozott és mégis a végén ott áll sorba a szegények konyhája elött,
-
Ha az élete egy részét "elhenyélte volna" kisebbek lennének a szemetesdombok a városok körül... :)
Vissza lehetne ütni a bunkóval, hogy nem minden jól kereső, öreg korára vastag pénztárcával rendelkező szolgálta meg a "kényelmet" amivel megtudja hosszabbítani az öreg korát. :)
-
Manapság azon iparkodnak a kormányok, hogy a digitalizáció, robotok "mesterséges intelligenciával" (artificial intelligence AI) ne tegyen sok munkahelyet feleslegessé.
-
Jelszavak, "aki nem dolgozik ne is egyék", vagy "azért élünk, hogy dolgozzunk" a régi értelemben nem érvényesek.
-
Jézus arra intett bennünket, figyeljük meg az ég madarait ... a lány egy jo keresztény lehet... :rohog:
 
Had tegyek be én is egy zenei aláfestést.

Ki ne ismerné a "The Mamas and the Papas" együttes álmát a" California Dreamin'-t" az 1960-as évekből
-
-
Ügye mi vagyunk akik álmodoznak a meleg tengerpartról,
de a templom előtt álló pap tudja: "He knows I'm gonna stay " :)
-
Aztán amire összeszedjük a bátorságunkat, hogy elmenjünk, hát ez marad belőlünk. Terribly. :rolleyes:
-
-
Az együttes egyetlen elő tagja, Michelle Gilliam Phillips fellépése 2018-ban. Aki nem ismerné fel.
Ö volt a vékony szöke, aki az együttes másik férfitagjával megcsalta a férjét és emiatt szétesett az együttes.
 
Még azt elfelejtettem írni hogy ezt Magyarországon elég keményen büntetik ha valakit azon kapnak hogy élelmet vesz ki a kukából. Pedig bevallom én magam is szereztem kisebb nagyobb tárgyakat kuka mellől már. Volt amiket aztán el is adtam a neten. Az emberek ész nélkül dobálnak kifelé dolgokat szerintem.



Nem kedves nem siklottam el felette hogy volt egy 11 éves kapcsolata csak ez éppen nem volt kibontakoztatva hogy mit tett 11 évig és mi véget szakítottak meg stb. Csupán csak megemlítés ként van hogy volt egy ilyen is az életében a lánynak.

A művészetről amit írtál az nem az én felfogásom szerinti meglátás. Bár az sem hülyeség amit írtál. Miért is ne lehetne ez napi 8-10 órás munka után egy kis kikapcsolódás. Millióan alkotnak így. Viszont sok művész egyáltalán nem csinál semmit csak úgy elvannak. Azok meg akik csinálnak is valamit hát nem mind nevezhető éppen művészetnek. Itt nem arról van szó hogy a művészeket nem értik meg. Ha nem arról amikor a művész nem érti meg hogy amit alkot az szemét. Voltam olyan kiállításon hogy semmi értelme nem volt. Damilra felakasztott lopótök és alá írva a logó tárgy. A/3 lap közepén egy kb 5x20 cm-es tégla lap alá írva naplemente. és ilyen marhaságokkal teli terem. Szóval azért ne nevezzünk már művészének minden szemetet. Hol volt ilyen hulladék gyártás a múltban a történelemben? Régen számított a minőség az érték. Ha valaki képes volt 3 karikát rajzolni azt még nem nevezték művésznek manapság meg művésznek nevezik. Ez is az emberiség elbutulásának a része.
Ha 11 évig itthon élt, dolgoznia kellett a megélhetésért, ha házas is volt, ismerve a magyar viszonyokat...az pedig irreleváns, hogy miért ment tönkre a házassága - magánügy.

Az, hogy ki mit/kit tekint művészetnek/művésznek szubjektív, személy szerint nem tekintek annak az elmúlt évtizedekben sztárolt sok "alkotást", művészt sem, (valószínűleg melepődnél a névsoron).
Az, hogy ilyen alkotások születnek és még ki is állítják őket nézetem szerint nem a készítőjük hibája, hanem a Képzőé, ami felvette, oktatta és útjára bocsájtotta őket.... ők csak az általánosan elfogadott/elvárt módon élnek.
 
Amit a barlangban látsz ahhoz minden civilizált országban ingyen hozzájutsz.
Kezdve az ágynak szolgáló "targonca raklap-tol" a kihúzható Ikea-tea asztalig, talán még a shisha-pipát is utánad dobják.
-
Az emberek nem akarnak könyveket gyűjteni, ha elolvasták utcán álló könyvespolcokra teszik és akár ki elviheti.
Ismétlem, egy "Überflussgesellschaft" (affluent society) amiben élünk.
-
Ismétlem egy nagyon érdekes jelenség, nem lehet egy "bolond lány" viselkedésének elbagatellizálni.
Kár, hogy nincs idöm alaposan írni róla, ezért csak egy gondolat.
-
Egyáltalán nem kell szégyellenem magamat amiatt, hogy "irigylem a lányt" néha - ahogy írtam.
-
Mert ügye a "társadalomban élés által magunkra vett kényszert" mindenki szeretné levetni.
Eröl árulkodik, hogy a lakás mellett - aki csak teheti - rendelkezik egy "hétvégi házzal" ahol "lugas" van.
-
A magyarok "szabadságra mennek" évente többször. Kilépnek a taposómalomból pár napra.
A Német nyelv még precízebben fogalmaz, itt "Ur-Laub-ra" mennek az emberek.
Direkt irtam külön az összetett szót.
Mert "Ur" az ösit, jelent mint ös-ember. "Laub" pedig falevelekkel eltakart kunyhót,
(Éva is levéllel=Laub fedte be a szemérmét) :)
-
Tehát ez az ösi vágy bennünk él, visszamenni a régi állapotba.
A cigányokat is ezért irigyeljük regényekben és az operettekben.
-
A "cigányélet-röl" nem csak magyar népdalok szólnak, hanem egész Europa, Hollandiától kezdve, Németországon át a Balkánig.



Tényleg bennünk él, mégis nehezen lépünk ki a komfortzónánkból
A tájfutás, a hosszútávfutás, a zarándokutak és teljesítménytúrák, sátrazások is visszaadnak ebből az érzésből valamit a nomádsággal járónál kevesebb "romantikával" és persze jóval kevesebb kockázattal... Ha a puszta lét öröme megelégedettséggel tud valakit eltölteni és a "jég hátán" is megélésre való képessége és praxisa elegendő önértékelést, "funkcióörömöt" - és igen, valahogy a biztonságnál többre taksált "szabadság" érzését adja, akkor ez járható út lehet, ahol egyfajta lelkiismereti luxus lehet annak a gondolata, hogy az ember nem növeli, hanem a hozzá hasonlóakkal együtt - csökkenti a fogyasztói társadalmunk fékevesztett pazarlása okozta károkat... De azt nehéz elkészülni, hogy reggel bemenjen ugyanez az ember egy irodába, vagy képes legyen felkészülten kiállni a katedrára... Gyárat nem is érdemes emlegetni, mert a gyárak a céhekhez képest egy hatalmas ugrás a tömegtermelés felé... Az kérdés, hogy hogyan viszonyulunk mondjuk egy ilyen többéves, fiatalon felvett félnomád létforma után mondjuk az önellátó gazdálkodás lehetőségéhez, esetleg a közös gazdálkodáshoz, közös farmhoz stb. A természet diktálta rend (- már ami még remélhetőleg megmaradt belőle -) nagy úr... Ma már Európában leginkább csak a biogazdák és őstermelők, méhészek és néhány hagyományos, kevésbé gépesített mezőgazdasági szakma (gyógynövénykertész vagy gyógynövénygyűjtögetők) stb.) , és azok lelkes gazdái és napszámosai "élvezik" a természettel való együttmozgás szabadságát - és kiszolgáltatottságát...
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére