Hazugság hazugság hátán, majd egy elvetemült gyilkosság: Jennifer Pan, a vietnami származású, Kanadában élő fiatal lány éveken át becsapta szüleit, azt színlelve, hogy kitűnően érettségizett, majd a Torontói Egyetemen szerzett diplomát. Miután lebukott, szörnyű tervet eszelt ki.
Jennifer szülei, Bich Ha és Huei Hann első generációs vietnami bevándorlók voltak, és autógyári munkásként keresték a kenyerüket. Kemény munkával, alulról küzdötték fel magukat a középosztályba, éppen ezért – érthető módon – minden vágyuk az volt, hogy a lányuk többre vigye náluk. Ezt a vágyukat pedig vasszigorral és rengeteg elvárással próbálták kikényszeríteni.
Az elképesztő hazugságspirál
Az általános iskola után Jennifert egy jó nevű katolikus gimnáziumba íratták be, azt remélve, hogy az elitiskola jó ugródeszka lesz majd a karrierjéhez. Bár nem tudtak róla, de a teljesítményközpontú szülők ekkor indították el azt a lavinát, amely végül az életükbe került.
Az iskolás Jennifer
Forrás: canadajournal.net
Jennifer Pan éveken át azt hazudta a szüleinek, hogy kitűnő tanuló. A szülőknek sejtelmük sem volt róla, hogy lányuk valójában bukdácsolva végzi tanulmányait, mivel Jennifer meghamisította az iskolai okmányait. A lány valójában sosem fejezte be a középiskolát, mivel az egyetemi felvételije előtt megbukott matekból. Ezt azonban nem mondhatta el a szüleinek, így hát azt hazudta, hogy felvették egy közepesen jó egyetemre. Ezzel azonban a szülők egyáltalán nem voltak megelégedve, ezért azt kérték lányuktól, hogy két év után jelentkezzen majd át a Torontói Egyetemre gyógyszerésznek. Jennifer megígérte.
Mint egy darab szar
Jennifer tanulságos esetéről a Toronto Life magazin egyik munkatársa is beszámolt, aki annak idején együtt járt gimibe a lánnyal. Az újságírónő szerint Jennifer akkoriban mindenkivel jól kijött, osztálytársai mosolygós, kedves lánynak ismerték. Később látta csak át a lány valódi személyiségét: a barátságos, magabiztos kép csak álca volt, ami mögött önbizalomhiány és szégyenérzet rejtőzött. Aki odafigyelt a lányra, annak elég egyértelműek voltak a jelek: a csuklóján rendszeresen voltak vágások, és a középiskolát sem tudta befejezni.
A szülei azonban mindezt nem látták. Nekik az volt a lényeg, hogy a lány szorgalmasan tanuljon, jól teljesítsen és lépkedjen fokról fokra feljebb a társadalmi ranglétrán. Lányuknak szinte magánélete sem lehetett: eltiltották minden olyan dologtól, ami nem kapcsolódott a tanuláshoz. Nem járhatott szórakozni, randizásról szó sem lehetett, 22 éves koráig nem ihatott alkoholt, és a szülei nélkül sehova sem utazhatott. "Úgy bántak vele, mint egy darab szarral" – mesélte Jennifer egy másik osztálytársa.
Jennifer tehát elkezdett egyetemre járni, ami a valóságban csak egy könyvtár volt: a lány majd minden napját egy könyvtárban töltötte, ahol szorgalmasa jegyzetelt a könyvekből, hogy otthon, ha a szülők kérdezősködnek a tanulmányairól, legyen mit megmutatnia. Még kölcsönt is felvett azt hazudva, hogy nyert egy ösztöndíjat, és azt is elérte, hogy elköltözhessen otthonról egy barátnőjével, aki pedig valójában nem egy lány volt, hanem egy fiú, történetesen a barátja (akiről a szülők természetesen nem tudtak).
Jennifer szülei: Hann Pan és Bich Ha Pan
Forrás: thestar.com
Amikor az egyetemi képzési ideje lejárt volna, és eljött az ideje a diplomaosztónak, a lány azt hazudta szüleinek, hogy nem vett időben jegyet az ünnepségre, ezért sajnos nem vehetnek részt rajta.
Itt jött el az a pont, amikor a szülők gyanakodni kezdtek.
A kártyavár összedőlt
Nyomozni kezdtek a lányuk után, és hamarosan Jennifer összes titkára és hazugságára fény derült. A szülők úgy érezték, hogy minden fáradozásuk hiábavaló volt, így hát az eddig is a legnagyobb szigorúságban nevelt lányukkal szemben további retorziókat alkalmaztak: elvették a mobiltelefonját és a laptopját, és eltiltották a barátjától, Danieltől is – akiről egyébként egészen addig nem is tudtak, mivel a lány nem mert róla beszélni.
Ekkor Jennifer már 28 éves volt. Egy felnőtt nő, akitől mindent elvettek a szülei. A lány fejében szörnyű terv kezdett körvonalazódni: ha végezne a szüleivel, egy csapásra megoldódna minden gondja.
Jennifer egy rendőrségi fotón
Forrás: thestar.com
A bűntény
A lány bérgyilkosokat bérelt fel, három férfit, akikkel megegyezett, hogy a gyilkosságot rablásnak álcázzák majd. Egy ideig minden a terv szerint haladt: a megbeszélt este a nyitva hagyott bejárati ajtón keresztül a bérgyilkosok rátörtek a lány családjára. Mindenkit felébresztettek és lerángattak a földszinti nappaliba. Üvöltve pénzt követeltek a szülőktől, akik odaadták nekik minden vagyonukat – ez maximum pár ezer dollárt jelentett.
Jennifer apja azért könyörgött, hogy ne bántsák a lányát, mire egy pisztollyal leütötték, majd vállon és arcon lőtték.
Utána fordultak a feleségéhez, ő három golyót kapott a fejébe, azonnal meghalt.
A betörők távozása után Jennifer kétségbeesést színlelve azonnal hívta a 911-et. A mentők kiérkezésekor derült ki, hogy az apja csodával határos módon túlélte a támadást, állapotát stabilizálták, néhány nap múlva pedig vallomást is tudott tenni.
Jennifer testvérével, Felixszel édesanyja temetésén
Forrás: yorkregion.com
Életfogytiglani
Eleinte mindenki rablógyilkosságról beszélt, a rendőrség azonban a nyomozás során számos árulkodó jelre bukkant A nyomozóknak nem volt tiszta a motiváció, mivel a család egyáltalán nem élt luxusban, nem értették, hogy a rablóknak miért érte volna meg ez a bűntény a kockázatot. Az eset erőszakossága pedig inkább hajazott egy maffialeszámolásra, mintsem egy rablásra. Később Jennifer apjának vallomása és a lány vallomása közötti különbségek is szemet szúrtak a rendőrségnek.
Jennifer harmadik kihallgatásán a nyomozó már azzal köszöntötte a lányt, hogy tudja, hogy benne volt a gyilkosságban, ezért jobb lesz, ha mindent elmond. A lány beismerő vallomást tett, társaival együtt bíróság elé került, és valamennyiüket életfogytiglanira ítélték, legkorábban 25 év múlva szabadulhatnak.
El lehetett volna kerülni a tragédiát?
Nagy valószínűséggel igen. A lány szülei azonban nem vették észre azokat az árulkodó jeleket, amelyekből rájöhettek volna, hogy a gyermekükkel szemben támasztott túlzott elvárásaik hatására Jennifer mentális problémákkal küszködött.
Megkérdeztük a Life.hu szakértőjét is, Somogyi Katalin klinikai szakpszichológust, aki megosztotta velünk a témával kapcsolatos gondolatait.
Somogyi Kata klinikai szakpszichológus szerint
Kamaszkorban az alapszemélyiség már kialakul, a nevelési munka legnagyobb része már lezárul. Ebben a korban a túlzott szigor helyett óvni kell a kialakult szülő-gyerek bizalmat. Hiteles kommunikációval görbe tükröt lehet tartani a kamasz elé, ez segíti őt hogy saját belátásán keresztül továbbhaladjon a felnőtté válás útján. Ehhez a szülők rugalmassága és nyitottsága kell, nem a szabályrendszer szigorítása.
Ennek a negatív ellenpéldája ez az eset. A túlzott elvárásrendszer káros hatással van a lelki fejlődésre, elsősorban az önbizalomra, a gyerek sokszor éli meg, hogy nem tud elég jó lenni, ezt a meggyőződését aztán továbbviszi, ami gátolhatja a későbbi érvényesülésben.
A cikkben leírt eset a túlzott/értelmetlen szigor következményeit mutatja meg. Ezek az extrém, bántalmazásszintű elvárások nagy ellenállást váltanak ki a gyerekben, a belső teljesítménymotiváció a minimumra csökken, pszichopátiás manőverek alakulnak ki (hazudozás, csalás) – hogy fenntartsa a megfelelési látszatot. A kommunikáció és a bizalom hiánya miatt a válságba került serdülő nem tud hatékony segítséget kérni lelki gondjaira.
Egy zárt családi rendszerben olyan extrém normák, elvárások, meggyőződések alakulhatnak ki, amik kárt okozhatnak a gyerek fejlődésében. Itt például a "teljesítmény eltúlzott értéke" az a norma, ami káros módon feljogosítja a szülőt arra, hogy saját gyerekét maximalizmusba, rejtőzködésbe hajszolja. A lány látszatvilág-építése nem reális megoldás, mert benne van az időzítettbomba-effektus, a lelepleződés esélye. Egy olyan megküzdési megoldás, ami eleve kudarcra van ítélve.
Jennifer szülei, Bich Ha és Huei Hann első generációs vietnami bevándorlók voltak, és autógyári munkásként keresték a kenyerüket. Kemény munkával, alulról küzdötték fel magukat a középosztályba, éppen ezért – érthető módon – minden vágyuk az volt, hogy a lányuk többre vigye náluk. Ezt a vágyukat pedig vasszigorral és rengeteg elvárással próbálták kikényszeríteni.
Az elképesztő hazugságspirál
Az általános iskola után Jennifert egy jó nevű katolikus gimnáziumba íratták be, azt remélve, hogy az elitiskola jó ugródeszka lesz majd a karrierjéhez. Bár nem tudtak róla, de a teljesítményközpontú szülők ekkor indították el azt a lavinát, amely végül az életükbe került.
Az iskolás Jennifer
Forrás: canadajournal.net
Jennifer Pan éveken át azt hazudta a szüleinek, hogy kitűnő tanuló. A szülőknek sejtelmük sem volt róla, hogy lányuk valójában bukdácsolva végzi tanulmányait, mivel Jennifer meghamisította az iskolai okmányait. A lány valójában sosem fejezte be a középiskolát, mivel az egyetemi felvételije előtt megbukott matekból. Ezt azonban nem mondhatta el a szüleinek, így hát azt hazudta, hogy felvették egy közepesen jó egyetemre. Ezzel azonban a szülők egyáltalán nem voltak megelégedve, ezért azt kérték lányuktól, hogy két év után jelentkezzen majd át a Torontói Egyetemre gyógyszerésznek. Jennifer megígérte.
Mint egy darab szar
Jennifer tanulságos esetéről a Toronto Life magazin egyik munkatársa is beszámolt, aki annak idején együtt járt gimibe a lánnyal. Az újságírónő szerint Jennifer akkoriban mindenkivel jól kijött, osztálytársai mosolygós, kedves lánynak ismerték. Később látta csak át a lány valódi személyiségét: a barátságos, magabiztos kép csak álca volt, ami mögött önbizalomhiány és szégyenérzet rejtőzött. Aki odafigyelt a lányra, annak elég egyértelműek voltak a jelek: a csuklóján rendszeresen voltak vágások, és a középiskolát sem tudta befejezni.
A szülei azonban mindezt nem látták. Nekik az volt a lényeg, hogy a lány szorgalmasan tanuljon, jól teljesítsen és lépkedjen fokról fokra feljebb a társadalmi ranglétrán. Lányuknak szinte magánélete sem lehetett: eltiltották minden olyan dologtól, ami nem kapcsolódott a tanuláshoz. Nem járhatott szórakozni, randizásról szó sem lehetett, 22 éves koráig nem ihatott alkoholt, és a szülei nélkül sehova sem utazhatott. "Úgy bántak vele, mint egy darab szarral" – mesélte Jennifer egy másik osztálytársa.
Jennifer tehát elkezdett egyetemre járni, ami a valóságban csak egy könyvtár volt: a lány majd minden napját egy könyvtárban töltötte, ahol szorgalmasa jegyzetelt a könyvekből, hogy otthon, ha a szülők kérdezősködnek a tanulmányairól, legyen mit megmutatnia. Még kölcsönt is felvett azt hazudva, hogy nyert egy ösztöndíjat, és azt is elérte, hogy elköltözhessen otthonról egy barátnőjével, aki pedig valójában nem egy lány volt, hanem egy fiú, történetesen a barátja (akiről a szülők természetesen nem tudtak).
Jennifer szülei: Hann Pan és Bich Ha Pan
Forrás: thestar.com
Amikor az egyetemi képzési ideje lejárt volna, és eljött az ideje a diplomaosztónak, a lány azt hazudta szüleinek, hogy nem vett időben jegyet az ünnepségre, ezért sajnos nem vehetnek részt rajta.
Itt jött el az a pont, amikor a szülők gyanakodni kezdtek.
A kártyavár összedőlt
Nyomozni kezdtek a lányuk után, és hamarosan Jennifer összes titkára és hazugságára fény derült. A szülők úgy érezték, hogy minden fáradozásuk hiábavaló volt, így hát az eddig is a legnagyobb szigorúságban nevelt lányukkal szemben további retorziókat alkalmaztak: elvették a mobiltelefonját és a laptopját, és eltiltották a barátjától, Danieltől is – akiről egyébként egészen addig nem is tudtak, mivel a lány nem mert róla beszélni.
Ekkor Jennifer már 28 éves volt. Egy felnőtt nő, akitől mindent elvettek a szülei. A lány fejében szörnyű terv kezdett körvonalazódni: ha végezne a szüleivel, egy csapásra megoldódna minden gondja.
Jennifer egy rendőrségi fotón
Forrás: thestar.com
A bűntény
A lány bérgyilkosokat bérelt fel, három férfit, akikkel megegyezett, hogy a gyilkosságot rablásnak álcázzák majd. Egy ideig minden a terv szerint haladt: a megbeszélt este a nyitva hagyott bejárati ajtón keresztül a bérgyilkosok rátörtek a lány családjára. Mindenkit felébresztettek és lerángattak a földszinti nappaliba. Üvöltve pénzt követeltek a szülőktől, akik odaadták nekik minden vagyonukat – ez maximum pár ezer dollárt jelentett.
Jennifer apja azért könyörgött, hogy ne bántsák a lányát, mire egy pisztollyal leütötték, majd vállon és arcon lőtték.
Utána fordultak a feleségéhez, ő három golyót kapott a fejébe, azonnal meghalt.
A betörők távozása után Jennifer kétségbeesést színlelve azonnal hívta a 911-et. A mentők kiérkezésekor derült ki, hogy az apja csodával határos módon túlélte a támadást, állapotát stabilizálták, néhány nap múlva pedig vallomást is tudott tenni.
Jennifer testvérével, Felixszel édesanyja temetésén
Forrás: yorkregion.com
Életfogytiglani
Eleinte mindenki rablógyilkosságról beszélt, a rendőrség azonban a nyomozás során számos árulkodó jelre bukkant A nyomozóknak nem volt tiszta a motiváció, mivel a család egyáltalán nem élt luxusban, nem értették, hogy a rablóknak miért érte volna meg ez a bűntény a kockázatot. Az eset erőszakossága pedig inkább hajazott egy maffialeszámolásra, mintsem egy rablásra. Később Jennifer apjának vallomása és a lány vallomása közötti különbségek is szemet szúrtak a rendőrségnek.
Jennifer harmadik kihallgatásán a nyomozó már azzal köszöntötte a lányt, hogy tudja, hogy benne volt a gyilkosságban, ezért jobb lesz, ha mindent elmond. A lány beismerő vallomást tett, társaival együtt bíróság elé került, és valamennyiüket életfogytiglanira ítélték, legkorábban 25 év múlva szabadulhatnak.
El lehetett volna kerülni a tragédiát?
Nagy valószínűséggel igen. A lány szülei azonban nem vették észre azokat az árulkodó jeleket, amelyekből rájöhettek volna, hogy a gyermekükkel szemben támasztott túlzott elvárásaik hatására Jennifer mentális problémákkal küszködött.
Megkérdeztük a Life.hu szakértőjét is, Somogyi Katalin klinikai szakpszichológust, aki megosztotta velünk a témával kapcsolatos gondolatait.
Somogyi Kata klinikai szakpszichológus szerint
Kamaszkorban az alapszemélyiség már kialakul, a nevelési munka legnagyobb része már lezárul. Ebben a korban a túlzott szigor helyett óvni kell a kialakult szülő-gyerek bizalmat. Hiteles kommunikációval görbe tükröt lehet tartani a kamasz elé, ez segíti őt hogy saját belátásán keresztül továbbhaladjon a felnőtté válás útján. Ehhez a szülők rugalmassága és nyitottsága kell, nem a szabályrendszer szigorítása.
Ennek a negatív ellenpéldája ez az eset. A túlzott elvárásrendszer káros hatással van a lelki fejlődésre, elsősorban az önbizalomra, a gyerek sokszor éli meg, hogy nem tud elég jó lenni, ezt a meggyőződését aztán továbbviszi, ami gátolhatja a későbbi érvényesülésben.
A cikkben leírt eset a túlzott/értelmetlen szigor következményeit mutatja meg. Ezek az extrém, bántalmazásszintű elvárások nagy ellenállást váltanak ki a gyerekben, a belső teljesítménymotiváció a minimumra csökken, pszichopátiás manőverek alakulnak ki (hazudozás, csalás) – hogy fenntartsa a megfelelési látszatot. A kommunikáció és a bizalom hiánya miatt a válságba került serdülő nem tud hatékony segítséget kérni lelki gondjaira.
Egy zárt családi rendszerben olyan extrém normák, elvárások, meggyőződések alakulhatnak ki, amik kárt okozhatnak a gyerek fejlődésében. Itt például a "teljesítmény eltúlzott értéke" az a norma, ami káros módon feljogosítja a szülőt arra, hogy saját gyerekét maximalizmusba, rejtőzködésbe hajszolja. A lány látszatvilág-építése nem reális megoldás, mert benne van az időzítettbomba-effektus, a lelepleződés esélye. Egy olyan megküzdési megoldás, ami eleve kudarcra van ítélve.
