Folytatsd a verset!

...
Ragyog a reggel. Délre már borul.
Szél bókoltatja nyírfáim sorát.
Estére rojtos felhő komorul
s dörögve ontja sűrű záporát.
Villám villantja túl a hegytarajt
s lelkembe mámort lobbant, késeit.
Hallgatom ezt a gyönyörű morajt,
május felséges mennydörgéseit.

Áprily Lajos: Május muzsikája
**************************************

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.
(,,,)

...
Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!

Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon
˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝


A hajad, a kezed, a lábad, a szoknyád,
A szemed, az álmod, a fogad, a nyelved,
A körmöd, a blúzod, a pettyes kabátod,
Szempillád, szájad, sértett nevetésed,
(...)

...
A kölnid, a cipőd, a melled, a csókod,
Unalmad, bánatod, mosolyod, magányod,
Életem, életed, halálom, halálod.

Márai Sándor: Tegezés
....................................................................



Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.
(...)

...
Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.

B.Radó Lili: Part
• • • • • • • • • • • • •


A semmi is lehet minden
a minden is lehet semmi
(...)

...
ahogy az első percben
csak úgy szabad szeretni.

Gyurkovics Tibor: Örök
--------------------------------


Elbújnék veled
fáradt hóesésben
kandalló-meleg
álmokba merülten.

Néznénk a tüzet
s a didergő fákat,
magányunk lepné be
hó helyett a fákat.

Nem szólnál, ölelnél,
majd mégis, mondanád:
Álljon meg a világ! -
nem, már ordítanád.

S a tűz szép lassan
nyelné el a hangod,
csend volna újból.
Nézz rám, kérlek,
hallod?! -
(...)

...
Bús tekintetedbe
temetném a vágyam,
forrón, zihálón
érném el a szádat.

Két kezedbe fognád
kipirult arcomat,
csókolnál finoman,
mint, mikor nem szabad.

Lehunyt szemmel járnánk
be az egész világot,
ölelve örökké,
elbújva a mától.

Ferenczy Klára: Elbújnék..
*************************************

Rigók koncertjén alszom el,
Termetes ág, fejem felett.
Nem emlékszem, miként jöttem,
Emelt, s hozott egy fergeteg.

Éveimet elmosolygom,
Bánom, elsírom jövőmet.
Múltam ködös kerekében,
Oh, jaj! – oly kevés a hőstett…

Olyan tanácstalan vagyok!
Mondd el, mit jelent az élet?
Mondd, hogy mitől leszek bűnös?
Kérlek, mutasd meg, hogy éljek?!

(...)

...
Mitől vágyom és éhezem,
Fogni, csókolni a kezed?!
Miért várok el az ősztől,
Pompán játszó leveleket?!...

…De várj! – talán én is tudom!
Megmutatták az emberek.
Éltünk titka, talán az, hogy:
…Szeressek és szeressenek…

Árvai Attila: Titok
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



Költő vagyok csak, semmi más,
Levél, ki elszakadt a fáról,
Repíti vágy és álmodás,
Hajnalba hull az éjszakából.
(...)

...
És néha föl az égre száll
És néha visszahull a sárba
És néha egy bokrot talál,
De soha sincsen nyugovása.

Juhász Gyula: Soha...
***********************************

Tanító vagyok, magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
de nekem minden. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret
arra, hogy népem mellett állhatok,
és dolgos embereket formálhatok.

Embert, alkotót, aki víg s szabad,
szenet fejt, tervez, szánt, vet és arat,
házakat épít, gyógyít, muzsikál-
álnoksággal, rosszal, bajjal perbe száll.
Embert, ki Úr lett a Világ fölött,
s ember maradt az emberek között.

Tervem csak egy van, állandó s örök:
-ha a nap süt rám, ha a menny dörög-
vetni a magot, a gazt irtani,
az ifjú embert úgy tanítani,
ege, ha borul vagy ha kiderül,
szeresse honát „rendületlenül”!

(...)

...
Ez az én tervem, hitvallásom is.
Esküt tettem rá, és azt tartom is.
Egy nemzedéknek fogom a kezét,
figyelem féltőn az ütőerét.
Egy nemzedéknek, mely mint a szökő ár
újra, szebbre tör, s emberségre vár.

Ha szíve dobban, azt is érzem én.
Ha könnye csordul, az is az enyém.
Örömét, búját osztva viselem,
így, csak így teljes az én életem.
Érettük élek, érettük halok,
mindenkor, mindig tanító vagyok.

Szakály Dezső: Tanító vagyok
-------------------------------------------



Szól. Elhallgat s figyel. Megszólal újra.
A lombot édes láz borzolja meg.
Mintha Pán-fuvolából szabadulna,
hangpárja hívó, buggyanó, meleg.
Ha ez a vágytól duzzadó zene
egyszer lelüktet majd egy szikla-szájon
s ujjongva száll a néma mélybe le,
ahol komor király az én királyom,
rezzent a hang, s te, sugaras világ,
a mély ködön túl megjelensz előttem:
(...)

...
forrásvizek, rétek, hegyéli fák,
sok hű arc, melyet életembe szőttem,
holdfény játéka házunk terraszán,
május habos felhője langyos égen -
s felzokogok: válts vissza, föld, hazám,
áldott bölcsőm, gyötrő gyönyörüségem

Áprily Lajos: Kakukk
• • • • • • • • • • • • • • • • •


Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
(...)

...
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

Radnóti Miklós: Május
-----------------------------------------------------


Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
(...)

Juhász Gyula: Tavasz ez is
------------------------------------
Amit láttam megmutatom,
rajta van a mobilomon.
Nézd csak! elég egy gombnyomás,
csodás a digitalitás.

Ez itt panel, ez itt beton,
ez itt bátyám a betonon.
Nem jól látni, apró nagyon,
fenn lakunk a nyolcadikon.

Ez parkoló, Skoda, Lada,
két láb lóg ki alólala.
Szereli a szomszéd Lala.

Ez itt szemét van mindenütt,
üvegcserép, mind színezüst,
villog, vakuz, ha a nap kisüt.

Ez itt kutya, kicsi, kehes,
póráza úgy egyméteres.
Kövön kutyafoltot keres.

Ez itt akác, aszfalt között,
nem ültetett, nem öntözött,
panelba ő beköltözött.

Tarka ruhák, velük kötél,
aggatjuk, ahogy belefér,
így látható, mindenki él.

Ez konténer, rajta veréb.
A szürke ég, a teljesség.

Otthon ezer képet lövök,
a ha Balatonra lejövök,
mindenkinek megmutatom
a világomat mobilomon.

Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
(...)[/QUOTE]
...
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...

Juhász Gyula: Tavasz ez is
********************************

Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.

Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.

(,,,)
/Judittól elnézést kérek, de nem tudom folytatni az ő versét, viszont ő nem fejezte be az előző verset.../

Szerintem Judit idézetét nem kell folytatni, ez a teljes vers.
Szerzője Lackfi János.
A vers az "Apám kakasa" című verseskötetben található, a kötet alcíme „Változatok klasszikus magyar gyerekversekre”.
A vers-átiratok szerzői, Lackfi János és Vörös István kortárs költők.
Az idézett vers Nemes Nagy Ágnes - Nyári rajz című versének átirata





Ha valamiben tévedtem, majd Judit kijavít

...
Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:

én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.

Szabó Lőrinc: Hazám
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Hétfőn hú, nagy az én haragom
azt, aki bosszant, megharapom.

Kedden a kedvem pont közepes,
se jó, se rossz, mint a krumplileves.

Szerdán szépen szót fogadok,
intelligensen bólogatok.

Csütörtökönként úgy alakul,
hogy csínyeket csinálok csintalanul.
(...)

...
Pénteken egy pukkancs vagyok én,
dacosabb, mint a saját kisöcsém.

Szombaton szeppent vagyok és szende,
semmi komiszság nem jut eszembe.

Vasárnap aztán verekedek,
visítok, amíg berekedek,
vigadok duhajul, végtére
mi másra való a hétvége?

Varró Dániel - Szeszélyeskedő
************************************

Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára,
S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekekre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmóniája:
Kedvesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.

Igy van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva éltünk pályája;
Egyik rokon a félistenekkel:
A másiknak por a hazája.
(...)

...
A rab lelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fogva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé úszó sasokkal.

Berzsenyi Dániel: A reggel
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Itt minden szép, kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van a kenyérnek.
Micsoda házak és milyen utak!
(...)

...
Hogy hívják otthon a Károly körutat?
Micsoda nép! – az iramot bírják.
Ki ápolja most szegény Emma sírját?
A levegő izzik, a Nap ragyog.
Szent Isten! – hol vagyok?

Márai Sándor: Nosztalgia
-------------------------------------------


Ugyebár barátom
Nem kell ahhoz számtan,
Hogy megolvashassam,
Nekem itt összesen
Hány édesanyám van:
Tudhatom, láthatom
Ugyebár hogy hány van:
egyetlen, egyetlen
Egyetlen anyám van.
(...)

...
Óh kedves gyerekek,
hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok
sehol a Világon.

Szép Ernő: Anyám
• • • • • • • • • • • • • •


Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol...
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.

Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül...
az ég, a tó
elszenderül.
(...)

...
Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok...semmi se fáj...
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.

Várnai Zseni: Balatoni alkony
---------------------------------------------


A zöld víz partján ezer szöcske szökken,
mászik, vagy árva
kínban kapaszkodik, föl, föl a gyönge
répavirágra.

A langyos vízben fehér halcsapat
húz a fekete
fák alján: fény s árny az esti patak
remegő vize.

Két szarka csörren és indul, sebes
szárnyára kapva,
és leszáll, messze, egy virághímes
szénakazalra.
(...)