Folytatsd a verset!

...
Húsz tucat villanás alatt
Kiforrt a medve-ítélet:
„Új fényben látjuk a dolgokat,
De valahogy több sötét lett!”

Tandori Dezső: Nappali sötétség
............................................


Most hallgatok, süvít a szél.
Igen, az ablak korhadt.
Tél van, s a hold ma nagykaréj.
Napjaink összefolynak.
Teát iszom, kilöttyen és
az ablaküveg reccsen.
Nincs bennem semmi törtetés.
Átömlik rajtam estem.
Míg elernyed az éjszaka,
kint tél, huzatos ősz itt.
...

...
Hős nem vagyok, csak kortalan,
a gyávaság se bőszít.
Viselni el, akármi jel
múlásra sürget folyton.
Sorsával játszik, aki mer:
éj-jelem brossként hordom.

Kürti László: Teaékszer
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

a szívem kolumbusz árbockosárból
kiáltó matróza mikor
idáig érkezem
(...)

...
minden más táj csak óceán
ez itt a föld
a föld nekem

Kányádi Sándor: Mikor szülőföldje határát megpillantja
-----------------------------------------------------------------

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
– Még azt a ruhát viselem –
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.
...

...
És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák –
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.

Berde Mária: Visszatérés
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Fények, rigók élnek velem.
Üveghegy túlfelén lakom.
Az ösvény régen jeltelen.
Ajtómat sarkig tárhatom.
(...)

...
De valahol már ellenem
cihelődik a fájdalom:
szerelem – kő a nyelvemen,
tüzes kereszt a hátamon.

Rab Zsuzsa: Üveghegy
--------------------------

Ha zúgni hallod a lombokat
– fújj, szél, senkise lásson –
állj a tetőre, bontsd ki hajad
– fújj, szél, senkise lát.

Szél cibálja a fák tenyerét
– fújj, szél, senkise lásson –
szirmait mind elereszti a rét
– fújj, szél, senkise lát.
...

...
Ömlik a, árad a, zúg a sötét
– fújj, szél, senkise lásson –
csontodon érzed a szél erejét
– fújj, szél, senkise lát.

Hozza amit hoz hadd vigye el
– szállj, szél, senkise lásson –
dobd le magad, hisz a szél felemel
– szállj, szállj, senkise lát!

Szabó T. Anna: Boszorkánydal
................................................

elevenség bőrmelegség
mozgásban az élet
forró sziklák sóhajtoznak
lelke van a szélnek

...
dobogással dagadással
bugyborog a sár
föld gyomrában szelek járnak
zubog a mocsár

eső pattog villám csattog
homokkönny pereg
holtat vajúdik az élő
zúgnak a szelek

Szabó T. Anna: Sámándal
-------------------------

Ma téli pompafényben felkelétek,
aranysugárotok a hóra hull,
hadd nézem a fényt, oly rövid az élet!
Holnapra már tán ott leszek alul,
s ti így ragyogtok épp a téli esten,
nem tudva rólam, öntudatlanul.
...

...
Nyom nélkül itt mért kell mélységbe esnem,
mért rontja szét a sorsveszély a jót,
mért nem marad fenn eltűnő nevem sem,
ha egykoron a sírba roskadok -??
Feleljetek, hatalmas csillagok!

Kosztolányi Dezső: Csillagok
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
(...)

...
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Radnóti Miklós: Március
------------------------


Az éjre ráfelel a reggel,
belesimulnak egymásba,
a váltás rezge fénye illan,
egy másodperc és megöregszel.
Pedig az élet most kezdődne végre,
és talán bírnád is még irammal,
(...)

...
de az árnyak egymásba csúsznak,
azt hihetnéd, mindennek vége,
a látóhatár felizzik vörösre,
búcsút int a napsugaraknak,
talán csak holnapig, és nem örökre.

Ágai Ágnes: Napszakok
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
...

...
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

József Attila: Csak az olvassa...
--------------------------------------------------


Álmodtam, álmomban
csizmáslegény voltam,
héttornyú városba
messze vándoroltam.

Sehol a világon
helyem nem találtam,
akárhová értem,
mindig odébbálltam.
...

Álmodtam, álmombancopfos kislány lettem,szobám ablakáragyöngyös függönyt tettem.

Beney (remélem jól írom) Zsuzsa: Álom
----------------------------------------------------
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem?
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Az esők. A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár.
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.
(...)

saját feladott versem folytatása, a megfejtés nem teljes, és jó lenne a versszakok tagolására figyelni
...
Álmodtam, álmomban
copfos kislány lettem,
szobám ablakára
gyöngyös függönyt tettem.

Szobám ablakára
tükröt akasztottam,
világ vándorára
abból pillogattam.
Beney Zsuzsa: Álom
----------------------------------------

...
A csönd. A düh. A világ-egyedülség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek. A tüskék.
A tüskék hamva tebenned és bennem.

Csoóri Sándor: Dünnyögő
-----------------------------------------


Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget,
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
...

...
Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Kányádi Sándor: Ballag már
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Csak az, aki
senkié sem,
az hihet még a
mesében,
az hihet még
a csodában,
mindhalálig-
virulásban,
az, akit
seholse várnak,
annak mindig
ajtót tárnak,
aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
mehet fényben,
lángzó szélben,
didereghet
napsütésben
az, aki
már senkié sem.

...
Annak könnyű
lépte alatt
minden ösvény
összeszalad,
minden ösvény
szerteszalad,
szélnek háttal
erre indul,
megy egy kicsit,
arra fordul
az, akit
seholse várnak.
Annak
mindig ajtót tárnak.


Lépdel
könnyű szédülettel.
Bámulnak rá
rémülettel
lehorganyzott,
földbe ásott
házak,
vasketrec-lakások,
ólom-arcra
húzott zsákok,
ólmelegű
szuszogások.


Aki üres már
egészen,
az hihet még
a mesében,
indulásban,
érkezésben.
Csak az, aki
senkié sem.

Rab Zsuzsa: Csavargóének
-----------------------------------


Egy kényelmes birka unta,
hogy nyomja az irhabunda.
Úgy gondolta, hogy csak nyerhet,
ha nem visel többé terhet.
Éppen arra szállt pár moly, hát
felkínálta loncsos bolyhát.
...

– Gyertek, ti sok mafla, mind!
Ez nem látott naftalint!
Szólt a molyné: – Gyerünk, apjuk!
Zabálhatunk tiszta gyapjút! –
És mi történt a lustával?
Tanulság lett, galuskával…

Romhányi József: Irkafirka egy birkáról
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Kidobják cicót, mint macskát szarni,
s ő elkezdi az ajtót kaparni.
"Kicsi manó, eressz be, kérlek,
sötét van, hideg van, s én nagyon félek."

...
A gonosz kacag, és kizavarja
a cicagyilkos nagy zivatarba.
De rájön, hogy cicó az egyetlen kincse,
és felköti magát a kilincsre.

Havasi Attila: Cicó és manó
----------------------------------


A hold egész fényében indult egykor el;
szaladott előtte s bújt a felleg mindenütt;
csaknem világgá változott a nagy setét.
Illy méltósággal és tekintettel vala,
midőn kikelt egy nagy komondor ellene,
s csaholni kezdte: amit hallván a kisebb
kopók nagyobb visítást indítottanak.
...

...
Egész falunak álmát elverték a bohó
Lármával. Osztán tetszett ki, hogy a hold jeles
Képét ugatták oktalanságok szerént.
A képzelődés csalatik, egyszersmind csal is.

Virág Benedek: XXV Hold és ugatók
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

(...)

...
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
------------------------------------------


Kukorica, melltartó,
csokifagyi, kandalló.

Tiniruha, primsonka,
babakocsi, otthonka.

Gumipapucs, ágytextil,
ikebana, csípős grill.

Fagyikehely, élvédő,
kimeneti feszmérő.

Buzadara, dómsátor,
fakarika, felsőcomb.

Cicakaja, vendégszék,
maracuja, hajfesték.
...