Folytasd tovább!

Süvegét könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Meg annyi csókot magára.
 
A szívem is sírt belőlem,
Mikor búcsút véve tőlem,
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borult és megcsókolt.
 
Sziasztok! senki nem szereti a verseket folytatni?(Csokonay: Szegény Zsuzsi a táborozáskor)

Elment tőlem a táborba,
A többi vitézekkel sorba.
Elment tőlem, óh istenem,
Míg kell magamba sínlenem.
 
Fekete főld, gyászos pallag,
Az én kincsem azon ballag,
Süveg vagyon a fejébe,
Búsan süt a nap szemébe.
 
Menj, győzd meg ellenségedet,
Ismét meglátod kincsedet.
Térj meg árva galambodhoz,
Téged sóhajtó rabodhoz.
 
Oldal tetejére