Folytatsd a verset!

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Mint régi csősz, dúdolgat egymagában
S a csillagokba nyújtózik didergőn,
Alatta boldogabb a tyúkok álma
S ha elszundít, hát ő is egy az erdőn.

Az országút elindul bandukolva
Az éjszakában, tornyokat keresve,
Fáradt utast és aranypénzt a porba
S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

Juhász Gyula: Este az alföldön
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Fehér virágok, könnyes álmok
dalos leánya volt anyám.
Tavaszi napfényért rajongott
s megsiratta a hulló lombot
késő szeptember alkonyán.
Meleg sugár, vonuló felhő
szivébe mind nyomot hagyott,
könnyeket csalt vagy dalt fakasztott -
Apám kacagott, kacagott.

Anyám rajongó lelke hitte,
hogy vannak bűbájos csodák,
hitt babonában, szellemekben,
Istenben és álomképekben
és hitte, hogy van túlvilág.
Ha egy-egy rejtelmes jelenség
lelkére aggasztón hatott,
ajkán imával, úgy aludt el -
Apám kacagott, kacagott.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Bolyongok búsan a világban
kettőjük béna fia, én,
itt-ott magát szívembe lopja
a dalvarázs, az őszi fény.
Az élet véres ostorától
imám már szinte fölfakad,
anyám dala, anyám imája -
s apám kacag, kacag.

Áprily Lajos: Örökség
~~~~~~~~~~~~~~

A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,

és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.

Garai Gábor: A fű a folyó te meg én
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Pilinszky János: Itt és most
˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛

Olyan este, mint a többi,
flörtök, flancok, csillagok,
kapuk, falak,
meg betörni való tükrök, ablakok,
mint a többi estén, polcok,
a cipőd sem változott,
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
kötőid ma is kioldod,
karodat lelógatod,
máshová mész, mint a fáradt
utolsó villamosok.

Ágh István: Mint a többi estén
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jóreggelt ragadós rügyek,
pattanó pelyhes levelek,
s ág-húron napsugár-zene,
vidámodó vadgesztenye,
illattal ízes ibolya,
mezők méztermő mosolya,
szilvák fehér virágai,
mókusok mókás táncai,

(...)
 
Utoljára módosítva:

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
s te csupa zsenge akarat,
mitől a föld, lám, meghasad,
füvek pöttöm lándzsái mind,
kik villogtok törvény szerint,
rigók zsákfutó-versenye,
málnatő kurta pendelye,
s ti még-kopár ág-csecsemők
az égen emlőt keresők,
kékjéből életet szopók,
kékjében megkapaszkodók,
s te, nagy zöldselymü dobogón
zizegő tavaszi beszéd:
nem volna az élet oly csúnya,
ha nem volna ennyire szép.

Devecseri Gábor: Tavasz van, mégis
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most, mikor beköszönt e halk halódás
és a szálas eső sűrűn lelógó
drótja zár köribéd finom kalitkát:
nincs többé levegős, kitárt szabadság.
Pillanatnyi csapongás nem vidámít
gyors tettekre s a könnyedén
kilendült villámmozdulatot ma – földre ejted.
Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis
háza, már a hegyél sem oly közelben
ível, mint azelőtt. A nyűg, a lassú
terhes ólomidő lehullt, kiterpedt
s mint a rossz gumi, nyúlt ki mindenütt a
távolság. Jön a sál, köpeny s az únott
készülés. Kerekeskútad az udvar
végén gúnyosan és öreg mosollyal
gunnyaszt: messze vagy immár onnan is, jaj,
(...)
 

ducsaiheni

Állandó Tag
Állandó Tag
...
messze, mint az öröm napos vizétől,
messze, mint az igazság kútfejétől.
Esténkint gomolyos, városnyi felhők
tömbjén kell komoran s fázón keresztül
fulladnod, mielőtt a csillagok zord,
nyirkos tüzeihez fölér a lelked.

Dsida Jenő: Országos eső
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Keskeny völgye rejtekében,
Egy magányos sír tövében
Ül s andalg a remete;
Barna felhők tornyosúlnak,
S halk morajjal felvonúlnak;
A nap búcsúfényt vete.

Távolt mérő lángszemekkel
Egy utas jő gyors léptekkel?
"Merre utas?" ""Messze még!
A sötétlő fenyvesen túl
Utam a kék hegyfokig nyúl,
Azt elérni szívem ég?""
(...)

 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
"Utas! utas! fergeteg kél;
Hallod mint zúg s ordít a szél,
Szállj meg kis hajlékomban;
Vészre gyűlt a földi pára,
Elhúnyt már a nap sugára;
Nyúgodj édes álomban."

"Boldogé az édes álom,
Én e völgyben nem találom,
Messzebb vágy hű kebelem!
Túl az erdőn, túl a berken
Lelkem új életre serken,
Hívemet ha föllelem.""

"Borzasztó az éji pálya,
Vészt lappangtat bús homálya,
S fendöbörgő fellegek
Tűzözönben vívnak immár,
Sujt a villám, végveszély vár:
Utas! útas! rettegek."

""A veszélytől csak boldog tart:
Reszket s néz hol a biztos part;
Jámbor ősz! nem félek én.
Rendületlen hiedelmem,
Küzdve győzök, s lángszerelmem
Megjutalmaz lágy ölén.""

"Utas! útas! nézd ezen sírt:
Bennalvó is lángszivet bírt,
Kéjre termett lyányka bár;
Ő is hű kebelre vágya;
Most kemény föld szűzi ágya,
Nem szeret, nem érez már.

Hány rabot tőn szép alakja!
Dús kérőktől forra lakja,
S ő csak egyben egynek élt;
S bár az messze harczba tére
Hinja hősi védletére,
Hív maradt, várt és remélt.

Hajnalfényben és napeste
Kedvesét könnyezve leste
Állva e szirtek felett:
Egykor így - vész dúl körűle.
Reng, szédül s a mélybe dűle -
Szíve áldozatja lett.

S a mint a vasdonba' jártam,
Föllelém s e sírba zártam;
Orma zöld! itt hamvad ő!
S az kit oly sohajtva vára,
Nem sohajt hideg porára!
Gyula, Gyula még se' jő."

""Ő az! ő az! Húnyj el éltem!
A mit vágytam és reméltem,
E szűk hant már elnyelé;
Szórd villámid, rettentő ég!
Ordits szélvész, mit vehetsz még?
Létem a buéjjelé.

Vissza hát a harczba! vissza!
Majd a föld ha vérem iszsza,
Lelkem ottfenn nála lesz.
Isten hozzád, jó öreg te! -
Tördelt hangon ezt rebegte -
Gyula tőled búcsut vesz.""

S ment. A felhők szétvonúlnak,
Víg tavaszszínben virúlnak
Erdők, berkek mindenütt:
Benne zajlik, s nem sokára
A nap feltünő sugára
Néma sírhalmára süt.

Kisfaludy Károly: A magányos sír
˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝

Hópelyhek az ablakomon,
zúzmarás a kémény,
apró veréb didereg a
padlástető szélén.

Összezárja fagyott csőrét,
reszket a kis szárnya,
dülöngél a fehér havon,
úgy remeg a lába.

Figyelem az ablakomból,
egyre attól félek,
megfagy szegény reggelre és
elhagyja a lélek.

Kinyitom az ablakomat:
Gyere Veréb bátran!
Ne félj tőlem, beengedlek,
melegedj meg nálam!

Meleg van a kis szobámban,
vacsorát is adok!
Hozok neked kicsi párnát,
friss kölest és zabot!
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Összegyűjti bátorságát,
beugrik a résen,
csipeget a kölesből és
elalszik a széken.

Korán reggel búcsúzóul
tenyerembe szökken,
kitárom az ablakom és
ő már ki is röppen.

Visszafordul, csipog egyet,
elszáll hosszú útra.
Hogyha fáznál kicsi veréb,
jöjj el hozzám újra!

Bartos Erika: Veréb
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ


Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
Mérföldnyi jó földet tizet
gyorsan torony s fal övezett:
s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
tündöklő kertek és kanyar patak;
ott sötét erdők, vének, mint a domb,
öleltek napos pázsitfoltokat.

De óh, amott a cédrusfödte bércen
a mélybe milyen hasadék szakadt!
Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
elhagyott nő a sápadt hold alatt!
S e szakadékból, forrva, zakatolva,
mintha a föld gyors lélegzete volna,
hatalmas forrás lüktetett elő:
torkából, mint felugró jégeső
vagy mint a pelyvás mag a csép alatt,
ívben repült a sok nagy szirtdarab:
s táncos sziklákkal együtt így okádta
a folyót a kút örök robbanása.
Öt mérföldet átkanyarodva szállt a
szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
aztán elérte a barlangokat
s leviharzott a halott óceánba:
s e messzi zajból Kubla ősatyák
szavát hallotta, hadak jóslatát!
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
A kéjpalota nézte sok száz
lenge tornyát a vizen
és egy zene volt a forrás
és a barlang, egy ütem.
Ritka müvészet, ihlet és csoda:
jégbarlangok és napfénypalota!

Ismertem egy lányt valaha,
látomás lehetett:
Abesszinia lánya volt,
Abora hegyéről dalolt
s cimbalmot pengetett.
Zendülne csak szivemben
még egyszer a dala,
oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
hogy felépítném csupa
muzsikából azt a szép
fénydómot! a jégtermeket!
S mind látná, aki hallana,
s „Vigyázzatok!” kiáltana,
„Szeme villám! haja libeg!
Hármas kört reá elébb,
s csukja szemünk szent borzalom,
mert mézen élt, mézharmaton,
s itta a Menyország tejét.”

Samuel Taylor Coleridge: Kubla kán / Szabó Lőrinc fordítása
-------------------------------------------------------------------


Megy a Felhő fönn az égen,
fütyörészve, szép kövéren.
Bizony nagyon lóg a hasa,
lassan ér hát ezért haza.

Egy tó fölött megáll mégis
– Van még idő estebédig –,
tükörképét nézi hosszan,
föl is kiált jó hangosan:

„Nem is vitás, ki a legszebb:
enyém ez a pompás termet.
Aki látott egyszer engem,
nem lehet, hogy mást szeressen!"

Örömében hasa remeg –
indul tovább, elégedett.
Fütyörészve, szép kövéren
megy a Felhő fönn az égen.
...
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Arra visz a Szélvész útja,
ordít, süvít zúgva-búgva:
„De kövér vagy! S hű, de rusnya,
felhők közt a világcsúfja!"

Közeledve, távolodva
komisz Szélvész ezt harsogja. –
Áll a Felhő megszeppenve,
borús lesz az arca, kedve.

Szipog – pedig nem akarja,
könnyes már a szeme sarka.
Bánatában sír a Felhő
– ezért dől most ránk az eső.

Bókkon Gábor: A megbántott kövér felhő
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘


Üveggyöngy-függönyén a gyertyaláng ezüstje.
Legyezője körül száll sok fénypille nyüzsgve
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Legyezője körül száll sok fénypille nyüzsgve
A holdas lépcsőt nézi s ezalatt
fönn az égen két csillag leszalad.

Kosztolányi Dezső: Őszi éjszakán
----------------------------------

Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.
Zirren kéken, zölden,
sásról sásra táncol,
úgy veri a csipkét
önnön árnyékából.
(...)
 

Tigris5

Állandó Tag
Állandó Tag
Reggeltől napestig
egyvégtében járja,
de csak alkonyatkor
látszik a munkája.
Akkor aztán pitypang,
káka, békalencse,
s a csobogó forrás
minden egy szem kincse.
Szitakötő szőtte
csipke alatt csillog,
s alábújik inni
az esthajnalcsillag.

Kányádi Sándor: Szitakötő tánca
-----------------------------------------------------

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

(...)
 
Utoljára módosítva:

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra
----------------------------------------------------------


Egy eltévedt hópihe
szállt az orrom hegyire.
Üzenetet is hozott,
egy távoli csillagot.

Hóországnak hírnöke
szállt az orrom hegyire.
Odafentről azt üzenték,
fogytán már a fehér festék.
...
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Most még fehér a világ,
ablakon a jégvirág.
De nem sokára kapnak zöldet,
azzal festik be a Földet.

Többet már nem mondhatott,
egyre kisebbre fogyott.
Az eltévedt hópihe
Vízcsepp lett az orromon.
Nézz csak ide, itt hozom!

Muskát Zsuzsa: Egy eltévedt hópihe
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

azzal kezdődik: elhúzzuk az ágyat.
Találunk tavalyi almacsutkát.
Hármat. Mindenki rám támad:
almát, itt, csak te ettél!

Az alma bűn.
Parafa dugó, hajcsat, késnyél:
az ember fáradt. De almacsutkát!
Mégis! Egyenesen hármat?!
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Közben falhoz kerül a szőnyeg,
és apa lehalkítja a tévét, mert
a híradóban lőnek, vonulnak,
ünnepelnek.

Nézzük, megtudjuk: mi történt,
és anya és apa nyugodtan indul
dolgozni, hogy legyen itthon
alma.

Mert kisfiam, te még nem is tudod,
de borzasztó a pénz hatalma.

László Noémi: A nagytakarítás
--------------------------

Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...
Vad ruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit vízi útra vitte.
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a víz partján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s haza indultam
nádihegedűvel.

Nagy László: Balatonparton
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Ház. Kutya. Gépkocsi.
Pázsit és fogadások.
(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
De csakugyan szebb attól a mennyország,
hogy a poklokra lecementelt,
gyermeküket, nemüket, fajukat
és mindenüket megtagadó lények
póklábakon egyensulyozva
nyáladzanak senkiért, semmiért?

Pilinszky János: Infernó
*********************************

Enyém vagy! Ahogy a tavasz,
meg az első verébcsipogás az enyém!
Meg az első szivárvány a tavaszban! Enyém vagy!
A pillám villámrebbenésivel foglak,
a vérem meleg verésivel viszlek,
az élet mégiscsak örök jogán: akarlak!
Hiába szaladsz el, mint nyuszi a róka elől!
Hiába tekintesz a kalapomra a szemem helyett!
A világon minden hiába!
(...)
 

laara

Állandó Tag
Állandó Tag
...

A kalapomra a szemem helyett! A világon
Minden hiába! A bicska
Kinyílhat a bordám között! A villám
Lesujthat! Az isten büntethet! - Örökre,
Az én örökkévalóságomig, addig, amíg a
Csillag lehull, a nóta elszáll s a tele pohárbor
Kicsordul: az enyém vagy! Hallod-e? Szeretlek!

Tass József: Enyém vagy
~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,

mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;

(...)
 

beebeus

Állandó Tag
Állandó Tag
...
vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,

s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.

Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot
--------------------------------------------------


Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!
...
 
Oldal tetejére