Az én kedvencemet meg Bercinek hívják. Mivel "őcicaurasága" az én ágyamon szokott aludni, ezért minden reggel fel kell kelnem (még szabadság alatt is) fél hétkor, mert a cicuska ott járkál fel-alá a szobaajtóm előtt. El is neveztem Sertepertének, mert addig nem tágít, míg be nem jöhet az ágyra. Ott aztán elvan délután fél háromig kb., még a kaja sem érdekli.
Egy kérdés: miért van az, hogy a hátát nem engedi simogatni? Ha hozzáérek, megharap, megkarmol. Voltam egy macskakiállításon (versennyel egybekötve), ahol a bíró a macskák hátát is végigsimította oda-vissza. Ha az enyémmel próbálta volna meg ugyanezt, akkor a cicus kapásból az arcába ugrott volna, és kikaparta volna a szemét. Igaz, az enyém "csak" olyan kis házikedvenc, anyuka ismert, apuka meg (a nagy éjszakai tülekedésben) a szomszédok közül akárki lehetett.