Azé' mindennap történnek gáz dolgok, és fel is vagyok zaklatódva. Mer'. Ültem a húgomnál a fotelban, a napi böbelátogatás alkalmával, és megkínált - elvártam - egy darab kovi ubival, csak boltival, de azért jó volt. Nem olyan, de jó. Nekiálltam eszegetni. Erre a sáskák felugrottak, mer' 'hiszen jár a szám, és nem beszélek, evés lesz az, meglásd, tesókám, evés lesz az. Gondoltam, most roppant jót mulatok: előbb Balu szájába toltam be, szopogatásilag, majd a Dorkáéba. És vártam a torz fejeket, amik elégtétellel szolgálnak számomra. Atyám, megrettentem a felismeréstől: a dednek orcája szöglete sem rezzent. Megnyalogatta, aha, ez jó, és már rágta is a kis darabkát, amit ennyi foggal (7) le tudott csócsálni. A Dorottya előbb azért kicsit elgondolkodott, mert ő finnyákolós (na, ez sem teljesen igaz, de ő előbb mérlegel. Az egyetlen étel, ami után egyikük sem volt hajlandó még tápszert sem enni szinte egész délután, az a máj volt). Majd hozzásimultak a térdemhez, és kérték! Dorka - szokásához híven - meg is morgott

, mikor lassan adtam... Nagyon el vagyok keseredve. Megették a meggyes sütimet, a gombalevesemet, a citromos nápolyit, bablevesből a répámat, a cseresznyémet, és most a KOVÁSZOS UBORKÁMAT ....... Nem tudok, egyszerűen nem tudok többé bízni a világban.
ui.: Ha már megehetik, úgy érzem, szerelmünk erőpróbája a bableves lesz. Ha azt is megeszik ... nem is tudom ... nem állok jót magamért!