Folytatsd a verset!

...
Dulcinea, cseléd, akárki voltál,
Szívemben tisztán tündökölt az oltár
És érted gondolt száz dicső bolondot
Elmés, nemes, halódó don Quijottod.

Juhász Gyula: Dulcineának
-----------------------------------------------



Violát álmodtam,
fénylő, tollas vándort,
mely keresztülvágtat
a kikeletes alkonyon.

Fiatalság, tavasz,
boldogság, őrültség,
tettük, mi tetszik,
s most annyi panasz.
(...)
 
...
Egy álomban a madár
többé már nem szárnyalt,
fájdalmasan kiált, majd
elsírta dalát:

Zúgtad volna szerelmed,
ne csak, mikor már csönded
voltam, s közös létünket
beleptük porral.

Hittük, együtt szállunk
a dallal, s életünk végégig
violás mámorban égünk,
s az életet nem féljük!

Czibrik Eszter: Violás mámor
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *



Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
Kelyhei már.
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud,
Zokog, ha fáj.
Egy hangra jár,
Mint víz sírdogál,
Mint hófúvásba
Szél sírva száll.
Hallgatni nem tud,
Zokog, ha fáj.
(...)
 
...
Jaját zokogja
távoli tájért.
A Dél izzó homokja
fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal,
első halott madár.
Ó, szív, gitár!
Öt húrral, öt karddal
járt át a halál.

Federico García Lorca: Gitár / Vas István fordítása
------------------------------------------------------------------------


Szeretlek, te örökifjú kedves,
mint forduló föld a lét tavaszát,
- hűs szerelmének újult magzatát -
ha hó alól már élni ébredez`.

Őrzöm azt a megfoganó percet,
mely értelmet ad, mint az anyaság,
és átörökít, mit az ifjúság
- ál-örömökért, olcsón - elenged.
...
 
...
Nem hagyom veszni, mi érték, soha!
Sorsom maradj, mely bármily mostoha,
átlényegül, ha őszintén ölelsz.

Gyöngéddé érik a dúlt szenvedély,
mint lankává szelídült meredély:
átörökítem, ha viszontszeretsz.

Gősi Vali: Gyöngéddé érik
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
(...)
 
...
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Kányádi Sándor: Két nyárfa
.........................................................


Csillagszemű éjszaka
ráterült a földre,
ezüstszínű palástban
ballag a Hold körbe.
Minden virág szundikál,
bóbiskol a rózsa,
csak a vidám estike
mosolyog a holdra.
(...)
 
...
Ágyat vetnek a felhők,
fodros az ég alja,
hosszú lábát lógatva,
zenél a szél rajta.

Juhász Magda: Csillagszemű éjszaka
>>> >>> >>> >>> >>> >>> >>> >>>



Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltünt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
(...)
 
...
Elfogni őt,bezárni nem lehet,
akár a fényt,vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe,hangja mindig újra más,
meseszerű,különös és csodás.
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár,a neve:szerelem.

Várnai Zseni: Szerelem
---------------------------------------


Kilenc napot éltem.
Egyetlent reméltem.
Kettőnél henyéltem.
Háromnál sötétben.
Négynél éhen, ébren.
Ötnél verejtékben.
Hatnál vereségben.
Hétnél tényleg éltem.
Mire nyolchoz értem,
Kilenctől se féltem.
(...)
 
...
Kilenc istent féltem.
Egyet szenvedésben.
Másikat nagy kéjben.
Harmadikat vészben.
Negyediket éjen.
Ötödiket éhen.
Hatodikat vésem.
Hetediket védem,
Nyolcadiktól kértem,
Kilencedik éljen.

Terhes Ádám: Kilenc nap
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
(ez nagyon tetszett)


Kicsi fa, kicsi fa,
korhadt és zöld az ága.

Olajbogyót szüretelget
egy szép arcu kisleány.
A szél - tornyok udvarlója
öleli a derekán.
Jó andalúz kancák hátán
négy lovas épp arra jár,
kék és zöld ruhájuk fölött
hosszú köpeny árnya száll.
"Gyere, kislány, Córdobába."
Nem hallgat rájuk a lány.
Jött három kis toreádor,
mind karcsu és mind sudár,
mindnek óezüst a kardja
narancssárga díszruhán.
"Gyere, kislány, Sevillába."
(...)
 
...
" Nem hallgat rájuk a lány.
És mikor az estbe átszűrt
lila fénytől ég a táj,
holdszín rózsákkal karjában
egy ifjú jön arra már.
"Gyere, kislány, Granadába."
De nem hallgat rá a lány.
Csak szedi az olajbogyót
A szép arcu kisleány,
míg a szellő szürke karja
fonja át a derekán.

Kicsi fa, kicsi fa,
korhadt és zöld az ága.

Federico García Lorca: Kicsi fa, kicsi fa // András László fordítása
----------------------------------------------------------------------------------------


Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.
(...)
 
...
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Weöres Sándor: Regélő
>>> >>> >>> >>> >>> >>>


Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.

Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
(...)
 
...
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.

Falu Tamás: Esti ima
---------------------------------


Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg!

S a seb mi hosszu és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó.
(...)
 
...
S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

Petőfi Sándor: A Dunán

• • • • • • • • • • • • • • • • • •


Ebben a versben, ebben a csendben
kinyújtózkodik az Isten.
Ő tudja már, örömöm mit ér,
vele nyújtózik a fa, a fű, a gyökér,
az örömnek együgyű templomot csinál,
ablaka a fény, kupolája a nyár,
(...)
 
...
otrombán mozgok: sejtek halmaza,
pedig hív a hang: jer haza!
Én dacosan: tudjuk, mi a kettős spirál!
Ő mosolyogva hellyel kínál.

Csukás István: Ebben a versben
--------------------------------------------


Üdvözlégy, Élet!
Te naptól fényes!
Tudom, hogy játszol
velünk,
huncutságod ismerem.
Tedd ölembe fejed,
kedvesem!
(...)
 
...
Repüld be kicsiny,
keserves életemet,
mint mező fölött
a leggyorsabb pödrésű
kismadár!

Benyó Judit: Üdvözlégx, Élet
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘



Nézd csak, az ablakod alatt
leejtette fényét a Nap
s a járda csattogó kövén
fekszik a túlvilági fény!
Ha ő árnyékát rádveti,
csak egy levél vagy őneki,
egy gyönge kis levél, milyen
a fákon ezrivel pihen.
(...)
 
...
Ha ő neked adja egy pillanatát,
tiéd lesz az egész világ:
látod az emberek vetését,
a vér hömpölygő vízesését,
látod a lélek lángalakját...
Mert nem te látsz, hanem a Nap lát.

Gulyás Pál: A nap szemével
.............................................................



Évekig csak tengtem-lengtem,
Nem tudtam, mi a célom életemben,
Majdnem négy hosszú év,
Mi mára már mit sem ér

Ha ezt tudtam volna előre,
Nem pazaroltam volna erőmet
Olyan célokra és emberekre,
Kik csak hátráltattak engemet.

Ki adja vissza az elmúlt éveket?
Miért hallgattam megérzésemre?
Talán másképp alakult volna,
Ha átgondolom a dolgokat.
(...)
 
...
Magamnak köszönhetem,
Hagytam, hogy bántsanak engem,
Túlságosan is sokáig vártam,
Nem késztetett semmi a változásra.

Aztán egy szép napon
Felvettem ellenük a harcot,
Meguntam az elnyomást,
Nem vártam tovább csodát,
Tudtam, hogy küzdenem kell,
Nem tiporhatnak engem el.

Így is lett nagyon hamar,
Nem hagytam magam,
Jobban is jártam,
Éltem a mának,
Vettem kalapom, kabátom,
A döntésem nem bánom

Bulejsza Judit: Elpazarolt idő
----------------------------------


Mikor szamárnak hátán a szent városba tartott,
- Az üzletek bezárva, virágosak a parkok -
Ott állt Ahasvér varga a nép első sorába
És tele tüdejéből rikoltozott: Hozsánna!

Mikor vörös gúnyában a nép elé vezették,
- A virgácsok bíborral borították a testét -
Ahasvér varga ott állt és mint a bősz szelindek
A csőcselékkel együtt ordítozott: Feszítsd meg!
(...)
 
...
Mikor a föld megingott, az ég kárpitja megnyilt,
A százados megbánta az Ember Fia vesztit,
Ahasvér varga ott állt - sápadt a Nap, a Hold, -
És mellét verve bőgte: Ez Isten Fia volt!

Mikor, nagy néha, árván, e rossz világba téved
Valaki, aki bátor, igaz, jó és az élet
Hozsánnával, kereszttel és pardonnal fogadja,
Butaság, mindig ott vagy, mint Krisztussal a varga.

Juhász Gyula: Krisztus a vargával
----------------------------------------------------------------


Csendesen szívem, csak csendesen,
mért sírsz, könyörögsz, kiáltozol?
mért öklözöl engem vad dobbanással?
hiszed tán valakik vagyunk itt?
s megváltozik értünk a világ?
(...)
 
...
Sajgó pont vagyunk csak e havas világon;
aludj, a többi szív mind aludni tért,
s úgyis az lesz a vége, hogy belefáradsz.
Nagy madarak csapnak le ránk,
s a szürke égből hull a hó
takarni lábnyomunk.

Hajnal Anna: Csak csendesen
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •



Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
(...)
 
...
Karodba röpülnek a fecskék,
S magadra hagynak a csillagok.

Gyurkovics Tibor: Vágy

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
(...)
 
...
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
--------------------------------------------------


Figyeld az idomárt,
tanuld meg a leckét!
Amit már tudsz, őrizd,
mint aranyszelencét!

Aranypatkód rúgd le,
nélküle is ló vagy!
Díszes hámod vesd le,
anélkül is jó vagy!
...
 
Oldal tetejére