Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt
- Thread starter Gyagnes
- Start date
- Status
Kedves Anyóka!
Őrizd meg a szép emlékeket,és találj legalább akkora örömet az új kutyusokba is.
Mázli, lottó, fortuna, ? Én a kutyanévnaptáron akadtam ki, üssétek be a keresőbe, van ilyen...
napsugár7127
Őrizd meg a szép emlékeket,és találj legalább akkora örömet az új kutyusokba is.
Mázli, lottó, fortuna, ? Én a kutyanévnaptáron akadtam ki, üssétek be a keresőbe, van ilyen...
napsugár7127
A Mazli jo nev egyikojuknek,tenyleg szuggeralhatna a lottoszelvenyeteket.
Azt hiszem a nev egy kicsit fugg a kutya fajtajatol is.Mar ugy ertem,hogy nagy-vagy kistestu kutya.
Kepzeljetek,a mienknek Gizmo volt a neve,mikor adoptaltuk.
Ezen a neven van a chipje is.Nekunk nagyon nem tetszett es a ferjem a Jules nevet adta neki egy rajzfilm iker kutyai utan.
Szinte elso naptol hallgatott ra,pedig nem volt mar "gyerek",amikor elhoztuk haza.Penteken volt 4 eves es marciusban volt ket eve az adoptalasa.
Ketnyelvu kutya,felvaltva beszelek hozza,magyarul es franciaul
Azt hiszem a nev egy kicsit fugg a kutya fajtajatol is.Mar ugy ertem,hogy nagy-vagy kistestu kutya.Kepzeljetek,a mienknek Gizmo
volt a neve,mikor adoptaltuk.Ezen a neven van a chipje is.Nekunk nagyon nem tetszett es a ferjem a Jules nevet adta neki egy rajzfilm iker kutyai utan.
Szinte elso naptol hallgatott ra,pedig nem volt mar "gyerek",amikor elhoztuk haza.Penteken volt 4 eves es marciusban volt ket eve az adoptalasa.
Ketnyelvu kutya,felvaltva beszelek hozza,magyarul es franciaul
Szia Anyóka!
Mázli és Lucky. Hiszen mindketten mázlisták és egyben szerencsések is lesznek, ha Hozzátok kerülnek
És nem utolsó sorban nekünk is kabaláink lehetnek De ha nyerünk, ugye hozod Őket Toscanaba?
A korábban említett, talált kutyusunkat a Csajok keresztelték el, mégpedig úgy, hogy akkor még nem is látták, mert a kamionparkolóból, ahol találtuk, az anyósülés előtt, a lábamnál utazott hazáig. Viszont akkoriban volt sláger nálunk Petőfi Anyám tyúkja, így mire hazaértünk, Morzsi lett a neve
Mázli és Lucky. Hiszen mindketten mázlisták és egyben szerencsések is lesznek, ha Hozzátok kerülnek
És nem utolsó sorban nekünk is kabaláink lehetnek
De ha nyerünk, ugye hozod Őket Toscanaba?A korábban említett, talált kutyusunkat a Csajok keresztelték el, mégpedig úgy, hogy akkor még nem is látták, mert a kamionparkolóból, ahol találtuk, az anyósülés előtt, a lábamnál utazott hazáig. Viszont akkoriban volt sláger nálunk Petőfi Anyám tyúkja, így mire hazaértünk, Morzsi lett a neve
Szia!
Hát tényleg összeköt itt bennünket sok minden a kézimunkán kivül.
Mond meg a férjednek,hogy fel a fejjel. Nálunk a férjem tartotta bennem a lelket. Az első gerinc mütét még nem volt egy nagy téma,csak az ember aktív dolgozóból rokkant lett,a második már rázósabb volt,meg kész tények elé állitották az embert,vagy bénult láb lesz,vagy újra a mütő. Túléltük,láb megmaradt,csak súlyosabb egyéniség lettem a titántól,és 7 évig bottal jártam. Közben,hogy ne unatkozunk jöttek mindenféle szörnyű rohamok,aztán kiderült,hogy egy kis szövödmény,epilepsziás lettem. Na ez nagyon szép életformát eredményez,mert úgye nem normális,amit gyógyszerrel be lehet állitani,hanem extrém,én kis különc
Azért hogy csak ne ott legyen gond,kar lefagy,3 hónapig félig ülve nem aludtam.Újra mütő,kikapják,szétszakitanak mindent,na oda se megyek többet.
Na azért semmi sem múlik,jöttek ismét a panaszok,zsibbadás,nagy fájdalom...,megint cammogunk a mütőbe
A lényeg,hogy szegény párom tartotta bennem a lelket,ha Őkiss nem lett volna nem tudtam volna végigcsinálni.
Igen poztivan kell hozzáállni!!!
Szia,
Szerencsére nálunk sem lett semmi maradandó következménye a két műtétnek, mert az elsőnél a lábfej bénulását a gyógytornászok (Isten áldja őket) kezelésbe vették, és visszajött a mozgása, annyi maradványtünettel, hogy a bal lábát kicsit odacsapja a földhöz. A másodiknál pedig a combizom sorvadás megállt, és visszaépült az izom, ismét a gyógytornászoknak köszönhetően.
A pozitív gondolkodásról pedig csak annyit így utolsó gondolatként, hogy Feri elhatározta, hogy az érintett csigolyák szépen, maguktól fognak összecsontosodni, és a tavaly év eleji kivizsgálás bebizonyította, hogy ez meg is történt az első két műtött csigolyánál, és elkezdődött a második műtét csigolyáinál. A többi csigolyája meg egészséges
Sziasztok Lányok!
Nem vesztem el, olvasni olvastam, csak írni nem volt ídőm! De ma lógos délelőtt van, nem kell főznöm.Várjuk a doki visszahívását dél körül,úgy legyetek olyan kedvesek és szorítsatok,hogy negatív legyen a szövettani lelet.
Manyó olvastam a férjed történetét, hasonló a mienk is.Kétszer is műtötték a férjemet, az első műtét, majdnem 8 órás volt, összevolt csúszva a két csigolyája, ezt meg is vasalták,aztán jött a második porckorongsérv, nála is ez a bal láb odacsapás maradt meg. Tornászik minden nap. Tavaly voltunk Hévízen, idén nem sikerült egy éves a várólista, pedig igényjogosultak vagyunk, majd jövőre.Csütörtökön megyünk az idegsebészhez, remélem megnyugtatja, hogy csak megeröltette egy kicsit magát, és már nem húszéves.
Legyen szép napotok!
Nem vesztem el, olvasni olvastam, csak írni nem volt ídőm! De ma lógos délelőtt van, nem kell főznöm.Várjuk a doki visszahívását dél körül,úgy legyetek olyan kedvesek és szorítsatok,hogy negatív legyen a szövettani lelet.
Manyó olvastam a férjed történetét, hasonló a mienk is.Kétszer is műtötték a férjemet, az első műtét, majdnem 8 órás volt, összevolt csúszva a két csigolyája, ezt meg is vasalták,aztán jött a második porckorongsérv, nála is ez a bal láb odacsapás maradt meg. Tornászik minden nap. Tavaly voltunk Hévízen, idén nem sikerült egy éves a várólista, pedig igényjogosultak vagyunk, majd jövőre.Csütörtökön megyünk az idegsebészhez, remélem megnyugtatja, hogy csak megeröltette egy kicsit magát, és már nem húszéves.
Legyen szép napotok!
K
kotyagos1
Vendég
Sziasztok!
Sajnos a héten nem jött össze a lottónyeremény! De ne adjuk fel a következő héten nyerni fogunk!!
A kihúzott számok: 4,20, 43, 52, 85
A mi számaink: 7, 13, 48, 56, 68
Hát mit mondja, még a közelében sem voltunk! :-(
Sajnos a héten nem jött össze a lottónyeremény! De ne adjuk fel a következő héten nyerni fogunk!!
A kihúzott számok: 4,20, 43, 52, 85
A mi számaink: 7, 13, 48, 56, 68
Hát mit mondja, még a közelében sem voltunk! :-(
Nekem ezt írja erre a hére a horoszkópom: ;-)
"Szerencsés vagy a szerelemben és a szerencsejátékokban is. Használd ki, és ha bárhol alkalom kínálkozik arra, hogy megmutasd, mit tudsz – például vetélkedőbe jelentkezés –, akkor nyomulj ezerrel, hogy bekerülj, mert Fortuna istenasszony veled lesz. De ha ilyen ambícióid nincsenek, akkor legalább egy lottószelvényt vegyél, mert azon is lehet legalább egy hármasod… A szerelemben villámcsapásként ér a felismerés, hogy akit esetleg eddig nem tartottál sokra, most képes elrabolni a szívedet. "
Szia!
Én meg olvasom,hogy voltatok tavaly Hévízen. Mi idén voltunk.
Nem tudom Ti melyik szanatóriumban voltatok,de ha a honvédba/Hémori/,az ott van fenn a hegytetőn,akkor már nem biztos,hogy tudtok menni.
Változott az igényjogosultság
,csak veszprém,zala,és győrmegyéből fogadnak betegeket,és honvéd,rendvédelmi szerv és
tüzoltó családtag mehet.
Én mindig ott voltam a mütétek után,de most már nem mehetek.
Az ne kérdezd,hogy most hova mehetnék........,mert az nem érdekel senkit.
Szia!Szia!
Én meg olvasom,hogy voltatok tavaly Hévízen. Mi idén voltunk.
Nem tudom Ti melyik szanatóriumban voltatok,de ha a honvédba/Hémori/,az ott van fenn a hegytetőn,akkor már nem biztos,hogy tudtok menni.
Változott az igényjogosultság
megyéből fogadnak betegeket,és honvéd,rendvédelmi szerv és
tüzoltó családtag mehet.
Én mindig ott voltam a mütétek után,de most már nem mehetek.
Az ne kérdezd,hogy most hova mehetnék........,mert az nem érdekel senkit.
Igen a Honvédban voltunk, jövő májusban megyünk, mert idén csak a téli hónapokra tudott volna helyett biztosítani a parancsnok, mehetünk,katonák voltunk, az igényjogosultságunk meg van. Nagyon nem akartam menni, de nagyon jó volt. A férjem több évtizedig "törzsvendég" volt!Szívesen elvinnélek, ha lehetne.
A mi kutyánk is két hónapja ment el az örök vadászmezőre. Már beteg volt és öreg. Fülöpnek hívták, ami magyarul lókedvelőt jelent, és egyolyan családtól kaptuk akik lókedvelők, lótartók.A Mazli jo nev egyikojuknek,tenyleg szuggeralhatna a lottoszelvenyeteket.
Kepzeljetek,a mienknek Gizmo
Ezen a neven van a chipje is.Nekunk nagyon nem tetszett es a ferjem a Jules nevet adta neki egy rajzfilm iker kutyai utan.
Szinte elso naptol hallgatott ra,pedig nem volt mar "gyerek",amikor elhoztuk haza.Penteken volt 4 eves es marciusban volt ket eve az adoptalasa.
Ketnyelvu kutya,felvaltva beszelek hozza,magyarul es franciaul
A Mázli név nagyon jó, kedvenc kutyusom volt a filmből!
Kedves Anyóka!
Én is nagyon sajnálom ami történt, űr marad utánuk, az biztos....
Nagyon kedves Tőled, hogy bevonsz minket a kiskutyák keresztelésébe. A mi angol buldogunkat Ronynak hívják, de ha kislányom (Eszter 3 éves) mérges rá, mindig Ronaldonak szólítja
Mi is most fogunk kapni egy kis bernáthegyi kutyust, ha nem bánjátok a neveket mi is megnézzük (mert egyenlőre ötletünk nincs rá).
Más:
Ma a kislányom először alszik (vagy legalábbis megpróbáljuk) az oviban. Még soha nem aludt úgy, hogy nem én altattam és meséltem neki, úgyhogy most nagyon izgulok emiatt. Azt hiszem még kicsit rosszul is esik, hogy másvalaki lesz ott vele. Mit gondoltok, hülyeség? Más is átment így ezen? A kedves anyósomék szerint én vagyok teljesen hülye (más nincs a világon, aki így viselkedne), és magamhoz láncolom a gyereket, pedig ott kéne hagyni mindig valahol (főképp náluk persze), hogy ne mindig velem legyen, és nem kell folyton a nyakán ülni (én viszont örülök, hogy van gyerekem, és szeretném minden percem vele tölteni, foglalkozni vele). Igaz, hogy mióta megszületett, mindenhova vittük magunkkal, de nem egy nyávogós - szoknyámonülős, már jár oviba (eddig délben elhoztam) és nagyon jól beilleszkedett, nem sírt, nem nyavalygott, hogy nem megy. Szerintetek is én viselkedem rendellenesen? Most már ott tartunk, hogy én vagyok az ellenség - szerintük semmit nem csinálok jól (hajnalban főzök, aztán dolgozom és oviba megyünk, majd Eszterért megyek, délután játszunk ...), ki nem állhatnak, mert szerintük ki kellene vennem az oviból, és oda vinni hozzájuk délelőttönként (persze annyira nem tartanak, hogy ezt legalább velem beszéljék meg, hisz egy meny az nem családtag). Ha valakinek van még ilyen szuper családja, légyszi osszátok meg velem, hogy hogy kell az ilyet kezelni, hogy lelkileg ne menjen rá az ember teljesen. Bármilyen ötlet érdekel.... Előre is köszi
További szép napot mindenkinek.
Én is nagyon sajnálom ami történt, űr marad utánuk, az biztos....
Nagyon kedves Tőled, hogy bevonsz minket a kiskutyák keresztelésébe. A mi angol buldogunkat Ronynak hívják, de ha kislányom (Eszter 3 éves) mérges rá, mindig Ronaldonak szólítja
Mi is most fogunk kapni egy kis bernáthegyi kutyust, ha nem bánjátok a neveket mi is megnézzük (mert egyenlőre ötletünk nincs rá).
Más:
Ma a kislányom először alszik (vagy legalábbis megpróbáljuk) az oviban. Még soha nem aludt úgy, hogy nem én altattam és meséltem neki, úgyhogy most nagyon izgulok emiatt. Azt hiszem még kicsit rosszul is esik, hogy másvalaki lesz ott vele. Mit gondoltok, hülyeség? Más is átment így ezen? A kedves anyósomék szerint én vagyok teljesen hülye (más nincs a világon, aki így viselkedne), és magamhoz láncolom a gyereket, pedig ott kéne hagyni mindig valahol (főképp náluk persze), hogy ne mindig velem legyen, és nem kell folyton a nyakán ülni (én viszont örülök, hogy van gyerekem, és szeretném minden percem vele tölteni, foglalkozni vele). Igaz, hogy mióta megszületett, mindenhova vittük magunkkal, de nem egy nyávogós - szoknyámonülős, már jár oviba (eddig délben elhoztam) és nagyon jól beilleszkedett, nem sírt, nem nyavalygott, hogy nem megy. Szerintetek is én viselkedem rendellenesen? Most már ott tartunk, hogy én vagyok az ellenség - szerintük semmit nem csinálok jól (hajnalban főzök, aztán dolgozom és oviba megyünk, majd Eszterért megyek, délután játszunk ...), ki nem állhatnak, mert szerintük ki kellene vennem az oviból, és oda vinni hozzájuk délelőttönként (persze annyira nem tartanak, hogy ezt legalább velem beszéljék meg, hisz egy meny az nem családtag). Ha valakinek van még ilyen szuper családja, légyszi osszátok meg velem, hogy hogy kell az ilyet kezelni, hogy lelkileg ne menjen rá az ember teljesen. Bármilyen ötlet érdekel.... Előre is köszi
További szép napot mindenkinek.
jutta80
Kitiltott (BANned)
Kedves Kata!
Én csak a pedagógusi véleményemet tudom leírni, ha ez számít.
Egy gyereknek igenis kell az óvoda. Kell, hogy vele egykorúakkal játsszon, beszéljen, hogy szocializálódjon a saját korosztályában, hiszen elsőbe velük fog menni és nem a nagymamával!
Ráadásul van szerencsém olyan gyermeket tanítani, aki jószerivel csak felnőttek társaságában van. Az ő szókincse messze meghaladja a többiekét, DE nincs, vagy csak igen kevés társas kapcsolattal, baráttal rendelkezik. És még csak most voltunk elsősök! El lehet gondolkodni, hogy mi lesz vele, ha ez nem változik. Mivel kevés gyerekkel játszik, nem tud velük igazán mit kezdeni, és mindig azt akarja, hogy ő legyen a középpontban. Gondolom, ez azért van, mert a felnőttek mindig megdicsérik, kicsit foglalkoznak is vele, így kap némi szerepet közöttük. De ez egy osztályban ugye 12 egy tucat, vagyis minden gyermek egyenlő, és nem felnőttként bánnak vele. (Főleg hogy 25 fős az osztályom, és nálam minden kisdiák egyenlő jogokkal és bánásmóddal rendelkezik!) Tehát véleményem szerint az óvoda sokkal jobbat tesz a gyermek szociális fejlődésének, mintha otthon lenne a nagyszülőkkel.
Az ott alvás egy igen fontos szakasza a szülő-gyermek leválasztásának. Biztosan nehéz most neked, és talán Eszternek is, de véleményem szerint ezzel sem ártasz neki. Főleg, ha a jövőbe tekintünk! Nem tudhatod ugyanis most (még mi pedagógusok sem tudjuk), hogy mikor iskolás lesz a kislány milyen rendszerben fog tanulni. Lehet, hogy egésznapos lesz az oktatás, vagy te kerülsz olyan helyzetbe, hogy napköziben kell hagyd, mert a munkád miatt csak akkor tudsz érte menni. És ez, ha elsőben találkozna először ezzel a szituációval Eszter, bizony nagyon megviselné. (Hidd el, erről is tudnék mesélni. )
A szülői hozzáállásod pedig csak dicsérni és tisztelni tudom, mert ha már gyermeke van valakinek, az lenne a lényeg, hogy örüljön is neki!
Remélem, szolgáltan szemernyi használható tapasztalattal!
További szép napot!
Jutta
Én csak a pedagógusi véleményemet tudom leírni, ha ez számít.
Egy gyereknek igenis kell az óvoda. Kell, hogy vele egykorúakkal játsszon, beszéljen, hogy szocializálódjon a saját korosztályában, hiszen elsőbe velük fog menni és nem a nagymamával!
Ráadásul van szerencsém olyan gyermeket tanítani, aki jószerivel csak felnőttek társaságában van. Az ő szókincse messze meghaladja a többiekét, DE nincs, vagy csak igen kevés társas kapcsolattal, baráttal rendelkezik. És még csak most voltunk elsősök! El lehet gondolkodni, hogy mi lesz vele, ha ez nem változik. Mivel kevés gyerekkel játszik, nem tud velük igazán mit kezdeni, és mindig azt akarja, hogy ő legyen a középpontban. Gondolom, ez azért van, mert a felnőttek mindig megdicsérik, kicsit foglalkoznak is vele, így kap némi szerepet közöttük. De ez egy osztályban ugye 12 egy tucat, vagyis minden gyermek egyenlő, és nem felnőttként bánnak vele. (Főleg hogy 25 fős az osztályom, és nálam minden kisdiák egyenlő jogokkal és bánásmóddal rendelkezik!) Tehát véleményem szerint az óvoda sokkal jobbat tesz a gyermek szociális fejlődésének, mintha otthon lenne a nagyszülőkkel.
Az ott alvás egy igen fontos szakasza a szülő-gyermek leválasztásának.
Biztosan nehéz most neked, és talán Eszternek is, de véleményem szerint ezzel sem ártasz neki. Főleg, ha a jövőbe tekintünk! Nem tudhatod ugyanis most (még mi pedagógusok sem tudjuk), hogy mikor iskolás lesz a kislány milyen rendszerben fog tanulni. Lehet, hogy egésznapos lesz az oktatás, vagy te kerülsz olyan helyzetbe, hogy napköziben kell hagyd, mert a munkád miatt csak akkor tudsz érte menni. És ez, ha elsőben találkozna először ezzel a szituációval Eszter, bizony nagyon megviselné. (Hidd el, erről is tudnék mesélni. )A szülői hozzáállásod pedig csak dicsérni és tisztelni tudom, mert ha már gyermeke van valakinek, az lenne a lényeg, hogy örüljön is neki!
Remélem, szolgáltan szemernyi használható tapasztalattal!
További szép napot!
Jutta
Kedves Kata,
Teljes mértékben egyet kell értsek Jutta véleményével. Mivel logopédusként nekem is megfordul néhány gyerek a kezem között (évente kb. 80-100), így én is tudnék mesélni...
Nagyon jó, hogy igyekszel mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több időt lehess Eszterrel, de van egy bizonyos kor (pont itt jártok), amikor menthetetlenül elkezdődik a gyermek leválása a szüleiről, elsősorban az édesanyjáról. És ezt csak mi, szülők viseljük nehezen, hiszen a gyerekeknek NAGYON NAGY szükségük van a kortárs kapcsolatokra. Azt hiszem, ezt úgy tudnám jellemezni, hogy mi sem szeretnénk az egész napunkat nagyon idős emberekkel tölteni állandóan... És ebbe a leválási folyamatba bizony az is beletartozik, hogy az oviban más mesél neki, megtanul másképpen elaludni, mint ahogy otthon szokott. És ezt ők nagyon jól kezelik, hidd el!
A leválási folyamat elkezdődött nálatok is, és ez így marad nagyon sokáig. Egyre több mindenben kell majd kicsit önálló megoldásokkal megküzdenie Eszternek, amit ő igényelni is fog, és nagyon fogja élvezni, hogy ő már olyan nagylány, aki ezt meg ezt is meg ezt is meg tudja csinálni. És Neked meg marad a szenvedés, illetve ha nem szeretnél sokat szenvedni, akkor a hozzászokás. Mert mindig fel fognak merülni újabb és újabb problémák ebben a témában.
Nekem két kislányom van (6 és 9 évesek), és most tartunk ott, hogy a nagyobbiknak már meg sem kottyan, ha nincs itthon, hanem nyaral a mamánál, vagy elmegy az iskolai balatoni táborba, sőt tavasszal nélkülünk ment az iskolával Görögországba... A kisebbik lányom is tapossa a saját útját, ő is szeretett volna táborba menni ha a nővére is mehet...Igaz, ez még bejárós tábor, de Lilla is így kezdte. Én meg csak ülök a tükör előtt, és azt vizslatom, hogy velem is ennyire elszaladt az idő, mint a Csajokkal?
Szóval, szerintem ne a nagymamákra hagyatkozz, mert ők mindig többet szeretnének az unokából, hanem hagyd Esztert a saját útján menni, segíts neki azzal, hogy az együtt töltött idő tartalmas lehessen, de hidd el, hogy neki szüksége van arra, hogy kevesebb időt töltsön Veled, és arra is, hogy megtanulhassa, hogy milyen az, amikor nem vagy mindig ott mellette (vagy nincsen Nagyi, aki ott lenne), és neki kell megbírkóznia a felmerülő problémákkal.
Ha túljutsz a szenvedésen (ami persze természetes dolog), akkor utána majd látni fogod ennek a leválási folyamatnak a szépségét, mert az is van ám neki!
Az anyós-meny viszonyról meg csak annyit, hogy ha a párod is melletted áll, akkor az ő anyukája is meg fog birkózni a dologgal..., hidd el, ez a felállás nagyon sok helyen így van, mint Nálatok.
Remélem tudtam segíteni,
Adri
Teljes mértékben egyet kell értsek Jutta véleményével. Mivel logopédusként nekem is megfordul néhány gyerek a kezem között (évente kb. 80-100), így én is tudnék mesélni...
Nagyon jó, hogy igyekszel mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több időt lehess Eszterrel, de van egy bizonyos kor (pont itt jártok), amikor menthetetlenül elkezdődik a gyermek leválása a szüleiről, elsősorban az édesanyjáról. És ezt csak mi, szülők viseljük nehezen, hiszen a gyerekeknek NAGYON NAGY szükségük van a kortárs kapcsolatokra. Azt hiszem, ezt úgy tudnám jellemezni, hogy mi sem szeretnénk az egész napunkat nagyon idős emberekkel tölteni állandóan... És ebbe a leválási folyamatba bizony az is beletartozik, hogy az oviban más mesél neki, megtanul másképpen elaludni, mint ahogy otthon szokott. És ezt ők nagyon jól kezelik, hidd el!
A leválási folyamat elkezdődött nálatok is, és ez így marad nagyon sokáig. Egyre több mindenben kell majd kicsit önálló megoldásokkal megküzdenie Eszternek, amit ő igényelni is fog, és nagyon fogja élvezni, hogy ő már olyan nagylány, aki ezt meg ezt is meg ezt is meg tudja csinálni. És Neked meg marad a szenvedés, illetve ha nem szeretnél sokat szenvedni, akkor a hozzászokás. Mert mindig fel fognak merülni újabb és újabb problémák ebben a témában.
Nekem két kislányom van (6 és 9 évesek), és most tartunk ott, hogy a nagyobbiknak már meg sem kottyan, ha nincs itthon, hanem nyaral a mamánál, vagy elmegy az iskolai balatoni táborba, sőt tavasszal nélkülünk ment az iskolával Görögországba... A kisebbik lányom is tapossa a saját útját, ő is szeretett volna táborba menni ha a nővére is mehet...Igaz, ez még bejárós tábor, de Lilla is így kezdte. Én meg csak ülök a tükör előtt, és azt vizslatom, hogy velem is ennyire elszaladt az idő, mint a Csajokkal?
Szóval, szerintem ne a nagymamákra hagyatkozz, mert ők mindig többet szeretnének az unokából, hanem hagyd Esztert a saját útján menni, segíts neki azzal, hogy az együtt töltött idő tartalmas lehessen, de hidd el, hogy neki szüksége van arra, hogy kevesebb időt töltsön Veled, és arra is, hogy megtanulhassa, hogy milyen az, amikor nem vagy mindig ott mellette (vagy nincsen Nagyi, aki ott lenne), és neki kell megbírkóznia a felmerülő problémákkal.
Ha túljutsz a szenvedésen (ami persze természetes dolog), akkor utána majd látni fogod ennek a leválási folyamatnak a szépségét, mert az is van ám neki!
Az anyós-meny viszonyról meg csak annyit, hogy ha a párod is melletted áll, akkor az ő anyukája is meg fog birkózni a dologgal..., hidd el, ez a felállás nagyon sok helyen így van, mint Nálatok.
Remélem tudtam segíteni,
Adri
Szia Kata!
Én erre azt tudom mondani, hogy teljesen normális, hogy ragaszkodsz a gyerekedhez... Nekem ugyan még csak 20 hónapos, de el nem tudom képzelni, hogy fogok tőle megválni, ha oviba kell majd adnom! Az ovi meg kell szerintem neki, hogy szocializálódjon, és gyerekek között legyen. Nekem szerencsém van az anyósomékkal, nagyon szeretem őket, és azt hiszem ők is engem. Úgy érzem befogadtak.
Én erre azt tudom mondani, hogy teljesen normális, hogy ragaszkodsz a gyerekedhez... Nekem ugyan még csak 20 hónapos, de el nem tudom képzelni, hogy fogok tőle megválni, ha oviba kell majd adnom!
Az ovi meg kell szerintem neki, hogy szocializálódjon, és gyerekek között legyen. Nekem szerencsém van az anyósomékkal, nagyon szeretem őket, és azt hiszem ők is engem. Úgy érzem befogadtak. Sziasztok Lányok!
Nagyon jól esik, hogy izgultok értünk,meg is van az eredmény, ma tudtuk meg,hogy a szövettani lelet hurrráááá negatív, pénteken dől el, hogy mikor kell befeküdnie a férjemnek egy kisebb polip műtétre. A gerincével kapcsolatban majd csütörtökön dől el, hogy mi a gond. Remélem semmi komoly két műtét elég volt.
Tegnap éjszaka legmélyebb álomomból óriási csattanás ébresztett, nem messze tőlünk az egyik házba becsapott
a villám, órási vihar volt, de nem hozott lehűlést, ronda fullasztó hőség volt egész nap, és még most is az van.
Kata lányom elment Tokajba nyaralni, irigylem egy kicsit, bár mondtam neki,hogy üdvözlöm a zempléni hegyeket, Göncön születtem.Kislány koromban rengeteget kirándultunk a hegyekben, és már nagyon régen voltam szülőföldemen.
Remélem mindenki jól van kis csapatunkban.
A héten ki a lottó felelős, és milyen számokért kell majd izgulni? De én érzem, hogy nyernünk kell!
Mindenkit ölel: Évi
Kedves Jutta 80!
Köszönöm szépen!
Nagyon sokat számít nekem, hogy nálam sokkal hozzáértőbbtől kaptam megerősítést!
Én is úgy gondolom, hogy bár mindennél jobban imádom, és sokat játszunk együtt, én már nem vagyok elég neki, és az utcabeli 1-2 kis barátjánál több gyerekkel kell összeismerkednie, hogy szokja, hogy neki is alkalmazkodnia kell.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a nagymama annyira akarja őt, hogy ha mi egy hónapig nem visszük hozzá, akkor addig nem néz feléje sem, de még a telefont sem emeli meg... Ha meg véletlenül ott van, olyan okosságokkal tér haza, hogy azt mondta a mama és a köri (két kedves nő az életemből), hogy anyának mekkora a hasa, .... (de persze azt mondják neki, hogy titok, ne mondja el).
Még egyszer köszi! Kezdtem nagyon elkeseredni, már kezdtem elhinni, hogy tényleg nincs igazam.
Köszönöm szépen!
Nagyon sokat számít nekem, hogy nálam sokkal hozzáértőbbtől kaptam megerősítést!
Én is úgy gondolom, hogy bár mindennél jobban imádom, és sokat játszunk együtt, én már nem vagyok elég neki, és az utcabeli 1-2 kis barátjánál több gyerekkel kell összeismerkednie, hogy szokja, hogy neki is alkalmazkodnia kell.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a nagymama annyira akarja őt, hogy ha mi egy hónapig nem visszük hozzá, akkor addig nem néz feléje sem, de még a telefont sem emeli meg... Ha meg véletlenül ott van, olyan okosságokkal tér haza, hogy azt mondta a mama és a köri (két kedves nő az életemből), hogy anyának mekkora a hasa, .... (de persze azt mondják neki, hogy titok, ne mondja el).
Még egyszer köszi! Kezdtem nagyon elkeseredni, már kezdtem elhinni, hogy tényleg nincs igazam.
Kedves manyo72!
Neked is nagyon köszönöm!
Szerintem is az a jó, ha szép fokozatosan és könnyen (pláne szívesen) megszokja az ovit. Most ez a nyáron, mivel nincsenek túl sokan, nem annyira kötött a dolog még (ha akarom elhozhatom alvás után, vagy ha még maradni szeretne visszajövök érte később ....), könnyebben megy neki a "beszokás".
És igen, nem akarok olyan gyereket nevelni, aki mindenkitől megijed, visszahúzódik, vagy ha a 20 gyerekből 19 nem azt szeretné, amit ő, akkor hisztizik. Ezért tartom fontosnak, hogy ha már elkezdett járni, nem kell hetekre kivenni az oviból, csak azért, mert a nagyinak (aki egyébként csak azért ellenkezik, hogy ne az legyen, amit én akarok, mert a gyerekei családjai közül ez az első, ahol nem ő parancsol) úgy tetszik.
Még egyszer köszönöm Neked is, tényleg sokat jelent, hogy szakértők igazat adnak nekem.
Egyébként az első napi ottalvás jobban ment, mint vártam, igaz, hogy 10 percre tudott elaludni, de talán kezdetnek ez is valami, nem?
Neked is nagyon köszönöm!
Szerintem is az a jó, ha szép fokozatosan és könnyen (pláne szívesen) megszokja az ovit. Most ez a nyáron, mivel nincsenek túl sokan, nem annyira kötött a dolog még (ha akarom elhozhatom alvás után, vagy ha még maradni szeretne visszajövök érte később ....), könnyebben megy neki a "beszokás".
És igen, nem akarok olyan gyereket nevelni, aki mindenkitől megijed, visszahúzódik, vagy ha a 20 gyerekből 19 nem azt szeretné, amit ő, akkor hisztizik. Ezért tartom fontosnak, hogy ha már elkezdett járni, nem kell hetekre kivenni az oviból, csak azért, mert a nagyinak (aki egyébként csak azért ellenkezik, hogy ne az legyen, amit én akarok, mert a gyerekei családjai közül ez az első, ahol nem ő parancsol) úgy tetszik.
Még egyszer köszönöm Neked is, tényleg sokat jelent, hogy szakértők igazat adnak nekem.
Egyébként az első napi ottalvás jobban ment, mint vártam, igaz, hogy 10 percre tudott elaludni, de talán kezdetnek ez is valami, nem?
- Status
Similar threads
