Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
wow, tényleg, elza volt az oroszlán neve... ott ültünk a TV előtt...

mamámnál éltem 7 éves koromig, a szüleim dolgoztak. Esténként átjártak a szomszédból és én csak hallgattam a felnőttek beszélgetését... Télen a sporheton - nem így kell írni főtt a fillér kukorica, - nem volt csipsz, meg ilyen izék... az aprócska fenyőfán sztaniolba csomagolt diót aggatott a mamám....

szép volt jó volt, de azért nekem az életemből a legszebb éveim mégis azok amikor már külön éltünk, megszülettek a lányaink, és én nevelgettem őket... Nehéz volt az is, de nekem mégis ezek az évek a legszebbek...
 
Ha tudnád, milyen sokszor eszembe jut, és ha nyernék a lottón - nem lottózom, de számítok mások jóindulatára :D -, és olyan gazdag lennék, amilyen szegény az öreganyám volt, akkor lenne sparheldom, akárhogy is kell írni, ő mindig így mondta. Ma már csak az engedheti meg magának, és ahhoz kell amúgy is egy egyéb hangulat is, hogy legyen: másféle életmód, másféle életdizájn - na, ezt érzem én még mindig emberhez méltó, emberléptékű világnak: lehet, csak azért, mert abban nőttem fel (nagyon sokat voltam a nagyszüleimmel, akik a szőnyegen hintáztattak - akkor még elbírtak :D -, akikkel csalánt szedtem a kacsáknak, diát vetítettünk a ház falára, az ablakon földtől a plafonig faspaletta volt, és csipkefüggöny, amit öreganyám horgolt, a halava, amit Erdélyből minden évben egyszer meghoztak, amíg rokont tudtak látogatni, a cukros kacsazsíros kenyér, atyavilág, ma meg is halnék tőle, közben felneveltek 7 gyereket, sok unokát, akik közül volt korosztály, ami még együtt növekedett ....). Semmihez nem hasonlítható az az érzés, ami akkor az emberben elraktározódott: a fazékban mindig gyöngyöző forró víz, ami mindenhez kellett, félrehúzva, a szélére, az ízek, amik lassan és alaposan készültek, a fémkarikák, amiket leemelve egyre nagyobb fahasáb fért be a lyukon is, a fekete bádog?tepsi, amiben annyi krumpli megsült ... jaj. És azt is mondjuk, sokszor, hogy ezekre már nincs idő, de akkor miért volt? Mert nem hobbi volt, hanem a napok múlása. Nekünk meg minél több elektromosság van az életünkben, minél több, munkát könnyítő ketyere, annál többször hivatkozunk a kevés időre. Isten tudja, hogy is van ez. :--:
 
tényleg miért volt mindenre idő???

Mondjuk azért az hogy a nők is munkába jártak ez a szokás nem a nagymamám korabeli. Akkor az asszonyok nem mentek dolgozni, hanem főztek mostak takarítottak, a ház körüli állatokat látták el, és megtermeltek mindent a konyhára. (Napraforgót termeltek a kiskertecskébe, és volt a faluban valaki aki olajért cserébe kipréselte a magokból az olajat...)A papám sem járt dolgozni, hanem azon a kicsi földecskéjén megtermelte a búzát, amiből a mamám sütötte a kenyeret. Volt két bivalyuk... 4 gyerekük. Akik éppen elvégezték a 8 általánost, menniük kellett dolgozni...Csak a legfiatalabbat tudták taníttatni, aki persze nem az én anyukám, de az kellett hozzá, hogy a másik három dolgozzon, és besegítsen a taníttatásba...
azért az se volt fenékig tejfel...

Mindenesetre én bevállalnám, hogy itthon maradok, ha a párom el tudná tartani a családot. de erre nincs esély...(Ha az olyan luxus dolgokat leszámítom, mint a telefon net előfizetés akkor se lenne elég a fizetése, mert nagy költség a fűtés a villany, a szemét díj, a vízdij...-ezeket fizetni kell. mindegy mivel fűtesz gázzal fával, szinte ugyanannyiba kerül...

Most is megteszem,hogy mosok főzök takarítok, rendezem a kertet az állatokat, de akkor mennyivel nyugisabb lenne...Jó hátteret biztosíthatnék a családnak...
A lányaimat küldöm itthonról, mert a környéken nincs munkalehetőség, muszáj máshol próbálkozniuk. Család szétszéled, hiába férne el több nemzedék a lakásban, ha...
Már nincs bivaly, és föld, tapasztalat, tudás a föld műveléséhez...
 
emlékek

Sziasztok!
Nem tudom,valahogy mások az emberek!
Akkor mindenki szegény volt,de segítette a másikat.Örült a másik szerencséjének.A környezetem legalább is.A nagyszüleimnek sem volt jövedelme.Államosítás miatt,de ha ebéd környékén jött valaki megetették.Volt becsület!Úgy tanultuk a munkából kell megélni.Most is ezt mondogatom,de közel vannak az ellenpéldák.
Hiába vannak a csodamasinák,nem érem el az akkori ízeket.A gyerekeim már kinevetnek pl a szilvaaszalással,bármivel csinálom nem olyan mint mikor sparhejtben szalmán aszalódott.Aszalógépet kaptam a gyerekektől,ez sem tudja.
DE mondhatnám a teát ami fazékban főtt,vagy a zamat?kávét stb.
Képzeljétek a nyáron véletlenul Maláta kávét hozott valaki.A fiatalok még sohasem ittak,de nekik is jobban ízlett mint az Omnia.
Hogy mik vannak.Sokszor múzeumi tárgynak érzem magam.Ti nem?
 
Nekem is előjöttek ízek, emlékek. 11 éves koromig szolnoki lakótelepen éltem, élmény volt hétvégén vidéken (Tiszaföldvár, most itt lakok) állatokat simogatni, kergetni, papsajtot enni (azóta sem láttam ilyen növényt). És a nagymamám hamisgulyás levesének íze azóta is a számban van, a disznótorosok, kártyázások, összejövetelek is szép emlékek. Most meg a rokonok nem is járnak össze (akkoriban több generáció, unokatestvérek is gyakran találkoztak), ha találkoznak is mindenki a nehéz életen kesereg. Akkor sem volt könnyű az élet, sőt: keservesen megizzadtak a háztájiban nyaranta. Más élet volt, nagyobb összetartás a családokban, a vidéki házunkat is rokonok építették fel több év alatt.
 
Kedves Hölgyek!
Köszönöm , hogy megosztottátok íz-emlékeiteket. Így egy kicsit jobban megismerhetjük egymást . Bennem is felidéződtek az emlékeim,a kedvem is kicsit jobb lett . Az engem mostanában foglalkoztató kérdésekre lassan megfogalmazódik a válasz a hozzászólásaitok alapján.
A szép emlékek nem a nagy "slung" -al jönnek létre, hanem a bennünk lévő szeretetből .
Szép, Boldog Újévet kívánok mindenkinek!
 
upsz,olyan jót írtam, és elszállt. Télen a disznótorok...
egész napi elfoglaltság kicsiknek nagyoknak. Kora reggel férfiak leszúrták megperzselték letisztították a disznót. Kolbászt hurkát disznósajtot töltöttek, kisütötték a zsírt, lesózták a sonkákat, és mindent ami romlandó
. Mamámnak én is segítettem belet tisztítani... sütötték az asszonyok a vért a husit... Délután főzték a finom orja levest. sütötték a hurkát kolbászt vacsira. Addigra a pasik jól berúgtak a páleszból, háziasszony csomagolt mindenkinek egy kis kóstolót,és addigra alig maradt a disznóból...
 
nem tudom, hogy abban az időben mennyire volt jó asszonynak nőnek lenni. Mert azért mindamellett, hogy mi szépnek látjuk a múltat, azért a nőnek asszonynak nem volt ekkora szabadsága, mint a mai világban. A mamám nem ült egy asztalhoz velünk,mert ő ezt szokta meg, ez volt a természetes...Megszülte a gyereket, felkelt,és folytatta ott ahol abbahagyta...
Vajon mit mondana a mamám arról a világról???
 
A nosztalgia szele engem is sokszor elér...

Nemrég névnapoztunk, és itt volt az egész család. Nem szólt a tv - főleg, mert csak egy van, és az sem a nappaliban ;) -, és beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak előkerült a szó a csokikról. És ugye, hogy régen mennyivel finomabbak voltak? Meg szebbek is. S ekkor hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a megőrzésre nálam lévő projektort, és összekötöttük a laptoppal, hogy kivetítsük az üres falra tavalyi nyaralásunk szerencsi emlékeit. Igazi időutazás volt látni a régi figurákat, dobozokat, megrohant bennünket sok régi emlék a technika legújabb vívmányainak segítségével.

Aztán rögtön erről eszembe jut gyerekkorom időnkénti könyörgésének eredménye: nagymamám előbányászta a régi rekamié ágyneműtartójából a már akkor ősrégi képeket. És akkor jöttek a mesék, a történetek emberekről, akiknek ugyanaz a vér csordogált az ereiben, mint nekem, és a képről elém tárult egy-egy másik világ.

Ma meg már alig hívatják elő a képeket az emberek. Alig van fényképalbum. És régen fényképezőgépünk sem volt, születésnapunkra fényképészt hívtak, hogy meg legyenek örökítve a gyertyát fújó gyermekek. A tortát is úgy hozatták. Pedig nem voltunk gazdagok. Munkáscsalád, egyik része egy gyárban dolgozott, másik meg az ábécében. És mégis volt midig torta, meg ajándék, és karácsonykor játék a fa alatt. Pedig nem voltunk gazdagok.

És más volt az ábécé is. Nagymamám a pult mögött állt, meg a pénztárgépet verte, mert ugyebár akkor még vonalkód sem volt, csak termékre nyomtatott egységárak. És sok mindent a pult mögötti polcokon tároltak, nem volt mindenütt önkiszolgálás. Akkor még halat is lehetett itt kapni! Jó nagy akváriumban úszkáltak, és úgy halászták ki őket hálóval az eladók. És volt Vas-műszaki, meg Játékrészleg, meg kávédaráló finom illatokkal, meg üvegvisszaváltó, meg "maracuja" és mangó üdítő, meg csavaros üveges kóla, meg barna üvegben lila-sárga címkével a Szalon, meg Kojak nyalóka és gyermekkor.

Nem emlékszem, hogy valaha is hiányt szenvedtem volna bármiben, vagy követelőztem volna anyukámnak, hogy ezt meg azt kérek. Tisztességben, becsületben felneveltek, bár nem volt akkor sem könnyű, de mégis szebb és nyugodtabb idők jártak felénk. Pedig akkor sem voltunk gazdagok.
 
álmok

Sziasztok!
A nosztalgia után az álmokról.Mindig szerettem volna eljutni Görögországba.A jelek szerint,csak akkor láthatom,ha kihímzem magamnak.Olyan mintát szeretnék,amit a magamfajta mazsola is meg tud csinálni.Lila korszakom van.Vénülök?Ha lehet olyat szeretnék,amit mezei keresztszemmel ki lehet varrni,félöltések egyébb cifraságok nélkül,ha egy mód van rá.

Előre is köszönöm!

Mindenkinek boldog,békés,barátokkal teljes Újévet kívánok.
 
Sziasztok!

Zzsuzsa: Kicsi türelmet, most felpörgetett napunk van, rosszabbak, mint a felhúzott egér, az legalább egyszer lejár.Ha nyugi lesz, keresek neked, van egy pár mintám.Levendulások is jöhetnek? Meg virgosaim vannak.Meg körülnézek.Görögországgal én is így vagyok.De van egy-két tájékoztató róla a neten, esetleg ott.... Egyébként hogy vagytok a szilveszterrel? Csak én vagyok úgy, hogy nagyon, de nagyon útálom az egészet? A legszívesebben elbújnék valahová,ahol nincs kötelező jókedv, meg minden, ami erről szól.Bocsi attól, aki meg alig várja, de nekem ez szenvedés minden évben.Azért BÚÉK! Varrással meg óvatosan, nehogy elvarrjuk a szerencsénket.Tényleg, mennyire foglalkoztok a babonával? mármint, hogy szilveszterkor nem hímezni, meg újévkor se?

napsugár7127
 
Valaki írta itt valahol az elébb: merthogy szívesen maradna ő otthon, ha tehetné. Na, például, sajnos itt is van egy tőlünk független gránát elásva. Nagyon-nagyon nehéz lehetett az élet régen, nem tudom, meg tudnám-e csinálni azt, amit a nagyagyanyám a Kis-Küküllőtől Tóközpusztáig és tovább végigcsinált, dolgozott, nevelt. Sem fizikailag - a fiatalok úgy mondanák, tápos vagyok, hahhhahhahaha -, sem lelkileg, azért az ember ha hozzászokott egy vélt szabadságjoghoz, nagyon nehezen vezet vissza út a fogszorításig (kapanyél, tehéfejés, ...). És mégis van egy olyan érzésem, hogy jobban a helyükön lehettek az emberek, nem? Nem hiszem, hogy ez csak olyan romantikázgatós-nosztalgiázgatós a részünkről.
Ezért idéztem a fenti gondolatot: szerintem nagyon-nagyon sok nő maradna otthon, boldogan, semmi rossz nincs abban, amikor írom, hogy a helyén, ha megtehetné. Most nem a mai viszonyokról, nem a politikáról beszélek, csak úgy, egyáltalán, hiszen kizárt dolog, hogy ez csak nálunk lenne így. Mindenki ott szenved attól, ami van, ahol van. Sok londoni biztos herótot kap Londontól, az ottani fizetéstől, stb., nekem meg maga volt a mennyország. Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy a világ is más lenne. Most, hogy a nők megtapasztalták, milyen a szabadság, mégis rá kell jönni, hogy jöhet a feminizmus, meg az emancipáció, de ha a gyereket 2 éves korától mások nevelik, és törlik a fenekét, és hallják az első formálódó gondolatait mondjuk a bölcsiben, akkor látjuk, hogy ezt nem volna szabad. Mármint ezt a világot, így. A szívem szakad meg a kicsikért, olyan csöppök, .... És ki tudja, soha senkinek nem lesz olyan mérőanyaga, hogy a lelkekben elszenvedett kárnak később milyen következményei vannak, lesznek ... mert, hogy vannak, azt mindannyian látjuk.

ui.: Egyébként szerintem az egész oda hajaz, én azt látom, hogy most igazán kell megmutatnunk, hogy így is emberek tudunk maradni, így is kell az összetartás, ha már nincs, aki összefogjon, akkor nekünk kell lépni, ... így is meg kell csinálni az életet. "Ahol ketten,hárman összejönnek az én nevemben ..." Valahogy ez jön le nekem. Ezért tetszik minden olyan, amikor ti arról írtok - Bogyimami az elején , pl. -, hogy varróklub, meg kirándulások, meg ...

Na jó, befejeztem a z okoskodást, bocsánat. Biztos az év vége.

NEM SZERETEM én sem az új évi bulikat! Sosem megyek sehova, már. Nem szeretem a kötelező jókedvet, nekem nem kell ahhoz alkohol, hogy röhögjek, ha olyan kedvem van. Petárdázás, hangoskodás ... De elfogadom, hogy van ilyen, és van , akinek jó. Sosem teszek fogadalmat, mert nem okozok magamnak felesleges komplexust, hogy nem tudom megcsinálni, éjfélkor nem iszom pezsgőt, mert fáj tőle a gyomrom, ... Joggal kérdezhetitek: hát minek él az ilyen?! :D kiss
 
Kedvenc idézetem:

,,... ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
...A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha."

Ezzel kívánok mindenkinek Boldog Szeretetben Gazdag Új Esztendőt!
 
macleod írta:
Valaki írta itt valahol az elébb: merthogy szívesen maradna ő otthon, ha tehetné. Na, például, sajnos itt is van egy tőlünk független gránát elásva. Nagyon-nagyon nehéz lehetett az élet régen, nem tudom, meg tudnám-e csinálni azt, amit a nagyagyanyám a Kis-Küküllőtől Tóközpusztáig és tovább végigcsinált, dolgozott, nevelt. Sem fizikailag - a fiatalok úgy mondanák, tápos vagyok, hahhhahhahaha -, sem lelkileg, azért az ember ha hozzászokott egy vélt szabadságjoghoz, nagyon nehezen vezet vissza út a fogszorításig (kapanyél, tehéfejés, ...). És mégis van egy olyan érzésem, hogy jobban a helyükön lehettek az emberek, nem? Nem hiszem, hogy ez csak olyan romantikázgatós-nosztalgiázgatós a részünkről.
Ezért idéztem a fenti gondolatot: szerintem nagyon-nagyon sok nő maradna otthon, boldogan, semmi rossz nincs abban, amikor írom, hogy a helyén, ha megtehetné. Most nem a mai viszonyokról, nem a politikáról beszélek, csak úgy, egyáltalán, hiszen kizárt dolog, hogy ez csak nálunk lenne így. Mindenki ott szenved attól, ami van, ahol van. Sok londoni biztos herótot kap Londontól, az ottani fizetéstől, stb., nekem meg maga volt a mennyország. Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy a világ is más lenne. Most, hogy a nők megtapasztalták, milyen a szabadság, mégis rá kell jönni, hogy jöhet a feminizmus, meg az emancipáció, de ha a gyereket 2 éves korától mások nevelik, és törlik a fenekét, és hallják az első formálódó gondolatait mondjuk a bölcsiben, akkor látjuk, hogy ezt nem volna szabad. Mármint ezt a világot, így. A szívem szakad meg a kicsikért, olyan csöppök, .... És ki tudja, soha senkinek nem lesz olyan mérőanyaga, hogy a lelkekben elszenvedett kárnak később milyen következményei vannak, lesznek ... mert, hogy vannak, azt mindannyian látjuk.

ui.: Egyébként szerintem az egész oda hajaz, én azt látom, hogy most igazán kell megmutatnunk, hogy így is emberek tudunk maradni, így is kell az összetartás, ha már nincs, aki összefogjon, akkor nekünk kell lépni, ... így is meg kell csinálni az életet. "Ahol ketten,hárman összejönnek az én nevemben ..." Valahogy ez jön le nekem. Ezért tetszik minden olyan, amikor ti arról írtok - Bogyimami az elején , pl. -, hogy varróklub, meg kirándulások, meg ...

Na jó, befejeztem a z okoskodást, bocsánat. Biztos az év vége.

NEM SZERETEM én sem az új évi bulikat! Sosem megyek sehova, már. Nem szeretem a kötelező jókedvet, nekem nem kell ahhoz alkohol, hogy röhögjek, ha olyan kedvem van. Petárdázás, hangoskodás ... De elfogadom, hogy van ilyen, és van , akinek jó. Sosem teszek fogadalmat, mert nem okozok magamnak felesleges komplexust, hogy nem tudom megcsinálni, éjfélkor nem iszom pezsgőt, mert fáj tőle a gyomrom, ... Joggal kérdezhetitek: hát minek él az ilyen?! :D kiss
Kattints a kibontásához...
Szia!
Nővérként dolgozom.Nekünk az ünnep külön nyüg,lelkiismeretfurdalás.Legalább is sokszor így éltem meg.
Amig a gyerekek kicsik voltak főleg.A legrosszabb a délutános műszak volt.Sokszor tudtam volna bőgni,amikor a lányom sírva húzta a nadrágomat,ne menj el,a rendes anyukák otthon vannak.
Na ezeket nem tudják,nem mintha akarnák fizetni.
Nem tudom,ki hogy van vele,de már csak becsapni sem akarnak,hogy jobb év jön.Ti nem így látjátok?
A részeg mulatozás eddig sem szórakoztatott.Holnap éjszakás leszek,azt hittem hajnalban majd nyugiban varrok.
Komolyan mondjátok,hogy el tudom varrni a szerencsémet?
Nem mintha eddig üldözött volna,de hátha most akart.
Tanácsot kérek!Varrni vagy nem varrni.
 
Igazán jól esett végigolvasni a nosztalgiákat. Közben az jutott eszembe, hogy vajon miről fognak az unokáiknak mesélni a mai gyerekek? (ha egyáltalán még beszélni fognak egymással akkor az emberek) "....és képzeld kedves unokám, amikor én 9 éves voltam már volt 600 ismerősöm a fészbúkon, és olyan lájkokat nyomtam, az igazgatónak, hogy csakna" Hm, ....:rolleyes:. Pedig, a családomban levő gyerekek nagyon élvezik, ha a nagyik elmesélik édesapjuk csínyjeit, főleg, ha még a sajátjaikat is elmondják. Sokkal jobb, mint bármelyik mese. Én is élvezem. :``:

A babonákkal úgy vagyok, hogy azért is azt teszem, amitől mások rettegnek, és jóízűen elfogyasztom a csirkét (vagy halat?:confused:). A jó és rossz dolgok, nem azért történnek velem, mert ettem valamit szilveszterkor, vagy nem ettem, vagy lekopogtam valamit, esetleg kétségbeestem egy fekete macska láttán(olyan aranyosak), hanem azért történnek, mert valamilyen formában szükségem van rájuk.

Mikucsné idézete, nekem is az egyik kedvencem. Hadd kívánjak és is nektek a folytatásával Áldott új évet.
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."
 
Sziasztok!

Én nem tudom, bírom-e betartani a babonát.De már van egy tervem rá: Lehet, hűtlen leszek a hímzéshez, és előveszem a régóta félretett gyöngyeimet.Kinézek valami egyszerűt, aztán nekilátok. Csak kapcsokat nem vettem, de talán utólag sem lesz gond. A szilveszteri műsorok se túlzottan változatosak, a színészek, a műsorok, sokszor ugyanazok igazából nem sok meglepetés éri az embert. Ha van jó műsor, akkor több csatornán is az van, ha nincs, akkor hiába az előfizetés, csak keresgél az ember a csatornák között.A térre nem megyünk le.Ott kb. kétszer voltam, soha többet szilveszterkor.Nem hiányzik, hogy mellettem süvítsenek a petárdák, meg a durrogtatók, meg fújják ész nélkül a trombitát a fülembe.Ja, és a cigikkel is ki üldöznek a világból. akkor inkább a tv a tüzijáték helyett.Elég sokan szoktak lenni. Reméljük a legjobbakat mindezek ellenére, valahogy csak túl leszünk rajta. A bulizósoknak jókedvet!
Az otthonülőknek meg kitartást!Zzsuzsa :mindjárt körülnézek a minták között!

napsugár7127
 
Én se vagyok az a bulizós, nem is érzem igazán ünnepnek, az egész új évet. Mások meg piszkálnak vele, hogy nem megyek sehova. Anyám meg volt, hogy, megsértődött hogy nem hívtam fel éjfélkor. Mondom csak a dátum változik, én ezért nem fogok telefonálni, hogy benyögjem boldog új évet. Majd, ha személyesen találkozunk mondom, ami persze általában már másnap délután meg szokott esni. így öt év után megértette :) Pedig nekem mindig az jut eszembe ilyenkor, hogy elröpült ez az év is, és öregszem. Bennem ilyenkor tudatosul igazán nem a szülinapomon.
Most különösen borús vagyok, mégis megbetegedtünk családilag, és az éjszakát, valószínű a holnapot is azzal töltöm, hogy a gyerek lázát nézegetem:( Az vigasztal, hogy a lányom túl van a nehezén, és remélem a pici is megússza azzal a kis náthával, és nem lesz komolyabb.

Hát én nem vagyok babonás , ha lesz időm, meg kedvem, és főleg energiám biztos hímezni fogok. :)
 
Sziasztok!

Betti1979: Jobbulást.Rossz kezdet jól szokott végződni. A telefonálásoktól nekem is tele van a hócipőm.Majdnem mindenki elvárja, hogy mi hívjuk fel először. Na persze ilyenkor vonalat kapni.Sokszor már aludhatnékom is van,de muszáj bírni, nem lehet nem hallani a petárdákat.Aztán jön a sértődés.A legjobb az volt, mikor a Himnusz középénél jött a jókívánság.Vajon mért nem tudtunk örülni neki? Hogy valakiben annyi tapintat ne legyen,hogy végig hallgatja a Himnuszt,és hogy a pezsgőbontást megvárja...Had ne írjam, melyik rokon volt...Anyósomék nem élnek,egyébként.Úgy kb. hat helyre kéne egyszerre telefonálni.És akkor valamelyik persze reggel is mindjárt ránk telefonál, nehogy véletlenül tovább aludjunk ilyenkor...A mi időnkben a szüleim nyugodtak lehettek, ha elmentem szórakozni nagy ritkán, a testvéremmel se volt túl sok gond.De ha a gyerekeim mennek majd ? Már rég nem arról szól a buli, ami nálunk volt, legalábbis, ahová én mentem, ott nyugik voltak.A legkevesebb, hogy találkoznak a cigarettával.Remélem, minél később jön el ez az idő, és helyes irányba lehet terelni.

napsugár7127
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Hasonló témák

Melitta
Hírek “A trauma hatása, hogy lekapcsolódunk saját magunkról”
Válaszok
3
Olvasás
907
hirlevelem
hirlevelem
StoicCaveman
  • Lezárva
Sztoikusok topikja
Válaszok
1
Olvasás
2K
StoicCaveman
StoicCaveman
Melitta
A holokauszt áldozatainak és túlélőinek utódai
Válaszok
3
Olvasás
4K
Melitta
Melitta
Melitta
Ne rettegj, a jövőt nem lehet megállítani! – Mire jó a mesterséges intelligencia?
Válaszok
3
Olvasás
3K
ladybug7spots
ladybug7spots
Mrhacker
Összefogás
Válaszok
10
Olvasás
2K
Németh Lázó
Németh Lázó
Oldal tetejére