Folytatsd a verset!

...
E madár könnyü röpte
a létet elragadta.
Nincs magasság fölötte
és nincs mélység alatta.

Az egyik szárnya lelkem,
a másik szárnya Flóra.
Én őt váltom és engem
ő vált igy uj valóra.

József Attila: SAS
• • • • • • • • • • • • • • •


Sötét volt az utca, sötét a
szívem, reménytelen.
Dőltem egy külvárosi háznak,
lehunyva szemem.
Pillám is alig bírta, oly nagy
volt a súly.
Poklomban álltam, mindörökre,
megválthatatlanul.
Azt hittem, nem jössz, és kívántam,
ne is jöjj már soha.
Dühömben álltam, nincsen annál
sötétebb éjszaka.
S egyszerre – kipp-kopp nesze – mégis! –
lépésed kopogott!
Léptél éjembe gyalogútnyi,
tejútnyi csillagot.
És mire odaértél és át-
öleltél, századok,
évezredek teltek, s a földön
új boldog nép lakott.
(...)

...
(2)
Sötét volt az utca, sötét a
szívem, reménytelen.
Kopott házfalnak dőlve álltam,
lehunyva a szemem.

Egyszerre – kipp-kopp – ismerős zaj,
lépésed kopogott.
Léptél reménytelen egemre
megannyi csillagot.

Mit tudsz magadról? Azt hiszed, hogy
az vagy csak, ami vagy?
Jöttél, és hoztad mennyemet
és angyalaimat.

Illyés Gyula: Sötét volt az utca
---------------------------------------------------



Kikelet, kikelet,
kergesd el már a telet!

Verd meg déli szelekkel,
mielőbb elszeleljen.

Napparázson sütögesd,
dérrel, hóval süvegest!

Sugár-seprűvel nyomát,
söpörd el a tél havát!
...

Kikelet, kikelet,
kergesd el már a telet!

Verd meg déli szelekkel,
mielőbb elszeleljen.

Napparázson sütögesd,
dérrel, hóval süvegest!

Sugár-seprűvel nyomát,
söpörd el a tél havát!

Snowboardot reumát és hideglelést,
váltsa windsurf és napsütés!

+Kistuzok
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.

Beebus feladványa:

...
Döngő méhet szemébe,
darazsat szórj elébe!

Rügyes ággal bokáját,
csapkodd meg az irháját!

Madárhangon kiálts rá!
Attól szalad világgá!

Gazdag Erzsi: Télűző
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •• • • • • • • • • • • •
Köszönjük az aktualizált, XXI. századi versszak-kiegészítést Kistuzoknak.

Kistuzok feladványa:

...
Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.

Ott lobogna a fenyő
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.

Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.

Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.

GazdagErzsi: Karácsony
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°


A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
(...)

...
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Áprily Lajos: Március
------------------------------------


Nyuszi Nusi
erdőt járja,
tojást szed
a kosarába.

A tojások
örömükben,
ölelkeznek,
kosárölben.

Sok fészek van
fűben, ágon,
kosár tojás
valós álom.

Néhány nap, s az
erdőháton
festék, ecset
kézben táncol.
...

...
Erdő, mező
kicsi s nagyja
tojást hímez
fénylő napba.

Húsvét napján
a leányok
tojást adnak,
s kölnit várnak.

Olykor, igaz,
vizet kapnak,
mégsem sírnak,
jót mulatnak.

Birkás Erzsébet: Néhány nap
~~ * ~~ * ~~ * ~~ * ~~ * ~~ * ~~ * ~~ *


Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.
(...)

...
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
------------------------------------------------



Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
...

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
(Ady Endre - Meg akarlak tartani)

_________________________________________

Nem száz, hanem millió
apró, fehér pillangó,
zene nélkül, zajtalan,
táncát járja hangtalan.

Fehér varázslattal az ég tele,
földet érve mind megpihene,
díszítik nemcsak a magaslatot,
befednek minden alakzatot.

Keringő, kánkán,
maga a látvány - mily megkapó!
a táncosok járják, könnyedén váltják,
kifogyhatatlannak tűnő a formáció.

Úgy érzed, ez az előadás
véget sem érhet - oly csodás!
(T. Fiser Ildikó: Hóesés)
-------------------------------------
igaz ez nem "vers", de nagyon szép.....)

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,
és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
(Alkayoni Papadaki: A HOLD SZÍNE / Érzelmek Szerelem) most is éreztem ihletet, de valamiért visszafogtam magam

Ez se vers:
Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
(+5-10 sor elég )

...
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
...
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a másik után,
akkor szeretlek.

Reggelig szeretlek
a kamrában a szalmával,
a tető fölött a széllel,
házad előtt a sövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
(...)

...
Hajnalharmatban, halszagú arccal
jövök meg hozzád: - így jön,
ki keze melegét
az éj ezüst
testére tékozolja. Sós
szájjal jön. Épp most
ugrik az utolsó csónakba.

Johannes Bobrowski: Halászkikötő - Rónay György fordítása
-----------------------------------------------------------------------------------------


Zöldcsütörtök hajnal óta
Bimbózik a gyöngyharmatos babarózsa.

Mielőtt a nap feljönne
Rózsababa-menyasszonyka lesz belőle.

Énfelőlem gondolkodik
Éjjel-nappal két karomba kívánkozik

A szívem tízezer éve
Alél áldó égi-földi szerelmében
...

...
Nem futhatok ő se szökhet
Rabja vagyok - és a foglyom mindörökre

Rüzsababa virágozzál
Holtomiglan-holtodiglan csókolgassál

Pákolitz István: Babarózsa
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Nyárvégi estéken ha körülleng az álom
s hasadó bimbókkal, ájult levelekkel
a szomjas kicsi virág szemedre bámul fel:
álld a tekintetét... én a tiéd állom.

S a mezők útjain is, ha átballag a csorda,
hallgassál utána: sok csengője ének...
mintha a lelkedbe visszacsengenének
ezek a szép sorok... Körötted pár levél hullongál a porba.
(...)

...
Jaj, ne állj meg akkor, ne mélázz a szókon,
mert rádcsap a szerelem, mint ezüstpányvás sólyom
s vad szirtekre üldöz, minek tűz a napja...

Csak lépkedj messzi sétán... Utánad dal árad,
s én, a halk poéta, úgy nézek utánad,
mint ragyogó fa néz a kéklő alkonyatba.

Sinka István: Szonett valakinek az emlékkönyvébe
-----------------------------------------------------------------------


Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
...

...
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.
(...)

...
Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.

Radnóti Miklós: Április
--------------------------------------------



A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorúlt falu,
Ő az istennek muzsikál fel onnan.

Zengnek, danolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámúl a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.
...

...
A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut...

Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondul,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.

Szép Ernő: A harangozó
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Mi kétezerben nem élünk, szegénykém,
az új évezred nem lel itt bennünket;
fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén
fenn, fenn különös új gépek keringnek.
Lebontották a házat, hol születtünk,
– mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett.
Sok könyvünk méltatlan kezekben eltünt –
s hová lettek alakunkról a képek?
Az útakon új cipők nyikorognak,
más ruhában más lányok lengedeznek.

...
Mint lelke eldugott öreg boroknak:
az álmunk egyre sűrűbb, édesebb lesz.
Tovább lóbálja felettünk az égen
az idő a napot, e lassú ingát,
s úgy alszunk már, mint földünk más felében
a kőbepólyált, hosszucsontu inkák.

Jékely Zoltán: Új évezred felé
-----------------------------------------------

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
...

...
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!

Zelk Zoltán: Hóvirág
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Zöld-arany erdőn
búvik az árnyék,
perdül a tisztás
szólal a síp;

hallod-e jószág,
fény-szüle csillag,
fény-szüle csillag
táncdala hív.
(...)