Frappáns mondatok
- Téma inditó Öcsi48
- Kezdés dátuma
"...ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörüket írni."
/ Ady Endre /
.. Nem találtam, - nem találom magam – bezárkóztam – bezárkózom saját kis világomba.. Gondolkodom – azon gondolkodom, hogy milyen érdekes is a mi kettőnk találkozása .. Megnyitottál, - feltöltődtem, - már egyáltalán nem az vagyok, aki voltam .. Olyan sok minden megváltozott .. Igazán nem is tudom elmondani mi, de érzem .. Próbáltalak annyiszor megfejteni – szerettelek volna megnyitni – kicsit közelebb kerülni Hozzád – de nem tudtam a szívedhez férkőzni – Te nem engedtél – én ezt jól tudom ..Talán félsz, - talán féltél? – félsz saját érzéseidtől, - önmagadtól? – Mint ahogy én is sokszor – sokszor szárnyalsz, - sokszor elzárkózol előlem, - elriasztasz magad mellől,.. Mikor úgy érzem, be kell fejeznem, - mindent le kell zárnom, akkor újra vagy – és csak gyötrődöm – szenvedek .. Felébresztettél, - felébresztetted a vágyaimat és őrület ez az örökös fájdalom, - a távolság miatt .. Jobb lenne Neked is és nekem is , ha „visszaaludnék”? és belezuhannék a semmibe – vagy maradjak ébren – néha teherként /vagy mindig?/ - néha ajándékként – Neked is és magamnak is? – Nem, nem érzem, hogy szeretsz .. Így szeretsz? – amikor szeretsz? – Jó lenne, nagyon jó lenne érezni, hogy jelentek Neked valamit .. Várok, - várok mindig egy varázsszóra – ami tudom, soha nem jön el – ami csak kettőnk között létezne .. „Csak gondolatok” – simogatás – összebújás – csend – béke – megnyugvás, - álmok, - vágyak, Nagyon vágylak!!!!!!
(ismeretlen )
(ismeretlen )
T
Táltos
Vendég
Egy szép hangos vers.
<o></o> Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek
(Color : Féltelek)
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek
(Color : Féltelek)
T
Táltos
Vendég
A legnagyobb erő és a legtöbb kitartás ahhoz kell, hogy beismerd: Nincs mitől félned.
/Kozma Szilárd/
/Kozma Szilárd/
Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.
(Szabó Éva)
(Szabó Éva)
Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.
(Mahatma Gandhi)
(Mahatma Gandhi)
T
Táltos
Vendég
"Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni." (Virgil Thomson)
T
Táltos
Vendég
Jó éjt, szép álmokat!
Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy – ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban – ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.
(Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel)
(Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel)
"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Elõször eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függõvé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függõvé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."
(Paulo Coelho)
[FONT=times new roman,times]
Ha rájössz, hogy célod megváltozott, mindenképpen valld be magadnak. Tisztázd ezt elmédben, zárd le, és kezdj egy újon dolgozni. Ez segít abban, hogy ne érezz magadban teljes zűrzavart, vagy hogy kudarcot vallottál, amikor egyszerűen csak változás történt benned.
[/FONT][FONT=times new roman,times]Shakti Gawain: Teremtő képzelet[/FONT]
Ha rájössz, hogy célod megváltozott, mindenképpen valld be magadnak. Tisztázd ezt elmédben, zárd le, és kezdj egy újon dolgozni. Ez segít abban, hogy ne érezz magadban teljes zűrzavart, vagy hogy kudarcot vallottál, amikor egyszerűen csak változás történt benned.
[/FONT][FONT=times new roman,times]Shakti Gawain: Teremtő képzelet[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]
A boldogság, amire vágyunk: különféle ellentétes adottságok egysége. Az egyén számára: reménykedés félelem nélkül, cselekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség rágalom nélkül, szerelem álhatatlanság nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit birtoklunk, és eléri, hogy ne sajnáljuk azt, amit elveszítettünk. Íme: a lehetetlen boldogság. S mi éppen, hogy erre vágyunk.
Az elérhető boldogság az az állapot, amelyben védve volnánk a nagy szenvedésektől.
[/FONT][FONT=book antiqua,palatino]Stendhal: Az elérhető boldogságról [/FONT]
A boldogság, amire vágyunk: különféle ellentétes adottságok egysége. Az egyén számára: reménykedés félelem nélkül, cselekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség rágalom nélkül, szerelem álhatatlanság nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit birtoklunk, és eléri, hogy ne sajnáljuk azt, amit elveszítettünk. Íme: a lehetetlen boldogság. S mi éppen, hogy erre vágyunk.
Az elérhető boldogság az az állapot, amelyben védve volnánk a nagy szenvedésektől.
[/FONT][FONT=book antiqua,palatino]Stendhal: Az elérhető boldogságról [/FONT]
Hasonló témák
