Folytatsd a verset!

...
S álmom műhelyéből így kikerülvén,
hogy Rád aggattam minden földi szépet,
- ó, kedvesem, be furcsa is az élet! -
ébren talán már meg sem ismernélek.
B.Radó Lili: Álomlovag
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Szerelmem figyelj most elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mikor is volt? ez régen volt
hol várt a Nap? Kezemben volt

Hogy született fényem? szemedben élt
Kié volt arcom? tükörben is tiéd
a némaságom? hangoddal beszélt
mért szeretett álmom? melletted élt

Mint hajóúton az ár-apály
ringott és forgott a kéz a száj
s mikor megnyílt a tömör halál
hullámokon sodort tovább
(...)
 
...
Szerelmem gyere ez a nap az enyém
emlékezem: nem úgy gondoltam én
Ő doktor úr! Ki lehetne más!
És milyen lakás? ez villa lakás!

Hol a bejárat? a medencére néz
a felfűzött álmod szelencében ék
a hitvesi ágyad? külön teremben rég
a csókod, a vágyad? csak emlékedben ég

Mint hajóúton az ár-apály
ringott és forgott a kéz a száj
s mikor megnyílt a tömör halál
hullámokon sodort tovább

Szerelmem figyelj mert elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mennyi maradt? ennyi maradt
a föld fölött
s az ég alatt

Pinczési Judit: Szerelmem gyere
--------------------------------------------------------

Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Bontsd ki a szépséged vidáman,
Mint ó képeken meztelen angyalok.

Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Várj hidegen, szabadon, hősként,
Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok.

Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Hunyt szemekkel feküdj előttem,
Miként egy vadvirágos, szűzi halott.
...
 
...
Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Égnek szemeim téged látni,
Akit én megcsókolni nem akarok.

Vedd le ruhádról a büszke csatot
S én leborulok szőnyegedre
S megáldom a legdúsabb pillanatot.

Ady Endre: Csak látni akarlak
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
(...)
 
Keresni, várni, semmit sem akarni,
szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
látni azt, amit még nem látott meg ember,
gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
a szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis öröm pénzért,
nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
félni, hogy talán még igazság sincsen,

tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
a fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.

Teller Ede: Vers cím nélkül (A tudós és világa)
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszahív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád ízéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.
(...)
 
// ez a Teller Ede vers de szép, de jóó 🙂

...
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélbõl,
ha arcom lengeti a víz, színérõl
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
Végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső: Mindig velem vagy
------------------------------------------------------------------


Mozdulna s ellenáll
csontjaim erdeje,
csontok közt szunnyadoz,
ne hívd a lelkemet.

Ringatják tengerek,
altatják énekek,
legelnek álmai
visszhangos réteken.

Szádat a szám felett
hintálja bódulat,
kutatod lelkemet
pirosló hús alatt.

Feltéped izmomat,
lehántod bőrömet,
hús van a bőr alatt,
elrejti lelkemet.
...
 
...
Széljárta völgyeket
mosdatnak záporok,
utas az utakon
záporban vándorol.

Záporok utakon,
patakká hullanak,
patakba bámulok,
beejtem arcomat.

Széthullnak csontjaim,
testedre rárogyok,
s ellopják lelkemet
szomorú angyalok.
Szabó Magda: Mozdulna s ellenáll
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .


Könnyű sóhajként száll a dér.
Nézem az ablakon át: minden fehér.
Fagy köszörüli a fák ágait,
vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait.
Gőzölögve lovak jönnek, habzó
párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó.
(...)
 
...
Jó így nézni a fűtött szobából,
hogy fürtökben hull a hó a fákról,
az ál-lombtól tömődött bokrokat,
s tudni, hogy ott majd rügy izzik, fakad,
s érezni, hogy veled vagyok, veled,
hiába önt a tél új üveglapokat:
sikamlós reggeleket.

Csukás István: Dér
--------------------------------------------------


Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
...
 
...
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
Ady Endre: Lédával a bálba
----------------------------------


Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány,
egymásra torlik két fura menet,
megállnak és hosszú farkasszemet
néznek, zászlójukat kissé lehajtván.

Az egyik bűnt sirat és bűnt temet,
gyertyásan, zsolozsmával mind az ajkán,
a másik csapat maskarába varrt fán
ördögfejet visz, táncol és nevet.
(...)
 
...
Vezérük, kit már lángos kárhozat nyal,
bűnbánon látja angyalok karát
s szemét lehúnyja méla áhitattal;

míg a zarándokfő, egy véri barát,
szíve mélyén, mely zárva hét lakattal,
idézi antik istenek nyarát.

Dsida Jenő: A farsang dícsérete
----------------------------------------------------


Oly nagy a szekrény,
és csupa holmi!
Marha nehéz azt
mind kipakolni.

Sajnos a polcon
könyvek vannak,
véget vetni
nekem kell annak.

Mai svéd líra,
klasszikus angol,
Petőfi puffan,
a padlón landol.
...
 
...
Jókai összes,
Balzac, Stendhal,
Kundera, Hrabal is
a föld fele tendál.

Vár a fiókban
sok bugyi, zokni,
mind kidobálom,
így bulizok, ni!

Az ágynemütartó
sincs kipakolva...
Sosem ér véget
a kisbaba dolga.

Varró Dani: Pakolgató

---------------------------------------


Ez esetben

Nem volt a levélszekrényben a kulcsod,

sem a lábtörlő alatt,

és már sok minden történt aznap, túl sok,

lefelé menet a lift elakadt,



aztán magától továbbment – mint minden,

ami magától megy tovább;

legjobb fatalistának lenni a liftben,

s gyakorolni a klausztrofíliát.
 
Aztán még egyszer, kétségbeesetten,
kerestem: de se benne, se alatt.
Már mindenféle „harisnyádról egy szem”,
meg hogy „örökre”, meg hogy „kimaradt”…

Mindegy. Magában miért ne lehessen
az ember eszelős, feminin, hülye?
Minden jel jó, mert jelez. Ez esetben,
hogy ennyire.
(Petri György - Ez esetben)
......................................................
De aki hontalan kívül s belül
az már csak versből építi hazáját
szemére fényes harmat települ
ha hajnalokként hívják messzi hársfák...
 
"Azért vagyunk a világon -- azért --
hogy valahol otthon legyünk benne"...
A hithű vándor mindig hazatért
s a hitetlen is mindig haza menne...

De aki hontalan kívül s belül
az már csak versből építi hazáját
szemére fényes harmat települ
ha hajnalokként hívják messzi hársfák...


Hazátlan inkább kell az otthon
hogy védő ölként át- s befogjon
Az ember nem magányra lett teremtve

Valaki van mindig valakiért
azért vagyunk a világon azért
hogy valahol de Otthon legyünk benne

Kannás Alajos: Vándorok dala //a teljes vers
----------------------------------------------------------------------

A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
...
 
...
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.
Baranyi Ferenc: Lány a kútnál
._._._._._._._._._._._._._._._._


Anyám valahol lisztet szerzett,
kovászolt, gyúrt és szaggatott,
több legyen, - krumplit tett bele,
s hogy jobb ízű - köménymagot.

A pékhez ketten vittük el,
a négy éves öcsém meg én,
fülünket csípte a hideg.
Hó volt a házak tetején.

És hogy a kenyér meg ne fázzon,
anyám kendőjét tette rá.
A péknél meleg duruzsolt.
Apám otthon járt fel s alá.
(...)
 
...
Mikor kisült, a kenyeret
a kövér pék nem adta ki.
– Duruzsolt nála a meleg. –
Azt mondta, hogy pénz kell neki.

Mentünk haza a kenyér nélkül,
anyánk éppen padlót mosott;
a függönytelen ablakon
beragyogtak a csillagok.

Holnap elhozzuk – szólt apám.
Öcsém a fülemhez hajolt:
– Holnapra kihül a kenyér. –
Éppen karácsony este volt.

Kuczka Péter: Kenyér
.........................................................


Úgy mint a fát, ezer kicsinyek
ráznak és már a nagy fa remeg.

Ó, boldog a dús fa, nem busul:
ha rázzák, drága gyümölcse hull.

Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, kocints:
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.

A hazára az első telt pohárt:
igyunk, de szóljunk: inni nem árt.
...
 
...
Az emberekre a második,
hogy adjon az isten észt nekik.

Most ezt is szótlan, harmadikat,
a kedvesem kisujja miatt!

Hadd áldozom még e poharat
minden gyönyörért ami megmaradt,

jóért és rosszért, ami csak ért,
bántalmakért és bánatokért.

Fanyar nedü, vérizü, nem csoda:
mert véres földből szűrte a fa.
Babits Mihály: Pro Domo
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°



Reggel nem látszanak a fák,
olyan sűrű a köd.
S köd fekszi meg az éjszakát,
csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,
lábamnál a Tejút remeg.
Elmaradt hű kutyám, az árnyék,
szemem se tudja, hol megyek.
(...)
 
...
Csak szívem tud eligazodni,
a szív mindig hazatalál,
ahogy a lég milliónyi
útján a költöző madár.

Simon István: Decemberi ködben
---------------------------------------------------------

Írom e fekete verset
ezerkilencszázhuszonnyolcban,
mikor emberek megőrülnek,
mikor a tükrök összetörnek.

Talán görbetükör a tükör
s csak én látom nyilt, síma lapnak.
Talán holnapra összetörik
a lelkem.
...
 
...
De ma még belőle szikrázik
a zajgó, végtelen világ, -
egyszerre vetülnek a parányi csirák
s a robbanva zuhanó égitestek.

Valamelyik eldugott sarkából
gyászkocsit indít február
s egy furcsa maszkkal kevesebb kergül
az őrült karneválban.
Dsida Jenő: A tükör
××××××××××××××××

Sűrű árnyak sötétjében,
csillogó szél zöld fényében,
tűlevelek szőnyegén
hová, kis legény?

Csillagbokrok ág-bogában,
bársony égbolt sátorában,
óriás hegyek peremén
merre, kis legény?

Virágok bimbója árnyán
lovagoltál fűszál hátán,
levél fényes tenyerén
nődöstél csepp legény.
(...)
 
...
Csillagfürtök alatt háltál,
fáztál-e, míg rám találtál?
Gyöngyszemek közt sírdogáltál,
édes kicsikém!

Hajad most erdők sötétje,
szemed csillag reszketése.
Tekinteted csupa fény -
megérkeztél, kis legény!
Beney Zsuzsa: Vándorút
------------------------------------------------

A virág szebb a világnál,
Szebb az álom a virágnál.

Szebb a tenger mint az ember,
Szebb a felhő mint a tenger.

Hervadt levél szebb a zöldnél,
Szebb a hó az anyaföldnél.
...
 
...
Naplemente szebb a napnál,
Holdas éj az alkonyatnál.


A hajnal szürke selyemmel,
A köd rózsasejtelemmel.


Fecske szép ha száll, ha játszik,
Szebb ha tűnik s már nem látszik.


Szép a zene zengvén zengve,
Szebb ha elhalt, csuda csendje.


Szép megnézni festett képet,
Aki hátrább-hátrább lépett.


Szép a visszhang ha beszélnek,
Jobb az emlék mint az élet.
SZÉP ERNŐ: A VIRÁG SZEBB
...................................................



Még a szél is, hogy meghallgasd, szépet dudorász.
Arany-nyakú tyúk lüktető tojást melegít.
A gyümölcsös kijjebb-bontja merész rügyeit,
jószagú port hint a barka, megindul a nász.

...
 
...
Fut az idő! Minden magát éltetné tovább.
Szerelemben élteti túl az ember magát.
Piros magból hatalmasra megnő a vetés -
madarat is földre sújt le a nagy szeretés.
Szécsi Margit: Levél
***********************



A délután tévedésből
hidegbe öltözött.
Gyermekek ámuldoznak
párás ablak mögött:
egy sárga fa madárraj
lett s - huss ! - elköltözött.
(...)
 
Vissza
Oldal tetejére