Nem Isten csak egy van , az mindenkiben benne van s ezt éppen Pál állítja.... S nem kell kérni.. Ha nem így van egy előző hozzászólásod alapján saját magaddal vagy ellentétben.. Csak van aki igényli a benne lévő Isten segítségét s van aki elboldogul a segítség nélkül is...
Érdemes lenne Pál Apostol Cselekedeteit, Pál Apokalipszisát , ha eddig nem olvastad tanulmányozni.. bár nem hívatalos írátok, de vagy húsz nyelvre lefordították ( a magyar közékorban használták) népszerű olvasmány.. segítene, hogy a kiragadott idézet sem azt jelenti amire írtad, meg Pál sem úgy gondolta, talán Lukács sem, hisz Ő sokak szerint Pál segédje volt, de az biztos nem arra vonatkozik amit kérdeztem: Hol lakik a Szent Szellem ?
Eszembe jut Arany János egyik arany köpése: "Gondolta a fene!" Azt, hogy ki mire gondolt, onnan tudhatjuk meg, ha megmondja nekünk. A Biblia Szerzője Isten, Aki a Szent Szellem által adta az egészet több, mint ezerötszáz év alatt. Ha valaki betöltekezik Szent Szellemmel, és nyitott szívvel olvassa a Bibliát, akkor megérti. Aki nem töltekezik be Szent Szellemmel, az nem érti meg akkor sem, ha szóról szóra megtanulja.
Ha a Szent Szellem bennünk lakozása automatikus volna, akkor miért kérdezte Pál az efézusi tanítványokat, hogy vettetek-e Szent Szellemet minekutána hívők lettetek?
"Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon
vettetek-é Szent Lelket ( Szellemet ), minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki:
Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek ( Szellem ). És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.
És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ( Szellem )ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala." ( ApCsel 19,1-6 )
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy miután Jézus feltámadt, azt mondta a tanítványainak: Vegyetek Szent Szellemet, és rájuk lehelt ( Jn 20,20 ). Nyilvánvalóan ekkor lépett be az életükbe a Szent Szellem, de erőben mégiscsak Pünkösdkor jött rájuk (ApCsel 2,1-4). Ne mondd, hogy ezt annyira könnyű megérteni, hogy el lehetne intézni egy huszárvágással! Mikor még a földön volt Jézus, Ő is a Szent Szellem által tett csodákat, támasztotta fel a halottakat, gyógyította a betegeket és űzte a gonosz szellemeket. Amikor kiküldte a tanítványait, akkor ők szintén a Szent Szellem erejében mentek. De mégsem lépett be a Szent Szellem a szívükbe, csak rajtuk volt, mint egy kabát, ahogyan az Ószövetség időszakában. Jézus feltámadásáig nem volt lehetséges, hogy a Szent Szellem belépjen valakinek a szívébe.
"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki
szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és
igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről (Szellemről ), amelyet veendők valának az ő benne hívők: mert
még nem vala Szent Lélek ( Szellem ); mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg." ( Jn 7,37-39 )
Az, hogy nem volt Szent Szellem, nem azt jelenti, hogy még nem létezett, hiszen a teremtés előtt már ott lebegett a vizek felett (1Móz 1,2 ). (Ez egyben azt is jelenti, hogy vizek már voltak, mielőtt a Földet Isten megteremtette.) Ráadásul az Ószövetségben több helyen olvashatunk a Szent Szellemről, Aki rászállt némelyekre, és megsokszorozta a képességeiket. Lásd például Sault, vagy Dávidot.
Saul:
"
Akkor az Úrnak Lelke ( Szelleme ) reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. És lőn, amint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék,
elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek." ( 1Sám 10,6-9 )
Dávid:
"Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az. Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva
az Úrnak Lelke ( Szelleme ) Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
És az Úrnak Lelke ( Szelleme ) eltávozék Saultól, és gonosz lélek ( szellem ) kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett." ( 1Sám16,12-14 )
Látható Dávid esetéből, hogy a Szent Szellem rászállt, de ez nem állandó jelenlét, mivel folyamatos módban van: akkortól kezdve kezdett rászállni, de nem volt folyamatosan rajta. Amiről János beszélt, miszerint nem volt még Szent Szellem, ez a mi szempontunkból nézve értendő: számunkra nem volt, elérhetetlen volt. Az által lett elérhető, hogy Jézus meghalt és feltámadott helyettünk, és ezzel elrendezte a bűn problémáját, legalábbis azok számára, akik szomjasak, Jézushoz mennek és isznak abból a vízből, amit Ő ad, és ez a víz örök életre szökellő víznek kútfeje lesz őbenne .
"Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből
iszik, amelyet én adok néki,
soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem
az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó
víznek kútfeje lesz ő benne." ( Jn 4,13-14 )
Hogy hol lakik a Szent Szellem, az bonyolult kérdés, nem is könnyű megérteni. A Szent Szellem mindenhol jelen van, mivel Isten mindenütt jelen levő Isten. De ez az általános jelenlét, ami még egy kavicsra vagy vízcseppre is vonatkozik, nem közvetít életet, különben nem halnának meg például a sivatagban, vagy vízbe sem fulladna senki. Az ószövetségi Szent Sátor, vagy később a Jeruzsálemi Templom azért volt különleges hely, mert ott a legbelsőbb helyen, a szentek szentjében, a szövetség ládája fölött folyamatosan jelen volt a Shekina, azaz Isten Dicsősége, vagyis a Szent Szellem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Szent Szellem azon a helyen kívül nem volt, hiszen az Ószövetség csodáit is Ő vitte végbe, pedig közben folyamatosan benn volt a szentek szentjében. De erről azt mondja az Újszövetség, hogy csak a mennyei dolgok képe. A földi szentek szentje az igazi szentek szentjét mintázza, ha jobban tetszik szimbolizálja. A mennyei szentek szentje ugyanúgy el volt zárva Jézus feltámadásáig, ahogyan a földi is. De amikor Jézus meghalt, akkor az a kárpit, ami elválasztotta a szentek szentjét, kettéhasadt, és kilépett onnan a Szent Szellem jelenléte. Miután pedig Jézus feltámadt és felment a Mennybe, mindenki számára elérhető lett a Szent Szellem, aki Jézushoz fordul és igényli. Ezekben az emberekben lakozást vesz a Szent Szellem, és nem hagyja el őket. Ezek az emberek a Szent Szellem templomai. Pitvarral, szentéllyel és szentek szentjével.
"Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva:
Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura,
kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az
egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén,
meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy
keressék az Urat, ha talán
kitapogathatnák őt és
megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan
parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." ( ApCsel 17,22-31 )
Az, hogy Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, nem jelenti azt, hogy minden rendben van, hiszen keresnünk kell Istent, mint a vakoknak, kitapogatni és megtalálni. És Pál szerint Isten azt parancsolja, hogy megtérjünk. Ez mai szóhasználattal ultimátumot jelent. Az általános tévedés ezzel kapcsolatban az, hogy Isten büntetni akar. Ez nem igaz. Isten kegyelmezni akar, de csak egy lehetősége van erre: az, ha Jézus Vérét igényeljük, és kijövünk a Sátán uralma alól. Jézus nélkül a Mindenható Isten tehetetlen.
De hadd kérdezzelek meg: rosszul értettem, hogy Te valójában sem Istenben, sem a Bibliában nem hiszel?
