Mosoly vers rólad
Egyszer,nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen,pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten,már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet,
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első"a"betűt amit belerajzoltál az elemista
füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már ekkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melleti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat....
Minden percedet előrre látta,hallotta,érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed,a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét,gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul,amikor még egy röpke mosoly erejéig,
visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat,hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt,hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.