Egyébként, ha jól figyeltem meg, ez a hisztériakeltés teljesen visszaeredeztethető egyetlen időpontra, amikortól kezdve akkor is riasztást adnak ki, méghozzá narancssárga-püspöklila-vérvörös színnel, ha átvonul egy esőfelhő az égen. Vagy fújni fog a szél. Méghozzá az emlékezetes augusztus 20-a óta, mikor pánik tört ki, és meg is halt valaki. Ami valóban tragikus. Ámde akkor aztán mindenki elmondta a szolgálatot mindenféle népellenségnek, pedig hát ... jobban láttam benne az emberi felelőtlenséget. Aki kiment, az korán kiment, hogy legyen helye, ott már riasztást nem kaphatott (csak néhány éve volt, de a mobil telefonok általánosságban nem tudták még azt, amit most). Egyébként pedig már órákkal előtte riasztották a népet, a felhőképek világosan mutatták, aki meg tudta nézni, mi várható. De aki nem, az sem indult el, mert komolynak hangzott. Mi sem mentünk le a partra tűzijátékot nézni, pedig csak párszáz méter, és nem olyan beszorult hely, mint a Duna partja. És volt is olyan szélvihar, hogy ihajj. Azóta nem kockáztat a meteorológia, riaszt boldog-boldogtalant, ha kell, ha nem. Mert hiszen máskor is volt eső, meg szél. És - ezt meg én gondolom - , ha előre bejelentik, hogy nagy szél lesz, akkor azzal én, az egyszerű honpolgár, mit is tudok csinálni? Vagy mit tud a gazda a búzaföldek szélén? Nagyjából semmit, a természet azt csinál, amit akar, illetve azt, amire mi kényszerítettük a felelőtlenségeinkkel.
