Ezoterika

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) 2003-ban
kezdeményezett kutatást a fahéj és 2-es típusú cukorbetegség, illetve a
koleszterin szint kapcsolatának feltárására. A vizsgálat nem várt sikert
hozott a betegek életében.
A 40 napon át rendszeres fahéj tartalmú tabletta szedésének köszönhetően a
vérben lévő triglicerid és a glükóz, illetve a káros LDL koleszterin szint
egyaránt közel 30 százalékkal csökkent a résztvevők körében.

A fahéj tartalmaz antioxidánsokat. Azonban nincs elegendő bizonyíték annak
alátámasztására, hogy nagy dózisú fahéj fogyasztásával olyan kedvező hatást
érhetnénk el, mint például a szív- és érrendszeri betegségek elleni védelem.

A fahéj segíti a vírusok, baktériumok és gombák elpusztítását.
Alkalmazásával azonban megfontoltan kell bánnunk, mivel testünkön kívül és
szervezetünkön belül is számos baktérium él egymással harmóniában,
egészségünket őrizve. Ezeket, vagyis a jó, és rossz baktériumokat egyaránt
kiirtva természetes egyensúlyunk felborulna, s ez betegségek kialakulásához
vezetne. Gondoljunk csak a bélszakaszban élő hasznos baktériumokra, melyek
immunrendszerünk megfelelő működését is segítik. Kétségtelen tehát, hogy a
fahéjban található, hatóanyagok segítik egészségünk megőrzését, azonban a
pontos részletek feltárásához további vizsgálatok szükségesek. A fahéj
hatását befolyásolhatja például az adott növény összetétele, melyből a
gyógyszer készül, s ezt a termőhelytől kezdődően számos egyéb tényező is
meghatározhatja.
Az amerikai National Center for Complementary and Alternative Medicine
(NCCAM) szervezet törekvései közt szerepel, hogy a hatóanyagok pontos
besorolást nyerjenek, s a természetes gyógymódok palettája tovább
bővülhessen. A fahéj egészségre gyakorolt hatásának vizsgálatához tehát
számos további kutatás szükséges. A kanadai World News hetilap egyik
számában jegyzéket készített azokról a betegségekről, amelyek mézzel és
fahéjjal kezelhetők. Többek között felerősíti az immunrendszert, megvéd a
vírusoktól, baktériumoktól, erőssé, munkabíróvá tesz..

Szívbetegség:
A mézet keverje össze törött fahéjjal, és lekvár helyett ezt kenje a
kenyérre. Fogyassza rendszeresen. Csökkenti a koleszterinszintet, és véd az
infarktus ellen. Akik már átestek infarktuson, és rendszeresen fogyasztják
ezt a keveréket, nagy az esélyük arra, hogy következő roham nem, vagy csak
később következik be. Ezen kívül könnyíti a légzést és erősíti a szív
munkáját. Amerikában és Kanadában ezzel gyógyítják azokat a betegeket,
akiknek koruk miatt ereik már nem annyira rugalmasak. A méz és a fahéj
visszaadja az erek rugalmasságát.

Artritisz:
Az ízületi kopásban szenvedő betegek reggel, délben és este egy pohár meleg
vízbe tegyenek két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. A krónikus
artritisztől is megszabadulhatnak, ha rendszeresen fogyasztják. A
copenhaveni egyetemen végzett felmérés szerint 200 beteg közül az ital
fogyasztása után 73 beteg teljesen megszabadult a fájdalomtól, és azok, akik
nem tudtak járni, fájdalom nélkül közlekedtek.

Hólyagfertőzés:
Egy pohár langyos vízbe tegyen két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat.
Megszünteti a húgyhólyag és a húgy-utak fertőzését.

Fogfájás:
Öt kanál mézet keverjen össze egy kanál törött fahéjjal, naponta háromszor
tegyen a masszából a fájós fogra. A fájdalom elmúlik.

Koleszterinszint:
Két kanál mézet és három teáskanál törött fahéjat keverjen össze 2 dl forró
vízzel. Két órán belül 10 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha
naponta háromszor alkalmazza, a krónikus magas koleszterinszint lecsökken.
Ha naponta fogyaszt mézet, megakadályozza a koleszterinszint emelkedését.

Megfázás:
Ha gyakran megfázik, három napon keresztül naponta háromszor egyen egy kanál
mézet és negyed kanál törött fahéjat. Gyógyítja a megfázást, a krónikus
köhögést és megtisztítja a légcsövet.

Gyomorpanaszok:
A méz és a törött fahéj keveréke gyógyítja a gyomorfájdalmat és
megakadályozza a gyomorfekély kialakulását.

Az immunrendszer erősítése:
A méz és a fahéj rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, védi a
szervezetet a vírusok, baktériumok ellen. A mézben nagyon sok vitamin és
vas. Rendszeres használata erősíti a fehér vérsejteket a baktériumokkal és a
vírusokkal folytatott harcban.


Nehéz gyomor:
Egy kanál fahéj 2 kanál mézzel keverve megakadályozza a gyomorsav túlzott
termelődését.

Nátha:
Spanyol tudósok rájöttek, hogy a méz olyan természetes anyagokat tartalmaz,
amelyek megölik a nátha baktériumtörzseit.

Pattanás:
Három kanál mézet és egy kanál fahéjat keverjen össze. Lefekvés előtt kenje
be vele a pattanásokat, majd mossa le meleg vízzel. Ha naponta elvégzi ezt a
műveletet, egy héten belül eltűnnek a pattanások.

Bőrfertőzés:
A méz-fahéj páros gyógyítja az ekcémát, az övsömört és a bőrfertőzés minden
formáját.

Fogyás:
Reggel éhgyomorra fél órával a reggeli előtt, este pedig lefekvés előtt
igyon meg egy mézes fahéjas italt. Rendszeres fogyasztása csökkenti a súlyt
a rendkívül kövérek esetében is. Még akkor is megakadályozza a zsír
lerakódását, ha nagyon zsíros ételeket fogyaszt.

Krónikus fáradtság:
A testi erőt legjobban, a mézben lévő cukor regenerálja. A mézet és fahéjat
fogyasztó idős emberek erősebbek és mozgékonyabbak. Ha délután három óra
körül fogyasztunk el ilyen italt, egy héten belül helyreáll a szervezet
vitalitása.

Jégkorszak



Az USA, az Európai Unió valamennyi állama, Ausztrália, Új Zéland, Kanada
államtitokká nyilvánította és hírzárlatot rendelt el a témában, a forrás
Norvégia, az ott menedékjogot kapott brit tengeralattjáró kapitány zártkörű
sajtótájékoztatója alapján:



A VILÁGVÉGE TUDOMÁNYOS MAGYARÁZATA

Hogyan lesz a globális felmelegedésből új jégkorszak?



1. Kanadában évtizedek óta vizsgálják mélyfuratokkal a földtörténeti korokat
és jól megállapíthatóan kiderült, hogy szinte pontos periodicitással
ismétlődnek a hozzávetőlegesen a tíz-tízezer évig tartó jégkorszakok ill.
jégmentes időszakok. Ezt abból állapították meg, hogy egy-egy kb. tízezer
évet felölelő rétegben találtak pollenszemeket, majd a következőben nem, a
rákövetkezőben újra, majd megint nem, így tovább, majdnem teljesen szabályos
hosszúságú szakaszokban. Azt is megállapították, hogy minden valószínűség
szerint jelenleg egy tízezer éves globálisan jégmentes időszak végén járunk.



2. A globális felmelegedés tény, de akkor is éppenúgy bekövetkezne, ha ember
egyáltalán nem élne a földön és ipari tevékenységével nem szennyezné a
bolygót. Ezt a folyamatot az emberiség bűnének feltüntetni és ezzel
lelkiismeretfurdalást kelteni pusztán félrevezetés a valóságos fatális okok
eltitkolása céljából. Az emberiség tevékenysége ebben pusztán annyi, mintha
odamennél egy égő felhőkarcolóhoz és a magad részéről még rádobnál egy lapát
szenet. Számit, számit, de gyakorlatilag semmit.



3. A globális felmelegedés oka geológiai természetű, egy bizonyos hosszúságú
periódus alatt elfogy az aktív talajréteg ásványi anyag tartalma, ami a fák
és mindenféle növényzet életéhez nélkülözhetetlen. Ez nemcsak az erdők jól
látható pusztulásában jelentkezik, hanem 1-1 fa összes levélszámának,
ágsűrűségének szignifikáns csökkenésében is észlelhető, de még a fűfélék
levéldúsulásának elmaradásában is jól nyomon követhető. Ez a világszerte
fokozódó zöldfelület csökkenés évről-évre többezer tonna széndioxid
megkötésének elmaradásával jár és valójában ez a megállíthatatlanul növekvő
széndioxid réteg okozza az üvegházhatást.



4. A felmelegedés jelenleg már egyharmadával csökkentette az Északi Sark
permanens jégtakaróját, de a nagyobb baj a Déli Sarkon van. Ott már több
"kisebb", csak néhány négyzetkilométeres jégtábla darab szakadt az óceánba.
Azonban van egy egybefüggő, vízben lévő részével együtt hatezer méter
vastag, háromszáz kilométer széles, magas jég-fennsík, amin már itt-ott
megjelentek és szaporodnak a vízzel teli "kutak", melyek megjósolhatóan
jelzik ennek a hatalmas tömbnek az olvadását és a bármikor bekövetkezhető
tengerbe szakadását. Ha ez bekövetkezik, mindössze 3 nap alatt olyan
globális cunamit okoz, ami annyiban is különbözik majd a szokásos
cunamiktól, hogy a pusztítása után ez a plusz vízmennyiség nem húzódik
vissza, mint a földrengéses cunamiknál, mert nem lesz hova, vagyis a víz a
pusztítása után is a pusztítás helyén marad. Ha ez az említett hatalmas
jégterület már az óceánban utazva a vízkiszorításon túl ráadásul el is
olvad, a világtengerek szintjét, beleértve a beltengereket is, mint a
Földközi vagy az Adria, olyannyira emeli meg, hogy a tengerpartok legalább
5-7 kilométerrel kerülnek mindenhol beljebb, eltüntetve szigetek ezreit és
olyan városokat, mint Brighton, Plymouth, Liverpool, Miami, Sydney, stb.,
stb.



5. Azonban nem is ez lesz a fő baj, hanem a végeredmény, vagyis az
eljegesedés. Ugyanis a jégolvadásokból az óceánokba kerülő víz édesvíz. A
mai időjárási és klimatikus viszonyokat nem a légköri események, hanem az
azokat is determináló globális tengeráramlatok határozzák meg. Ha ezek nem
lennének akkor csak az Egyenlítő környékén lenne többé-kevésbé elviselhető
átlaghőmérséklet. Azonban a jelenlegi tengeráramlatokhoz fizikai okokból
elengedhetetlen a tengervíz jelenlegi sótartalma. Só nélkül lelassulás, majd
leállás várható. Nézzük példaként a Golf áramlatot, amelyet tulajdonképpen
egy nagy meleg folyónak is felfoghatunk, ami az Atlanti Óceán felszínén
folyik. Ezt a sótartalom különbség teszi lehetővé. Mint közismert, ez az
áramlat, ami az Egyenlítő felől indul, határozza meg döntően Európa
éghajlatát. Útja során amint az Északi Tengerbe ér, szintén sótartalom
változás miatt a felszínről hirtelen a mélybe fordul és az alsó régiókban
elindul visszafelé.



6. A brit kormány az elmúlt év őszén, a fentiek tudatában és teljes titokban
tengeralattjárókat küldött az Északi Tengerhez, hogy tanulmányozzák a mélybe
forduló Golf áramlatot, méréseiket hasonlítsák össze az eredeti adatokkal.
Nos ekkor történt, hogy a tudósok a tengeralattjárókon a szokásos adatokhoz
képest már 20%-os sebességcsökkenést mértek a Golf áramlat mélybe
zuhanásánál. Ekkor történt az azonnali államtitokká nyilvánítás is, amit
több ország is átvett, kivéve Norvégiát.



7. Ha a sótartalom csökkenés miatt leáll a Golf áramlat, (s ez a világ többi
tengeráramlatára is érvényes) az érintett területeken "örök" tél következik
be. Ez Európa vonatkozásában először a Brit Szigetekre, Skandináviára, majd
Észak Franciaországra terjed ki, de pár év alatt eljut egészen Afrika északi
partjáiig. Britannia az elmúlt évszázadokban arról volt közismert, hogy
éghajlata mérsékelt, nincs igazán nyár, de igazán tél sem, még a leghidegebb
teleken sem hagyja el a higanyszál a fagypont körüli hőmérsékletet. Nos ezen
a télen soha nem látott hóviharok és mínusz 10 fokos lehűlés is több helyen
előfordult a szigetországban. Ekkor döntött úgy az a tengeralattjáró
kapitány, aki tanúja volt a méréseknek, hogy az államtitok ellenére nem
hallgat tovább és kitálal a világnak.



8. Mi lesz az emberekkel? Várhatóan úgy, mint minden katasztrófa idején
először segíteni próbálnak egymáson, utána pedig egymásnak esnek. Először
délről indul meg majd minden bizonnyal egy hatalmas menekült áradat az
elöntött tengerpartok, szigetek világából, olasz, spanyol és görög családok
ezrei próbálnak majd megélhetést, letelepedést találni Európa belső
vidékein. Utána rövidesen megfordul a menekült áradat iránya és az északi
népesség igyekszik majd az örök tél beköszönte miatt, délibb, még lakható
hőmérsékletű helyeket foglalni el. Természetesen ez nem fog menni
élelemhiány, erőszak és háborús összecsapások nélkül.



9. Mi tehát a Föld jövője? Mint láthatjuk a szokásos módon várhatóan újabb
tízezer évre jégkorszak következik. A jégkorszaknak az ugyancsak vele párban
álló, szintén periódikusan ismétlődő erőteljes és globális vulkáni boom vet
majd véget, ugyancsak az eddigieknek megfelelően. Az élet legalábbis
egysejtű szinten és a tengerekben a jég alatt valahogy ezt az időszakot is
szokásosan átvészeli. A vulkáni tevékenység újra gazdagon ellátja a
talajréteget ásványi anyagokkal, tehát a körforgás újra indulhat, startolhat
megint a Föld vegetációja is, majd később az állatvilág is újra indulhat.
Hogy lesz-e a következő jégmentes időszakban is ember a Földön az csak
Istentől függ.



10. S végül. Vajon meddig tarthat ez a körforgás? Minden bizonnyal addig,
amíg ki nem fogy a Föld vulkánikus ereje is, hogy tízezer évenként
globálisan megújulva megszüntesse az aktuális jégkorszakokat. Ekkor majd
marad a jég és a Föld véglegesen kihűlve, halott bolygóvá, űrszemétté válik.
Természetesen nincs módunk a fentiek elkerülésére, struccpolitikával sem.
Egyet tehetünk. Minden napunknak maximálisan örülni kell addig és a sors,
vagyis Isten különleges ajándékának tekintenünk.

Nekem volt már párszor olyan álmom ami inkább tűnt emléknek mint álomnak. Lehetséges, hogy ezek emlékek előző életekből?
Volt például egy amiben egy gyertyákkal megvilágított ódon ebédlő szerű helyen voltam. Sötét volt, csak gyertyák világítottak. Kicsit meg voltam lepve hogy ott vagyok, de nem volt kellemetlen, vagy ilyesztő. Végigsétáltam a hosszú tömör faasztal mellett, megfogtam néhány szék támláját. A padlón nem volt beton, inkább olyan volt, mintha jó tömörre lett volna döngölve a föld. Aztán megláttam egy tükörszerű dolgot a terem végén a falon, és odamentem. A tökör lecsiszolt rézlemeznek tűnt, mert aranyos színe volt, és nem volt olyan tökéletesen tükröző mint egy tükör, kicsit mattosabb volt a fénye. És amikor belenéztem, egy idegen nő arca nézett vissza rám. Ismerős volt mégis idegen. A ruhájából annyit láttam a tükörbe, hogy bordó színű. A ruha és a haja kicsit római stílusú volt, de azt így nem tudtam megállapítani, csak arra emlékeztetett. A tekintete pedig megdöbbenést tükrözött. Nagyon furcsa érzés volt bennem, amikor felébredtem reggel, nagyon intenzív álom volt. Éreztem a székek tapintását, ha a gyertyákhoz közel mentem, a gyertya melegét. De a terem teljesen üres volt.

Azért írok róla egyes szám harmadik személyben, mert ha emlék is volt egy másik életből, az a nő akkor sem én vagyok már. Ki tudja, lehet hogy már 1000 vagy több év is eltelt amióta ő meghalt.

Szia!

Érdemes lenne átnézned a Testelhagyás topicba, mert ott pont ezerkről beszélünk!

szeretettel:

István

Tetszik, mesélj még róla!

Ayumu89 írta:

Nekem volt már párszor olyan álmom ami inkább tűnt emléknek mint álomnak. Lehetséges, hogy ezek emlékek előző életekből?
Volt például egy amiben egy gyertyákkal megvilágított ódon ebédlő szerű helyen voltam. Sötét volt, csak gyertyák világítottak. Kicsit meg voltam lepve hogy ott vagyok, de nem volt kellemetlen, vagy ilyesztő. Végigsétáltam a hosszú tömör faasztal mellett, megfogtam néhány szék támláját. A padlón nem volt beton, inkább olyan volt, mintha jó tömörre lett volna döngölve a föld. Aztán megláttam egy tükörszerű dolgot a terem végén a falon, és odamentem. A tökör lecsiszolt rézlemeznek tűnt, mert aranyos színe volt, és nem volt olyan tökéletesen tükröző mint egy tükör, kicsit mattosabb volt a fénye. És amikor belenéztem, egy idegen nő arca nézett vissza rám. Ismerős volt mégis idegen. A ruhájából annyit láttam a tükörbe, hogy bordó színű. A ruha és a haja kicsit római stílusú volt, de azt így nem tudtam megállapítani, csak arra emlékeztetett. A tekintete pedig megdöbbenést tükrözött. Nagyon furcsa érzés volt bennem, amikor felébredtem reggel, nagyon intenzív álom volt. Éreztem a székek tapintását, ha a gyertyákhoz közel mentem, a gyertya melegét. De a terem teljesen üres volt.

Azért írok róla egyes szám harmadik személyben, mert ha emlék is volt egy másik életből, az a nő akkor sem én vagyok már. Ki tudja, lehet hogy már 1000 vagy több év is eltelt amióta ő meghalt.

Kattints a kibontásához...

Szia Ayumu!

Nos ha mar ide tevedtem(keszakarva), megprobalom megvalaszolni a kerdesedet.Az almok es a tudatos almok között nagyon nehez meghuzni a hatarvonalat.
Hogy mikor melyikröl beszelünk, azt gyakorlatilag a tudatunk erössege es helye hatarozza meg.
Tudniillik az alom eseteben a tudat me'g a fizikai testben (testen) nyugszik , a tudatos alom eseten, pedig mar reszben atkerül az asztral testbe(testre) Nos hogy mit milyen tudatosan elünk meg, azt ez a tudati szint hatarozza meg.
Mint tudjuk, hogy nagyon sok elözö eleteink emlekeit hordozzuk magunkban, ami reszben a tudatalattinkban van elraktarozva. De ez le van fedve a felejtes fatylaval (hu de költöi vagyok ma)
Mi allando kapcsolatban vagyunk a magasabb enünkkkel, amiben az eleteink emlekei es a "szemelyisegeink" vannak elraktarozva.
Egy tudatos alom eseteben ezek az emlekfoszlanyok feltörhetnek a tudatalattibol.
Ehhez hasonlo a deja vu emlek is, amikor hirtelen olyan dolog tör fel az emlekeinkböl, mintha mar ismernenk egy bizonyos helyzetet.
Nos azzal kapcsolatban csak spekulalni tudnek, hogy kit lathattal a tükörben.
Meglehet egy elözö eleted szemelyiseget, de az is meglehet, hogy csak a gondolataid projektaltak a kepet.Sokszor a gondolatainknak teremtö ereje van az asztralis sikon es igy egy illuziot is produkalhatnak.
A tudatos alom eseten az asztral testünkkel tapasztalunk es ez azt jelenti, hogy ha a sik rezgese, ahol vagyunk megegyezik az asztral test rezgesevel, akkor minden anyaginak tünik.
Tehat tapinthatunk, hallhatunk, lathatunk es erezhetünk is.

Ayumu89 írta:

Nekem volt már párszor olyan álmom ami inkább tűnt emléknek mint álomnak. Lehetséges, hogy ezek emlékek előző életekből?
Volt például egy amiben egy gyertyákkal megvilágított ódon ebédlő szerű helyen voltam. Sötét volt, csak gyertyák világítottak. Kicsit meg voltam lepve hogy ott vagyok, de nem volt kellemetlen, vagy ilyesztő. Végigsétáltam a hosszú tömör faasztal mellett, megfogtam néhány szék támláját. A padlón nem volt beton, inkább olyan volt, mintha jó tömörre lett volna döngölve a föld. Aztán megláttam egy tükörszerű dolgot a terem végén a falon, és odamentem. A tökör lecsiszolt rézlemeznek tűnt, mert aranyos színe volt, és nem volt olyan tökéletesen tükröző mint egy tükör, kicsit mattosabb volt a fénye. És amikor belenéztem, egy idegen nő arca nézett vissza rám. Ismerős volt mégis idegen. A ruhájából annyit láttam a tükörbe, hogy bordó színű. A ruha és a haja kicsit római stílusú volt, de azt így nem tudtam megállapítani, csak arra emlékeztetett. A tekintete pedig megdöbbenést tükrözött. Nagyon furcsa érzés volt bennem, amikor felébredtem reggel, nagyon intenzív álom volt. Éreztem a székek tapintását, ha a gyertyákhoz közel mentem, a gyertya melegét. De a terem teljesen üres volt.

Azért írok róla egyes szám harmadik személyben, mert ha emlék is volt egy másik életből, az a nő akkor sem én vagyok már. Ki tudja, lehet hogy már 1000 vagy több év is eltelt amióta ő meghalt.

Kattints a kibontásához...

Igen, ez lehetett előzőélet-álom. Valami felidézte benned ezt az emléket, ezért álmodtál vele.

Craig Weatherb:

Az "ősemberdiéta" csökkenti a szív- és cukorbetegség kockázatát
Kisebb klinikai vizsgálattal igazolták, hogy kőkorszaki étrenddel csökkenthetőek a cukorbetegség és a keringési betegségek legnagyobb kockázati tényezői
Forrás: Vital Choices Newsletter, 2008. máj. 12. 5. évf. 214. szám
Fordította: Homok Szilvia

A paleo étrend mellett egyre több tudományos vizsgálat szól. Az alábbiakban a szerző egy vizsgálatot ismertet, előtte bemutatva a paleo étrend "filozófiáját".


Vajon mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy egészséges úgy táplálkoznunk, mint az ősembernek?
Ray Audette Neander Thin című, 1995-ben kiadott műve általános érdeklődést ébresztett a húsban és növényi táplálékban gazdag, ám gabonában és keményítőben szegény ún. "ősemberdiéta" lehetséges előnyei iránt.
A kőkorszak - melyet a tudomány paleolit korszaknak nevez - mintegy 2,5 millió évvel ezelőttől 20 000 évvel ezelőttig tartott. Az első kőszerszámokat előállító emberekkel kezdődött, és a távoli területeken elszórtan élő, vadászó-gyűjtögető törzsekig nyúlt.
A Kolorádói Állami Egyetem professzoraként dolgozó Loren Cordain, PhD. The Paleo Diet címet viselő, később kiadott könyve még erősebb tudományos alapokat vonultatott fel az őskorban élő emberszabásúak és emberek - a neandervölgyi és cromagnoni ember - étrendjét követő táplálkozás mellett. (Magyarországon Paleolit táplálkozás /Jaffa 2009/ könyvemben ismertetem a paleolit táplálkozás mellett szóló tudományos érveket, némileg meghaladva Cordain nézeteit is, aki pl. a koleszterinhipotézist még nem vetette el. -Sz.G. megj)
Az ősember étrendjének követésén alapuló tényeket az őskori elődeikéhez hasonlító étrendű, modernkori vadászó-gyűjtögető társadalmakon végzett kutatások, valamint az őskori ember maradványain és természetes környezetén végrehajtott kémiai és fizikai vizsgálatok igazolják.
E vizsgálatokból nyilvánvaló, hogy az őskori emberszabásúak és emberek vadhúsban (hús vagy hal formájában) és zöldnövényekben gazdag étrenden éltek, mely nem tartalmazott gabonát, és magvakban és keményítőben (melyek alapja nagyrészt gumós növény volt) is meglehetősen szegény volt.
A tudósok paleolit vagy vadászó-gyűjtögető étrendnek nevezik a kőkorszaki táplálkozási mintákat, és a kétféle étrend hasonlósága miatt szinte felcserélhetővé vált a két kifejezés.
Vessünk egy pillantást a nemrégiben végzett klinikai kutatás eredményeire, és eredjünk nyomába annak, hogy miért is csökkenti a paleolit táplálkozás annyira gyorsan a szív- és cukorbetegség legkomolyabb kockázati tényezőit.

A klinikai kutatás megerősítette az "ősemberdiéta" kedvező hatását az egészségre
Tavaly a nagyhírű svédországi Karolinska Intézet tudósai 20 egészséges önkéntesnek három hétre paleolit étrendet írtak elő (Osterdahl M. és kutatótársai, 2007).
A vizsgálati időszak előtt és után is megmérték a résztvevők testsúlyát, testtömeg indexét, vérnyomását, és koleszterinprofilját.
Az önkéntesek jegyzéket kaptak az általuk fogyasztható "ősemberételekről", melyek között szerepelt friss vagy mélyhűtött gyümölcs, bogyósgyümölcs és zöldség, sovány hús, nem sózott hal, konzervparadicsom, citrom vagy zöldcitromlé, illetve kávé és tea tej és cukor nélkül.
A tiltott ételek listája tartalmazta a tejtermékek bármilyen formáját, illetve a termesztett és a legegyszerűbb gyártási folyamatokon átesett ételeket is, mint amilyen a bab, gabona, só, földimogyoró, tej, sajt, kenyér, tészta és rizs, felvágottak, alkohol, cukor és a gyümölcslé.
Annak elkerülése végett azonban, hogy kiessenek a kísérletből, engedélyeztek az önkénteseknek legfeljebb napi két burgonyát és heti egy adag aszalt gyümölcsöt, füstölt húst és egy adag zsíros húst is.
A kísérlet végére az azt sikeresen befejező 14 önkéntes közül mind fogyott, mindnek csökkent a vérnyomása és vérében jóval alacsonyabb lett egy vérrögképző tényező értéke.
Átlagosan a következő változások történtek (Osterdahl M. és kutatótársai, 2007):
két-háromkilós fogyás
a kalóriabevitel 36%-os csökkenése
a testtömeg index 0,8%-os csökkenése (az egészséges arány 18,5 és 25 között mozog) (A testtömeg indexet úgy számoljuk, hogy a testsúlyt kg-ban elosztjuk a méterben vett testmagasság négyzetével. Így pl. egy 172 cm magas, 72 kg súlyú ember testtömeg indexe: 24.3 Sz.G. megj.)
3 Hgmm-es csökkenés a szisztolés vérnyomásban
72%-os esés a plazminogén aktivátor inhibitor-1 nevű vérrögképzést elősegítő anyag szintjében (azaz csökkent a trombózis és infarktushajlam- Sz.G. megj.)
Az adatok nagyban hasonlítanak a sertéseken végzett tanulmányokéihoz (lásd a folytatásban), és alátámasztják a korábbi eredményeket, melyek szerint az úgynevezett paleolit táplálkozás védelmet jelenthet a cukorbetegség ellen.
Az étrend egyetlen lehetséges hátránya a (tejtermékekből származó) alacsonyabb kalciumbevitel, mely az élet későbbi szakaszaiban emelheti a csontritkulás kockázatát.
A nemrégiben végzett kutatások azonban lényegében bebizonyították, hogy a csontok megerősítése szempontjából a kalciumnál jóval fontosabb a súlyemelést is tartalmazó testmozgás és a megfelelő mennyiségű D-vitamin szedése - melynek forrása a napfény és zsírosabb húsú halak. És persze tabletta formájában is egyszerűen kalciumhoz juthatunk.
Genetikai értelemben még mindig ősembernek számítunk
Az atlantai Emory Egyetemen dolgozó S. Boyd Eaton, M.D., és Stanley B. Eaton III így írja le a kőkorszaki étrendet, annak hatását a modernkori ember DNS-ére, valamint a különféle ételekre adott reakciókat:
"Génállományunk alig változott a földművelés kezdetei óta, így genetikai szempontból az ember továbbra is kőkorszaki ember - aki a paleolitkor étrendjéhez alkalmazkodott. Az ilyen étrend alapját nagyrészt vadhús, hal, és vadon termő növények alkották.
"[A paleolit táplálkozás]...bőséges mennyiségű fehérjét tartalmazott; a zsírfajták teljességgel eltértek a gazdag nyugati országokban fogyasztottaktól; rostokban gazdag volt; magas volt benne a gyümölcsökből és zöldségekből (és egy kevés mézből), nem pedig gabonából, finomított cukorból és tejtermékekből származó szénhidrátok; valamint a mikronutriensek és minden bizonnyal a fitokemikáliák aránya is. (Eaton SB, Eaton SB 3rd ,2002.)
Két évvel később Dr. Cordain és társszerzője, a Mid American Heart Institute-ban dolgozó James O'Keefe, M.D., hasonló eredményre jutott:
"500 nemzedékkel [mintegy 15 000 évvel] ezelőttig minden ember kizárólag vadon élő vagy termő, feldolgozatlan formában lévő, és a saját környezetében gyűjtött vagy vadászott táplálékot vett magához. E körülményeknek köszönhetően az ilyen étrend magas arányban tartalmazott sovány fehérjét, többszörösen telítetlen zsírsavakat (különösen omega-3 zsírsavat), egyszeresen telítetlen zsírsavakat, rostot, vitaminokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat és más hasznos fitokemikáliákat. A történelmi és antropológiai kutatásokból úgy tűnik, hogy a vadászó-gyűjtögető ember általában remek egészségnek örvendett, nagyszerű volt az erőnléte, és szinte egyáltalán nem sújtották a modern társadalmakra jellemző degeneratív keringési betegségek. (O'Keefe JH Jr, Cordain L, 2004.)
Egy korábban végzett tanulmányáról szóló beszámolóban Dr. Cordain és kutatótársai megjegyezték, hogy az amerikaiakra jellemző nyugati típusú étrend, melyekben sok zsíros hús szerepel, sokkal nagyobb arányban járul hozzá a keringési betegségek okozta halálozáshoz.
Ezzel ellentétben azt hangsúlyozzák, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak - melyek étrendjében a bevitt energia túlnyomó része állatokból származik - szinte teljesen mentesek a keringési betegségekre utaló jelektől és tünetektől. (Cordain L és kutatótársai, 2002.).
Szerintük csak látszólagos az ellentmondás azzal, amit a keringési betegségek elsődleges okairól tudunk, a vadászó-gyűjtögető társadalmakra ugyanis nem jellemző a magas vérkoleszterin, sem pedig a telített zsírsavakban gazdag étrend (Cordain L és kutatótársai, 2002.). (Az újabb vizsgálatok mára egyértelműen igazolták, hogy a koleszterin és a zsírok, beleértve a telített zsírokat is, nem okai a szív és érrendszeri megbetegedéseknek. Cordain és mtsi. állításai annyiban helytállóak, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot élő emberekben valóban alacsony a koleszterinszint, de nem ez védi meg őket a szív és érrendszeri betegségektől, hanem az, hogy étrendjük nem tartalmaz gyorsan felszívódó szénhidrátokat. -Sz.G. megj.)
A vadászó-gyűjtögetők keményítőben szegény, ám fehérjében gazdag étrendje - eltérően a keményítőben bővelkedő, fehérjében pedig szegényebb nyugati étrendektől - csökkenti a vérben található zsír és koleszterin szintjét.
Bár a vadászó-gyűjtögető társadalmak zsírbevitele megegyezik a nyugati típusú étrendével, vagy még talán meg is haladja azt, a paleolit táplálkozás lényeges különbségeket* mutat az elfogyasztott zsírok fajtáját és felosztását illetően ... mely jellemzők bizonyítottan csökkentik a kialakulófélben lévő keringési betegségek kockázatát.
A vadászó-gyűjtögető társadalmak táplálékában kevesebb só található a modern amerikai étrendre jellemzőnél, ugyanakkor antioxidánsban, rostban, vitaminokban és hasznos fitokemikáliákban pedig gazdagabb.
Amint azt Dr. Cordain csoportja is írta, az ilyen étrendbeli előnyök "...talán más életmódbeli tényezőkkel együttesen fejtették ki hatásukat (több testmozgás, kevesebb stressz és a dohányzás hiánya), melyek együttesen akadályozták meg a keringési betegségek kialakulását."
Egyesek arra is utaltak, hogy az őskori ember szervezetében esetleg kialakulhatott volna keringési betegség, ha 30 éves kornál tovább él.
Egy sertéseken végzett kontrollált étrendi kutatás eredményei azonban - melynek során egyes állatok az emberekére jellemző, gabonában gazdag étrendet követtek, miközben társaik ős- és modernkori vadászó-gyűjtögető társadalmak táplálkozását idéző táplálékot fogyasztottak - arra utalnak, hogy a paleolit étrend mindenképpen jót tesz a szívnek.
A szerzők a következő mondattal zárták a sertéseken végzett tanulmány eredményeit:
"Ez a házisertéseken végzett kutatás azt mutatja, hogy a gabonaalapú étrenddel ellentétben a paleolit étrend hatására nő az inzulinérzékenység, és csökken a C-reaktív fehérje szintje, valamint a vérnyomás. (Jönsson T és kutattótársai, 2006.)
E tényezők közül mind - az inzulinérzékenység, az alacsonyabb C-reaktív fehérjeszint, illetve az alacsonyabb vérnyomás - elősegíti a szív és a vérkeringés egészségét.
A tanulság tehát egyértelmű... Nyugodtan gondolkodjunk úgy, mint egy Nobel-díj nyertes, de okosan tesszük, ha neandervölgyi ember módjára táplálkozunk
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

Igen hallottam már arról, hogy asztrális testünkbe lép a tudatunk amikor alszunk. Van aki saját magának tud generálni ilyen élményeket, aki képes éberen tartani magát ahhoz, hogy aztán emlékezzen rájuk. Lehet hogy ez is egy asztrál utazás volt? Lehet hogy egy előző élet emléke? De ha utazás volt miért történt? Mi "hívott meg" oda ahol, és amikor voltam?

Egyébként érdekel a földönkívüli téma is, és volt már tapasztalatom. Egyszer az éjszaka közepén felébredtem még 10-12 éves koromban, és a TV-előtt állt valaki, alacsony volt, és görnyedten állt. Rám nézett, vagyis felém. Legalábbis úgy éreztem rám néz, de az arcát nem láttam. Megpróbáltam felkelteni keresztanyámat aki mellettem aludt, de nem sikerült, utána én is visszafeküdtem, és elaludtam. Fura, mert semmi félelm nem volt bennem, se kétség, se semmi, csak elfeküdtem és elaludtam. Pedig ez nem normális reakció, ha valaki olyan van a szobában akire nem számítunk. És a fura, hogy reggel megkérdezte keresztanyám, hogy akartam e felkelteni, mert emlékszik rá, de olyan fáradt volt, hogy nem tudott felkelni. (ez az egész olyan fura így leírva)

Amikor meg az új lakásunkba (kb 14 éves lehettem) költöztünk azt álmodtam, hogy apró lények, akik kb a derekamig érnek (én sem vagyok magas 165 cm), felkeltettek, mert keresték keresztanyámat. Amikor mondtam nekik, hogy most dolgozik (tényleg éjszakás volt) akkor pár pillanat gondolkozás után azt mondták, hogy én is jó leszek. Nem engedték egyszer sem hogy rájuk nézzek. Ugyan nem mondták, de éreztem, hogy tartanak a következményektől, tudják, hogy félnék ha látnám az arcukta. Az egyikük folyamatosan az állam alatt tartotta a kezét, nehogy lenézzek. Kérték guggoljak le és nyujtsam ki a karom, mert most mintát vesznek, és lehet fájni fog. Én kinyújtottam, és egy kis kétágú villa szerűséget mutattak, hogy ezzel csinálják. A karomba szúrták, de nem fájt. Majd reggel felébredtem. Itt szakadt meg az álom. Ha az is volt, minden esetre érdekes.
Azt hozzátenném, hogy valóban félek az idegenektől, és ezeket néha én is úgy értelmezem mint ennek a félelemnek valamiféle kivetülése, de sokszor nem tudom mit gondoljak. Hirtelen rámtörő félelem, nem tudok sötétben aludni stb.

De ezeket mindenki úgy értelmezi ahogy, csak elmeséltem az élményeimet.

diszlexiás, akaratos 14 éves fiúnak való-e esetleg EMF

Kedves Tagok! Kérem szépen írjátok meg a tapasztalataitokat az EMF kezeléssel kapcsolatban, vagy ha esetleg mást tudtok ajánlani 14 éves nagyon erősen tanulási nehézséggel küzdő budapesti fiacskámnak(aki mellesleg indigó),szóval hogy hátha ki lehetne valahogyan oldani benne a negatívumokat, a sok NEM-et, mivel a most 7. osztályos gyerek (igen okos, dehát nagyon rosszul olvas, pocsék a helyesírása, stb.) nagyon-nagyon makacs,
ezért most éppen az EMF után érdeklődnék hátha az segít.
(Kineziolgóiát már többször próbáltuk sikertelenül.) Köszönöm!!!
Spuci

betegség mint szimbólum angolul

Sziasztok egy amerikai ismerősöm szeretne tájékozódni az alternatív gyógyászat témakörében, amelyek a testi-lelki tisztításról, ill. azok előnyeiről szólnak. Több könyvet ismerek, de azok mind magyarul vannak, vagy nem találtam meg őket angolul. Nekem nagyon tetszenek Kurt Tepperwein vagy Rüdiger Dahlke művei (Betegség mint szimbólum és társaik), tudtok valami ilyesmit ANGOL NYELVEN?
Előre is köszönöm, ha van ötletetek.

Kedves Karsay István és kedves Mindenki!
Az lenne a kérdésem, hogy ha nem ajánlatos gabonafélét fogyasztani, mi a helyzet az ősi, még emberi kéz által nem keresztezett fajtákkal, pl. kamut?

Szia!

nagyon jó írás elől amit feltettem pár oldallal ezelőtt a paleolit táplálkozás, ami pont erről szól, a gabonafélék veszélyeiről.
Sajnos a mostani embernek ártalmas, régebben nem voltak civilizásciós betegségek stresz, meg hasonló dolgok.

Lehet enni különben, csak nagyon óvatósan és nem "habzsolva" és egész nap majszolva 10 kiflit!

szeretettel:

István




Tanulságos történet

Gyökössy Endre: Hogyan böjtöljünk ebben a modern világban?
Böjt alatt mi rendszerint az étel–ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sőt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bűnei, az étel–falak zárták el tőlünk Isten halk és szelíd szavát.

Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk
szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása
érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az anti– evangéliumot, az ellenörömhírt–, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el.

Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez
szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerűbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket–fülünket böjtöltetve tudunk olykor–olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd; Miről, kiről beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek–e elő, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?…
Azért is szükségünk van hang–böjtre, hogy rezonáló–képesek
legyünk a belső–felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.

Mire jók a multivitaminok?
Ma már a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy mit és hogyan kellene ennie ahhoz, hogy helyesen és kiegyensúlyozottan táplálkozzon, mégis napjaink rohanó életvitele és a mindennapossá vált stressz következtében leginkább a helyes táplálkozást hanyagoljuk el. Pedig teljesítőképességünkre és egészségünkre nagy hatással van étrendünk. Azonban tudjuk-e pontosan, hogyan? Jelentenek-e többlet et a vitamin és ásványi anyag készítmények, és mik azok a hatóanyagok, amelyektől segítséget remélhetünk?

Testünk a táplálkozás során felvett fehérjékből, zsírokból valamint szénhidrátokból épül fel és fedezi a mindennapi működéséhez szükséges energiát. Ha hiányosan vagy egyoldalúan táplálkozunk, előbb-utóbb gondok. Ha nehezen megy a munka, gyorsan elfáradunk, gyakran megfázunk, az mind összefüggésbe hozható étrendünkkel.

Egy vagy több vitamin hiányában ugyanis az immunrendszer védekezőképessége gyengül, könnyebben kapunk el bakteriális, vírusos vagy gombás fertőzéseket. A stressz vagy a rendszeres alkoholfogyasztás is társítható tápanyag-felvételi zavarokhoz, amelyek erősíthetik a meglévő tüneteket.

A vitaminoknak két fajtáját különböztetjük meg: a zsírban és a vízben oldódó vitaminokat. A zsírban oldódó vitaminok elsősorban a zsíros ételekben találhatók, mint például az állati zsiradékban (például a vajban), a zöldségolajokban, a tejtermékekben, a májban és az olajos halban. A zsírban oldódó vitaminok az A-, a D-, az E- és a K-vitamin.

A vízben oldódó vitaminokat szervezetünk nem tudja tárolni, ezért sokkal gyakrabban kell pótolnunk őket. Ebbe a csoportba a B-vitaminok, a C-vitamin és a folsav tartoznak. A vízben oldódó vitaminok a gyümölcsökben, zöldségekben és a különböző magokban találhatók.

A vitaminok mellett a különböző ásványi anyagok és nyomelemek is létfontosságúak a szervezet számára. Ezek közül a kalcium, a foszfor, a fluor, a réz, a mangán, a cink, a kálium, a vas, a szelén és a magnézium a legfontosabbak. Közöttük azonban több olyan is van, amelyből a lakosság széles köre bizonyítottan hiányt szenved..

Bár ma már sokunknak pozitív irányban változtak meg táplálkozási szokásai, vitaminokból, ásványi anyagokból és nyomelemekből mégsem jut elég a szervezetünkbe.

A megoldást a vitaminkészítmények szedése jelentheti. Különösen hatásos ebből a szempontból a Pharmaton Vital. A szer ginsengtartalma jótékony hatással van a szellemi teljesítményre, a vitaminok, az ásványi anyagok és a nyomelemek pedig a fizikai kondíciót befolyásoló tényezőkre hatnak kedvezően úgy, hogy közben felesleges testsúlygyarapodástól sem kell tartanunk.

Müller Péter rovata: Gulliver titka

Néha egy-egy eszmefuttatásra nincs elég helyem. Kérlek, olvasd el az előző két számot is, melyekben előkészítettem azt a lényeges gondolatot, melyről itt akarok most beszélni. Arról írtam, hogy mit tartunk „valóságnak”. Ha egy kisbaba sír, csörgőt rázunk előtte, s elhallgat. Miért? Mert az ember ott van, ahová figyel. Ezért van az, hogy egy hirtelen jó vagy rossz hír megszünteti a lázat, fájdalmat.

Ezért van az – amiről írtam –, hogy amikor egy jó színész belép a színpadra, oly mértékben megfeledkezik „hétköznapi” életéről, hogy még gyászát, sorscsapását, betegségét is elfelejti. Ez néha elképesztő eseteket szül: az ember „elfelejti” anyja halálát, sőt, saját fizikai fájdalmát is. Papp László, a nagy ökölvívónk törött kézzel nyert olimpiát. Ahová figyelmünk tapad, ott vagyunk, és az a valóságunk.

A hétköznapi életünk gondjai azért fojtogatnak bennünket, mert figyelmünk teljes egészében erre a hétköznapi életre tapad. Úgy véljük, ez a valóságunk. Méghozzá egyetlen valóságunk. Erre figyelünk s lelkileg azonosulunk vele. Belevarázsoljuk magunkat.

Ez a belevarázsolás már kisbaba korunkban elkezdődik. Nagyon korán beletanulunk ebbe a valóságba. Belebújunk. Eggyé válunk vele. „Belemágiázzunk” magunkat, s ez a „mágia” a halálunkig tart.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy sokáig ez lesz az egyetlen realitásunk, vagyis maga az életünk, hanem azt is, hogy függő helyzetbe kerülünk: lelkiállapotunkat az határozza meg, hogy ezen a valóságszinten mi történik. Vágyaink, reményeink, sikereink és kudarcaink rabszolgája leszünk. Semmi sem belül, hanem kívülről dől el: jön egy jó hír s vidámak, jön a rossz hír és komorak leszünk.

Lényem, egész valóm ilyen „külvilágfüggő” lesz. Mások jó vagy rossz szándéka, hülyesége, szeretete vagy gyűlölete határoz meg – mivel belebújtam s azonosultam a világgal, függővé is váltam tőle. Rabja lettem.

Az olyan szereknek, mint például a morfium, van egy olyan hatásuk, hogy ezt a mágikus azonosulást, amit a hinduk „adhjaszának” neveznek, föl tudják oldani.

Sohasem felejtem el, amikor hat lőtt sebbel s szétroncsolt lábbal becipeltek éjszaka az István kórházba, s még a hordágyon morfiuminjekciót adott egy sebész, fájdalmam eloszlott, iszonyatom elpárolgott: fölültem a hordágyon s vidáman kérdeztem, tudok-e majd focizni, mert barátaimmal nagy meccsre készülünk.

Lebegtem. Vidáman néztem véres testemet, mintha nem lenne az enyém. A morfium kiemelt a tragikus valóságból. Egy olyan másik valóságba, ahol nem volt fájdalom és iszonyat.

Szívesen ott is maradtam volna, csakhogy ebben az (átmenetileg) otthagyott hétköznapi valóságban súlyos sebesült voltam, s mivel életem még ehhez a valósághoz kötött, vissza kellett jönnöm, és meg kellett gyógyulnom. A baj ugyanis ezen a valóságszinten történt. Lehet, ha pontosabban céloznak, és nemcsak a lábamat, de a szívemet is eltalálják, többé ezzel a valóságszinttel nem lesz dolgom, mert végleg elszakadok tőle.

S akkor már nem kellett volna visszajönnöm egy sérült, fájó testbe – nem kellett volna újra azonosulnom vele.

A kábítószereknek itt van a veszélye: kiemelnek ugyan a bajból, de nem oldják meg. Megoldani ugyanis minden bajt csakis ott lehet, ahol keletkezett. Ez a reinkarnációk értelme: karmát, melyet a földi életben teremtettünk, csakis a földön lehet feloldani. Szellemvilági szinten nem. Magasabb szinteken a lélek látja ugyan a múltját, ráláthat bajaira, lelkifurdalást okozó tetteire, traumáira, fóbiáira, s mivel ilyenkor kívülről s felülről lát, odáig is eljuthat, hogy átmenetileg mindez nem gyötri őt, mert egy magasabb eszméleti síkról, egy viharzóna feletti, napsütéses, boldog síkról látja magát – de megszabadulni a gondoktól csakis a földön lehet. Vagyis abban a valóságban, ahol keletkezett.
A földi sík – az ún. „anyagi valóság” – a mi próbatételünk színhelye. Itt, a természeti világban éljük meg azt, ami a természetfelettiben csak érzés, képzet, s rejtett, szemmel nem látható kép.

Valódi szembesülés csak akkor történik, amikor az ember saját varázsvilágába ütközik, annak a foglya marad, s önmagát kell kiszabadítani belőle. Ez csak a földi síkon lehetséges. Ezt hívjuk karmának.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bajban benne kell maradnunk. Sőt, megoldani csakis úgy tudjuk, ha rálátunk. Vagyis ha nem belülről, hanem fölülről nézzük meg. Mintha nem is a miénk volna. Mintha nem is velünk történne.

A felülemelkedés minden baj gyógyszere: rálátni, megnézni felülről az összefüggéseket, s utána megoldani. Kiemelkedni egy pillanatra életünk dzsungeléből, lenézni rá a magasból, megpillantani a kivezető ösvényt – s aztán visszaereszkedni újra, s nekivágni az útnak, melyről most már tudjuk, hová vezet.

Ez a labirintus titka: a kivezető út csakis felülről látszik. A felemelkedésnek pedig ősidők óta két módja van. Az egyik a meditáció. A másik az imádság. Mindkettő legfontosabb része: a rálátás megszerzése. Az ember mindkettőben egy magasabb világba emelkedik. Egy fényesebb, felhőtlenebb valóságba.

Az élmény hasonló ahhoz, mint amikor viharzónából fölszáll a repülő, s hirtelen kiragyog a vakító napsütés. Aki ült már repülőn, tudja, hogy felhők fölött mindig kék az ég. Ez a lélek világára is igaz. Nincs és nem lehet olyan nyomasztó léthelyzetünk, hogy ne emelkedhessünk a szenvedések világa fölé. A meditációs gyakorlatoknak ez az elsődleges céljuk.

Időlegesen eltépni azokat a mágikus vágy-, érzés- és gondolatkötelékeket, melyek Gulliverként kötöznek minket a földi törpevilág valóságához. S ha ezek a kötelékek már elszakadtak, lassan felemelkedhetünk, s kiszabadulunk a törpék országából. Fölállunk, s fejünk a Nap éltető és fényes világába kerül.

Gulliver meséje szimbolikus történet egy normális emberről (óriás), akit az abnormális erők (törpék) lekötöztek. A mese titka, hogy sajnos a törpék nagyon erősek – mert a saját világában mindenki erős! Aki közéjük keveredik, világuk igézete alá kerül. Amíg nem ébred önmagára, azt hiszi, ez a valóság. Elfelejti, hogy óriás, s ez a hiedelme megfosztja erejétől.
(Természetgyógyász Magazin Online, 2004. december)

segítség kérése

üdvözlök mindenkit.és a kétkedőknek és szkeptikusoknak is szép napot.a hozzászolásom a témához nem igazán hozzászólás,sőt inkább információ kérés.pár napja történt velem valami furcsaság amit szewrintem csak itt tehetek nyilvánosság elé anélkül,hogy valaki lehülyézne vagy bolondnak nézne.
tehát elmondom mi történt tőmondatokban majd ezt követően figyelem az oldalt hátha valaki visszaír de jobb szeretném,ha inkább privát emailben kapnék választ.
a következő történt 3 napja:a kéznyujtásomra tőlem közel 50 centire lévő tárgy(favágásnál egy hasáb)belecsúszott a kezembe.
2 napja:egy vödör lelógó füle a puszta kézközelítésemhez felugrott a kezembe.
kérdéseim:miért?lehetséges ez egy egyeltalán vagy bekkattantam?beképzelném?esetleg keressek fel orvost?
az elmúlt 3 napban szinte minde csaptelep mint zuhany,mosdócsap stb.megráz...miért?
nem igazán érdekel a téma mint itt olvastam mert nem érdekelt soha életemben és nem is vagyok a parapszihologia érdekeltje de ez igen csak furcsa és megilyettem.kérem csak azok írjanak akik meg tudják mondani miért történik mindez és hogy tudom végleg elhagyni.
köszönöm
szép napot: zoltán

Szia! Senki se néz hülyének, de kicsit bővebben kellene erről irnod, mert mit jelent, hogy a fa a kezedbe csúszott? A többi része szerint elektromossággal rendelkezel, elkezd kialaulni az energia áramlása, és ezt érzékelheted. Vnnak olyanok, akiknek a közelükben minden elektromos ketyere tönkremegy!



szeretettel:



István

és akkor nézük a következő anyag első részét!







A búza árnyoldalai


Fordította:
Belepiszkált: Szendi Gábor
A cikk talán nem könnyen emészthető (akárcsak a gabona) és nem is rövid, azonban olyan alapvetően új személetben tárgyalja a glutén vagy másként lisztérzékenységet (cöliákia betegség), hogy minden, egészségére valamit is adó embernek érdemes végigolvasnia. A lényeg röviden: régóta sokan azt gondolják, hogy a gabonafélék emberi fogyasztásra alkalmatlanok, s a cöliákia betegség valójában csupán látványos jelzése annak, hogy az emberi faj, mint egész, nem képes megfelelően megemészteni a gabonát. E nézőpontból a lisztérzékenyek nem "elkorcsosult" emberek, hanem ők adják a megfelelő választ egy idegen anyagra. Hasonlatos ez, írja a szerző ahhoz, mint amikor a tejcukor érzékenység megszűnését valamiféle alkalmazkodásnak tekintik, holott a tejfehérjékhez továbbra sem történt alkalmazkodás. A gluténérzékenység "megszűnése" csak látszólagos, megszűntek a látványos tünetek, és ez az a trójai faló, amivel egy igen veszélyes étel nap mint nap bejut a szervezetünkbe.


Az egész világot meghódító búzát a világi és az egyházi intézményekben elfoglalt egyaránt fennkölt státusza különbözteti meg bolygónk minden más ételétől. A búza példa nélkül álló elterjedtsége katalizátorként szolgált a régi civilizációk felemelkedésénél, és anélkül történt ez meg, hogy nagy árat fizettek volna érte.
Amíg a búza volt a "motorja" a civilizációk terjeszkedésének, nélkülözhetetlen ételként dicsőítették, fizikai ( "életadó gabona", az "élet alapja") és spirituális értelemben is( "Krisztus teste"), ám azok, akik cöliákiától (lisztérzékenységtől) szenvednek, sajnos élő tanúbizonyságai annak, hogy kevésbé ismertek a búza árnyoldalai. Ez a lisztérzékenységről szóló tanulmány a segíthet megoldani a rejtélyt: a modern ember, aki az étkezések során naponta fogyaszt búzából készült ételeket, egyszersmind a legbetegesebb állat ezen a furcsa bolygón.
A "CÖLIÁKIA-JÉGHEGY"
A lisztérzékenységről (cöliákia) úgy vélték, hogy egy szélsőségesen ritka nyavalya, csak európai származású egyénekre korlátozódik. Manapság azonban egyre több tanulmány mutatja ki (1), hogy a lisztérzékenység megtalálható az USA egész területén is 1: 133-hoz arányban, amely nagyságrendekkel magasabb arány, mint ahogyan előzőleg becsülték. Ezek az eredmények vezettek ahhoz, hogy a kutatók a lisztérzékenységet jéghegyként ábrázolják.(2) A jéghegy csúcsa reprezentálja a Föld lakosai közül azt a viszonylag kis számú embercsoportot, akiknél lisztérzékenységet diagnosztizálnak, mivel jelentős mértékben produkálják a klinikai tüneteket. Ez tehát a cöliáka klasszikus esete, amely gyomor-bélrendszeri tünetekkel írható le, mint a felszívódási zavar és az alultápláltság, és bél-biopsziával azonosítható. A jéghegy víz alatti, középső része többnyire láthatatlan a klasszikus klinikai diagnózis számára, de feltárható a modern szerológiai vizsgálati módszerekkel, az antitestek kimutatásával.(3) A jéghegynek ezt a középső részét a nem tipikus tünetekkel rendelkezők és a látens lisztérzékenyek alkotják, valamint a gluténérzékenység "bélen kívüli" variációitól szenvedők. Végül, a jéghegy masszív talapzatát alkotja a világ népességének körülbelül 20-30 százaléka, - akiknél a 6 kromoszómán megtalálható a HLA-DQ lókuszon a lisztérzékenységre valló genetikai hajlam. (lókusz: gének helye a kromoszómán- a ford. megj.)
("A fehérvérsejtek felszínét képező fehérjék szerkezete határozza meg, mire reagál az immunrendszer. Ezeket a fehérjéket humán leukocita antigéneknek, vagyis HLA-knak nevezik. Ezek közt az egyik altípus a HLA-DQ. A HLA-DQ-nak 9 fajtája van. A cöliákiában szenvedők esetében 98%-ban kimutatható vagy a HLA-DQ2, vagy a -DQ8. Azonban a DQ4-et leszámítva, kisebb mértékben, de az összes, HLA-DQ1-től -DQ9-ig, kapcsolatba hozható a székletből kimutatható gliadin antitesttel." Részlet Paleolit táplálkozás könyvemből. -Sz.G.)
Az imént felvázolt "jéghegy" nem egyszerűen a diagnózisokhoz kapcsolható problémákat és kérdéseket, valamint a betegség előfordulását szemlélteti, de azt is reprezentálja, hogy paradigmaváltásra van szükség abban, hogyan tekintsünk mind a cöliákiára, mind a búzafogyasztásra a nem-lisztérzékeny populáció körében.
Elsőként vegyük sorra a lisztérzékenységgel kapcsolatos hagyományos nézőpontot, mint a genetikailag meghatározott betegségek egy ritka, de klinikailag jól elkülöníthető esetét, amely mint valami Titanic, éppen most rohan neki a feltörekvő, "genetika-utáni" nézőpont zátonyának. folyt.köv..

NEM A GÉNEK OKOZZÁK, HANEM AZ, AMINEK KITESSZÜK A GÉNEKET
A közkeletű téves nézetek ellenére mérhetetlenül ritkák az egyetlen génhez kötődő (monogénes) betegségek, vagy az olyan betegségek, amelyek egyetlen gén nukleotid szekvencia hibájának következményei. Talán csak az összes betegség 1 %-a esik ebbe a kategóriába, és a lisztérzékenység nem tartozik bele. Valójában a Human Genom Projekt (HGP) 2003-ban történt befejezését követően már nem mondható, hogy a génjeink okozzák a betegséget, ez nem pontosabb annál, mintha azt mondanánk, hogy a DNS felelős testünk minden fehérjéjéért. A kezdeti várakozások ellenére a HGP azt tárta fel, hogy csak 30 000-35000 gén van az emberi DSN- ben (genom), nem pedig 100 000-nél több, amennyiről úgy hittük, hogy szükséges ahhoz, hogy az emberi szervezetben található 100 000-nél több fehérjét (proteomot) kódolja. A genetika "blueprint" (ujjlenyomat) modelljét, amely egykor a biológia "Szent Grálja" volt (vagyis egy gén ==> egy fehérje ==> egy sejt viselkedése), mára felváltotta egy olyan sejt-modell , ahol epigenetikus tényezők az elsődlegesek annak a meghatározásában, hogyan fogják a DNS-t értelmezni, lefordítani és kifejezni. (Az epigenetikus azt jelenti, hogy egy genetikus kód különféle hatásokra különféle fehérjéket hozhat létre, azaz a gén nem "kőbevésett" üzenetet hordoz. -Sz.G. megj.) Egy sejt használhat arra egy egyedülálló gént, hogy fehérjék sokféleségét hozza létre és nem a DNS maga az, amely meghatározza, hogyan és milyen gének fogják kifejezni. Sokkal inkább az epigenetikus tényezőket kell megvizsgáljuk, hogy megértsük, mitől különböznek a májsejtek a bőrsejtektől vagy az agysejtektől. Mindezek a sejtek pontosan ugyanazon a 3 milliárd bázispáron osztoznak, amelyek a DNS-kódunkat alkotják, de az epigenetikus tényezők, azaz a szabályozó fehérjék és a gén kiolvasása utáni módosulások határozzák meg azt, hogy mely gének lesznek bekapcsolva, és melyek lesznek némák. Ez az, ami minden egyes sejt egyedi fenotípusát kialakítja. Sőt mi több, az epigenetikus tényezőket közvetlenül és közvetetten befolyásolja a legfontosabb tápanyagok megléte vagy hiánya, valamint a vegyi anyagok, kórokozók és egyéb környezeti hatások. (Közismert példa: a háború alatti éhezések után született gyerekek felnőttkorukban hajlamosak az elhízásra és szívbetegségre, mivel az anya éhezése nem a magzat génjeit, hanem azok működését befolyásolta, felkészítve a magzatot a későbbi éhezésre. - Sz.G. megj.) Dióhéjban: az, hogy mit eszünk, és minek vagyunk kitéve környezetünkben, közvetlenül befolyásolja a DNS-t és annak kifejezését. Például kiderült, hogy -bár a cisztás fibrózis genetikailag meghatározott betegség-, azonban, hogy kialakul-e, azt erősen befolyásolja pl. az anya terhesség alatti szelenium-, cink-, riboflavin-, E-vitamin- ellátottsága, és állatkísérletekben a kurkumában, a cayenne-paprikában, és a szójababban található fitovegyületek hatására a hibás génműködés visszafordítható (5). E hatások mind epigenetikus hatások, azaz a meglévő gének működését befolyásolják, és ez dönti el, egyáltalán kialakul-e a betegség, ill. ha igen, milyen lesz a lefolyása (6).
Ez megmagyarázná, hogy miért lehetséges élni valakinek hetvenes évei végén ebben az állapotban, mint ahogy az a Katherine Shores-zal (1925-2004) történt. Még ha ki is zárjuk annak lehetőségét, hogy a visszafordítható lenne némely monogénes betegség lefolyása, az a poszt-genomikus korszak alapvető tanulsága, hogy nem hibáztathatjuk pusztán a DNS-ünket azért, hogy betegségeket okoz; hanem előfordulhat, hogy a betegségnek több köze van azon választásunkhoz, hogy milyen hatásnak tesszük ki a DNS-ünket. folyt.köv..