Folytatsd a verset!

"A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!"
(Arany János: Letészem a lantot)


"Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;"
 
"Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!"
(Arany János: Ágnes asszony)

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni..."
 
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

(Kosztolányi: Akarsz-e játszani...)


Lesz még egyszer ünnep a világon;
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a cstákon,
................................................
 
"Akkor húzd meg újra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve."

A hatalmas szerelemnek
megemésztő tüze bánt,
 
"Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis 'tulipánt!'"
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,...
 
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Radnóti Miklós: Töredék

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát...
 
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma... (Tóth Árpád)

Csak azért
Az egyetlen napért
Érdemes volt megszületnem, ...
 
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem. (Weöres Sándor: Üdvösség)

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen...
 
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.

(Radnóti Miklós: Két karodban)
Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.
 
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
(Radnóti Miklós: Két karodban):p


Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.:confused:
 
Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.
 
Az előző vers:
Nemes Nagy Ágnes: Október

Új vers:
Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.
 
Az előző vers:
Szilágyi Domokos: Ősz

Új vers:
Nyári napnak alkonyulatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
 
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,...
/Petőfi Sándor: A Tisza/

Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon, ...
 
Faricskálok lomhán egy dalon.
Vézna, szánalmas figura én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Tóth Árpád:Meddő órán


Özönviz-táj, ez tág és széditő,
a kőkorszaknál ősibb az idő,
emlékezés sem kisér az uton -
 
Ekkép mesélték, csak innen tudom:
mikor pelenkám volt még és dadám
s a Hold kezemnél ült az almafán,
/Weöres Sándor:Fű, fa, füst/

Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
 
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél. (Kányádi Sándor)

Elnémult a kis patak,
elakadt a hangja,
jég födte be s a jeget
öles hó takarja.
...
 
Éreztem megöl, ha hagyom...

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,

[FONT=&quot][/FONT][FONT=&quot]Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,[/FONT][FONT=&quot]sak várod, hogy jobb lesz a sorsod,[/FONT][FONT=&quot][/FONT][FONT=&quot]hogy jobb lesz a sorsod,[/FONT]
 
...mint alma magházában a négerbarna mag. (Radnóti)

A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed.
S hogy bizonyság vagy erre, legalább ezt köszönjed.
 
Ne vádolj, ne fogadkozz,
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz./József Attila/


Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
 
Oldal tetejére