Karsay István
Kitiltott (BANned)
:656:
Ezoterika
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Csak a szeretet képes rávilágítani az igazságra, minden más elkendőzés. Aki szereti önmagát, nincs eltitkolnivalója --- nem kell takargatnia a valóságot. Amikor szíved kapuját sarkig kitárod, akkor nem félsz senkitől és semmitől. Ne hidd, hogy így sérülékenyebb leszel.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
></o>
<o> </o>
Ha nem tudod szeretni magadat, szíved ajtaját bezárod, és hét lakattal őrzöd. Keresd meg a kulcsokat, és nyiss egy kis rést az ajtón. Ne félj, soha senki és semmi nem tud kárt okozni neked, csakis akkor, ha Te hozzájárulásodat adod. Ártani csak Te tudsz önmagadnak. Ne élj bezártan, mert kirekesztenéd magad az élet folyamatából, és ez okozná a legtöbb kárt neked.<o></o>
<o> </o>
Azért érkeztél a Földre, mert itt dolgod van. Az univerzális terv részeként megalkottad a saját tervedet. A terv önmagában semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani: kézzel foghatóvá, szemmel láthatóvá tenni. Fizikai eredményeit szeretnéd látni az életednek. Megszülettél, hogy gyakorold a fizikai teremtést: tapasztalatokat szerezzél a tervezés és kivitelezés terén. <o></o>
<o> </o>
A teremtés csak a szíveden keresztül történhet. Amikor a szív leáll, megszünik a cselekvés. Szívedben lakozik az összeköttetés lehetősége az univerzum és a Föld között. Ha szívedet bezárod, elveszted az iránytűdet és elkallódsz. Nincs féltenivalód. Nem vagy sérülékeny. Sőt, ha kitárod szíved kapuját, az univerzum energiája megsokszorozza erődet, rajtad keresztül táplálja a Földet, és a Föld energiája rajtad keresztül táplálja az univerzumot. Érezd át annak fontosságát, hogy Te vagy az összekötője az energiáknak. Ha elzárod az áramlat útját, az univerzum létét akadályozod, amely a Te életedre is gátlást jelent. Minden elhatárolódás bezártság, elszomorító és életellenes. Minden nyitás felszabadító, örömteli és szeretetteljes.<o></o>
<o> </o>
Az önutálat bezártság. A lakatok szorításában a szív megkeményedik, beszűkül, értelmét veszti az élet. Bezártságban nincs fény, ami fel tudná oszlatni a sötétséget. Fény nélkül pedig nincs élet. Lehet, hogy dobog a szív, mozog a test, működnek az életfunkciók, de a sötétségből soha nem ébredhet az ember tudatosságra. A sötétség a félelem közege. Oda fészkeli be magát, ahol zavartalanul, észrevétlenül tevékenykedhet. Ajtót nyitni a fény felé csak tudatossággal lehet, amire minden képességed adott.<o></o>
<o> </o>
Engedd át magad a létezésnek: nyiss egy kis rést a zárt ajtódon --- ha eddig még nem tetted volna meg. Engedd be a fényt, amely rávilágít az értékeidre és segít téged abban, hogy lassan megszeretsd magad.<o></o>
folyt.köv....
fficeffice" /><o></o><o
> </o>Ha nem tudod szeretni magadat, szíved ajtaját bezárod, és hét lakattal őrzöd. Keresd meg a kulcsokat, és nyiss egy kis rést az ajtón. Ne félj, soha senki és semmi nem tud kárt okozni neked, csakis akkor, ha Te hozzájárulásodat adod. Ártani csak Te tudsz önmagadnak. Ne élj bezártan, mert kirekesztenéd magad az élet folyamatából, és ez okozná a legtöbb kárt neked.<o
></o><o
> </o>Azért érkeztél a Földre, mert itt dolgod van. Az univerzális terv részeként megalkottad a saját tervedet. A terv önmagában semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani: kézzel foghatóvá, szemmel láthatóvá tenni. Fizikai eredményeit szeretnéd látni az életednek. Megszülettél, hogy gyakorold a fizikai teremtést: tapasztalatokat szerezzél a tervezés és kivitelezés terén. <o
></o><o
> </o>A teremtés csak a szíveden keresztül történhet. Amikor a szív leáll, megszünik a cselekvés. Szívedben lakozik az összeköttetés lehetősége az univerzum és a Föld között. Ha szívedet bezárod, elveszted az iránytűdet és elkallódsz. Nincs féltenivalód. Nem vagy sérülékeny. Sőt, ha kitárod szíved kapuját, az univerzum energiája megsokszorozza erődet, rajtad keresztül táplálja a Földet, és a Föld energiája rajtad keresztül táplálja az univerzumot. Érezd át annak fontosságát, hogy Te vagy az összekötője az energiáknak. Ha elzárod az áramlat útját, az univerzum létét akadályozod, amely a Te életedre is gátlást jelent. Minden elhatárolódás bezártság, elszomorító és életellenes. Minden nyitás felszabadító, örömteli és szeretetteljes.<o
></o><o
> </o>Az önutálat bezártság. A lakatok szorításában a szív megkeményedik, beszűkül, értelmét veszti az élet. Bezártságban nincs fény, ami fel tudná oszlatni a sötétséget. Fény nélkül pedig nincs élet. Lehet, hogy dobog a szív, mozog a test, működnek az életfunkciók, de a sötétségből soha nem ébredhet az ember tudatosságra. A sötétség a félelem közege. Oda fészkeli be magát, ahol zavartalanul, észrevétlenül tevékenykedhet. Ajtót nyitni a fény felé csak tudatossággal lehet, amire minden képességed adott.<o
></o><o
> </o>Engedd át magad a létezésnek: nyiss egy kis rést a zárt ajtódon --- ha eddig még nem tetted volna meg. Engedd be a fényt, amely rávilágít az értékeidre és segít téged abban, hogy lassan megszeretsd magad.<o
></o>folyt.köv....
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Bizonytalanság, halogatás<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A bizonytalanság és halogatás --- mint minden más negatív érzés és viselkedési forma --- mögött a félelem áll. Aki utat enged a félelemnek, az számíthat arra, hogy eredeti szándékaitól eltérítik. A félelem a múlt és a jövő árnyképeit belekeveri a jelenbe.<o></o>
<o> </o>
A múlt lezárult. A valaha kigondolt cél megvalósult, tapasztalattá lett. A tapasztalatot örökre bírtoklod, a hozzá vezető útra (az összes ,,nehézség” emlékére) már nincs szükséged többé. Ami a múltban ,,nehézség” volt, ma már nem az. A tapasztalat bírtokában, bölcsességed magasabb fokán, a régi ,,nehézségeket” ma már képes vagy könnyedén megoldani. Nincs szükséged a múltra. Amire nincs szükség az nem fogalmazódik meg benned. Amiből nem lesz gondolat, az nem válik céllá, így nem alakul belőle megoldásra váró feladat. Ezért a jelen körülmény mindig csak új feladatot követelhet.<o></o>
<o> </o>
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a múlt egykori tapasztalatával megoldod a jelen problémáját. A jelent egy magasabb szintű igény fogalmazta meg, megoldásához nem elég a ,,kőkorszak szerszámkészlete”. Teljesen értelmetlen minden törekvés arra, hogy a múlt ,,szerszámait” használatba vedd. Mára értéktelen kacattá váltak. A múlt értéke a hajdan volt jelenében rejlett, amikor tudássá, tapasztalattá formáltad az eseményeket. A tapasztalat bölcsességed részévé vált, amely állandóan rendelkezésedre áll. Ennek tudatában bátran nézhetsz jelen feladataid elé. <o></o>
<o> </o>
Sokan azért félnek elszakadni a múlttól, mert azt hiszik, azonosak vele. A tested minden atomkája folyamatosan megújul, kicserélődik; szellemed minden megélt pillanattal csiszoltabbá, élesebbé, okosabbá, bölcsebbé válik; lelked pedig az örökkévalóságban él, ahol nincs idő. Egyetlen összetevőd sem függ a múlttól. Ami miatt törődsz a régi emlékekkel, az az lehet, hogy félsz a jelentől, és valami kapaszkodót keresel. De kapaszkodót, jó tanácsot, útmutatást, bátorítást nem adhat a múlt. Akkor találsz segítségre, ha a félelem sötétítő-függönyét félrerántod bölcsességed elől. Tudatosan válaszd ezt a megvilágosító eljárást.<o></o>
<o> </o>
A meg nem oldott, elhalasztott, régi feladatok egyszer a nyakadba szakadnak, és mind ki akarják harcolni, hogy sorra kerüljenek. Az elodázott tennivalók állandóan irritálnak, nem tudsz tőlük szabadulni. Ez a természetük: ki akarják provokálni, hogy tapasztalatokat szerezzél az ismeretlen ,,nehézségek” terén. Miközben újabb feladatok bukkannak fel, valószínű azok közül is válogatsz: a kevésbé nehezekkel foglalkozol, azokat pedig, amiktől félsz, elhalasztod. Így a megoldatlan feladatok egyre nagyobb súllyal nehezednek rád. Egyszer kénytelen leszel foglalkozni velük, és dönteni.<o></o>
<o> </o>
A döntést akkor gátolja bizonytalanság, ha a helyzetben nem vagy benne száz százalékosan. Amit a múltról elmondtam, az igaz a jövőre vonatkozóan is. Ne engedd, hogy a félelmek előrevetítsék a jövőt. A jövő olyan lesz, amilyenné a jelenben megteremted. <o></o>
<o> </o>
Ne félj a jelen feladatától. Tudod: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos a fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd az élet éppen most, mert mára lettél kész a megoldására. Vállald tudatosan a jelent és soha nem lesz felhalmozott készleted az elodázott feladatokból.<o></o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>A bizonytalanság és halogatás --- mint minden más negatív érzés és viselkedési forma --- mögött a félelem áll. Aki utat enged a félelemnek, az számíthat arra, hogy eredeti szándékaitól eltérítik. A félelem a múlt és a jövő árnyképeit belekeveri a jelenbe.<o
></o><o
> </o>A múlt lezárult. A valaha kigondolt cél megvalósult, tapasztalattá lett. A tapasztalatot örökre bírtoklod, a hozzá vezető útra (az összes ,,nehézség” emlékére) már nincs szükséged többé. Ami a múltban ,,nehézség” volt, ma már nem az. A tapasztalat bírtokában, bölcsességed magasabb fokán, a régi ,,nehézségeket” ma már képes vagy könnyedén megoldani. Nincs szükséged a múltra. Amire nincs szükség az nem fogalmazódik meg benned. Amiből nem lesz gondolat, az nem válik céllá, így nem alakul belőle megoldásra váró feladat. Ezért a jelen körülmény mindig csak új feladatot követelhet.<o
></o><o
> </o>Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a múlt egykori tapasztalatával megoldod a jelen problémáját. A jelent egy magasabb szintű igény fogalmazta meg, megoldásához nem elég a ,,kőkorszak szerszámkészlete”. Teljesen értelmetlen minden törekvés arra, hogy a múlt ,,szerszámait” használatba vedd. Mára értéktelen kacattá váltak. A múlt értéke a hajdan volt jelenében rejlett, amikor tudássá, tapasztalattá formáltad az eseményeket. A tapasztalat bölcsességed részévé vált, amely állandóan rendelkezésedre áll. Ennek tudatában bátran nézhetsz jelen feladataid elé. <o
></o><o
> </o>Sokan azért félnek elszakadni a múlttól, mert azt hiszik, azonosak vele. A tested minden atomkája folyamatosan megújul, kicserélődik; szellemed minden megélt pillanattal csiszoltabbá, élesebbé, okosabbá, bölcsebbé válik; lelked pedig az örökkévalóságban él, ahol nincs idő. Egyetlen összetevőd sem függ a múlttól. Ami miatt törődsz a régi emlékekkel, az az lehet, hogy félsz a jelentől, és valami kapaszkodót keresel. De kapaszkodót, jó tanácsot, útmutatást, bátorítást nem adhat a múlt. Akkor találsz segítségre, ha a félelem sötétítő-függönyét félrerántod bölcsességed elől. Tudatosan válaszd ezt a megvilágosító eljárást.<o
></o><o
> </o>A meg nem oldott, elhalasztott, régi feladatok egyszer a nyakadba szakadnak, és mind ki akarják harcolni, hogy sorra kerüljenek. Az elodázott tennivalók állandóan irritálnak, nem tudsz tőlük szabadulni. Ez a természetük: ki akarják provokálni, hogy tapasztalatokat szerezzél az ismeretlen ,,nehézségek” terén. Miközben újabb feladatok bukkannak fel, valószínű azok közül is válogatsz: a kevésbé nehezekkel foglalkozol, azokat pedig, amiktől félsz, elhalasztod. Így a megoldatlan feladatok egyre nagyobb súllyal nehezednek rád. Egyszer kénytelen leszel foglalkozni velük, és dönteni.<o
></o><o
> </o>A döntést akkor gátolja bizonytalanság, ha a helyzetben nem vagy benne száz százalékosan. Amit a múltról elmondtam, az igaz a jövőre vonatkozóan is. Ne engedd, hogy a félelmek előrevetítsék a jövőt. A jövő olyan lesz, amilyenné a jelenben megteremted. <o
></o><o
> </o>Ne félj a jelen feladatától. Tudod: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos a fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd az élet éppen most, mert mára lettél kész a megoldására. Vállald tudatosan a jelent és soha nem lesz felhalmozott készleted az elodázott feladatokból.<o
></o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Gyengeség, döntésképtelenség<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Ha gyengének érzed magad, talán túl sokat mondták neked, hogy ,,vigyázz magadra”, vagy ,,túl vad és veszélyes a világ”. Ha ezeket elhiszed, talán nem mersz belemenni a konfliktusokba. Pedig az élet konfliktusokkal teli. Nem lehet más. Az ember célja, hogy konfrontálódjon, ütközzön és vonja le a saját következtetéseit. Ne féltsd magad, semmi bajod nem eshet. Akkor szenvedsz, ha távol tartod magad a konfliktusoktól, mert íly módon nem juthatsz sikerélményhez --- örömhöz --- sem, ami életellenes.<o></o>
<o></o>
Aki gyengének érzi magát, a félelem oldalán áll.Tudom, ezzel nem nyugtatok meg senkit --- de nem is akarok. Éppen az a célom, hogy gondolkozásra késztessek mindenkit. Minden baj orvoslására a tudatosságot ajánlom. Feladataid megoldásához kellő erővel rendelkezel. A feladatokat Te hívtad életre egy önmagadról szóló magasztosabb elképzeléssel. A gyenge és döntésre képtelen ember ezzekkel nincs tisztában.<o></o>
<o> </o>
Aki azért nem tud dönteni, mert fél, hogy kudarcban lesz része, többszörösen téved. Először is, csak egy kudarc létezik: ha nem próbálkozol. Minden cselekvés valamilyen tapasztalatot eredményez. A siker: a próbálkozás.<o></o>
<o> </o>
Nincs rossz döntés. Különböző választással különböző tapasztalatszerző utak tárulnak eléd. Nincs jelentősége melyik úton indulsz el. Nincs hibás választás. Ne foglalkozz a döntéseddel túl sokat. Inkább céljaid tervezésére fordíts több időt. A célok mindig változnak, ezért ne félj gyakran újragondolni őket. A hozzájuk vezető utakkal ne törődj. Az utak maguktól tárulnak fel. Ha gondolatod energiájával az útkeresést táplálod, akkor eszközből célt formálsz, elhomályosul az eredeti terved, beleragadsz az útkeresésbe és nem találsz semmit --- illetve a keresésről gyűjtöd a tapasztalatokat. Inkább azt tanácsolom, döntés után élj a célodnak megfelelően: lásd benne magad, mintha már minden megvalósult volna. Fogadd el teljes felelősséggel minden részletét, így a körülményeket, a célhoz vezető utakat, a sorsot, a társaidat, hiszen minden és mindenki abban segít téged, hogy amit elhatároztál, kigondoltál, megterveztél azt meg is tudd valósítani.<o></o>
<o> </o>
Néha nem vagy megelégedve a körülményeiddel, amik a céljaid érdekében vannak. Változtass rajtuk újragondolással, ha akarsz. De a következő cél elérésének útján újabb meglepetések várnak rád. Nem baj, ha gyakran változtatod elképzelésedet önmagad tervezése közben, csak vállald a felelősséget a teremtésedért. A legalaposabb munkát a tervezésbe fektess. Találd ki a környezetet, amiben jól éreznéd magad, és építsd ki. Nézz körül, hogy kit tudnál szeretni, és szeresd, ne arra várj, hogy téged hívjanak. Találd ki milyen foglalkozás lenne az, ami megfelelő lenne, és tegyél valamit, hogy felkutass egy ilyen munkahelyet. Nézzd meg a tested, és munkálkodj azon, hogy egészségesebben élj. Nézzd meg a Földet, és tegyél valamit érte. Ne várakozz a legjobb ilyen vagy olyan dologra, hanem teremtsd meg magadnak! Megvan minden képességed a teremtéshez. Jó, ha hosszútávú tervezésre és kivitelezésre rendezkedsz be, hiszen soha nem lehet véglegesen célba érni. Mindig újabb és újabb teremtenivaló igénye merül fel, így csak a cél közelítésére van lehetőség --- de ez már a messzebb távlatok gondolata.<o></o>
Jobban figyelj a mondatszerkesztéseidre. A ,,ha” szócska meg tudja változtatni a terveket, vagy gyengeséget tud okozni. Például ,,megcsinálom, ha elmúlik a félelem” teljesen reménytelen helyzetbe hozhat, hiszen a félelem csak akkor múlik el, ha megcsinálod, amitől félsz. A ,,ha jobban leszek, majd megcsinálom” kezdetű mondattal jó időre elhalasztottad a tapasztalatszerzés lehetőségét, mert csak akkor leszel jobban, ha a feladatot megcsináltad. Vagy a ,,mi lesz ha” bevezető mondatrész után már nem tudsz örülni a mának. Hasonló fájdalmakat okoz és gyengeséghez vezet, ha gondolataidba és szavaid közé belefűzöd a tagadást. Ha kiiktatod a ,,nem”szócskát --- a ,,nem tudom megcsinálni” helyett a ,,megcsinálom” kifejezést használod ---, ha a ,,problémá”-ban ,,feladat”-ot látsz, ha a ,,kényszer”-ből ,,lehetőség” lesz, ha a ,,remélem”-et ,,tudom”-má formálod, ha a ,,szörnyűség”-ből ,,kaland” lesz, ha a ,,kellene” helyett a ,,lehet” szót használod, akkor a gyengeség oldaláról az erő oldalára állítod át magad.
folyt.köv...
<o>Kedves Barátaim!<o></o>
<o> </o>
A mai napon bővítettem web. lapom szellemtani anyagait!
Íme az új anyagok listája.
<o> </o>
Letölthető előadások:
<o> </o>
Halálközeli élmények
A Szeretet
Ezoterikus mesék
Bibliai idézetek
Idézetek gyűjteménye
<o> </o>
Videó:<o></o>
<o> </o>
A „kaszás” szabadságon
<o> </o>
<o> </o>
Zene:<o></o>
<o> </o>
Om tare tuttare<o></o>
Om namo Bhagavate<o></o>
Hari om Shiva<o></o>
Om ram ramaya<o></o>
Shree ram jai ram
<o> </o>
Égi világosság folyóirat<o></o>
<o> </o>
Felkerült a 7 eddig megjelent Égi világosság 7 száma
<o> </o>
<o> </o>
Szeretettel:
<o> </o>
István
<o> </o>
http://www.karsayalarm.hu/?Ezoterika_oldal
<o></o>
<o> </o>
</o>
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Ha gyengének érzed magad, talán túl sokat mondták neked, hogy ,,vigyázz magadra”, vagy ,,túl vad és veszélyes a világ”. Ha ezeket elhiszed, talán nem mersz belemenni a konfliktusokba. Pedig az élet konfliktusokkal teli. Nem lehet más. Az ember célja, hogy konfrontálódjon, ütközzön és vonja le a saját következtetéseit. Ne féltsd magad, semmi bajod nem eshet. Akkor szenvedsz, ha távol tartod magad a konfliktusoktól, mert íly módon nem juthatsz sikerélményhez --- örömhöz --- sem, ami életellenes.<o
></o><o
></o>Aki gyengének érzi magát, a félelem oldalán áll.Tudom, ezzel nem nyugtatok meg senkit --- de nem is akarok. Éppen az a célom, hogy gondolkozásra késztessek mindenkit. Minden baj orvoslására a tudatosságot ajánlom. Feladataid megoldásához kellő erővel rendelkezel. A feladatokat Te hívtad életre egy önmagadról szóló magasztosabb elképzeléssel. A gyenge és döntésre képtelen ember ezzekkel nincs tisztában.<o
></o><o
> </o>Aki azért nem tud dönteni, mert fél, hogy kudarcban lesz része, többszörösen téved. Először is, csak egy kudarc létezik: ha nem próbálkozol. Minden cselekvés valamilyen tapasztalatot eredményez. A siker: a próbálkozás.<o
></o><o
> </o>Nincs rossz döntés. Különböző választással különböző tapasztalatszerző utak tárulnak eléd. Nincs jelentősége melyik úton indulsz el. Nincs hibás választás. Ne foglalkozz a döntéseddel túl sokat. Inkább céljaid tervezésére fordíts több időt. A célok mindig változnak, ezért ne félj gyakran újragondolni őket. A hozzájuk vezető utakkal ne törődj. Az utak maguktól tárulnak fel. Ha gondolatod energiájával az útkeresést táplálod, akkor eszközből célt formálsz, elhomályosul az eredeti terved, beleragadsz az útkeresésbe és nem találsz semmit --- illetve a keresésről gyűjtöd a tapasztalatokat. Inkább azt tanácsolom, döntés után élj a célodnak megfelelően: lásd benne magad, mintha már minden megvalósult volna. Fogadd el teljes felelősséggel minden részletét, így a körülményeket, a célhoz vezető utakat, a sorsot, a társaidat, hiszen minden és mindenki abban segít téged, hogy amit elhatároztál, kigondoltál, megterveztél azt meg is tudd valósítani.<o
></o><o
> </o>Néha nem vagy megelégedve a körülményeiddel, amik a céljaid érdekében vannak. Változtass rajtuk újragondolással, ha akarsz. De a következő cél elérésének útján újabb meglepetések várnak rád. Nem baj, ha gyakran változtatod elképzelésedet önmagad tervezése közben, csak vállald a felelősséget a teremtésedért. A legalaposabb munkát a tervezésbe fektess. Találd ki a környezetet, amiben jól éreznéd magad, és építsd ki. Nézz körül, hogy kit tudnál szeretni, és szeresd, ne arra várj, hogy téged hívjanak. Találd ki milyen foglalkozás lenne az, ami megfelelő lenne, és tegyél valamit, hogy felkutass egy ilyen munkahelyet. Nézzd meg a tested, és munkálkodj azon, hogy egészségesebben élj. Nézzd meg a Földet, és tegyél valamit érte. Ne várakozz a legjobb ilyen vagy olyan dologra, hanem teremtsd meg magadnak! Megvan minden képességed a teremtéshez. Jó, ha hosszútávú tervezésre és kivitelezésre rendezkedsz be, hiszen soha nem lehet véglegesen célba érni. Mindig újabb és újabb teremtenivaló igénye merül fel, így csak a cél közelítésére van lehetőség --- de ez már a messzebb távlatok gondolata.<o
></o>Jobban figyelj a mondatszerkesztéseidre. A ,,ha” szócska meg tudja változtatni a terveket, vagy gyengeséget tud okozni. Például ,,megcsinálom, ha elmúlik a félelem” teljesen reménytelen helyzetbe hozhat, hiszen a félelem csak akkor múlik el, ha megcsinálod, amitől félsz. A ,,ha jobban leszek, majd megcsinálom” kezdetű mondattal jó időre elhalasztottad a tapasztalatszerzés lehetőségét, mert csak akkor leszel jobban, ha a feladatot megcsináltad. Vagy a ,,mi lesz ha” bevezető mondatrész után már nem tudsz örülni a mának. Hasonló fájdalmakat okoz és gyengeséghez vezet, ha gondolataidba és szavaid közé belefűzöd a tagadást. Ha kiiktatod a ,,nem”szócskát --- a ,,nem tudom megcsinálni” helyett a ,,megcsinálom” kifejezést használod ---, ha a ,,problémá”-ban ,,feladat”-ot látsz, ha a ,,kényszer”-ből ,,lehetőség” lesz, ha a ,,remélem”-et ,,tudom”-má formálod, ha a ,,szörnyűség”-ből ,,kaland” lesz, ha a ,,kellene” helyett a ,,lehet” szót használod, akkor a gyengeség oldaláról az erő oldalára állítod át magad.
folyt.köv...
<o
>Kedves Barátaim!<o></o><o
> </o>A mai napon bővítettem web. lapom szellemtani anyagait!
Íme az új anyagok listája.
<o
> </o>Letölthető előadások:
<o
> </o>Halálközeli élmények
A Szeretet
Ezoterikus mesék
Bibliai idézetek
Idézetek gyűjteménye
<o
> </o>Videó:<o
></o><o
> </o>A „kaszás” szabadságon
<o
> </o><o
> </o>Zene:<o
></o><o
> </o>Om tare tuttare<o
></o>Om namo Bhagavate<o
></o>Hari om Shiva<o
></o>Om ram ramaya<o
></o>Shree ram jai ram
<o
> </o>Égi világosság folyóirat<o
></o><o
> </o>Felkerült a 7 eddig megjelent Égi világosság 7 száma
<o
> </o><o
> </o>Szeretettel:
<o
> </o>István
<o
> </o>http://www.karsayalarm.hu/?Ezoterika_oldal
<o
></o><o
> </o></o
>
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Megfelelni akarás, mások véleménye<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Úgy, ahogy Te is minden percben döntesz a szeretet vagy a félelem mellett, úgy a többi ember is hasonlóan cselekszik. Így találkozhatsz szeretetteljes megértéssel, és agresszív elnyomással. A környezet tükörkép --- ezt néha fájdalmas tudomásul venni. A megértés és az agresszivitás valamilyen formában benned is megvan. Ha olyan emberekkel találkozol, akik véleménye befolyásol téged, akkor tedd fel magadban a kérdést: ,,kinek kell tekintettel lenni rám? ”. Enyhítsd másokban a feléd irányuló megfelelni akarás szorítását, és ezáltal csökkented a benned feszülő kényszereket. Szabadítsd fel magad a szolgasors alól azzal, hogy neked se legyenek szolgáid, akik azt lesik, hogy az elvárásaidnak eleget tegyenek. Amíg Te ,,diktátor” maradsz, neked is lesznek ,,diktátoraid”.<o></o>
<o> </o>
Nincs két egyforma ember a világon, mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Így értelmetlen minden elvárás. Az elvárások beszűkítik, megnyomorítják az egyéniségeket. Soha ne hagyd magad befolyásolni, mindig légy hű önmagadhoz. Hallgass meg másokat, de ne mulaszd el megmondani, hogy Te éppen mit szeretnél megtapasztalni, és az milyen tetteket követel. Az emberek nem azt szokták figyelni, hogy mit mondasz, hanem azt, hogy hogyan. Ha szeretetteljes hangon elmondod: mások elvárásai kapcsán le kellene térned az utadról, meglátod, megértéssel fogják fogadják majd az emberek. Sőt, bátorságodat értékelni is fogják.<o></o>
<o> </o>
A vélemény mindig az egyén személyiségéből fakad. A személyiség utánozhatatlan, így a vélemény is egyedi. Ha át akarnád venni valakitől a személyes látásmódját, akkor nem lenne elég csak a szemüvegét kölcsönkérni, hanem teljes személyiségcserére lenne szükség. Gondolj erre akkor is, amikor Te állítasz elvárásokat mások elé. <o></o>
<o> </o>
A vélemények elvárásokká alakításakor legtöbbször az emberek arra hivatkoznak, hogy jót akarnak, meg akarnak védeni másokat a csalódásoktól, az ütközésektől, a konfliktusoktól. Vannak általános, nagy igazságon alapuló tapasztalatok, amelyek átadás-átvétele látszólag indokolt lenne. De tapasztalatokat nem lehet átadni. Pont az ütközéseken, a konfliktusokon keresztül lehet tapasztalatokhoz jutni. A tanács csak elmélet, az élet pedig minden percben az ütközések gyakorlata a tudás megszerzéséért.<o></o>
<o> </o>
Sok embernek szüksége van valakire, aki diktálja az elvárásokat. Ilyen esetben ugyanis nem kell felelősséget vállalni az egyéni élet terveiért és azok kivitelezéséért. Ennek a vágynak a hívó jelére ugranak a félelem hírnökei. A szeretet ilyenkor csendben marad, hiszen tudja, hogy a legjobb tanács belülről fakad. Az igénylők azt fogják kapni, amit elvárnak: megjelenik a megfelelni vágyás kényszere. Ilyenkor elhomályosul az egyéni terv és cél. <o></o>
<o> </o>
Mások szavainak, elvárásainak megfelelően cselekedni rabszolgaság. Törjön ki mindenki az elvárások szorításából --- aki abban él ---, mert az csak az egyéni képzelet szüleménye annak érdekében, hogy kibújjanak az emberek a felelősség alól. Ne add ki saját kezedből az életed irányítását --- ne hagyd, hogy mások eltereljenek a céljaid elérésétől. Fontos vagy az univerzumnak. Csak Te tudsz valamit, aminek a hozzáadásával válik teljes egésszé az Egység.<o></o>
folyt.köv..
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Úgy, ahogy Te is minden percben döntesz a szeretet vagy a félelem mellett, úgy a többi ember is hasonlóan cselekszik. Így találkozhatsz szeretetteljes megértéssel, és agresszív elnyomással. A környezet tükörkép --- ezt néha fájdalmas tudomásul venni. A megértés és az agresszivitás valamilyen formában benned is megvan. Ha olyan emberekkel találkozol, akik véleménye befolyásol téged, akkor tedd fel magadban a kérdést: ,,kinek kell tekintettel lenni rám? ”. Enyhítsd másokban a feléd irányuló megfelelni akarás szorítását, és ezáltal csökkented a benned feszülő kényszereket. Szabadítsd fel magad a szolgasors alól azzal, hogy neked se legyenek szolgáid, akik azt lesik, hogy az elvárásaidnak eleget tegyenek. Amíg Te ,,diktátor” maradsz, neked is lesznek ,,diktátoraid”.<o
></o><o
> </o>Nincs két egyforma ember a világon, mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Így értelmetlen minden elvárás. Az elvárások beszűkítik, megnyomorítják az egyéniségeket. Soha ne hagyd magad befolyásolni, mindig légy hű önmagadhoz. Hallgass meg másokat, de ne mulaszd el megmondani, hogy Te éppen mit szeretnél megtapasztalni, és az milyen tetteket követel. Az emberek nem azt szokták figyelni, hogy mit mondasz, hanem azt, hogy hogyan. Ha szeretetteljes hangon elmondod: mások elvárásai kapcsán le kellene térned az utadról, meglátod, megértéssel fogják fogadják majd az emberek. Sőt, bátorságodat értékelni is fogják.<o
></o><o
> </o>A vélemény mindig az egyén személyiségéből fakad. A személyiség utánozhatatlan, így a vélemény is egyedi. Ha át akarnád venni valakitől a személyes látásmódját, akkor nem lenne elég csak a szemüvegét kölcsönkérni, hanem teljes személyiségcserére lenne szükség. Gondolj erre akkor is, amikor Te állítasz elvárásokat mások elé. <o
></o><o
> </o>A vélemények elvárásokká alakításakor legtöbbször az emberek arra hivatkoznak, hogy jót akarnak, meg akarnak védeni másokat a csalódásoktól, az ütközésektől, a konfliktusoktól. Vannak általános, nagy igazságon alapuló tapasztalatok, amelyek átadás-átvétele látszólag indokolt lenne. De tapasztalatokat nem lehet átadni. Pont az ütközéseken, a konfliktusokon keresztül lehet tapasztalatokhoz jutni. A tanács csak elmélet, az élet pedig minden percben az ütközések gyakorlata a tudás megszerzéséért.<o
></o><o
> </o>Sok embernek szüksége van valakire, aki diktálja az elvárásokat. Ilyen esetben ugyanis nem kell felelősséget vállalni az egyéni élet terveiért és azok kivitelezéséért. Ennek a vágynak a hívó jelére ugranak a félelem hírnökei. A szeretet ilyenkor csendben marad, hiszen tudja, hogy a legjobb tanács belülről fakad. Az igénylők azt fogják kapni, amit elvárnak: megjelenik a megfelelni vágyás kényszere. Ilyenkor elhomályosul az egyéni terv és cél. <o
></o><o
> </o>Mások szavainak, elvárásainak megfelelően cselekedni rabszolgaság. Törjön ki mindenki az elvárások szorításából --- aki abban él ---, mert az csak az egyéni képzelet szüleménye annak érdekében, hogy kibújjanak az emberek a felelősség alól. Ne add ki saját kezedből az életed irányítását --- ne hagyd, hogy mások eltereljenek a céljaid elérésétől. Fontos vagy az univerzumnak. Csak Te tudsz valamit, aminek a hozzáadásával válik teljes egésszé az Egység.<o
></o>folyt.köv..
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Rosszallás, neheztelés, bosszú <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A rosszallás és neheztelés az elvárások következménye. Amikor elvárásai vannak az embernek, akkor gyakori a csalódottság. Az elvárás általában az önmagukat az áramlatokból kirekesztők tulajdonsága. A kirekesztettség mindig valamilyen saját törvény, megrögzött hit, megmerevedett tulajdonság, rugalmatlan életvitel következménye. Ezek gátat jelentenek és akadályozzák a fejlődést, a megértést, nehezítik a belső látást, vagyis az önmegismerést. Amiket az emberek önmagukban nem ismernek, azt másokban sem tudják elfogadni.<o></o>
<o> </o>
Ha mások csalódottságot okoznak, azt a kérdést kellene feltenni: ,,mivel nem vagyok megelégedve önmagamban?”. Aki önmagához megértő, másokkal szemben sincsenek elvárásai, így nem alakul ki benne csalódottság. Amikor nem a csalódottság szemüvegén keresztül nézed a világot, akkor a környezeteddel való kommunikálás természetes. Ami természetes, az elfogadható. <o></o>
<o> </o>
Az emberek általában azt várják el, hogy feléjük a szeretet sugározzon, ők pedig szabadon cselekedhessenek, belátásuk szerint. A szeretet elvárása csalódáshoz vezet. A világon mindaddig lesz félelem, amig egyetlen olyan ember él, aki a maga számára megteremti. Így önbecsapás azt gondolni, hogy a világ egyszer majd csak szeretettből fog állni. A világban minden lehetséges, mert a Minden-ből tevődik össze. Nem a világot kell megváltoztatni --- azt nem is lehet. Csak az egyén változtatható: az egyéni tudás gyarapítása által. Amikor az egyén számára a félelem teljes mértékben ismertté válik, akkor tárul fel előtte a szeretet. De a világban attól még ott marad a félelem megteremtésének lehetősége, csak az egyén életébe többé már nem integrálódik. A vonzás törvénye szerint a szeretetteljes élet szeretetteljesen viselkedőket vonz maga köré.<o></o>
<o> </o>
Azzá válsz, amilyen tudásod van önmagadról. Amennyire félelmeidet megismered, tudod kezelni, olyan mértékben válsz ismét szeretetteljessé. Az ismét szónak jelentősége van, azt jelenti: a szeretet tudásával rendelkezel, csak elfelejthetted, ha régóta élsz félelemben.<o></o>
<o> </o>
Ugyanazok a fogalmak: vagy, létezel, szeretsz. Nincs semmi értelme az elvárásoknak a létezés fogalmánál. Vagy mit várnál el attól, hogy vagy? Hát ezért mondtam, hogy a szeretet elvárása értelmetlen. <o></o>
<o> </o>
A szeretet nem tárgyszerű dolog --- amit kaphatsz és adhatsz ---, hanem olyan természetes állapot, amelyben akkor teszed a dolgodat, amikor megismerted a félelmet. A megismerés annyit jelent: konfrontálódni, ütközni vele, megtapasztalni minden olyan ál-tulajdonságát, amellyekkel az ember a maga számára megteremtette. A megismeréssel egyidőben megváltódik, tapasztalattá alakul. Amiből tapasztalat lesz, annak teremtésére nincs többé szükség. A félelmek kezelésének tudása: a legfájdalmasabb és legnehezebb cselekvéssorozatok utáni bölcsesség elérése. Aki erre a bölcsességre szert tett, az újból szeretetben tud élni. Csak az az ember tud szeretetet adni, aki szeretetben él. Hogyan lehetne elvárni attól az embertől, aki félelemben él, hogy szeretetben éljen? Ezért a szeretet elvárása csalódást okoz.<o></o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>A rosszallás és neheztelés az elvárások következménye. Amikor elvárásai vannak az embernek, akkor gyakori a csalódottság. Az elvárás általában az önmagukat az áramlatokból kirekesztők tulajdonsága. A kirekesztettség mindig valamilyen saját törvény, megrögzött hit, megmerevedett tulajdonság, rugalmatlan életvitel következménye. Ezek gátat jelentenek és akadályozzák a fejlődést, a megértést, nehezítik a belső látást, vagyis az önmegismerést. Amiket az emberek önmagukban nem ismernek, azt másokban sem tudják elfogadni.<o
></o><o
> </o>Ha mások csalódottságot okoznak, azt a kérdést kellene feltenni: ,,mivel nem vagyok megelégedve önmagamban?”. Aki önmagához megértő, másokkal szemben sincsenek elvárásai, így nem alakul ki benne csalódottság. Amikor nem a csalódottság szemüvegén keresztül nézed a világot, akkor a környezeteddel való kommunikálás természetes. Ami természetes, az elfogadható. <o
></o><o
> </o>Az emberek általában azt várják el, hogy feléjük a szeretet sugározzon, ők pedig szabadon cselekedhessenek, belátásuk szerint. A szeretet elvárása csalódáshoz vezet. A világon mindaddig lesz félelem, amig egyetlen olyan ember él, aki a maga számára megteremti. Így önbecsapás azt gondolni, hogy a világ egyszer majd csak szeretettből fog állni. A világban minden lehetséges, mert a Minden-ből tevődik össze. Nem a világot kell megváltoztatni --- azt nem is lehet. Csak az egyén változtatható: az egyéni tudás gyarapítása által. Amikor az egyén számára a félelem teljes mértékben ismertté válik, akkor tárul fel előtte a szeretet. De a világban attól még ott marad a félelem megteremtésének lehetősége, csak az egyén életébe többé már nem integrálódik. A vonzás törvénye szerint a szeretetteljes élet szeretetteljesen viselkedőket vonz maga köré.<o
></o><o
> </o>Azzá válsz, amilyen tudásod van önmagadról. Amennyire félelmeidet megismered, tudod kezelni, olyan mértékben válsz ismét szeretetteljessé. Az ismét szónak jelentősége van, azt jelenti: a szeretet tudásával rendelkezel, csak elfelejthetted, ha régóta élsz félelemben.<o
></o><o
> </o>Ugyanazok a fogalmak: vagy, létezel, szeretsz. Nincs semmi értelme az elvárásoknak a létezés fogalmánál. Vagy mit várnál el attól, hogy vagy? Hát ezért mondtam, hogy a szeretet elvárása értelmetlen. <o
></o><o
> </o>A szeretet nem tárgyszerű dolog --- amit kaphatsz és adhatsz ---, hanem olyan természetes állapot, amelyben akkor teszed a dolgodat, amikor megismerted a félelmet. A megismerés annyit jelent: konfrontálódni, ütközni vele, megtapasztalni minden olyan ál-tulajdonságát, amellyekkel az ember a maga számára megteremtette. A megismeréssel egyidőben megváltódik, tapasztalattá alakul. Amiből tapasztalat lesz, annak teremtésére nincs többé szükség. A félelmek kezelésének tudása: a legfájdalmasabb és legnehezebb cselekvéssorozatok utáni bölcsesség elérése. Aki erre a bölcsességre szert tett, az újból szeretetben tud élni. Csak az az ember tud szeretetet adni, aki szeretetben él. Hogyan lehetne elvárni attól az embertől, aki félelemben él, hogy szeretetben éljen? Ezért a szeretet elvárása csalódást okoz.<o
></o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Csalódással fogadni bármit, a válaszadás előtti negatív pozició felvételét jelenti, melyből nehezebb a szeretetteljes válszadás. Csak a tudatosság képes feloldani az elvárásokat ---így pozitívra változtatni a fogadás pozicióját. A szeretet poziciójából erőfeszítés nélküli a pozitív válaszadás.<o></o>
<o> </o>
Aki tudja, hogy sérthetetlen, nem gondol a bosszúra. Amig erre a tudásra az ember szert nem tesz, addig sok fájdalmas kisérletet tesz arra, hogy megbosszulja saját sérelmeit. Minden fogadott esemény egy megelőző válaszadás függvénye, ezért nagy jelentősége van a mostani pillanatnak és annak, hogy az ember válaszával miképp reagál. Mások reakciója --- az esemény értelmezésének különbözősége miatt --- más és más, de minden válaszadásban lehetőség nyílik az ember számára sértettségének, bosszúvágyának megváltására. Ez azt jelenti, hogy a sérelem és bosszú körforgása megszüntethető, megváltható és ezáltal szeretetté alakítható. <o></o>
<o> </o>
Negatív hozzáállás általában támadó viselkedést eredményez. Amikor valaki úgy érzi megbántották, akkor a megtorlás már ott van a levegőben. A ,,baj” ott van, hogy a bosszúban benne rejlik az újabb megbántódás --- a vonzás törvénye szerint. A megbántódottságtól tudatossággal lehet megszabadulni. Fel kell ismerni, hogy nem lehet senkinek sem ártani az illető beleegyezése, hozzájárulása, engedélye nélkül. Aki tudja ezt, nem találkozik sértegetőkkel.<o></o>
<o> </o>
Légy tudatos, és megszabadulsz a sérelmek és bosszú körforgásától. Lásd meg a másik ember félelmét a megbántottságod mögött. Sugározd a szereteted felé, ami megtöri a negatív poziciót. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” --- szokták mondani. A kődobálós világban sokan nem törődnek ezzel a felhívással. Mindenki szabadon dönthet a kő és a kenyér között. De sajnos kődobáló szokás mellett nincs kenyérhullás, csak kőzápor. Aki köveket hajigál, állandó rettegésben, készültségben él: egyrészt, folyton ugrálni kell a találatok elől, másrészt, gyorsan visszavágni. A visszavágott kő gyarapítja a feléd dobálók kőkészletét. <o></o>
<o> </o>
Mi most a félelem megváltásának módszereit vizsgáljuk, ezért azt ajánlom, ne a kövekre, hanem a kenyérre figyelj. Tehát ne azzal foglalkozz, amit kaptál, hanem arra koncentrálj, hogy Te szeretetteljesen válaszolj. Így tudsz kilépni a kőzápor alól. Meg kell érteni: a környezet által feltett kérdésre, a válaszadás előtt, pozitív vagy negatív pozicióállás elfoglalása történik, ami mindig az ember szabad és független akaratától függ. Leegyszerűsítve: a párbeszédet mindenki a szeretettel folytatja, még mielőtt megszólalna vagy bármit cselekedne. <o></o>
<o> </o>
Amit a külvilág kifejez, az érted van. A külvilág tükröt tart eléd, felkínálja a lehetőséget önmagad megváltoztatására. Ha Te megváltoznál, a külvilág által visszatükrözött képed is megváltozna. Így nem is az a lényeg, mit kaptál a külvilágtól (hiszen az csak figyelmeztetés arra, miben kéne megváltoznod), hanem az, hogy Te mit válaszolsz. Mindig a válaszban van a megváltás lehetősége. A megváltás elfogadást, eggyéválást jelent. Fogadd el a külvilág ,,kőzáporát” és próbáld megérteni mi az üzenete, mi a tanulnivaló belőle számodra. Ha tudatosan, felkészülten fogadod a külvilág üzeneteit, akkor rájössz, sérthetetlen vagy. Amikor érzed magadban az erőt, akkor nincs szükséged arra, hogy visszavágj a bosszú eszközeivel. Az elfogadás pozitiv pozició felvétele. Ami pozitiv --- nincs benne tagadás ---, az szeretetteljes. Így az elfogadás utáni válaszadással a kapott sérelmet átalakítod --- megváltod ---, ezáltal mentesíted magad a további sérelmek alól. Észre kell venni, hogy sérelmeket azért kap az ember, hogy meglegyen a lehetősége a saját félelmei által diktált válaszainak (esetleg bosszóvágyának) megismerésére, átalakítására, megváltására. Így egyszer mindenki kiléphet a sérelmek-gyűlölködés-bosszúállás köréből. Ami azt is eredményezi, hogy mások gyűlölködő-bosszúálló jelmeze mögött az ember észreveszi a félelemből a szeretet felé igyekvő járókelőt.<o></o>
<o> </o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o> </o>Csalódással fogadni bármit, a válaszadás előtti negatív pozició felvételét jelenti, melyből nehezebb a szeretetteljes válszadás. Csak a tudatosság képes feloldani az elvárásokat ---így pozitívra változtatni a fogadás pozicióját. A szeretet poziciójából erőfeszítés nélküli a pozitív válaszadás.<o
></o><o
> </o>Aki tudja, hogy sérthetetlen, nem gondol a bosszúra. Amig erre a tudásra az ember szert nem tesz, addig sok fájdalmas kisérletet tesz arra, hogy megbosszulja saját sérelmeit. Minden fogadott esemény egy megelőző válaszadás függvénye, ezért nagy jelentősége van a mostani pillanatnak és annak, hogy az ember válaszával miképp reagál. Mások reakciója --- az esemény értelmezésének különbözősége miatt --- más és más, de minden válaszadásban lehetőség nyílik az ember számára sértettségének, bosszúvágyának megváltására. Ez azt jelenti, hogy a sérelem és bosszú körforgása megszüntethető, megváltható és ezáltal szeretetté alakítható. <o
></o><o
> </o>Negatív hozzáállás általában támadó viselkedést eredményez. Amikor valaki úgy érzi megbántották, akkor a megtorlás már ott van a levegőben. A ,,baj” ott van, hogy a bosszúban benne rejlik az újabb megbántódás --- a vonzás törvénye szerint. A megbántódottságtól tudatossággal lehet megszabadulni. Fel kell ismerni, hogy nem lehet senkinek sem ártani az illető beleegyezése, hozzájárulása, engedélye nélkül. Aki tudja ezt, nem találkozik sértegetőkkel.<o
></o><o
> </o>Légy tudatos, és megszabadulsz a sérelmek és bosszú körforgásától. Lásd meg a másik ember félelmét a megbántottságod mögött. Sugározd a szereteted felé, ami megtöri a negatív poziciót. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” --- szokták mondani. A kődobálós világban sokan nem törődnek ezzel a felhívással. Mindenki szabadon dönthet a kő és a kenyér között. De sajnos kődobáló szokás mellett nincs kenyérhullás, csak kőzápor. Aki köveket hajigál, állandó rettegésben, készültségben él: egyrészt, folyton ugrálni kell a találatok elől, másrészt, gyorsan visszavágni. A visszavágott kő gyarapítja a feléd dobálók kőkészletét. <o
></o><o
> </o>Mi most a félelem megváltásának módszereit vizsgáljuk, ezért azt ajánlom, ne a kövekre, hanem a kenyérre figyelj. Tehát ne azzal foglalkozz, amit kaptál, hanem arra koncentrálj, hogy Te szeretetteljesen válaszolj. Így tudsz kilépni a kőzápor alól. Meg kell érteni: a környezet által feltett kérdésre, a válaszadás előtt, pozitív vagy negatív pozicióállás elfoglalása történik, ami mindig az ember szabad és független akaratától függ. Leegyszerűsítve: a párbeszédet mindenki a szeretettel folytatja, még mielőtt megszólalna vagy bármit cselekedne. <o
></o><o
> </o>Amit a külvilág kifejez, az érted van. A külvilág tükröt tart eléd, felkínálja a lehetőséget önmagad megváltoztatására. Ha Te megváltoznál, a külvilág által visszatükrözött képed is megváltozna. Így nem is az a lényeg, mit kaptál a külvilágtól (hiszen az csak figyelmeztetés arra, miben kéne megváltoznod), hanem az, hogy Te mit válaszolsz. Mindig a válaszban van a megváltás lehetősége. A megváltás elfogadást, eggyéválást jelent. Fogadd el a külvilág ,,kőzáporát” és próbáld megérteni mi az üzenete, mi a tanulnivaló belőle számodra. Ha tudatosan, felkészülten fogadod a külvilág üzeneteit, akkor rájössz, sérthetetlen vagy. Amikor érzed magadban az erőt, akkor nincs szükséged arra, hogy visszavágj a bosszú eszközeivel. Az elfogadás pozitiv pozició felvétele. Ami pozitiv --- nincs benne tagadás ---, az szeretetteljes. Így az elfogadás utáni válaszadással a kapott sérelmet átalakítod --- megváltod ---, ezáltal mentesíted magad a további sérelmek alól. Észre kell venni, hogy sérelmeket azért kap az ember, hogy meglegyen a lehetősége a saját félelmei által diktált válaszainak (esetleg bosszóvágyának) megismerésére, átalakítására, megváltására. Így egyszer mindenki kiléphet a sérelmek-gyűlölködés-bosszúállás köréből. Ami azt is eredményezi, hogy mások gyűlölködő-bosszúálló jelmeze mögött az ember észreveszi a félelemből a szeretet felé igyekvő járókelőt.<o
></o><o
> </o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Kilátástalan élet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Az élet soha nem lehet kilátástalan. A tökéletesedés folyamatában ---, újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel. Minden illúzió, ami számodra kiút nélküli helyzetet okozhat, ami abból adódik, hogy más az elvárásod az élettől, mint a tapasztalatszerzés realitása. Ha a ,,kiút nélküli” helyzet nem kedvedre való, nézz vele szembe, oldd meg feladatait, és a tapasztalatok megszerzésével egyidőben észreveszed, hogy nincs szükséged ,,kiútra”, hiszen már kinnt is vagy belőle. Ez a módszer a leghatásosabb. Ha a cselekvés helyett inkább az elvárásaidra koncentrálsz, akkor rádtörhet a félelem, aggódni kezdhetsz, elvesztheted a hitedet és bizalmadat, mert az elvárások teljesítése bizonytalan. A letargia elhomályosítja a tanulnivalót. Márpedig a nem kívánt helyzetből végervényesen kilépni csak a lecke felmondása után lehet. A tananyag szépen fel van építve. Minden új lecke az előzőre épül. Kihagyhatod a számodra nem szimpatikus feladatokat, de később vissza kell lapoznod az elmulasztott fejezetekhez. A leckék bepótolása mindig nehezebb, mint követni a tananyagot. A ,,bizonyítvány” szempontjából viszont mindegy, hogy a tudást hogyan szerezted meg. Amíg az általános és középiskola tananyagát nem sajátítod el, nem kerülhetsz felsőbb iskolákba. Ez pedig nem a szigorú törvények miatt van így, hanem a Te érdekedben. (Az emberiség jelenleg az értelem iskolájának ,,utolsó éveit” járja. El kell sajátítania a látható, hallható, tapintható világról szóló ismereteket, ahhoz, hogy felsőbb iskolába járhasson.) <o></o>
<o> </o>
Sokszor hallani kilátástalanságról panaszkodó embereket. Ahol nincs kilátás, ott mélységesen mély a sötét. Ezek az emberek mélyre ásták magukat megrögzött szokásaikkal, merev törvényeikkel, félelmeikkel (önzés, hazugság, harag, gyűlölet, bosszú, irigység, bűntudat, önvád, önutálat, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb). Nagy váltásra lenne szükségük. Ilyenkor kell egy nagy lélegzetet venni és bátran szakítani a múlttal. Azért él annyi elesett ember a Földön, mert nincs bátorságuk mindent újrakezdeni. Sokan ragaszkodnak a kilátástalansághoz, mert annyira megszokták ezt a látásmódot, hogy ebben ,,otthonosak”, míg önmagukkal szembenézni ,,bizonytalan vállalkozás”, véleményük szerint. Menekülnek önmaguk elől. Sajnos így lassan utat és célt veszít az ember. Ám a ,,felébredésre” mindig van lehetőség. A saját sorsért felelős gondolkozással, elcsendesedett belső figyelemmel bármikor, bármilyen sötétségből kikerülhet az ember a fényre.<o></o>
<o> </o>
Ha néha úgy érzed a Te életed is kilátástalan, itt az ideje, hogy újragondold és újrakezdd az életedet, úgy, mintha eddig nem is éltél volna. Fordíts egyet a füzetedben, kezdj egy új lapot. Ne törődj a múlttal és jövővel. Amíg élsz, cselekedni tudsz. Minden rajtad múlik. Nem tudsz hibázni --- csak pillanatnyi lehetőségeket elmulasztani. Minden cselekedetből tanulsz, gazdagodsz, bölcsebb leszel, előbbre jutsz. Ezért nem az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem hogy cselekedj valamit. Nincs kilátástalanság. Minden pillanat számos lehetőséget kínál.<o></o>
<o> </o>
Ha koldusbotra jutsz, akkor sem az a lényeg, hogy oda jutottál, hanem az, hogy mit teszel, például: elindulsz lopni, vagy vársz egy darab kenyérre. Az élet minősége csak keret a történethez, a színdarabot Te játszod le. A díszleteket a színház adja, útbaigazítást a Rendezőtől kaphatsz, de a történetet Te írod, és Te is játszod el saját darabodat. Rajtad múlik, hogy tragédia, vagy vígjáték születik. De a tragédia sem tragikus, a vígjátékban is van szomorú elem. Az életed minőségét nem a díszletek határozzák meg, hanem az, hogy ha legördül a függöny, Te mit értél el --- kivé váltál a színfalak mögött ---, mire jutottál a történet végére. Ha a játékod hatással volt a karakterekre --- az oroszlánszelidítőből elő tudtad csalogatni a nyúlszívet, a kapzsiból az adakozót, a zsémbesből a megértőt ---, a játék már nem volt hiábavaló. Eközben Te is alakultál, a hallgatóság is gazdagodott. A Te darabod nem bukhat meg. Nem az a lényeg, hogy mit adsz elő, hanem az, hogy hogyan. Nincs főszerep és mellékszerep. Aki szerepet kap, arra szükség van. Nem lényeges a gázsi, a taps, a siker, a rivaldafény, amelyek megtévesztőek, zavaróak is lehetnek. Egy értelme van a játéknak: a tanulság. Nem a cselekmény, a szerep megelevenítése, az előadás, a tevékenység, a művelet lényeges, hanem a mindezek mögötti megtapasztalás. A jelenetek tanulságát minden érintett egyénileg értelmezi. Éppen ezért annyi tanulság létezik, ahányan érintettek a történetben --- nézők, színészek, közreműködők ---, tudásszintjüknek megfelelően. (Itt említem meg, hogy a tudásszint megállapítás nem minősítés. Az örökké tartó tanulási folyamatban nincs értelme a tudás méricskélésének. Aki e minősítésre hajlamos, az én egyedüli hatalmában él.) Az előadás végén, a tanulság levonása után, mindenki a maga dolgát magasabb szinten tudja majd elvégezni. A játék megy tovább, de a résztvevők már nem a régiek. Mindenki hatott mindenkire és ettől lett mindenki gazdagabb. Így lesz a következő előadás még meggyőzőbb. Az új színész még tapasztalatlan, de csak az első előadáson. Nem az a jó színész, aki sok darabot megtanul, hanem aki sokat eljátszik.<o></o>
Kiutat nem találni annyit jelent, behunyt szemmel járni. A csukott szem falat állít a valóság elé, így az élet sötétben való tapogatózás. A szemek felnyitása mindenkinek érdeke. Tudatossággal rések nyithatók, és a beáramló élmények lassan feldolgozhatók. A tudatosság nem csak a jógik, a budhisták, a magasan fénylő lelkek tulajdonsága. Tudatos minden lény, aki tudattal rendelkezik, bár sokan nem használják tudatukat saját képességeik szintjén. <o></o>
<o> </o>
Mondok egy példát. Tegyük fel kap valaki egy nagy darab főtt marhacsülköt. A gőzölgő étel és saját maga ismeretének birtokában, a legjobb tudásának megfelelően dönt az étkezésről. Ha életében evett csülköt, van már tapasztalata az ételről. Ha még nem evett soha, nem tudja mit jelent egy teljes csülköt megenni. Ha egy ültő helyében bekebelezi, három napig emészti, gyomorgörcsök és fogadalmak között. Az élmény tapasztalatban rögzül: marhacsülök gyomorrontással egyenlő. A legközelebbi marhacsülök láttán már kérdés merül fel az illetőben: ,,egyszerre vagy beosztva?”. Ez a tudatosság jele. A cselekvés megtétele előtti kérdésfeltevés tudatos döntéssel, tudatosan vállalt következményekkel jár. Hosszú tapasztalatszerző körútakat kell megtenni ahhoz, hogy a tudatosság kialakulhasson. A tudatosság annyit jelent: csülök megevésére adott ,,egyszerre” válasz után is tudatosan vállalja a következményeket, így nem éri váratlanul a gyomorgörcs beindulása, és idejében be tudja venni a szódabikarbónát. A tudatosság magasabb fokán az embert akkor sem éri meglepetés, ha ismeretlen helyzetbe kerül.<o></o>
<o> </o>
Aki nem tudatos, elvárásokkal indul a feladat megoldására, és csalódik, ha nem az elvárásainak megfelelő dolog történik. Aki tudatos, felkészül arra, hogy bármi lehetséges, így megelégedéssel tudja fogadni a következményeket. Tudatosan nem lehet kilátástalan helyzetbe kerülni. <o></o>
<o> </o>
Tudom, a fájdalmas esetekből az ember szeretne menekülni. Azt javasolom, inkább nézz szembe a nehézséggel, állandóan figyelj, szedd ízekre a történeteket, hogy a legközelebbi döntésednél tudatosan tudd vállalni a következményeket. Ha így élsz, nem kerülhetsz kilátástalan helyzetbe.<o></o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Az élet soha nem lehet kilátástalan. A tökéletesedés folyamatában ---, újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel. Minden illúzió, ami számodra kiút nélküli helyzetet okozhat, ami abból adódik, hogy más az elvárásod az élettől, mint a tapasztalatszerzés realitása. Ha a ,,kiút nélküli” helyzet nem kedvedre való, nézz vele szembe, oldd meg feladatait, és a tapasztalatok megszerzésével egyidőben észreveszed, hogy nincs szükséged ,,kiútra”, hiszen már kinnt is vagy belőle. Ez a módszer a leghatásosabb. Ha a cselekvés helyett inkább az elvárásaidra koncentrálsz, akkor rádtörhet a félelem, aggódni kezdhetsz, elvesztheted a hitedet és bizalmadat, mert az elvárások teljesítése bizonytalan. A letargia elhomályosítja a tanulnivalót. Márpedig a nem kívánt helyzetből végervényesen kilépni csak a lecke felmondása után lehet. A tananyag szépen fel van építve. Minden új lecke az előzőre épül. Kihagyhatod a számodra nem szimpatikus feladatokat, de később vissza kell lapoznod az elmulasztott fejezetekhez. A leckék bepótolása mindig nehezebb, mint követni a tananyagot. A ,,bizonyítvány” szempontjából viszont mindegy, hogy a tudást hogyan szerezted meg. Amíg az általános és középiskola tananyagát nem sajátítod el, nem kerülhetsz felsőbb iskolákba. Ez pedig nem a szigorú törvények miatt van így, hanem a Te érdekedben. (Az emberiség jelenleg az értelem iskolájának ,,utolsó éveit” járja. El kell sajátítania a látható, hallható, tapintható világról szóló ismereteket, ahhoz, hogy felsőbb iskolába járhasson.) <o
></o><o
> </o>Sokszor hallani kilátástalanságról panaszkodó embereket. Ahol nincs kilátás, ott mélységesen mély a sötét. Ezek az emberek mélyre ásták magukat megrögzött szokásaikkal, merev törvényeikkel, félelmeikkel (önzés, hazugság, harag, gyűlölet, bosszú, irigység, bűntudat, önvád, önutálat, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb). Nagy váltásra lenne szükségük. Ilyenkor kell egy nagy lélegzetet venni és bátran szakítani a múlttal. Azért él annyi elesett ember a Földön, mert nincs bátorságuk mindent újrakezdeni. Sokan ragaszkodnak a kilátástalansághoz, mert annyira megszokták ezt a látásmódot, hogy ebben ,,otthonosak”, míg önmagukkal szembenézni ,,bizonytalan vállalkozás”, véleményük szerint. Menekülnek önmaguk elől. Sajnos így lassan utat és célt veszít az ember. Ám a ,,felébredésre” mindig van lehetőség. A saját sorsért felelős gondolkozással, elcsendesedett belső figyelemmel bármikor, bármilyen sötétségből kikerülhet az ember a fényre.<o
></o><o
> </o>Ha néha úgy érzed a Te életed is kilátástalan, itt az ideje, hogy újragondold és újrakezdd az életedet, úgy, mintha eddig nem is éltél volna. Fordíts egyet a füzetedben, kezdj egy új lapot. Ne törődj a múlttal és jövővel. Amíg élsz, cselekedni tudsz. Minden rajtad múlik. Nem tudsz hibázni --- csak pillanatnyi lehetőségeket elmulasztani. Minden cselekedetből tanulsz, gazdagodsz, bölcsebb leszel, előbbre jutsz. Ezért nem az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem hogy cselekedj valamit. Nincs kilátástalanság. Minden pillanat számos lehetőséget kínál.<o
></o><o
> </o>Ha koldusbotra jutsz, akkor sem az a lényeg, hogy oda jutottál, hanem az, hogy mit teszel, például: elindulsz lopni, vagy vársz egy darab kenyérre. Az élet minősége csak keret a történethez, a színdarabot Te játszod le. A díszleteket a színház adja, útbaigazítást a Rendezőtől kaphatsz, de a történetet Te írod, és Te is játszod el saját darabodat. Rajtad múlik, hogy tragédia, vagy vígjáték születik. De a tragédia sem tragikus, a vígjátékban is van szomorú elem. Az életed minőségét nem a díszletek határozzák meg, hanem az, hogy ha legördül a függöny, Te mit értél el --- kivé váltál a színfalak mögött ---, mire jutottál a történet végére. Ha a játékod hatással volt a karakterekre --- az oroszlánszelidítőből elő tudtad csalogatni a nyúlszívet, a kapzsiból az adakozót, a zsémbesből a megértőt ---, a játék már nem volt hiábavaló. Eközben Te is alakultál, a hallgatóság is gazdagodott. A Te darabod nem bukhat meg. Nem az a lényeg, hogy mit adsz elő, hanem az, hogy hogyan. Nincs főszerep és mellékszerep. Aki szerepet kap, arra szükség van. Nem lényeges a gázsi, a taps, a siker, a rivaldafény, amelyek megtévesztőek, zavaróak is lehetnek. Egy értelme van a játéknak: a tanulság. Nem a cselekmény, a szerep megelevenítése, az előadás, a tevékenység, a művelet lényeges, hanem a mindezek mögötti megtapasztalás. A jelenetek tanulságát minden érintett egyénileg értelmezi. Éppen ezért annyi tanulság létezik, ahányan érintettek a történetben --- nézők, színészek, közreműködők ---, tudásszintjüknek megfelelően. (Itt említem meg, hogy a tudásszint megállapítás nem minősítés. Az örökké tartó tanulási folyamatban nincs értelme a tudás méricskélésének. Aki e minősítésre hajlamos, az én egyedüli hatalmában él.) Az előadás végén, a tanulság levonása után, mindenki a maga dolgát magasabb szinten tudja majd elvégezni. A játék megy tovább, de a résztvevők már nem a régiek. Mindenki hatott mindenkire és ettől lett mindenki gazdagabb. Így lesz a következő előadás még meggyőzőbb. Az új színész még tapasztalatlan, de csak az első előadáson. Nem az a jó színész, aki sok darabot megtanul, hanem aki sokat eljátszik.<o
></o>Kiutat nem találni annyit jelent, behunyt szemmel járni. A csukott szem falat állít a valóság elé, így az élet sötétben való tapogatózás. A szemek felnyitása mindenkinek érdeke. Tudatossággal rések nyithatók, és a beáramló élmények lassan feldolgozhatók. A tudatosság nem csak a jógik, a budhisták, a magasan fénylő lelkek tulajdonsága. Tudatos minden lény, aki tudattal rendelkezik, bár sokan nem használják tudatukat saját képességeik szintjén. <o
></o><o
> </o>Mondok egy példát. Tegyük fel kap valaki egy nagy darab főtt marhacsülköt. A gőzölgő étel és saját maga ismeretének birtokában, a legjobb tudásának megfelelően dönt az étkezésről. Ha életében evett csülköt, van már tapasztalata az ételről. Ha még nem evett soha, nem tudja mit jelent egy teljes csülköt megenni. Ha egy ültő helyében bekebelezi, három napig emészti, gyomorgörcsök és fogadalmak között. Az élmény tapasztalatban rögzül: marhacsülök gyomorrontással egyenlő. A legközelebbi marhacsülök láttán már kérdés merül fel az illetőben: ,,egyszerre vagy beosztva?”. Ez a tudatosság jele. A cselekvés megtétele előtti kérdésfeltevés tudatos döntéssel, tudatosan vállalt következményekkel jár. Hosszú tapasztalatszerző körútakat kell megtenni ahhoz, hogy a tudatosság kialakulhasson. A tudatosság annyit jelent: csülök megevésére adott ,,egyszerre” válasz után is tudatosan vállalja a következményeket, így nem éri váratlanul a gyomorgörcs beindulása, és idejében be tudja venni a szódabikarbónát. A tudatosság magasabb fokán az embert akkor sem éri meglepetés, ha ismeretlen helyzetbe kerül.<o
></o><o
> </o>Aki nem tudatos, elvárásokkal indul a feladat megoldására, és csalódik, ha nem az elvárásainak megfelelő dolog történik. Aki tudatos, felkészül arra, hogy bármi lehetséges, így megelégedéssel tudja fogadni a következményeket. Tudatosan nem lehet kilátástalan helyzetbe kerülni. <o
></o><o
> </o>Tudom, a fájdalmas esetekből az ember szeretne menekülni. Azt javasolom, inkább nézz szembe a nehézséggel, állandóan figyelj, szedd ízekre a történeteket, hogy a legközelebbi döntésednél tudatosan tudd vállalni a következményeket. Ha így élsz, nem kerülhetsz kilátástalan helyzetbe.<o
></o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Elutasítás, szeretetlenség, egyedüllét<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik, beszűkül, méginkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember öncentrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: ,,mi hiányzik nekem?”, és azzal ajándékozza meg a környezetét.<o></o>
<o> </o>
A szeretet belső állapot, amely kifelé sugárzássával érint meg másokat. Az igazi szeretetnek nincs megkülönböztetett tárgya. Az isteni szeretet állandóan árad a teremtmények felé. Aki úgy hiszi, senki nem szereti, az azért van, mert az áradat éppen nála akad meg. Gátakat jelentenek a félelmek --- például: harag, gyűlölet, bosszú, önimádat, hiúság, irigység stb. ---, nem engedik, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel fogadja a világ üzeneteit, és szeretetteljesen válaszoljon rájuk. Aki félelmeit kezelni tudja, feltételek, elutasítások és titkok nélkül közeledik mindenhez és mindenkihez, így megértő, toleráns, segít másokat, vagyis szeret. Aki szeret, nem lehet egyedül. <o></o>
<o> </o>
Aki egyedül van, kérdezze meg önmagát: ,,mi a bajom a világgal”, majd azután elemezze a negatív válaszait. Észre fogja venni az alapvető félelmeket, amelyeket tudatos boncolgatás után képes az ember kezelni. Ha elmúlik a félelem, egyre több dologra lehet ,,igent” mondani. Az ,,igen” megadást jelent, vagyis a ,,vállalom” kijelentéssel tudatosodik az elfogadás. Ami elfogadásra kerül, az elengedés, amelynek kapcsán vákum keletkezik és a félelem helyébe beszivároghat a szeretet (a negatív hozzáállást pozitív váltja fel). Ekkor keressen az illető valakit, akit meg tud szeretni. Amikor önzetlenül (viszonzást nem várva) egyre több embert szeret, akkor nézzen körül, és számolja meg, hány ember van körülötte.<o></o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik, beszűkül, méginkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember öncentrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző, így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: ,,mi hiányzik nekem?”, és azzal ajándékozza meg a környezetét.<o
></o><o
> </o>A szeretet belső állapot, amely kifelé sugárzássával érint meg másokat. Az igazi szeretetnek nincs megkülönböztetett tárgya. Az isteni szeretet állandóan árad a teremtmények felé. Aki úgy hiszi, senki nem szereti, az azért van, mert az áradat éppen nála akad meg. Gátakat jelentenek a félelmek --- például: harag, gyűlölet, bosszú, önimádat, hiúság, irigység stb. ---, nem engedik, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel fogadja a világ üzeneteit, és szeretetteljesen válaszoljon rájuk. Aki félelmeit kezelni tudja, feltételek, elutasítások és titkok nélkül közeledik mindenhez és mindenkihez, így megértő, toleráns, segít másokat, vagyis szeret. Aki szeret, nem lehet egyedül. <o
></o><o
> </o>Aki egyedül van, kérdezze meg önmagát: ,,mi a bajom a világgal”, majd azután elemezze a negatív válaszait. Észre fogja venni az alapvető félelmeket, amelyeket tudatos boncolgatás után képes az ember kezelni. Ha elmúlik a félelem, egyre több dologra lehet ,,igent” mondani. Az ,,igen” megadást jelent, vagyis a ,,vállalom” kijelentéssel tudatosodik az elfogadás. Ami elfogadásra kerül, az elengedés, amelynek kapcsán vákum keletkezik és a félelem helyébe beszivároghat a szeretet (a negatív hozzáállást pozitív váltja fel). Ekkor keressen az illető valakit, akit meg tud szeretni. Amikor önzetlenül (viszonzást nem várva) egyre több embert szeret, akkor nézzen körül, és számolja meg, hány ember van körülötte.<o
></o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Feleslegessé válás<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Soha senki sem felesleges. Mindenki az Egész része, így szükség van mindenkire. Aki nincs tisztában ezzel, érezheti úgy is, hogy nincs szükség rá. Legtöbbször az idősek körében népszerű ez a ,,hóbort”, amikor kicsit gyengébb a test, és a nyugdíj mellett több a szabadidő. Ilyenkor lehetne idő arra, hogy az ember többet tudjon adni: szeretetteljes kisugárzással támogatni a családot, barátokat, a környezetet, a világot. Nem a cselekvés a lényeges. Ne gondolja senki, hogy az adni szó alatt ajándékokra gondolok. A világnak a szeretet kisugárzására és nem tárgyakra van szüksége. Egy jókedvvel megfőzött leves többet ad a világnak, mint gondolnád, akkor is, ha azt Te eszed meg.<o></o>
<o> </o>
Mindenki annak megfelelően él, ahogy gondolkozik. Akinek az a meggyőződése, hogy felesleges, ennek megfelelően beszél és cselekszik, vagyis feleslegessé teremti magát. Mielőtt teljesen beszűkülne, megrögződne és beleragadna valaki ebbe az állapotba, tegye fel magának a kérdést: ,,mi bajom a világgal, …miért akarok elszigetelődni, …kizárni magam az áramlatokból?”. Mert nem a világ közömbös, hanem az ember feledkezik el a világról.<o></o>
<o> </o>
Ameddig él az ember, addig nem lehet felesleges. Be lehetne kopogni a szomszédhoz, áthívni valakit egy teára, odanyúlni a telefonért, vagy elég lenne néha egy mosoly, egy ölelés, egy halk, megértő szó. Legtöbbször ennek hallatán sokan azt kérdezik: ,,de miért nem hozzám kopognak be, …miért nem engem hívnak telefonon, vagy teázni, …miért nem rám mosolyognak, …miért nem engem ölelnek és vígasztalnak?” Azért nem, mert a szomszéd mosolya, ölelése, vígasza visszatükröződés, csak azokat érinti, akik hasonlót tesznek másokkal. Ez alap-törvény. <o></o>
<o> </o>
Mindenki csak azt adhat (cselekedhet), áramoltathat (beszélhet), sugározhat (gondolhat), amije van --- amivel megtelt és túlcsordult. Csak olyan körülményekkel találkozhat, amit kisugárzása révén megteremtett. Ezért nem mindegy mivel van az ember csordultig tele. <o></o>
<o> </o>
Légy ennek tudatában. Minden pillanatban eldöntheted, mit szeretnél adni a világnak --- és ezzel egyidőben az is eldöl, milyen körülményekhez juttattod magad. Ha tudatosan szereted magad, szereted a világot is. Ha tudatosan szereted a világot, magadat is szereted. Ha tudatosan szereted bármelyiket, akkor rájössz, hogy a kettő Egy. Ekkor teljes lényedet áthatja a szeretet, megtelsz vele, kisugárzod, vagyis Szeretetben élsz: megérkezel.<o></o>
<o> </o>
Aki feleslegesnek érzi magát, gondolja végig újból, mit szeretne elérni igazán. Keressen olyan embereket, akiknek megadhatja azt, amiben ő maga eddig hiányt szenvedett. Ezzel megerősítést nyer, hogy ma már bőségesen rendelkezik vele, sőt, annyi tartaléka van belőle, hogy másoknak is jut. Adakozni nemcsak abból lehet, amink van. Egyszer el kell kezdeni adakozni azt, amiből nincs --- vagy nincs elég ---, ahhoz hogy megindulhasson a ,,hiányzó” dolog áradata. Az adakozás megteremti azokat a körülményeket, amelyek az eddigi hiányt pótolják, és megerősítik az adakozás pozicióját. Az adakozó nem lehet felesleges, adakozókra mindig szükség van.<o></o>
<o> </o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Soha senki sem felesleges. Mindenki az Egész része, így szükség van mindenkire. Aki nincs tisztában ezzel, érezheti úgy is, hogy nincs szükség rá. Legtöbbször az idősek körében népszerű ez a ,,hóbort”, amikor kicsit gyengébb a test, és a nyugdíj mellett több a szabadidő. Ilyenkor lehetne idő arra, hogy az ember többet tudjon adni: szeretetteljes kisugárzással támogatni a családot, barátokat, a környezetet, a világot. Nem a cselekvés a lényeges. Ne gondolja senki, hogy az adni szó alatt ajándékokra gondolok. A világnak a szeretet kisugárzására és nem tárgyakra van szüksége. Egy jókedvvel megfőzött leves többet ad a világnak, mint gondolnád, akkor is, ha azt Te eszed meg.<o
></o><o
> </o>Mindenki annak megfelelően él, ahogy gondolkozik. Akinek az a meggyőződése, hogy felesleges, ennek megfelelően beszél és cselekszik, vagyis feleslegessé teremti magát. Mielőtt teljesen beszűkülne, megrögződne és beleragadna valaki ebbe az állapotba, tegye fel magának a kérdést: ,,mi bajom a világgal, …miért akarok elszigetelődni, …kizárni magam az áramlatokból?”. Mert nem a világ közömbös, hanem az ember feledkezik el a világról.<o
></o><o
> </o>Ameddig él az ember, addig nem lehet felesleges. Be lehetne kopogni a szomszédhoz, áthívni valakit egy teára, odanyúlni a telefonért, vagy elég lenne néha egy mosoly, egy ölelés, egy halk, megértő szó. Legtöbbször ennek hallatán sokan azt kérdezik: ,,de miért nem hozzám kopognak be, …miért nem engem hívnak telefonon, vagy teázni, …miért nem rám mosolyognak, …miért nem engem ölelnek és vígasztalnak?” Azért nem, mert a szomszéd mosolya, ölelése, vígasza visszatükröződés, csak azokat érinti, akik hasonlót tesznek másokkal. Ez alap-törvény. <o
></o><o
> </o>Mindenki csak azt adhat (cselekedhet), áramoltathat (beszélhet), sugározhat (gondolhat), amije van --- amivel megtelt és túlcsordult. Csak olyan körülményekkel találkozhat, amit kisugárzása révén megteremtett. Ezért nem mindegy mivel van az ember csordultig tele. <o
></o><o
> </o>Légy ennek tudatában. Minden pillanatban eldöntheted, mit szeretnél adni a világnak --- és ezzel egyidőben az is eldöl, milyen körülményekhez juttattod magad. Ha tudatosan szereted magad, szereted a világot is. Ha tudatosan szereted a világot, magadat is szereted. Ha tudatosan szereted bármelyiket, akkor rájössz, hogy a kettő Egy. Ekkor teljes lényedet áthatja a szeretet, megtelsz vele, kisugárzod, vagyis Szeretetben élsz: megérkezel.<o
></o><o
> </o>Aki feleslegesnek érzi magát, gondolja végig újból, mit szeretne elérni igazán. Keressen olyan embereket, akiknek megadhatja azt, amiben ő maga eddig hiányt szenvedett. Ezzel megerősítést nyer, hogy ma már bőségesen rendelkezik vele, sőt, annyi tartaléka van belőle, hogy másoknak is jut. Adakozni nemcsak abból lehet, amink van. Egyszer el kell kezdeni adakozni azt, amiből nincs --- vagy nincs elég ---, ahhoz hogy megindulhasson a ,,hiányzó” dolog áradata. Az adakozás megteremti azokat a körülményeket, amelyek az eddigi hiányt pótolják, és megerősítik az adakozás pozicióját. Az adakozó nem lehet felesleges, adakozókra mindig szükség van.<o
></o><o
> </o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szerelmi csalódás, féltékenység<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Aki nem bízik önmagában, belső erejében, annak szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Biztonsági érzete fokozása érdekében társat keres. Nem ismeri be önmagának az igazi okot, nem néz szembe valódi igényeivel, érzéseit nem boncolgatja. Aki ilyen körülmények között választ társat magának, később --- amikor megjön a bátorsága az élethez --- megunja partnerét. Meg kell tanulni önállóan élni, különben állandó rászorultság érzés alakulhat ki. Egyre inkább ragaszkodik majd az illető a társához, görcsösen kapaszkodik, burkoltan és nyíltan egyaránt. Féltékenységi jeleneteket rendez, ezzel próbálja a gyeplőt rövidebbre fogni. De a szabadság mindenkinek életeleme. Ha nem élhet valaki szabadon, egyszer szökési kisérletet tesz. Erre a féltékenység mégjobban feltámad, mostmár igazolva látszik minden aggodalom. Így válik egyre biztosabbá, hogy az ellenőrzés igénye, és a magánytól való félelem teljesen megalapozott. <o></o>
<o> </o>
Aki valóban azt szeretné megtapasztalni, milyen az élet felelősségvállalás nélkül, mások befolyásoltsága alatt, akkor odaadónak, befogadónak, alázatosnak kellene lenni. Ezt sem lehet sokáig bírni, mert a belső hang tiltakozni fog. Ne várja el senki a társától, hogy érte éljen-haljon. Az ember állandóan változik, minden perccel érettebb lesz. Éppen ezért nagy szükség van arra, hogy mindenki szabadon dönthessen sorsa felett. Minden hosszú kapcsolatnak a szabadság a titka.<o></o>
<o> </o>
A féltékenység: segélykiáltás a szerelemért, vélt vagy valós ,,reménytelen” helyzetből. <o></o>
A szerelem univerzális jellegű, vagyis maga a Szeretet. Ami univerzális, az független és szabad. Így a szerelem nem tartalmazhat birtoklást, uralmat, vagy kötődést, ragaszkodást. Inkább közömbösséghez hasonlít. Vigyázat. Kétfajta közömbösség van. Egyrészt: megtelni az én-nel és kicsordulni --- ezt önzésnek hívják. Aki így ,,szeret”, az politizál. Másrészt: megtelni a lélekkel --- ezt átszellemültségnek, vallásosságnak, megvilágosultságnak nevezik. Aki így szerelmes, az én-nélküli --- vagyis önzetlenül szeret. Az emberek általában az önzés és az átszellemültség keverékét hordozzák magukban, ezekkel vannak csordultig tele. Így hol az önzés, hol az átszellemültség árad ki belőlük. Előbb-utóbb mindenki megszabadul az önzéseitől. Ha Neked is van még munkálkodni valód a teljes átszellemültség éléréséig, azt ajánlom, mielőtt megszeretsz valakit, igyekezz megszabadulni az éned betegségeitől, és ne egy szerelmes ,,ápolónőtől”, vagy ,,doktortól” várd el a gyógyulásodat.<o></o>
<o> </o>
<o></o>
<o>folyt.köv...</o>
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Aki nem bízik önmagában, belső erejében, annak szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Biztonsági érzete fokozása érdekében társat keres. Nem ismeri be önmagának az igazi okot, nem néz szembe valódi igényeivel, érzéseit nem boncolgatja. Aki ilyen körülmények között választ társat magának, később --- amikor megjön a bátorsága az élethez --- megunja partnerét. Meg kell tanulni önállóan élni, különben állandó rászorultság érzés alakulhat ki. Egyre inkább ragaszkodik majd az illető a társához, görcsösen kapaszkodik, burkoltan és nyíltan egyaránt. Féltékenységi jeleneteket rendez, ezzel próbálja a gyeplőt rövidebbre fogni. De a szabadság mindenkinek életeleme. Ha nem élhet valaki szabadon, egyszer szökési kisérletet tesz. Erre a féltékenység mégjobban feltámad, mostmár igazolva látszik minden aggodalom. Így válik egyre biztosabbá, hogy az ellenőrzés igénye, és a magánytól való félelem teljesen megalapozott. <o
></o><o
> </o>Aki valóban azt szeretné megtapasztalni, milyen az élet felelősségvállalás nélkül, mások befolyásoltsága alatt, akkor odaadónak, befogadónak, alázatosnak kellene lenni. Ezt sem lehet sokáig bírni, mert a belső hang tiltakozni fog. Ne várja el senki a társától, hogy érte éljen-haljon. Az ember állandóan változik, minden perccel érettebb lesz. Éppen ezért nagy szükség van arra, hogy mindenki szabadon dönthessen sorsa felett. Minden hosszú kapcsolatnak a szabadság a titka.<o
></o><o
> </o>A féltékenység: segélykiáltás a szerelemért, vélt vagy valós ,,reménytelen” helyzetből. <o
></o>A szerelem univerzális jellegű, vagyis maga a Szeretet. Ami univerzális, az független és szabad. Így a szerelem nem tartalmazhat birtoklást, uralmat, vagy kötődést, ragaszkodást. Inkább közömbösséghez hasonlít. Vigyázat. Kétfajta közömbösség van. Egyrészt: megtelni az én-nel és kicsordulni --- ezt önzésnek hívják. Aki így ,,szeret”, az politizál. Másrészt: megtelni a lélekkel --- ezt átszellemültségnek, vallásosságnak, megvilágosultságnak nevezik. Aki így szerelmes, az én-nélküli --- vagyis önzetlenül szeret. Az emberek általában az önzés és az átszellemültség keverékét hordozzák magukban, ezekkel vannak csordultig tele. Így hol az önzés, hol az átszellemültség árad ki belőlük. Előbb-utóbb mindenki megszabadul az önzéseitől. Ha Neked is van még munkálkodni valód a teljes átszellemültség éléréséig, azt ajánlom, mielőtt megszeretsz valakit, igyekezz megszabadulni az éned betegségeitől, és ne egy szerelmes ,,ápolónőtől”, vagy ,,doktortól” várd el a gyógyulásodat.<o
></o><o
> </o><o
></o> <o
>folyt.köv...</o>
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Az ítélkezés <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Felesleges aggódni! Mindennek eljön az ideje, és amikor kell, magától tárulnak fel a megoldások. Amikor az élet úgy kívánja, minden szükséges feltétel rendelkezésedre áll. Igényeiden felül extra áldásokban is részesülsz. Az egyéni előbbrejutás közösségi fejlődést eredményez. Meglehet, ennek nem látszanak látványos eredményei, hiszen a nagy tömeg nehezen mozdul el pozitív irányba. Könnyebb, erőfeszítések nélküli a negatív irányba történő elmozdulás, mert ehhez elég a semmittevés is. A mozdulatlanság relatív elmozdulás. A fejlődés mindig előbbrelépés, a mozdulatlanok melletti elhaladás. Ha ez örökké így lenne, az egyhelyben topogók végleg lemaradnának. De ez nem lehetséges. Az egyhelyben topogókat a pozitív erők magukkal emelik. Nincs tehát elveszett élet. A lemaradás legmélyebb pontján bekövetkezik az átváltozás. <o></o>
<o> </o>
A tudatlanság sok szenvedéssel jár, ami megteremti a nem-szenvedés állapotát: a tudatosságot. ,,A labda ide-oda pattog, amíg le nem áll. A pattogás magassága egyre csökken, míg beáll a nyugalom. Ám a nyugalom kikényszeríti a mozgásba lendülést. És egy magasabb létsíkon minden kezdődik elölről. A nyugalom a csúcson következik be. A csúcsról egy másik csúcsra a mélység vezet. Ezt soha ne feledd, amikor a mélyben látsz valakit. Nem tudhatod, hogy milyen csúcsról érkezett és melyik csúcs felé tart. Könnyű orientálódni a csúcsokon, de a mély szakadékban és völgyben élők kilátásai nem egyértelműek. <o></o>
<o> </o>
Tartózkodj az itéletektől! Meglehet, hogy az az ember, akiről rossz véleményed van, magasabb csúcsokat járt be, magasabb csúcsok felé tart éppen most, a völgybe igyekezvén. Lehet, hogy Te felfelé kapaszkodsz, tisztább a kilátásod, mint társadnak, aki arccal a mélység felé néz. De aki a mélybe igyekszik az a csúcsról érkezett. Tiszteld mindenkiben a csúcsok magaslatát és a völgyek mélységét. Így érheted el, hogy amikor utad a völgybe vezet, a felfelé igyekvők megértésével Te is találkozol majd. Ha lényed megértő, életed során megértéssel találkozol. Ez minden tulajdonságodra igaz. A környezeted önmagad tükörképe. Vannak helyzetek, amikor ezt az igazságot jóleső érzéssel könyveled el, máskor lehet, hogy tiltakozol. Amit nem tudsz tükörképként elfogadni, ott kellene változtatnod. (A látható világ a ma élő emberiség tükörképe, amely az egyéni tükrök képeiből tevődik össze. Ha homályos a kép, és nem vagy megelégedve, igyekezz a saját hozzájárulásodat fényesíteni.) <o></o>
<o> </o>
Volt-e olyan elményed, amit utólag megbántál, vagy szívesen kitörölnél az életedből? Gondolj arra, amikor látsz valakit, aki éppen most írja ,,táblájára” azt, amit majd évek múlva le szeretne törölni. Nincs szükség megbánásra, ,,tisztító szivacsra”. <o></o>
<o> </o>
Figyelj a világra, cselekedj, jegyzetelj, koptatsd a krétádat. Minden tábládra kerülő dolog örök érvényű és téged gazdagít. Ne gondolkozz a szivacson, és a régi, megbánt firkálmányokon. Mindegy miket figyelsz meg, cselekszel és jegyzetelsz, csak tudatosan használd a krétádat. Mindig tudd mit figyelsz, mit csinálsz és milyen tapasztalatot szerzel éppen. <o></o>
<o> </o>
Megteheted, hogy nem figyelsz és nem jegyzetelsz, de ekkor kiiktatod a tudatosságot. Ebben az esetben elveszted a kontrollt magad felett. Ha tudod, mit figyelsz és mit cselekszel, nem tudsz eltévedni, elveszni. Ha krétáddal csak játszadozol, dobálózásra használod, és életed végén úgy teszed le, hogy alig kopott --- a táblád üres maradt ---, az is tapasztalat. Lehet, hogy kitalálsz egy új játékot, vagy a krétadobálók bajnoka is lehetsz. Remélem érzed, hogy nem gúnyolódom. Erről beszéltem az előzőekben, amikor a csúcsról lejövő és felfelé igyekvőkről szóltam. Minden út fontos. Lejövés nélkül nincs felmenetel, és fordítva. Hogyan tudnád megmérni melyik fontosabb, ha egyik sincs a másik nélkül. Minden pillanatnyi kép csalóka. Kimondhatod az ítéleted, de az csak abban a pillanatban, a Te nézőpontod felöli áligazság, ami nem veszi figyelembe az elérni kívánt célt. A következő pillanat még ezt a labilis képet is megkérdőjelezheti: Te elérheted a csúcsot és lefelé indulsz majd, ő a mélypont után felfelé kapaszkodik. Mit mondanál a következő találkozáskor? Azt az ítéletet kapod vissza, amit Te kimondasz. <o></o>
<o> </o>
Ha Te nem ítélkezel, hanem megértő maradsz, akkor nem találkozol olyan emberekkel, akik lesújtó véleményükkel állandó félelmet keltenek benned --- így szabad leszel!<o></o>
<o> </o>
folyt.köv..
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Felesleges aggódni! Mindennek eljön az ideje, és amikor kell, magától tárulnak fel a megoldások. Amikor az élet úgy kívánja, minden szükséges feltétel rendelkezésedre áll. Igényeiden felül extra áldásokban is részesülsz. Az egyéni előbbrejutás közösségi fejlődést eredményez. Meglehet, ennek nem látszanak látványos eredményei, hiszen a nagy tömeg nehezen mozdul el pozitív irányba. Könnyebb, erőfeszítések nélküli a negatív irányba történő elmozdulás, mert ehhez elég a semmittevés is. A mozdulatlanság relatív elmozdulás. A fejlődés mindig előbbrelépés, a mozdulatlanok melletti elhaladás. Ha ez örökké így lenne, az egyhelyben topogók végleg lemaradnának. De ez nem lehetséges. Az egyhelyben topogókat a pozitív erők magukkal emelik. Nincs tehát elveszett élet. A lemaradás legmélyebb pontján bekövetkezik az átváltozás. <o
></o><o
> </o>A tudatlanság sok szenvedéssel jár, ami megteremti a nem-szenvedés állapotát: a tudatosságot. ,,A labda ide-oda pattog, amíg le nem áll. A pattogás magassága egyre csökken, míg beáll a nyugalom. Ám a nyugalom kikényszeríti a mozgásba lendülést. És egy magasabb létsíkon minden kezdődik elölről. A nyugalom a csúcson következik be. A csúcsról egy másik csúcsra a mélység vezet. Ezt soha ne feledd, amikor a mélyben látsz valakit. Nem tudhatod, hogy milyen csúcsról érkezett és melyik csúcs felé tart. Könnyű orientálódni a csúcsokon, de a mély szakadékban és völgyben élők kilátásai nem egyértelműek. <o
></o><o
> </o>Tartózkodj az itéletektől! Meglehet, hogy az az ember, akiről rossz véleményed van, magasabb csúcsokat járt be, magasabb csúcsok felé tart éppen most, a völgybe igyekezvén. Lehet, hogy Te felfelé kapaszkodsz, tisztább a kilátásod, mint társadnak, aki arccal a mélység felé néz. De aki a mélybe igyekszik az a csúcsról érkezett. Tiszteld mindenkiben a csúcsok magaslatát és a völgyek mélységét. Így érheted el, hogy amikor utad a völgybe vezet, a felfelé igyekvők megértésével Te is találkozol majd. Ha lényed megértő, életed során megértéssel találkozol. Ez minden tulajdonságodra igaz. A környezeted önmagad tükörképe. Vannak helyzetek, amikor ezt az igazságot jóleső érzéssel könyveled el, máskor lehet, hogy tiltakozol. Amit nem tudsz tükörképként elfogadni, ott kellene változtatnod. (A látható világ a ma élő emberiség tükörképe, amely az egyéni tükrök képeiből tevődik össze. Ha homályos a kép, és nem vagy megelégedve, igyekezz a saját hozzájárulásodat fényesíteni.) <o
></o><o
> </o>Volt-e olyan elményed, amit utólag megbántál, vagy szívesen kitörölnél az életedből? Gondolj arra, amikor látsz valakit, aki éppen most írja ,,táblájára” azt, amit majd évek múlva le szeretne törölni. Nincs szükség megbánásra, ,,tisztító szivacsra”. <o
></o><o
> </o>Figyelj a világra, cselekedj, jegyzetelj, koptatsd a krétádat. Minden tábládra kerülő dolog örök érvényű és téged gazdagít. Ne gondolkozz a szivacson, és a régi, megbánt firkálmányokon. Mindegy miket figyelsz meg, cselekszel és jegyzetelsz, csak tudatosan használd a krétádat. Mindig tudd mit figyelsz, mit csinálsz és milyen tapasztalatot szerzel éppen. <o
></o><o
> </o>Megteheted, hogy nem figyelsz és nem jegyzetelsz, de ekkor kiiktatod a tudatosságot. Ebben az esetben elveszted a kontrollt magad felett. Ha tudod, mit figyelsz és mit cselekszel, nem tudsz eltévedni, elveszni. Ha krétáddal csak játszadozol, dobálózásra használod, és életed végén úgy teszed le, hogy alig kopott --- a táblád üres maradt ---, az is tapasztalat. Lehet, hogy kitalálsz egy új játékot, vagy a krétadobálók bajnoka is lehetsz. Remélem érzed, hogy nem gúnyolódom. Erről beszéltem az előzőekben, amikor a csúcsról lejövő és felfelé igyekvőkről szóltam. Minden út fontos. Lejövés nélkül nincs felmenetel, és fordítva. Hogyan tudnád megmérni melyik fontosabb, ha egyik sincs a másik nélkül. Minden pillanatnyi kép csalóka. Kimondhatod az ítéleted, de az csak abban a pillanatban, a Te nézőpontod felöli áligazság, ami nem veszi figyelembe az elérni kívánt célt. A következő pillanat még ezt a labilis képet is megkérdőjelezheti: Te elérheted a csúcsot és lefelé indulsz majd, ő a mélypont után felfelé kapaszkodik. Mit mondanál a következő találkozáskor? Azt az ítéletet kapod vissza, amit Te kimondasz. <o
></o><o
> </o>Ha Te nem ítélkezel, hanem megértő maradsz, akkor nem találkozol olyan emberekkel, akik lesújtó véleményükkel állandó félelmet keltenek benned --- így szabad leszel!<o
></o><o
> </o>folyt.köv..
SpekkerEva
Új tag
Azért mert nem emlékszel csak egy esetre István nem biztos ,hogy töbször nem lázogattak meg az ufók.Valószínű a félelmed miatt törlik a tudatodat .Avéleményem a tapasztalataim alapján az , hogy nem is egyszer vittek el. Ha kíváncsi vagy erre, hipnózisba nézd meg.Ha sikerül a hipnózis többet nem fogsz félni tőlluk,és éber állapotba is fognak vinni.Nem Jézus neve említése miatt hagytak békén.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szerencsére nincsenek félelmeim, de akkor még voltak!
Különben sok minden lehetséges, és az is amit mondasz, mert....
és itt idézek az ÉNOK - Kulcsok anyagából:
"
A Föld egy biokémiai kísérleti övezet része, itt mind bukott, mind Isteni gondolat – formák jelen vannak. Ezek határozzák meg, hogy milyen jellegű értelem formák szabadulhatnak ki a fizikai lét végeláthatatlan körforgásából, melyet azonban bukott angyali rendek ellenőriznek, ezek erejüket arra használják fel, hogy az alacsonyabb birodalmakban istenként tüntessék fel magukat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
A helyi világegyetemünk kormányzó testülete a Kilencek Tanácsa, a mi tartományunk bolygóira vonatkozó döntéseket a szellemi Testvériségek hozzák.<o></o>
A Föld is azon bolygók egyike, amelyek az „Atya Jobb Kezének” dicsőítésére sorakoznak fel a tudati időzónák peremén. Mindenkit meg kell győzni, hogy elérkezett az idő s annak ideje, hogy az Atya Angyali Rendjei külsőleg megnyilatkozzanak, és az Atya mennybélihez hasonlatos királysága eljöjjön a földre. Meg kell szabadulni a bukott földi hatalmak eledelével történő táplálkozástól, hamis imádságaihoz történő csatlakozástól és a hozzájuk történő bárminemű kapcsolódástól.<o></o>
<o> </o>
Az Énok kulcsokat azért kaptuk, mert most lehetőségünk van arra, hogy felkészüljünk az egész emberiséget érintő kvantum – változásra, azaz a magasabb dimenzióba történő emelkedésre, mely az egész naprendszerünket érinti, lehetőség van arra, hogy együttesen jussunk át egy másik rendbe. A tudomány mind a 64 területén szükség van a szellemi látás képességére.<o></o>
Énok szerint az egyiptomi, héber, tibeti, szanszkrit és kínai nyelvek ősi kifejezéseit kell használnunk, mert ezek közvetítik a magasabb szférákból származó Bölcsességet, a folyamatban lévő teremtési tervhez."
szeretettel:
István
<o></o>
Különben sok minden lehetséges, és az is amit mondasz, mert....
és itt idézek az ÉNOK - Kulcsok anyagából:
"
A Föld egy biokémiai kísérleti övezet része, itt mind bukott, mind Isteni gondolat – formák jelen vannak. Ezek határozzák meg, hogy milyen jellegű értelem formák szabadulhatnak ki a fizikai lét végeláthatatlan körforgásából, melyet azonban bukott angyali rendek ellenőriznek, ezek erejüket arra használják fel, hogy az alacsonyabb birodalmakban istenként tüntessék fel magukat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>A helyi világegyetemünk kormányzó testülete a Kilencek Tanácsa, a mi tartományunk bolygóira vonatkozó döntéseket a szellemi Testvériségek hozzák.<o
></o>A Föld is azon bolygók egyike, amelyek az „Atya Jobb Kezének” dicsőítésére sorakoznak fel a tudati időzónák peremén. Mindenkit meg kell győzni, hogy elérkezett az idő s annak ideje, hogy az Atya Angyali Rendjei külsőleg megnyilatkozzanak, és az Atya mennybélihez hasonlatos királysága eljöjjön a földre. Meg kell szabadulni a bukott földi hatalmak eledelével történő táplálkozástól, hamis imádságaihoz történő csatlakozástól és a hozzájuk történő bárminemű kapcsolódástól.<o
></o><o
> </o>Az Énok kulcsokat azért kaptuk, mert most lehetőségünk van arra, hogy felkészüljünk az egész emberiséget érintő kvantum – változásra, azaz a magasabb dimenzióba történő emelkedésre, mely az egész naprendszerünket érinti, lehetőség van arra, hogy együttesen jussunk át egy másik rendbe. A tudomány mind a 64 területén szükség van a szellemi látás képességére.<o
></o>Énok szerint az egyiptomi, héber, tibeti, szanszkrit és kínai nyelvek ősi kifejezéseit kell használnunk, mert ezek közvetítik a magasabb szférákból származó Bölcsességet, a folyamatban lévő teremtési tervhez."
szeretettel:
István
<o
></o>
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Ez nagyonlérdekelne kedven barátom!
És mit szóltak hozzá a többiek?
Mesélj valamit ha szabad róla..
szeretettel.
István
És mit szóltak hozzá a többiek?
Mesélj valamit ha szabad róla..
szeretettel.
István
SpekkerEva
Új tag
Sziaztok! Szinte minden előző életemet megnéztem már reinkarnációs hipnózisban.Életeim nagy részében, vagy mágján elégettek, vízbe folytottak,de éltem papnőként,sámánként stb.Deaz időbe is előre mentem már elég sokszor. Sajnos a világon most élő emberek nincsennek fölkészülve a korszak váltásra. Hogy is lennének? Életükbe nem is hallottak ilyenről.Azokat akik ilyenekről beszélnek,ufókat emlegetnek ,minden lehetséges módon megcáfolnak nevetségessé próbálják tenni.De hála ISTENNEK a szólás szabadságért,és nektek is akik elindították ezt a témát egyre több lehetőség van az emberiség tájékoztatására.Akinek füle van halja mit mondunk! Sajnos tönkretettük ezt a gyönyörü földet.De amit ezután fog tenni az emberiség, az emberbörbe bujt gonosz lelkek az elpusztítja a föld és az emberiség nagy részét.Az ufók, azokat akik elfogadják a segítségüket elviszik más lakható bojgóra . A gond az lesz , hogy azemberek félni fognak töllük, és inkább a biztos pusztulást választják.Szerintetek mi volt Íllés tüzes szekere?-, ha nem egy ufó! Ahogy Íllést elragatta úgy fogja azokat is elvinni,akik ezt válalják de nem lélekben hanem fizikai testben csak ne féljetek.Csodálatos ez a bojgó,én már láttam.Azok akik mind ezt tudják és mégis maradnak,rájuk nagy feladat vár.Ők kardot kapnak az ÚRTÓL és megtisztítják a földet az angyalok seregével.A sereg már gyülekezik.István hatalmas tudással rendelkezel,hallazsd a hangodat. nemtudom , hogy milyen lehetőségeid vannak. Egy újság egy könyv írása ami közvetlen eljut az emberekhez, tv- szereplés mondjuk a BP-tv.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Betegség<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Amikor a test-szellem-lélek harmóniájában élsz, akkor egész vagy, léted egész-séges. Az egészség azt jelenti, nincsenek titkaid, elfojtani- letagadnivalóid --- magad előtt sem ---, így őszinte, tiszta és ,,átlátszó” vagy. Ilyenkor a szeretet közegét engeded érvényesülni, ami maga az élet esszenciája. A fizikai test mindig a mögöttes gondolatok és érzelmek kivetülése. Ha közöttük megbomlik a harmónia, hatalmába keríti testedet a betegség. A betegség: ,,segélykiáltás” az egyensúly visszaszerzésére.<o></o>
<o> </o>
Semmi sem árthat neked jobban, mint a saját félelemteljes gondolatod. A bűntudat, önvád, önutálat, hibák, harag, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb. legyengítik a test azon részeit, amelyekre funkcionálisan hatnak és a betegségekre fogékonnyá tesznek. A betegséget kiválthatja baleset, fertőzés, vírus, de az ok a tudatban keresendő. A testi tüneteken segíthetnek az orvosok, de ha a gondolkodásmódban nem történik változás, a betegség kiújul.<o></o>
<o> </o>
Minden betegség az egyén érdekében van. A tünet valamilyen problémára ráirányítja a figyelmet --- oda, ahol az áramlatok akadályba ütköznek. Elképzelhető, hogy valamivel nem akar az illető szembenézni, vagy nem annak megfelelően gondolkozik, beszél vagy cselekszik, aki valójában ő. <o></o>
<o> </o>
Az ember testi megbetegedése előtt szellemileg vagy lelkileg már megbetegedett. Amig a testi bajok nem jelentkeznek, addig az emberek nem veszik észre a kórt --- néha még azután sem. A betegségben a ,,légy hű magadhoz” üzenet rejlik. Ha eltértél önmagadtól, tedd fel magadnak a kérdést: ,,mit csináltam másképp”. Próbálj a saját igazadnak megfelelően élni és igyekezz megérteni a tüneteid nyelvét.<o></o>
<o> </o>
<o></o>
<o> </o>
folyt.köv...
fficeffice" /><o></o><o
> </o><o
> </o>Amikor a test-szellem-lélek harmóniájában élsz, akkor egész vagy, léted egész-séges. Az egészség azt jelenti, nincsenek titkaid, elfojtani- letagadnivalóid --- magad előtt sem ---, így őszinte, tiszta és ,,átlátszó” vagy. Ilyenkor a szeretet közegét engeded érvényesülni, ami maga az élet esszenciája. A fizikai test mindig a mögöttes gondolatok és érzelmek kivetülése. Ha közöttük megbomlik a harmónia, hatalmába keríti testedet a betegség. A betegség: ,,segélykiáltás” az egyensúly visszaszerzésére.<o
></o><o
> </o>Semmi sem árthat neked jobban, mint a saját félelemteljes gondolatod. A bűntudat, önvád, önutálat, hibák, harag, rosszallás, neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb. legyengítik a test azon részeit, amelyekre funkcionálisan hatnak és a betegségekre fogékonnyá tesznek. A betegséget kiválthatja baleset, fertőzés, vírus, de az ok a tudatban keresendő. A testi tüneteken segíthetnek az orvosok, de ha a gondolkodásmódban nem történik változás, a betegség kiújul.<o
></o><o
> </o>Minden betegség az egyén érdekében van. A tünet valamilyen problémára ráirányítja a figyelmet --- oda, ahol az áramlatok akadályba ütköznek. Elképzelhető, hogy valamivel nem akar az illető szembenézni, vagy nem annak megfelelően gondolkozik, beszél vagy cselekszik, aki valójában ő. <o
></o><o
> </o>Az ember testi megbetegedése előtt szellemileg vagy lelkileg már megbetegedett. Amig a testi bajok nem jelentkeznek, addig az emberek nem veszik észre a kórt --- néha még azután sem. A betegségben a ,,légy hű magadhoz” üzenet rejlik. Ha eltértél önmagadtól, tedd fel magadnak a kérdést: ,,mit csináltam másképp”. Próbálj a saját igazadnak megfelelően élni és igyekezz megérteni a tüneteid nyelvét.<o
></o><o
> </o><o
></o><o
> </o>folyt.köv...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szia!
Rendszeresen tarok előadásokat Magyország különböző részein, időnként a szomszédos országokban is..
Van egy levelezls listám ahol kb. 800 ember van rajta, és rendszeresen kapják a szellemtani leveleimet..
TV: most voltam valamelyik nap az RTL 21 század c.müsorában, két napja a Danibius rádióban élő adásban adtam riportot rádiótelefonon, és már az összes médiában szerepeltem évek alatt, de állandó műsorom nincs, pedig én is vágyok rá, hogy sokan megkaphassák azt a tudást, amit én is tudok, és átadnám a szívemből mindenkinek!
Istenre bizom a segítséget, én szolgálom Őt és a "szent Ügyet"!
szeretettel:
István
<!-- / message -->
