Családunk kedvence - háziállataink

Sziasztok!
Egyszer történt egy kis keszekuszaság az én kedves sziámi cicusommal. Amikor kaptam azt mondták, hogy kislány cica, ezért lány nevet választottunk neki. Fruzsi lett a neve.
 
Sajnos pontosan csak kb. 6 hónapos korban lehet megállapítani a sziámi cicáknál hogy milyen neműek, az állatorvos úgy mondta, hogy "rejtegetik" a kis bestiák.
 
Igy történ hogy kiderült az én gyönyörű kedvenc Fruzsi cicám egy kandúr!!!!!
Megpróbáltunk neki másik nevet keresni, átszoktatni de ez már nem működött, de úgy tűnt szeret ebben a kicsit álcázott szituációban lenni! :)))
 
kb. 1 éves lehetett a Fruzsi cicánk amikor a szomszédunkba egyedülélő idősnéni meghalt és a kiscicája (kb 5-6 hónapos lehetett) egyedül maradt. Befogadtuk ezt a kis különleges cicát, teknőc-tarkának hívják ezt a típusú maccsot.
 
3 színből áll a szőre : vörösesbarna, fehér, és fekete-vagy sötétbarna. Az volt benne a legkülönlegesebb, hogy a fején a foltok átlósan keresztezték egymást.
 
Pl. a feje azon oldalán ahol a füle vörösesbarna volt a feje másik oldalán a pofiján volt egy vörösesbarna folt, azon az oldalon ahol a füle fekete volt ott a pofija másik oldalán egy fekete folt volt.
 
Ugyan így az orrocskája alatt is a vörösesbarna és a fekete foltok átellenesen voltak mint a pofiján. Nagyon szépen voltak elrendezve a foltok rajta, mintha valaki szándékosan festegette volna így őket.
 
Az én Fruzsi cicám el nem tudta képzelni, mit is keres ott ez a foltos valami, ami megszagolja az almos dobozát, belemászik a fekvőkosarába, és még hozzá is dörgölődzik. Mindenhova követte mint egy árnyék, nem bántotta, csak szagolta és szemmel tartotta.
 
Amikor a kis foltos először ment be az almos ládába, hogy könnyítsen magán nem nagyon tudta mit kell csinálnia, csak lekuporodott és utána kiugrott az almos-ládából. Amikor ezt az én tiszta rendszerető sziámi cicám meglátta, szinte felháborodva ment az edényhez és kaparta be azonnal a piszkot!
 
Majd azután eredt aki ezt a tettet elkövette, megszagolta, és tisztára mosogatta a kiscicát. Az a kicsi szegény nem értette mire ez a nagy mosakodás, de gondolta ezt kell csinálni és ahol érte ott nyalogatta ő is a sziámi cicámat. Ettől kezdve, mint egy anya-vagy inkább mint egy apa állandóan követte, de időnként nem is követte, hanem fölé állt -mert el fért a hasa alatt - és úgy mászkált hasa alatt a kicsi cicával. Nagyon érdekes volt látni, ahogy elfogadta, mintha a gyereke lenne, sőt megtanitotta, mindenre, a mosakodásra, az almosban hogyan kell bekaparni( ott is fölé áll és amint végzett már kaparta is befelé :)) ), és a kettős mosdatási szertartás megmaradt mindvégig közöttük amig a Fruzsi 7 évesen meg nem halt. A kis foltos ( akinek Josephin volt a neve mi csak Josinak hivtuk) most 13 éves, fogai már nincsenek, az egyik szemén szürke-hályog, alig 1 hónapja szélütés érte, azt hittem elmegy ő is, de annyi élni akarás és szeretet van benne, hogy újra megtanult járni, most már újra felismeri a kedvenc helyeit, addig én raktam őt ételhez, italhoz, fekvőhelyére, almosba és tartani kellett hogy el ne dőljön amíg elvégzi a dolgát. Kicsit lassabbá vált kicsit komótosabb, sőt akaratosabb is lett, de most már a korához képes jól van.Csak azt sajnálom hogy a sziámi cicám nem lehet itt velünk. köszönöm hogy ezt mindezt elmesélhettem!
 
Cica

Nekünk egy cicánk van, de felér hárommal is, mert majdnem 10 kiló. A menhelyről hoztuk, és nagyon hálás cica. Azt mondják, hogy a cicák nem az emberhez ragaszkodnak, hát ő igen.
 
Oldal tetejére