Mindíg a saját tetteinkért vagyunk felelőssek, a másikért nem.
Ha nem fogadja el a baráti jobbot és ellenségeskedik, akkor saját magának árt vele, az ilyen embereket célaszrü elkerülni amennyire csak lehet.
Persze sokszor szinte lehetetlen, mert összeköt vele valamilyen kapocs, akkor is kell keresni egy megoldást, de azt is meg kell nézni, higy nem-e nekünk akar valamit mutatni a viselkedésével....
szeretettel:
István
UI:
kicsit ide kapcsolódik a mediáélis üzenetek folytatása a
Természeti Erők megrendüléséről:
Az óceánok vize, az óceánok ereje, az óceánok mélye lesz az emberek katasztrófáinak az elindítója, illetve maga az ember volt az elindítója a maga katasztrófájának.
Mert miként más katasztrófák előtt a hosszútűrő Isten bizonyos korszakokig várt, hogy az emberek megjavuljanak – így mondja az Írás – az emberek nem javultak meg, és ennek következményeként érték őket a katasztrófák.
A teremtő isten tűrésének ez a mostani korszaka a leghosszabb ideje az első hold kidobatása óta tart. Amikor ennek a tűrésnek vége lesz, és a természeti erők megrendülnek, már nemcsak bizonyos embercsoportokat fog érinteni, nemcsak bizonyos földrészek elsüllyedését fogja eredményezni, hanem az egész föld tűzzé fog válni!
Az erők tömörülnek, osztályozódnak. Ezekben az erőtömörülésekben különböző érzések, vágyak égnek, amelyek el nem éghetnek, de égnek mindaddig, amíg le nem választatik a salak az aranyról, amíg el nem választatnak a „kecskék a juhoktól”. Azaz az ellenszegülő szellemek és ellentétes erők tűzkarikában kidobatnak.
Az erők szétválasztása már napjaitokban folyamatban van. A „kecskék a juhoktól” való elkülönülése nemcsak a mi részünkre, hanem a látó ember számára is láthatóvá vált.
Ezzel egyidőben – tehát nem később: pár tíz év múlva a jelenben – elkülönül az anyagban is az, ami érték, tehát amiben olyan érzések és vágyak foglaltatnak, amelyek megmaradhatnak az új Föld gerincének, azoktól, amelyek innen ki kell, hogy dobassanak.
Ezek az elkülönülések az óceánok vizében, a tűzhányók mélyében, a különböző hegyvonulatok mélységeiben, a síkságok fertőzött talajaiban, a légköri elektromosság különböző formáiban már történnek.
Ezek az elkülönülések lassan bontakoznak ki!
(Megjegyzés: de egyszerre fognak majd hirtelen katasztrofálisan hatni).
Az ember megnyitotta azokat az ajtókat a természetvilágban, amelyeken keresztül előjönnek azok a félelmetes és veszedelmes dolgok, amiket nem képes többé megfékezni!
Mint a tűzzel játszó gyermek, azt hiszi, hogy képes akármelyik pillanatban azokat megállítani; hogy mindazt, amit az atomkutatás és az atomrobbantások terén cselekszik, büntetlenül megteheti. Azt hiszi, hogy az atomtudósok valami hatalmasat alkottak, előbbre vitték az emberiséget, holott óriási veszélynek tették ki a Földeteket.
A természeti erők, mint mondom mindenütt a megrendülés jeleit mutatják!
És ezért a mi feladatunk az, hogy bár a természeti világ megrendülését megakadályozni nem vagyunk képesek, lelassítjuk ezt a folyamatot, hogy idő és alkalom maradjon a megtérésre azoknak, akik még menthetők. Azok menthetők meg, akik hiszik azt, amit Krisztus és a Szentlélek tanít és nem tesznek úgy, mintha a veszély nem állna fenn; mintha Krisztus nem állna itt az ajtó előtt; mintha Krisztus második eljövetele nem következnék be. Mert bekövetkezik!
