Folytatsd a verset!

Eniko05 írta:

Lengd be véle gyenge szellet
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyájja mellett
Hadd fülelje sorjait.

Kattints a kibontásához...

[FONT=verdana,geneva]Míg az estve bíborozza
A lement nap hajnalát ,
Míg az éj becsillagozza
Szétterítve fátyolát:[/FONT]

Addig a menny földre hinti
Balzsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.

[FONT=verdana,geneva]A mocsáros nép kuruttyol,
Prüccsög a sok kis bogár,
Réce hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár,
Jó napunkat felcserélő[/FONT]

Megöl a disznófejű nagyúr, éreztem, megöl, ha hagyom, vigyorgott rám és ült mereven, az aranyon ült, az aranyon, éreztem, megöl, ha hagyom. ...

Edward király, angol király léptet fakó lován...

ovineni írta:

[FONT=verdana,geneva]A mocsáros nép kuruttyol,
Prüccsög a sok kis bogár,
Réce hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár,
Jó napunkat felcserélő[/FONT]

Kattints a kibontásához...

Édes esti nyúgalom! Téged áld e tenger élő, Téged áld e kis dalom.

Ancsi055 írta:

Megöl a disznófejű nagyúr, éreztem, megöl, ha hagyom, vigyorgott rám és ült mereven, az aranyon ült, az aranyon, éreztem, megöl, ha hagyom. ...

Edward király, angol király léptet fakó lován...

Kattints a kibontásához...

Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A valeszi tartomány.


Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
..................................................

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre,
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körülűli a tanyáknak

Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,

Szép legénye, szép leánya.

marila írta:

Édes esti nyúgalom! Téged áld e tenger élő, Téged áld e kis dalom.

Kattints a kibontásához...

Harmatoddal részegűlve
A virággal tarka rét,
Hímje nővel egyesűlve
Néked ontja fűszerét.

A nap éles fénnye súllyán
Minthogy úntig szenvedett
A kaszás, a szűre ujján
Alva tisztel tégedet.



:smile:
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.

Hivtam pedig , igy és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal....
(Kosztolányi: Hajnali részegség)

Katonája a mindenségnek,
bakája a nyomoruságnak,
teszünk azzal valamit is,.......

...hogy a füvek zöldellő erejébe
visszahelyezzük a halottat?
(Pilinszky János: József Attila)

"A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából"

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,-
hát hallgatok, mig zsong körém felállván
sok hűvös érintésű büszke páfrány.
(Radnóti:Levél a hitveshez)

"Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől,"

hogy rettegtem a szót, ma is elmenekültem előle.
Félsorokat róttam.
(Radnóti Miklós: Ötödik ecloga - töredék

Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,

Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.”
(Csíki András: Mindent tudok
:0:

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend.
S nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak:
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
(Wass Albert: Üzenet haza)

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!

Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret --
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...
(Ady Endre:Finita...)


Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat...
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!

Egy szó elég!...És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!...
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, -
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!

(Ábrányi Emil: Ne sértsd meg...)


Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.
A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedül,
Hatalmas, ó lágy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s vég veszélybe dűl!

Áldást adék, sok magzatot honodnak,
Mellén kiket táplál vala;
S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?
Önnépe nem lesz védfala?
Szív, lélek el van vesztegetve rátok;
Szent harcra nyitva várt az út,
S ti védfalat körűle nem vonátok;
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut.
( Kölcsey Ferenc : Zrínyi második éneke)


Hej, hogy reccsen, hej, hogy roppan a sok száraz ág.
Hűvös őszbe, nyirokos őszbe fordul a világ.

Ha ilyenkor duhaj kedvvel nekilendülök,
és a fázó bokrok között táncra perdülök,

Hogy bokázik a sok sárga zörgő falevél,
Én vagyok az, én vagyok az októberi szél.
Majtényi Erik: Októberi szél

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.


József Attila


"Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt."