Folytasd a történetet...2. rész

Szentiván éjjelén, a tetőn egy sötét árny vetette rá magát. Utána már nem csupán képzeletében tudott repülni, azóta nem látta senki.
 
A feje rettentően sajgott és a pisztolyát is elveszítette, óvatosan feltápászkodott a hideg és poros padlóról.
 
de amikor a szel belekapott a hajaba erezte azt a bizonyos belemelo erzest amely elfeledtette vele hogy a foldhoz van bilincselve
 
olyan förtelmesen természetellenes lény mászott elő, melytől minden valószínűséggel önnön sötét teremtője is tartott és undorodott.
 
- Pont Te lennél a halálom, kis pondró?!!!!
Mennydörgő nevetés tört fel a torkából, miközben egyre közelebb és közelebb nyomult hozzá, izzó tekintetével majd megbabonázva, bűzös kipárolgásával elbódítva.
 
Jeges rémület járta át a szivét. Kiáltani akart, de hang nem jött ki a torkán. Tudta, hogy itt a vég........ Ekkor vakító világosság árasztotta el a termet és hatalmas dörrenés rázta meg a falakat..
 
A rém teste óriásira duzzadt, és a beteges fény a testén előtűnő gennyes fekélyek közepéből tört elő, viszont a dörrenés egy pillanatra megzavarta, így hősünk felriadva a kábulatból, ráébredve leláncolt helyzetére ismét a saját kiszabadítására koncentrálhatott. Elkezdte....
 
Oldal tetejére