Igen a BME-re jár és sokan vannak hasonló vagy rosszabb cipőben.Csak neki még az is közbe játszott,hogy a harmonikát nem hagyta el és volt egy nagy koncert ami nem befolyásolta a tanulását,mert nem kellett elmennie csak az összpróbákra és közben is tanulhatott,de ezt a feles nem érti. csak hangoztatja mi a .. satöbbi. nek kell ez neki. Ő utálja a zenét. Peckére mind a három gyermekem zeneiskolába is járt. Ami szerinte tök értelmetlen dolog ha nem az lesz a szakmája. Szerinte látástól vakulásig csak tanulni kell.Nincs udvarló nincs semmi.Majd 30 éves korába mint neki akkor esetleg kereshet magának párt.
Ő járt főiskolára és kitűnően végezte,bár én még akkor nem ismertem. Most is állandóan csinál valamit.Mondjuk nem azt amit kellene,de nem tud lazítani, már az is nagy csoda,hogy jár velem Taoista Tajcsira,bár mindig morog,hogy nem jön többet ,de csak elcipelem. Sajnálom mert neki az érték a pénz és az állandó munka vagy alvás. Nincs hobbija nem szeret sehová menni.Nagy ritkán tudjuk a gyerekekkel elcsalni valahová és még csak 59 éves, mi lesz öt vagy tíz év múlva.
Bosszant a dolog és nagyon ki vagyok akadva , de sajnálom is. Én legalább tudok örülni akár milyen kis dolgoknak is, de tudok nagyon elesett is lenni.
Jelenleg majd összeesek,mert egy fárasztó napom volt mint fizikailag mint idegileg, de képtelen vagyok aludni. A feles mint egy mártír itt járkál ki és be.
Csak valahogy a hétvége elmúljon. Aztán majd megoldjuk a dolgokat,de most a negatív energiákkal tele van a lakásom
Még a leírásból is ráismerek... De, de bizony róla, Allah aranyozza be a lábaszárát és engedje le a Tihanyi-kútba.
És ennek jegyében persze meg is bocsátok, a Főnököm is azt tette, magam sem érhetem be kevesebbel!!! Ma már tudom: ennyire volt képes, többet tőle követelni nem lehetett, és az egészből én profitáltam a legtöbbet, mert színesedett a világképem, tehát tulajdonképpen tekinthetem hasznosnak is a példastatuálást! És a Balatont egyébként sem ildomos instant elmehömbölödöttekkel szennyezni, még aranyba formázva sem, mert még tényleg oldódnak és több lesz belőlük. Ja, igaz: ezt úgy mondják máshol, hogy nyár!No, ennek a kedves úriembernek csak az a szerencséje, hogy keresztény vagy.
Köszönöm a biztatást .Én is hasonlóan gondolkozok. Mint tudod én nem vagyok tökéletes genetikailag,talán ezért is vagyok büszke mindegyik gyermekemre,mert Ők viszont egészségesek és talán ezért is értékelek mindent amit csinálnak.Mivel végig a lánykámmal éjszakáztam és láttam mi mindent csinált egyedül,mert én nem tudtam neki segíteni csak segéd munkába. A tussal való kihúzást ahol a milliméter is számít na azt nem vállaltam. Viszont a zöme ez volt meg a makettek,meg még sok egyéb apróság aminél el kellett döntenie ,hogy mit áldoz fel azért,hogy a többi sikerüljön. Biztos jobb beosztással esetleg nem a tökéletes megoldás kereséssel talán ment volna az egész ,de így ennyire tellett. Sajnos. A leányzó itthonról jár be és csak akkor alszik a koleszba vagy valamelyik hallgató társuknál ha leadás van. Ilyenkor mint írtad többet tudnak egymásnak segíteni. Ez működik is. Persze a koleszosoknak azért jó ,mert közel van az egyetem és kevesebbet kell utazni ,valamint éjjel jobban rá érnek megbeszélni a problémákat. Van olyan hallgató akinek a szülök is be tudtak segíteni,mert itt végeztek és még tudnak szerkeszteni vagy rajzolni. Persze ez ritka talán egy-kettő, a többség maga erejéből szenved vagy nem.A zene ráadásul nem csak a léleknek kell. Növeli az intelligenciaszintet, és javítja a matematikával kapcsolatos képességeket, a térérzékelést, .......... ami pont kell az adott tanulmányi területen. Sok ismert, nagy tudós zenélt is, mert a zene az matematika is. Azt, hogy a személyiséget is fejlesztheti, már ne is emlegessük: kitartás, akaraterő, kötelességtudat, felelősségérzet. És akkor azt meg csak pláne teszem hozzá, hogy a szociális érzékre is nagy hatással lehet, akár csak egy kórus is, de zenekarban, társsal játszani ugyanúgy: együtt kell működni, figyelni kell a másikra, nem lehet önállóskodni csak úgy .... Sok ember (gyerek, szülő) "irigyelné" a lehetőséget, hogy ezt ennyi gyerekkel és ennyi éven át biztosítani tudtad, és utólag felderíthetetlen az a jó hatás, amit ezzel a gyerekeknél elértél. Mi lehet ez, féltékenység? Pedig a gyerekek nem vetélytársak. Elképzelem, mit adna az én egyik kislányom anyukája ennek a századrészéért, aki 6 hónapra oxigénhiányos ikerszülés után egyedül maradt életben, mozgássérült, látássérült, enyhe fokban értelmi sérült, és mindig gondozásra fog szorulni. Azért vannak fokozatok az emberi sorsokban. Tudom, nem szoktunk itt közönségesek lenni, de kimondom, ahogy erre a dologra gondolok, úgy, ahogy magamat szoktam figyelmeztetni, mikor valami miatt nyafoghatnékom van: Istenem, de jó, hogy lyuk van a seggünkön! Annak kéne örülni, ugyebár. Mindent meg lehet oldani, amit akarunk ............. az oxigénhiányt, a leépült agyat,a csökkent funkciókat meg egyáltalán nem - és neki ez lesz a következő 50 évben is. Oké, mindenkinek a maga baja fáj, de mennyivel másképp nézne a te felesed is erre az egészre, ha uram bocsá' ilyesmiről kéne tanakodni. Tarts ki! Tudjuk, hatalmas energiáid vannak, és nagy türelmed, az biztos.
ui.: Félálomban az jutott eszembe: leánkád kollégista, vagy hazajáró? Mindegyiknek van előnye, hátránya. Ahogy visszaemlékszem, a helyieknek és a kollégistáknak mindig volt legalább annyi előnye, hogy tudtak együtt dolgozni, akár éjjel is, ha kellett, meg megkérdezni a "nagyobbakat", beszokni az elvárásokba, ami a hazajáróknak sokkal nehezebb volt. Csak érdekel.
Csendesedni látszanak a kedélyek,de nagyon késhegy élén táncolunk.
Biztosan bele fog rázódni a dolgokba!Köszönöm a biztatást .Én is hasonlóan gondolkozok. Mint tudod én nem vagyok tökéletes genetikailag,talán ezért is vagyok büszke mindegyik gyermekemre,mert Ők viszont egészségesek és talán ezért is értékelek mindent amit csinálnak.Mivel végig a lánykámmal éjszakáztam és láttam mi mindent csinált egyedül,mert én nem tudtam neki segíteni csak segéd munkába. A tussal való kihúzást ahol a milliméter is számít na azt nem vállaltam. Viszont a zöme ez volt meg a makettek,meg még sok egyéb apróság aminél el kellett döntenie ,hogy mit áldoz fel azért,hogy a többi sikerüljön. Biztos jobb beosztással esetleg nem a tökéletes megoldás kereséssel talán ment volna az egész ,de így ennyire tellett. Sajnos. A leányzó itthonról jár be és csak akkor alszik a koleszba vagy valamelyik hallgató társuknál ha leadás van. Ilyenkor mint írtad többet tudnak egymásnak segíteni. Ez működik is. Persze a koleszosoknak azért jó ,mert közel van az egyetem és kevesebbet kell utazni ,valamint éjjel jobban rá érnek megbeszélni a problémákat. Van olyan hallgató akinek a szülök is be tudtak segíteni,mert itt végeztek és még tudnak szerkeszteni vagy rajzolni. Persze ez ritka talán egy-kettő, a többség maga erejéből szenved vagy nem.
Bele fog rázódni,de időre van szüksége. Tudom, hogy nem egyszerű ,de szeretném megoldani,hogy a nyári szünetben egy kis korrepetálás legyen abból ami lassabban ment mint kellett volna. Hajninak az idő a legnagyobb ellensége,de majd megbarátkoznak. A nyáron rá kell gyúrnia. Tudom,hogy ez pénzbe kerül,de lehet ajándékként is felajánlani a gyereknek. Ez nem büntetés,hanem az életre nevelés. Így súlya is van a dolognak.
Sok mindenben igazad van .A teleputtony meg majd bővül.Csillapodni látszik a vihar,bár a szombat az borzalmas volt. A nővérem felhozta az édesanyámat.Az meg teljesen összezavarodott,pedig tudta ,hogy ide jön,de neki már nehéz váltani. Nem szedte be a gyógyszert sem este,mert nem. Éjjel meg jajgatott annyira fájt a lába. Ráadásul a fal-felé akart leszállni,mert most másfele alszik mivel félig süket én meg nem akartam hangosan beszélni nehogy a feles társ felébredjen.Aztán nem volt mit tennem feldöntöttem és megfogtam a lábait és átraktam a jó oldalra,majd felhúztam.Látszott rajta,hogy nem tudja hogy hol van. Kimentünk a konyhába beáztattam a lábát és lekentem, addigra képben volt. Mondtam ha nagyon fáj akkor én szívesen kijövök a konyhába virrasztani vele,de ne a szobába szenvedjünk a feles-társ had aludjon. Másnap a teraszra kiraktuk az anyósom napozóágyát és kimentem vele én is.Ott hímeztem és próbáltunk beszélgetni.Ami nem ment zökkenő mentessen ,mert mindig mást értett mint amit mondtam,aztán ráhagytam hagy kedvezményezzen Ő is. Vasárnap megünnepeltük a 93 éves szülinapját. nagyon örült neki.Most a teraszon van és alig lehet becsalni.A nővéremnél a kutya miatt nem ment le a kertbe. Két évet a négy-fal között töltött. Hiába akarta a nővérem elvinni kocsikázni nem akart menni sehová.Biztosan bele fog rázódni a dolgokba!
Az első év írtó rossz mindenkinek!Amikor az első 4 megkapta a lánykám középiskolába,sírt.Úgy kellett megvigasztalni,nem a világvége,megtudja csinálni.A következő héten azt mondta megbukik tornából,mert úszni nem tud megtanulni.(most sem tud!)Az sem a világvége.El tudjuk fogadni a rossz jegyeket is.Nekünk sem megy minden tökéletesen,akkor mi van?!A férjem időnként hisztizett rajt,mert csak tanulni kell,más dolguk sincs,de lehiggadt.A családban a lánykám az első diplomás.Mindenért megküszködött.Kénytelen volt önállónak lenni,mert nem is értettem sokszor miről beszél.Persze önállóbban is nőttek fel,hiszen 3 műszak mellett,délutános héten,csak reggel találkoztunk.Az első uv megrázott,de tényleg időnként olyan érzésem volt,csak a vizsgadíj miatt szivatják a népet.
Sokszor mondtam írtó sok pofont kap még.A munkahelyen főleg,ha kifog egy "jó közösséget"Meg kel tanulni alkalmazkodni,tanár hepjeit kitanulni,lavírozni a vizsganapok között,hogy uv ra is legyen idő.
Lehet,hogy koleszban jobban belejönne a dolgokba.
Neked meg csak türelem!
A felestársat meg csak be tudod majd idomítani.Lehet,hogy többre mennél,ha drága mamán keresztül próbálnád meg.Habár el tudom képzelni ,hogy tele a halászcsizmád az egész pereputtyal.
Beledöngölni a földbe,de ezt már lassan megszokják a gyerekeim.Sajnos,de ez most nagyon durva volt .Amikor ott áll romokba és el van keseredve becsukod azt az ajtót amit a gyerekeidnek mindig nyitva kel ,hogy álljanak. A vigasztalás a megerősítés ha gyenge a gyerek akkor az a szülő dolga. Nem az,hogy mindig figyelmeztessen ,hogy milyen esetlen kelekótya vagy. Én szívesen lennék ilyen kelekótya aki ha nem is volt mindig kitűnő ,de jeles az igen.Kedves Evelyn, most olvastam, mi történt. Nagyon sajnálom a lányod, mert biztos iszonyat bántja a dolog, de, ha valóban nem történt semmi helyrehozhatatlan, akkor szerintem itt a nyár és rengeteg idő! Ne hagyd, hogy otthagyja az egyetemet, ha valóban ez a szíve vágya, hogy építész legyen!
A felestársról csak annyit, hogy ő mennyit segített neki, hogy ennyire fel van dalmahodva?!
Sok mindenben igazad van .A teleputtony meg majd bővül.Csillapodni látszik a vihar,bár a szombat az borzalmas volt. A nővérem felhozta az édesanyámat.Az meg teljesen összezavarodott,pedig tudta ,hogy ide jön,de neki már nehéz váltani. Nem szedte be a gyógyszert sem este,mert nem. Éjjel meg jajgatott annyira fájt a lába. Ráadásul a fal-felé akart leszállni,mert most másfele alszik mivel félig süket én meg nem akartam hangosan beszélni nehogy a feles társ felébredjen.Aztán nem volt mit tennem feldöntöttem és megfogtam a lábait és átraktam a jó oldalra,majd felhúztam.Látszott rajta,hogy nem tudja hogy hol van. Kimentünk a konyhába beáztattam a lábát és lekentem, addigra képben volt. Mondtam ha nagyon fáj akkor én szívesen kijövök a konyhába virrasztani vele,de ne a szobába szenvedjünk a feles-társ had aludjon. Másnap a teraszra kiraktuk az anyósom napozóágyát és kimentem vele én is.Ott hímeztem és próbáltunk beszélgetni.Ami nem ment zökkenő mentessen ,mert mindig mást értett mint amit mondtam,aztán ráhagytam hagy kedvezményezzen Ő is. Vasárnap megünnepeltük a 93 éves szülinapját. nagyon örült neki.Most a teraszon van és alig lehet becsalni.A nővéremnél a kutya miatt nem ment le a kertbe. Két évet a négy-fal között töltött. Hiába akarta a nővérem elvinni kocsikázni nem akart menni sehová.
Most szabadság van.Én még izgulok meddig bírja a feles elviselni,remélem őszig igen.Legalább lesz egy jó nyara.
Evelyn,most olvastam vegig az elozo beirasiadat es a reakciokat ra.Sok mindenben igazad van .A teleputtony meg majd bővül.Csillapodni látszik a vihar,bár a szombat az borzalmas volt. A nővérem felhozta az édesanyámat.Az meg teljesen összezavarodott,pedig tudta ,hogy ide jön,de neki már nehéz váltani. Nem szedte be a gyógyszert sem este,mert nem. Éjjel meg jajgatott annyira fájt a lába. Ráadásul a fal-felé akart leszállni,mert most másfele alszik mivel félig süket én meg nem akartam hangosan beszélni nehogy a feles társ felébredjen.Aztán nem volt mit tennem feldöntöttem és megfogtam a lábait és átraktam a jó oldalra,majd felhúztam.Látszott rajta,hogy nem tudja hogy hol van. Kimentünk a konyhába beáztattam a lábát és lekentem, addigra képben volt. Mondtam ha nagyon fáj akkor én szívesen kijövök a konyhába virrasztani vele,de ne a szobába szenvedjünk a feles-társ had aludjon. Másnap a teraszra kiraktuk az anyósom napozóágyát és kimentem vele én is.Ott hímeztem és próbáltunk beszélgetni.Ami nem ment zökkenő mentessen ,mert mindig mást értett mint amit mondtam,aztán ráhagytam hagy kedvezményezzen Ő is. Vasárnap megünnepeltük a 93 éves szülinapját. nagyon örült neki.Most a teraszon van és alig lehet becsalni.A nővéremnél a kutya miatt nem ment le a kertbe. Két évet a négy-fal között töltött. Hiába akarta a nővérem elvinni kocsikázni nem akart menni sehová.
Most szabadság van.Én még izgulok meddig bírja a feles elviselni,remélem őszig igen.Legalább lesz egy jó nyara.
Gratulalok a nagyszuleidnek ehhez a szep evfordulohoz!jó egészséget kivánok anyukádnak! Nekem is van egy locsolkodós most lesz nagyikámék 61. házassági évfordulója pénteken. Örülök, hogy megint együtt lakunk, és együtt lehetünk minden nap.
Szólni akartam, hogy a fbookon indul egy JE mystery sal, úgyhogy ha gondoljátok, csatlakozzatok nem fizetős