Allitolag 1956-ban Kesztölc is elkülönült Magyarországtol rövid idöre, vettek az oroszoktol egy üveg pálinkáért egy tankot, felállitották a falu közepén és kikiálltották a "Kesztölci Köztársaságot".
Ez valoban megtörtént. Az is bizonyitja, hogyha elmégy ebbe a Pilisbeli kedves kis faluba és rákérdezel, rögtön megvernek. Vajon miért?
Tények tekintetéban most is hadilábon állsz, mert ez valóban nem történt meg...
"Kesztölcön október 26-án kezdődtek a forradalmi események, bár - visszatekintve - mindenki október 23-ára emlékszik. Ekkora lett általános a sztrájk. Az emberek reggel a tanácsháza előtt gyülekeztek, valaki az egyetemisták 16 pontját kiragasztotta az épület falára.
A Szabadság téri hősi emlékmű tetejéről leverték a vörös csillagot, melyet pár évvel korábban tetetett oda az akkori tanácselnök a turul helyébe.
Néhányan behatoltak a pártirodába, kiszórták az iratokat a fiókokból, leszedték a falakról a Sztálin- és Rákosi-képeket, a vörös zászlókat. A Lenin-képhez azonban nem nyúltak.
A tanácsházán azt követelték a jelen lévő vezetőktől, adják vissza a turulszobrot. A kisbíró úgy tudta, a bronzturult még 1953-ban beolvasztották, de végül a padláson megtalálták a "Magyar Kir. Anyakönyvi Hivatal" táblát, melyen a korona és a "Kir." le volt gipszelve. A tömeg ezt függesztette ki az épületre.
Elfoglalták a tanácsházán a hangoshíradót is, és a nap folyamán többször beolvasták az egyetemisták követeléseit. Páran megpróbálták megsemmisíteni a nyilvántartásokat, a kuláklistákat, a beszolgáltatási dokumentumokat. Az anyakönyv, a könyvtár és az írógép azonban megmenekült.
A párttitkárt megmotozták, és mivel a zsebében lőszert találtak, elhatározták, hogy lefegyverzik az október 24-én alakult kommunista milíciát. A kommunisták ellenállás nélkül át is adták fegyvereiket. Csak a téesz párttitkáránál tartottak komolyabb dúlás: a kommunista irodalom vagy 150 remekét kiszórták az udvarra, lelocsolták benzinnel és meggyújtották.
A nemzetőrséget délután kezdték szervezni a faluban. Este 16 ember a közeli laktanyákba indult fergyvert szerezni egy bányászbusszal. "Józan egy se volt" - mesélte egyikük. Esztergomban aztán a laktanyában annak rendje és módja szerint le is fegyverezték a nemzetőröket, és csak másnap engedték el őket.
Október 27-e nyugodt nap volt a faluban. A forradalom legradikálisabb hívei Esztergomba mentek harcolni. Ketten például hidegvágóval szedték darabokra egy tank lánctalpát: "csak a csapszöget kellett kiverni belőle".
Mivel a leggyűlöltebb kommunisták elszeleltek vagy elbújtak, újjá kellett szervezni a közigazgatást. 28-án falugyűlés tartottak, megválasztották a nemzeti bizottságot és a forradalmi bizottságot, mely a későbbi nemzetőrség magja lett.
A nemzeti bizottság azonnal össze is ült, és négy határozatot hozott. Intézkedtek a pékség zavartalan üzemeléséről, újraindították a pálinkafőzést, mert a cefre mindenkinél forrt otthon, rendelkeztek, hogy folytatódjon az őszi betakarítás, és megkezdődjön a szüret.
A kezdeti balszerencse után a nemzeti bizottságnak nagy mennyiségű fegyvert sikerült szerznie Dorogról és Esztergomból. A pilisszentléleki laktanyából még géppisztolykat is kaptak, cserébe 40 liter bort adtak.
Október 30-án két teherautó indult Budapestre. Élelmiszert vittek a pesti forradalmároknak, visszafelé pedig újabb fegyvereket hoztak. A szállítmány vezetője ugyanis bement a parlamentbe, és elmondta, hogy ők a pilisi hegygerincet megfigyelés alatt tudnák tartani, ha lenne fegyverük. Amikor hazaértek, a nemzeti bizottság hivatalosan is átalakult nemzetőrséggé. Kiosztották a fegyvereket, és pedánsan aláírt engedélyeket adtak mellé mindenkinek.
A történetben valóban szerepel egy tank. Három katonaszökevény jött vele, a szobornál hagyták a falu közepén. Egy volt harckocsizó kiment vele a falu széléig, a hegyoldalnak fordította a tornyot, és leadott egy lövést, de senki sem tudja, hova ment. A tank még egyszer szerephez jutott: a dorogi IX. aknán dolgozó politikai foglyok kiszabadításánál.
"Fölhívtam a ... nemzetőrparancsnokot: 'Ha nem engeditek el a kilences aknai rabokat, nekem van egy tankom, és le fogom tarolni a drótkerítést a tábor körül'. Ez egy kicsit nagyzás volt - magunk között: nem volt annyi dízel, hogy el tudtam volna menni a falu végibe" - mesélt a harckocsi egyetlen bevetéséről a nemzetőrparancsnok.
November 4-én, a Budapest elleni orosz támadás hírére a nemzetőrök a pártházban összegyűjtötték a kommunistákat. De nem volt lincselés. A faluban egész idő alatt egyetlen erőszakos cselekmény történt: valaki bedobálta az egyik kommunista házának ablakait, de másnap már be is üvegeztette. Továbbá a nemzetőrök a faluba vezető út fölött, a domboldaln lőállásokat alakítottak ki.
Budapest eleste után egyik nap 30 pesti forradalmár állt meg egy éjszakára a faluban. Reggel megköszönték, hogy mosakodhattak, ehettek; majd elköszöntek, és azt tanácsolták, hogy a kesztölciek se maradjanak tovább. "'Vége van mindennek, kivertek minket az oroszok, egész pestet megtámadták, gyertek velünk, minden el van veszve.' Én meg a hülye fejemmel nem hittem el, még maradtam egy erős hónapot. Azt mondja:'nem tudom, mivel szolgálhatok, odaadom a pisztolyomat' - így kirakta az asztalra. 'Erre már nekem nem lesz szükségem' - odasúgta. 'De neked sem'."
November 17-én bukkantak fel az orosz tankok a Kesztölc felé vezető úton. Leadtak pár lövést a falu felé. A nemzetőrök hamar felismerték, hogy az oroszok szétlőnék az egész falut, ha harc bontakozna ki, ezért inkább gyorsan elrejtették fegyverarzenáljukat. Összesen 18 darab lőfegyvert sikerült begyűjteni tőlük. Az oroszok fasisztákat sem találtak, de tankkal elmentek a pálinkafőzőig, és magukhoz vették az ott található italkészletet.
December közepén a falu még mindig fegyverben és sztrájkban állt. Ekkor azonban az időközben előkerült kommunisták vezetésével megjelentek a karhatalmisták, és kezdetét vette a brutális megtorlás."
