A kanadai Alberta provinciában véghez vitt sikeres patkányirtásról beszélt a BBC-nek Phil Merril, akitől megtudhatjuk, hogy központi utasítások, és a lakosság aktivitása egyaránt szükséges volt ahhoz, hogy a terület szinte teljesen patkánymentes legyen.
A patkánymentes stratégia egyik alapköve logikus, de biztosan keveseknek jutna eszébe. A terület határán lévő tanyákon és gazdaságokon rendszeresen patkánymentesítenek, akkor is, ha épp nincs patkány: így még be sem tették a kis lábaikat Albertába, máris elpusztítják őket.
A patkányirtásra az 1950-es években alapítottak külön szervezetet a patkányirtásra. Először is kijelölték a fentebb említett patkánymentesítő zónát, ezen kívül megkezdték a lakosság oktatását: plakátokon tájékoztatták őket, hogyan különíthetik el ránézésre a patkányokat a hasonló kinézetű rágcsálóktól, és mit tehet az egyszeri ember a patkányinvázió ellen.
Ezek a patkányok kezdetben nagyon agresszív retorikát folytattak: olyan mondatokkal dolgoztak, mint "Azonnal öld a patkányt!", vagy "A patkány fenyegetés az egészségünkre, az otthonunkra és az iparunkra nézve".
A kampány elérte a célját, a lakosság a mai napig együttműködik a kártevőmentesítő irodával - egyrészt olyan módon, hogy ahogy patkányt lát, bejelenti, másrészt megteszi, amit tud: fém kukákat telepítettek, és igyekeznek tisztán tartani a környezetüket. Ezt példákkal is elősegítették: azt sulykolták a lakosságba, hogy a "jó" gazda tisztán tartja a területét, míg a "rossz" gazda trehányságával veszélyezteti a szomszédait.
A kampány indulásakor, az 1950-es években 500 bejelentés érkezett patkányinvázióról. A '70-es években ez a szám évi 50-re csökkent, míg a '90-es években évi 10-20 esetet jelentettek. 2003 volt az első olyan év, hogy a lakosság egyáltalán nem találkozott patkánnyal.
A patkánymentes stratégia egyik alapköve logikus, de biztosan keveseknek jutna eszébe. A terület határán lévő tanyákon és gazdaságokon rendszeresen patkánymentesítenek, akkor is, ha épp nincs patkány: így még be sem tették a kis lábaikat Albertába, máris elpusztítják őket.
A patkányirtásra az 1950-es években alapítottak külön szervezetet a patkányirtásra. Először is kijelölték a fentebb említett patkánymentesítő zónát, ezen kívül megkezdték a lakosság oktatását: plakátokon tájékoztatták őket, hogyan különíthetik el ránézésre a patkányokat a hasonló kinézetű rágcsálóktól, és mit tehet az egyszeri ember a patkányinvázió ellen.
Ezek a patkányok kezdetben nagyon agresszív retorikát folytattak: olyan mondatokkal dolgoztak, mint "Azonnal öld a patkányt!", vagy "A patkány fenyegetés az egészségünkre, az otthonunkra és az iparunkra nézve".
A kampány elérte a célját, a lakosság a mai napig együttműködik a kártevőmentesítő irodával - egyrészt olyan módon, hogy ahogy patkányt lát, bejelenti, másrészt megteszi, amit tud: fém kukákat telepítettek, és igyekeznek tisztán tartani a környezetüket. Ezt példákkal is elősegítették: azt sulykolták a lakosságba, hogy a "jó" gazda tisztán tartja a területét, míg a "rossz" gazda trehányságával veszélyezteti a szomszédait.
A kampány indulásakor, az 1950-es években 500 bejelentés érkezett patkányinvázióról. A '70-es években ez a szám évi 50-re csökkent, míg a '90-es években évi 10-20 esetet jelentettek. 2003 volt az első olyan év, hogy a lakosság egyáltalán nem találkozott patkánnyal.
