Folytatsd a verset!

Ülök a szobában.
Két deci forró szeretetre vágyom.

Ágai Ágnes: Télvíz
.......................................

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk –
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
(...)
 
...
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Dideregve didergő fák között
úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.

Zelk Zoltán: Ez már az ősz
---.---.---.---.---.---.---.---.---


Az ívlámpák itt sorba kialusznak,
Fogy a muzsika, halkul a beszéd,
Az indóháznál egy-egy árva fény
Éjbemereszti reszkető szemét.

Reszket és vele rezzen tétován
Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények,
Égbefúrhatjuk érte bús szemünk
S szegezhetjük a sötét messzeségnek.
(...)
 
...
Egy-két csillag, ha megmarad talán
Lesüppedt sírok őrének felettünk,
És messzi pályán tán egy árva láng:
Amerre elment mind, akit szerettünk.

Reményik Sándor: Záróra után
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
(...)
 
...
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
----------------------------------------------


Tegnap korán esteledett ,
Sündisznócska ágyat vetett ,
Ágyat vetett az avarba ,
Kicsinyeit betakarta.
...

 
...
Fújhat a szél szakadatlan
Melenget a puha paplan.
Jó puha a földi fészek
Aludjatok kis tüskések!

Fésüs Éva: Sündisznócska
• • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.
(...)
 
...
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Radnóti Miklós: Október
----------------------


Milyen csoda ez a csiga!
Nincsen benne semmi hiba.
Szájában egy öreg pipa,
öreg pipa, nem vén pipa,
sőt, éppenhogy jól szelel:
pont annyira, ahogy kell.
(...)
 
...
Szóval, ez a csigabiga
pipával megy a buliba,
oda is érne,
hogyha el nem késne.

Nem baj!
Odaér a jövő hétre!

Petőcz András: Csiga-dal
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *



Húzgáltam egy kocsikát,
Úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
Betettem a kocsiba.
(...)
 
...
Jól húztam a kocsikát,
Kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
Lásson ő is világot.

Nemes Nagy Ágnes: A csiga
------------------------------------------


Levelet írt a rigó
frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
elolvastam róla.
(...)
 
...
Rigó - rovás - írással
két lábával írta:
- Jó lenne, ha valaki
ebédelni hívna.

Gazdag Erzsi: A rigó levele
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *



Illyés Gyulának 99. születésnapján

kioktatóm mindig akadt
mindig volt ki lefitymáljon
erdőn innen erdőn túlnan
életen át álruhásan
viseltem a magyarságom

viselem hát mit tehetnék
ha valaki így akarta
bizonyára szüksége volt
mellesztők közt egy mindig friss
fehéringes közmagyarra

hétköznap is azért jártam
fehér ingben azért járok
hogy legyen min töprengjenek
az engemet kioktatók
az engemet lefitymálók
(...)
 
...
ne tudják meg hogy ünnepem
van-e vagy nagy sötét gyász nyom
fehér ingem én-álruhám
sebemre gyolcs csatáimban
nem hódoló harci zászlóm



Mellékdal

amikor e magas egű
innensőről átvisz Kháron
azt kívánom tengerjáró
kapitányi sapkájával
a túlparton Maga várjon


Kányádi Sándor: Fehéringes vers
-------------------------------------------------


Oly közönséges, árva kis bokor,
körülte gaz nő, állat rátipor,
ember véresre sebzi magát rajta,
a szitkot, gúnyszót özönével hallja.
(...)
 
...
Ő mégis rendületlen hittel várja,
hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
s akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
a lángjában az Isten megjelen.

Reményik Sándor: Csipkebokor
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Este, este…
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
(...)
 
...
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.

Kosztolányi Dezső: Este, este...
.........................................................


Fehér pillangó. Fésűlő köpenyben
A tűkörnél ült, haja szerteszét,
Jöttem, felröppent és megcsókolt engem
S a két vállamra tette két kezét.

Elmondjam ezt a halvány, semmi dolgot?
Eltévedt a tükörbe a szemem,
S a tükörből, te, délibáb mosolygott,
Egy művész pillanat tréfált velem.
(...)
 
...
Nem volt vonzóbb ábrándjaim közt semmi,
Mint vállrózsás, szép ifjú tisztnek lenni,
Már elalúdtak suhanc álmaim

S ígézve álltam a tükörrel szemben,
Kedvesem két kezét imádtam csendben:
A rózsákat a tiszt úr vállain.

Szép Ernő: Szonett
* * * * * * * * * * * * * * *



Fehér az ingem, mint a rabnak,
akire tiszta inget adnak,
hamár a lelke fekete
s nem engedik, hogy levegye.
Fölfele tartom fejemet, de
nem a búcsúzkodó egekbe
figyelek, hanem lefele,
hol él a fémek gyökere.
(...)
 
...
Itt állok s ingemet kitárom,
hogy a golyó majd eltaláljon
a mellközépen, biztosan
s magamhoz szorítom magam.

Gyurkovics Tibor: Radnóti Miklós emlékének
..............................................................................


Úgy mint a fát, ezer kicsinyek
ráznak és már a nagy fa remeg.

Ó, boldog a dús fa, nem busul:
ha rázzák, drága gyümölcse hull.

Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, kocints:
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.

A hazára az első telt pohárt:
igyunk, de szóljunk: inni nem árt.

Az emberekre a második,
hogy adjon az isten észt nekik.
...
 
...
Most ezt is szótlan, harmadikat,
a kedvesem kisujja miatt!

Hadd áldozom még e poharat
minden gyönyörért ami megmaradt,

jóért és rosszért, ami csak ért,
bántalmakért és bánatokért.

Fanyar nedü, vérizü, nem csoda:
mert véres földből szűrte a fa.

Babits Mihály: Pro domo
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *



Kis széltolóm, csalafinta,
hová tûnt a palacsinta?
Az elôbb még itt gőzölgött
a sótartó s a tál között.

Tán a torkos macska járt bent
s ő mondott rá boldog áment?
Ő falta föl üttyre-füttyre?
Föl is kötöm, föl a füstre.
(...)
 
...
Vagy tebeléd mászott titkon
a százlábú palacsinta?
És te nem is vetted észre,
hogy ő volt a csalafinta?

Mennyi vész les egy gyerekre,
ha magára marad néha!
Csak azt tudnám, hogy a füled,
mért vöröslik, mint a cékla?

Csoóri Sándor: A százlábú palacsinta
----------------------------------------------------


Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
(...)
 
...
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.

Ágai Ágnes: Dél
• • • • • • • • • • • • •



Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
(...)
 
...
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Radnóti Miklós: Éjszaka
---------------------------------


Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló
Gyöngyvirág-hó,-
Csupasz bokrok
Csipkézője,
(...)
 
..........
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
/Csanádi Imre: Első hó köszöntő /



Recseg a jég talpam alatt,
hókavicsok csikorognak,
erdő mélyén disznó szalad,
farkas szájak vicsorognak.
Sötét árnyék fehér hóra
szétterül és kúszik tovább.
Megrémít e kemény óra,
bőröm érzi a fagy fogát.
Felhők alatt a sötétség.
Hó világít csak az úton.
Szívemben a maró kétség,
sikerül-e hazajutnom?

...........
 
...
Szívem dobol, vérem vágtat,
fejem felett varjak szállnak,
szemem már látja a házat.
Sietnem kell hazavárnak.

Aranyosi Ervin: Hazafelé a téli erdőn
-------------------------------------------------


Az a kisfiú jár el hozzám
Mostanában, nevetve, holtan,
Aki voltam.

Édes kölyök: beteg, merengő,
Körüllengi s babrálja lágyan
Szegény ágyam.
...
 
Oldal tetejére