Folytatsd a verset!

...
Mint a zúgó erdő, a szívem
nem csendesül el, csak szíveden.
Fentcikázó sólyom a szemem,
szemed sugarában megpihen.

Devecseri Gábor: Itthon vagy-e kedves?
-------------------------


A zivatar ezernyi tűje
kihímezi a réteket.
Kinek készítik e palástot –
elhagyja Isten az eget?

Vagy sebet ütnek, s nemsokára
ezer pipacsból vérzik el
a táj? Ki öleti virágba
viharok sortüzeivel?
(...)
 
...
Tű szaporáz – ingemet varrják;
golyó kopog – gyilkoltatom.
De csontjaimnál is fehérebb
esők mosdatta holnapom.

Baka István: Ingemet varrják
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *



Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.

Mert olykor méltatlanná lesz az élet
– törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.
(...)
 
...
Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen...
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.

Sárhelyi Erika: Utolsó pecsét
--------------------------------------------------


Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
...
 
...
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz,
ugyanígy elindul feléd.

Fésűs Éva: Csak ennyi
* * * * * * * * * * * * * * * * *



Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
(...)
 
...
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.

Weöres Sándor: Nyári este
.................................................


Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.

Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.

Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.
(...)
 
...
A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.

Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.

Juhász Magda. Gyümölcsérlelő ősz
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Hajad sötétje ébred, este lesz.
Nyílnak az utcai lámpák.
Fényük megistenít: ablakkereszt
dönti vállamra árnyát.
(...)
 
...
Szobám cella.
Rám fillérek vigyáznak.
Képzelt karórámon fluoreszkál a számlap.

Hogy nélküled mégis kibírjam itt:
előhívom csókjaink negatívjait.

Utassy József: Hogy kibírjam
............................


A szegény, ha nincs igénye,
az igének is szegénye.
Aki semmit nem mível,
be kell érje semmivel.
(...)
 
...
Kit jobbfelén megütöttek,
nagyobbat is visszaüthet.
De ki tartja balfelét,
mindörökre csak cseléd.

Hollós Korvin Lajos: Rigmus
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én…
Hány kavics fekszik együtt,
mégis árván, a tenger fenekén?
És melyiket sodorja ki eléd
a hullám a partra,
s ha arra jársz, a napfény csalfa fénye
épp akkor megcsillan-e rajta?
(...)
 
...
Tengernyi víz és homoktenger
és kavicstenger...
jaj, miért tűnik el az ember
ebben a szédítő tömegben
árván, magányosan és megtaláltan,
és újra, mindig újra elveszetten...

Kamarás Klára: Partravetve
----------------------------------------

Síró fuvalmak
zörgőn kavarnak
hűs éjszakára
port az avarnak.
Hantja alól
halovány árnyak
zokogni járnak
ravatalára
az ifjú nyárnak.
Az ősz dalol.

Sápadtra sárgul,
s a szürke ágrul
a lomb lezördül,
s egy volt világrul
mesét mesél.
Bús esti pírba
bámulok sírva,
s a könny úgy gördül
szemembül, mint a
halott levél.
(...)
 
...
Mert minden sír ma.
Holt szegfű szirma,
Halott szerelmek,
S mely dalaimra
Borul, a dér.
És sír a fény is,
A nap szemén is
Könny könnyre dermed
És sírok én is.
Mert minden él,
És minden elmegy

Sík Sándor: Az ősz dalol
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •




Én nem futok.
Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
(...)
 
...
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.

Reményik Sándor: Versenyen kívül
...................................................


Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó Nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.
...
 
...
Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
…Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.

Dsida Jenő: Valami eltörött
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •



Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.

Állad remegve fogom kezembe,
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.
(...)
 
...
De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.

Váci Mihály: Virág
..........................................


Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
(...)
 
...
s az két kis Napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Nemes Nagy Ágnes: Jég
* * * * * * * * * * * * * * * * * *



Hátam mögött – szívem is hallja,
törik az őszi fű,
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.
(...)
 
...
Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Ilyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű
---------------------------------------------------


Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.
(...)
 
...
Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.

Fecske Csaba: Hegyeken túl
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Fáradnak az esti fények,
hideg csövekben neonmagány,
kirakatok fölött zöldes-kékek,
sárga csordogál a bérházak falán.

Puhul a zaj, alig cikkan a villamos,
halkan billeg a körút ráncos hasán,
a szél gyűrött újságot pofoz,
bakancsát kifűzi néhány platán.
(...)
 
...
A Lánchíd fázik és összehúzza magát,
reméli, így talán befér az alagútba,
s az majd betakarja, akár egy nagykabát,
fénylik rajta a lámpaburák gombja.

A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj.

Fövényi Sándor: Budapesti éj
--------------------------------------------------


Mi annyian vagyunk csak összesen,
amennyi ember Londonban lakik.
Miért, hogy ezt el nem felejthetem,
míg hallgatom a város hangjait?
Nagy város, nagy nép. Itt az idegen
öt világrésznek érzi kapcsait.
Vendégük vagyok. Jól bánnak velem.
(...)
 
(...)
Mint gyógyfürdőben, úgy nyújtóztam itt.
De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek?
Ha nem is angolok, de angyalok
lennének, mit jelent rokontalan
nyelvünk, szívünk nekik? Itt életemnek
egyetlen titka és értelme van:
az, hogy magyar vagyok.

Vas István: Titok
----------------------------------------------------------

Be jó lenne még azt mondani mindig:
szívem fürösztik tavaszi kegyek.
A napsugár is éget,
virágosak a rétek
és holnap kirándulásra megyek.

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
– Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor
és boldog marad mindig, aki boldog.

(...)
 
...
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...

Dsida Jenő: Öreg október
• • • • • • • • • • • • • • • • • • •



Még süt a Nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.
(...)
 
...
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek.

Kányádi Sándor: Még süt a nap...
----------------------



Csak másért a másét
Sohasem akartam,
Csupán a viharért
Nem jártam viharban.
Becsületes szivem
Becsületes jussát
Kerestem a harcban.

Most már megállhatok:
Már-már minden emlék,
De mégis, ha újra,
Ha százszor születnék:
A jussáért küzdő
Lantos és parittyás,
Csak ugyanaz lennék.
(...)
 
Oldal tetejére