Folytatsd a verset!

...
Jönnek ám a madarak,
vígan vacsorára,
nem fázik már a kökény,
van tollas kabátja!

Orgoványi Anikó: Kökény
** ** ** ** ** ** ** ** ** ** ** **


Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
(...)

...
Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Kányádi Sándor: Ballag már
-------------------------------------------------

Megérkeztem éjjel,
ugye, vártál?
Ablakodnál álltam,
ugye, láttál?
Kopogtattam egyszer,
ugye, féltél?
Kopogtattam kétszer,
odaléptél.
Nyitottad az ajtót,
ugye, így volt?
Küszöbödön álltál,
ugye, szép volt?
Kezed a kezemben,
ugye, vártad?
(...)

...
Remegett a szám is,
ugye, láttad?
Becsuktad az ajtót,
ugye, így volt?
Elaludt a lámpa,
ugye, jó volt?

Nagy Bandó András: Telihold
* * * * * * * * * * * * * * * * * *


A kertekre leszállt a dér,
kékülten pereg a levél,
rozsdásra váltak a rétek,
üres a madárfészek.

Lassú, nehéz esők jönnek,
és megcsapkodják a földet,
s ha a hűs felhők elfogynak,
a sárban barmok tocsognak.
(...)

...
Nézd, ez az ősz. De jön a tél.
Hulló tollától a föld fehér.
Hártyás a víz, ez már a jég.
Kék füst száll, csöndes a vidék.

Juhász Ferenc: A kertekre leszállt a dér
------------------------------------------------------------



Ki kérdez meg engem,
szívem a mellemben
hogy dobog, mit dobog?
Hogy én mit gondolok,
hogy én mit takarok,
hogy én mit akarok?
Kinek kell, Istenem
kinek kell?

A vonó keresztbe,
húrok megeresztve,
csengőnek nincs nyelve,
harangok leverve,
szómnak szórt virága,
két szemem világa
kinek kell, Istenem
kinek kell?
...

...
Tengeren ámulnék,
csillagot számolnék,
szép felhőt mutatnék,
és angyalt kutatnék,
tanítnék játszani,
gyermeknek látszani.
Kinek kell, Istenem
kinek kell?

Reggel csöndet kérvén
álmomat mesélném,
mondanám szerelmem,
szerelmem, szerelmem,
párt-párt dalra fűznék,
csókolózni űznék.
Kinek kell, Istenem
kinek kell?

Az örömnek, vágynak,
boldogtalanságnak
haját simogatnám,
mosolyt hívogatnám,
a sóhajt kísérném,
a könnyet dícsérném.
Kinek kell, Istenem
kinek kell?

Szép Ernő: Szívből
* * * * * * * * * * * * * *

Szívemen eleven seb vagy,
nem tudsz begyógyulni.

Amivel bekötözhetném,
nincsen olyan géz, orvosság se,
hogy a fájást enyhíthetném.
(...)

...
Csak sajogsz, lüktetsz bennem.
Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem.

Serfőző Simon: Átvérzed
-------------------------------------------


Vékonyan villan a Hold a vidéken,
keskeny a cél, szűk az idő,
szorong a szív a tenyérnyi résben,
a hó hűvös, lázas a fő.

Lerágott dinnyehéjat szögez fölém
a fagy zengő kalapácsa.
Csattogó vágyakat pörget a szél,
csillog az ész, tüzek kovácsa.
...

...
Kemény telek járnak most errefelé
láncukat tépett ebekkel,
kozmikus éjszaka borul elém
szikrázó, vad képzetekkel.

Lehoczki Károly: Tájkép
*************************


Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.

Vasárnap estig nem fogyott el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.

Ma sem tudom, hol rejtegette,
melyik fiókból jött elő,
de olyan áldott volt az íze,
olyan hétköznap-szentelő.

Az asztalkendőből kibukkant
szép sárga fénnyel: Itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
még várjatok, maradjatok.
(...)

...
Igénytelen polgár-kalács volt,
olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
mint úrvacsora-szimbolum.

Száguldó évek távolából
megérzem néha jószagát:
a tűzhely tájáról elindul
s betölt szívet, betölt szobát.

Lelki kenyér ínség-időkben,
verőfényes vigasztalás...
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.

Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács
------------------------------------------------


Szerte feketén
Lapul a gyom,
A fűz a kút fölött
Búsul nagyon.
Gyászol a felhő
Fehér ruhájában,
A Hold, a szemtelen
Hízik javában.
...

...
Gyom alól szól a
Tücsökzene.
Este szép igazán
A jegenye,
Nyújtózik az égnek,
De csak hiába
A Hold, a szemtelen,
Nevet magában.

Babits Mihály: Hold
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Éj mélyből fölzengő
csing-ling-ling száncsengő.
Száncsengő csing-ling-ling,
tél csendjén halkan ring.
(...)

...
Földobban két nagy ló,
Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.

Weöres Sándor: Száncsengő
----------------------------------------------------



Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.

Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
...

...
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.

Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!

Bartos Erika: Tél
* * * * * * * * * * * * * *


A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.
(...)

...
Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.

Hárs Ernő: A tél betűi
-----*-----*-----*-----*-----*-----*-----


Királyi trón, mellette koldusbot,
A bot virágos és a trón kopott.

Az előtérben méla palota,
A balfenéken vérpad, kaloda.

Fönn a magasban függőkert virul,
Merengő tenger látszik messzi, túl.

Oly néma minden, mint a temetők,
Föltámadásra várnak csendben ők.
...

...
Mert jő az est, a csillár fölragyog,
Kigyúlnak a rivalda csillagok,

Fanfárok zengnek és üstdob recseg:
Tragédiába indul a sereg,

A taps viharja mennydörög, robog...
...Most kávéházban még az aktorok.

Juhász Gyula: A színpad délután
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
(...)

...
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér.

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér
--------------------------------------------------------------


Hókirálynő tükre előtt
szépítkezik éppen,
dús haját a sok szolgalány
megfésüli szépen.

S a hópelyhek kavarogva
hullanak a mélybe,
belepik a falut, várost,
hó borul a rétre.
...

...
Arcára púdert tesz,
s abból lesz lenn a dér,
Így minden gyerek tudja már,
itt a hideg tél.

Két fülében jégcsap függő,
gyöngy díszíti nyakát,
téli álomba szenderült
tavaszig a világ.

Garay Zsuzsanna: A Hókirálynő
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Mint hogyha zápor verte úton járva
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,

és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélybe ragadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,
(...)

...
így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,

és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsanézők, úgy megyünk tovább.

Fésűs Éva: Tócsanézők
-------------------------------------------


Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá, ami rossz.
És nagyszerűvé azt, ami egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
...

...
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.

Aki ezt a verset írta
Nem rigó és nem pacsirta,
Csak aféle bölcs bagoly,
Zord romok közt huhukol.

Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! Mindig
érdemes lesz, hiszem!

Nehéz, s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj:
– a túloldal ne lássa,
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge, s már kidől:
s mert rá is jut erődből,
ledöfne, úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban, azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
(...)

...
Menni velük – már régen
nem értük – csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül:

mindez ma sem volt könnyű,
– s nem lesz könnyű sosem –
de törvény előtt vállalt sors ez,
ha érdemes, ha nem!

Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem
----------------------------------------------------


Bundám fényes, szemem ragyog!
– Azt mondod, hogy kajla vagyok?
Kérdezte a fülemüle,
fejemen a fülem ül-e?
...

...
Hát, bizony még nincs tartása,
de megtámasztja a társa!
Később szépen fognak állni,
s nem is fogom így lóbálni!

Aranyosi Ervin: Kutyafüle
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~



Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –...
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
(...)

...
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

Szabó T. Anna : Február

..............................................................................


Micsoda óriás sas
száll le a zengő mennybolt
szikláira. E szárnyas
a semmiből jött, nem volt.

A mindenséget falja
csilló azuri csőre.
Vaskarma tépi, marja
a meleg húst belőle.

S a fogoly világ hullat
könnyes üvegszemekkel
vércseppes pihetollat.
Ez a pirosló reggel.
...