TSZ!
Az ottani valóssággal szerintem semmi baj. /Ezt csak azert irod mert nem tudod mi van itt./Az ittenivel annál inkább. Itt szerencsés vagy, ha valamit dolgozhatsz, de a fizetésed egyre kevesebbet ér. Igen, tudom, máshol is. Itt naponta szűnik az emberek munkahelye, naponta kerülnek az utcára. /Ez sajnos itt is igy van, a nagy gazdasagi fellendules meg nincs itt akarhogy is mantrazza a sajto es a media./( igen tudom, aki rendesen dolgozik, azzal ez talán kevéssé fordulhat elő)
Hidd el, hogy sokan nem akarnak meggazdagodni, talán még jól élni sem, /mindenki gazdagsagrol almodik, mindenki jol akar elni, aki ennek az ellenkezojet allitja az hazudik / egyszerűen csak megélni. Hónap végén is legyen mit enni, és ami még ennél is fontosabb legyen jogbiztonság / MO-n jogbiztonsag van, sokkal inkabb mint Szudanban, Mexikoban vagy Iranban, Afganisztanban: azert irom ezt mert onnan is sok menekult jon kik valoba az eletukert futnak /. Messziről biztosan nem látszik /???/, de itt a feje tetejére állt a világ. Az sem biztos, ami elmúlt.
Korábban írta valaki, hogy itt pusztán a származása miatt ölnek meg embereket. Férfiakat, nőket, gyermekeket. Nem eseti jelleggel, célzatosan, sorozatban /nem hallottam rola, hacsak nem a ciganygyilkossagokra gondolsz mert az eleg reg volt /. Minden szava igaz. Társadalmi csoportok mennek egymásnak, senki nem bízik senkiben. Tisztára Orwell 1986-a /1984 a regeny cime es nem is hasonlithato a regeny vilaga a jelenlegi Mo-i mindennapokra /.
Én mindig is dolgoztam, tanultam, ezután is dolgozni, és tanulni fogok /sok sikert hozza /. Ha ez itt nem megy, akkor máshol. Akárhová megyek, az ottani szabályokat betartva fogok élni / sajnos mostmar nem mehet csak akarhova az ember mert mindenhova a helyi torvenyek szerint lehet utazni, erdemes elkezdeni a www.cic.gc.ca oldal atolvasasaval /.
Különösebben nem számít, hogy óránként 50, vagy 20 a keresetem / de igenis szamit /, ameddig nem kell annál többet költenem a tisztességes megélhetéshez.
Még talán annyi, hogy aki régebben ment ki, talán más körülmények között, és más szabályok kereteiben tette azt. Kétlem azonban, hogy neki nem kellett megküzdenie a kezdeti nehézségekkel, perfekt beszélt angolt, franciát, kiváló munkaerő volt, és sorban álltak érte. Bizonyára voltak álmai, netán ábrándjai. Vélhetően egy jobb élet reményében ment oda.
Engedtessék meg, hogy mi is megpróbáljuk / sokan erdeklodnek, de mi kik itt vagyunk nem ertjuk miert nem probalkoznak eloszor is a Mo-rol elvagyakozok NyEuropaval - most oda sokkal konyebb bejutni mint ide Kanadaba /, ígérjük ábrándok nélkül, a rideg realitás talaján állva fogjuk megtenni.
Köszönöm, hogy elolvastál.
Horváth Zoltán